Különböző illetékkedvezmények különböző feltételekkel

Tamásy Szabolcs|2017. április 10.

Különböző illetékkedvezmények különböző feltételekkel

Illetékváltozások az ingatlanforgalmazásban

 

Az év végi adójogszabályok módosításaikor az 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről szólót is finomították a szabályalkotók. A törvényben több illetéket érintő változtatás közül kiemelkedik az ingatlanforgalmazáshoz kapcsolódó illetékkedvezményt érintő szabályozás átformálása.

 

A tavalyi évben érvényes törvényi meghatározás szerint 2 százalékos illetékmérték illette meg az ingatlan tulajdonszerzést követően azon ingatlanforgalmazást vagy pénzügyi lízingbe adást végző vállalkozókat, akik vállalták, hogy az illetékkiszabás bejelentésétől számított 2 éven belül értékesítik a megszerzett ingatlant.

 

A fenti megoldást azonban igencsak hátráltatta a Kúria azon jogszabály értelmezése, miszerint a kedvező illetékmértéket nem lehet igénybe venni azon esetekben, ha a továbbértékesítési szerződést a teljesítés előtt megszüntették. Ennek következtében például a vevőnek adásvételi szerződéstől való egyoldalú elállása esetén az adott vállalkozót pótlólagos illetékfizetés terhelte.

 

Ráadásul a jogszabály korábbi formáját tekintve visszaélésekre is lehetőséget adott, éppen ezért a jogszabályalkotó indokoltnak látta az ingatlanforgalmazáshoz kapcsolódó illetékkedvezmény törvényi hátterének újragondolását. Az új szabályozás értelmében 2017. január elsejétől az ingatlan értékesítője nem egy, de két különböző illetékkedvezmény közül választhat, amennyiben az azokhoz kapcsolódó feltételek hiánytalanul teljesülnek.

 

Ennek megfelelően a megváltozott jogszabály szerint 3 százalékos illetékmérték illeti meg azt az ingatlanforgalmazással foglalkozó vállalkozót, valamint lízingcéget ingatlanszerzéssel összefüggésben, aki legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozatban vállalja, hogy a megszerzett ingatlant az illetékkiszabásra történő bejelentéstől számított 2 éven belül továbbértékesíti, eladja vagy zárt végű pénzügyi lízing keretében tulajdonjog cserét eszközöl.

 

A fent vázolt illetékkedvezmény mértékénél magasabb kedvezmény is igényelhető, amennyiben az ingatlanforgalmazással foglalkozó gazdasági társaság vállalja, hogy a megszerzett ingatlant a már említett határidők betartásával értékesíti, ám a szerződés teljesedésbe is megy. Másként szólva tulajdonszerzés, vagyis tulajdonosi csere történik. Ez esetben az illetékkedvezmény mértéke a már tárgyalt 3% helyett csupán 2%.

 

Akkor beszélhetünk továbbértékesítésről, ha a tárgyalt ingatlanról az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett tulajdonjog-változás igazolja a tulajdonosi cserét. Pénzügyi lízing esetén szükséges a továbbértékesítés elismeréséhez a lízing tényének ingatlan-nyilvántartásban rögzítése mellett a futamidő végén a tulajdonjog-átszállást eredményező lízingszerződés megléte is. Mindezek mellett igazoló hatású az ingatlan-nyilvántartási eljárás elindítása is, ahol széljegy tanúsítja a későbbi tulajdonosi cserét, akár tulajdonjog bejegyzéssel, akár pénzügyi lízingbeadással.

 

Természetesen ez alól a szabályozás alól is van kivétel. Az ingatlanalapok a továbbiakban is csupán a 2%-os illetékmértékkel kell, hogy számoljanak ingatlan szerzéskor, ami a visszterhes vagyonátruházási illetéket illeti. Esetükben az illeték mértékét még továbbértékesítési kötelezettség sem befolyásolja ingatlan szerzés esetén.

 

Abban az esetben ha az ingatlan megvételekor a vagyonszerző a 3%-os illeték mellett dönt, úgy akkor sem kell semmi egyéb szankcióra, pótilleték megfizetésére számítania, ha végül a szerződést a későbbiekben felbontják. Ugyanakkor a 2%-os illeték választása esetén ha végül mégsem teljesül a szerződéskötés vagy akár utólag bontják azt, még úgy is pótilleték terheli az értékesítőt, hogy a tulajdonjog bejegyzés megtörtént.

 

Abban az esetben, ha az ingatlan értékesítése valamilyen oknál fogva meghiúsul, vagy netán a már megkötött szerződést a későbbiekben bontják, tehát a fentebb kifejtett illetékmérték vállalásához kötött feltételek nem teljesülnek, úgy pótilleték fizetési kötelezettség a szankció. A pótilleték mértéke az általános 4 százalékos illeték és a vállalt 2, vagy 3 százalékos illeték közötti különbözet kétszerese.

 

A szabálymódosítás kitér a pótilleték kiszabhatóságának megváltoztatására az elévülési idő tekintetében. Ezek szerint ha az értékesítő a 3 százalékos illetékmérték megfizetését vállalja, akkor az elévülési idő az ingatlan eladási határidejét (az illetékkiszabásra való bejelentéstől számított két év) jelentő év utolsó napjától számított öt év.

 

Abban az esetben viszont, ha az eladó a két százalékos illetékmértéket választotta a hozzá kapcsolódó plusz feltételekkel egyetemben, az elévülési idő a szerződés esetleges megszüntetése vagy felbontásakor aktuális év utolsó napjától számított öt év lesz.

 

Végezetül ha az ingatlan értékesítése pénzügyi lízing keretében történik, ám végül az üzlet kútba esik, az öt éves elévülési idő a tulajdonjog bejegyzést elutasító jogerős döntés aktuális évének utolsó napjától számítódik.

 

scrollUp