(1927, Budapest)

Gimnáziumi érettségi: Budapesti Eötvös József gimnázium, 1946

BME Mérnöki Kar oklevél (1950)

BME Építészmérnöki Kar Műszaki Doktor (1974)

Művelődésügyi Minisztérium „címzetes egyetemi docens” (1981)

Szakmai pályafutás:

1950-56 között a Haditechnikai Intézet tudományos munkatársa.

1957-70-ig az Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézetben mint fejlesztő-tervező mérnök majd mint főosztályvezető teherviselő alumíniumszerkezetek fejlesztését végzi a magasépítés területén. Kidolgozza az anyagtakarékos lemezszerkezetű önhordó dongahéjak családját 12-40 méter fesztávolságig. Ebből került továbbfejlesztésre az „Alu-donga” építési rendszer, melyből több százezer négyzetméter csarnok épült a 70-es, 80-as években. Nagy fesztávolságú változatából épült a budapesti Komjádi uszoda 40 m fesztávú szétnyitható alumínium tetőszerkezete, mely egyedülálló a világon. Fix kiviteléből számos sportcsarnok, fedett teniszstadion épült az országban (Székesfehérvár, Ajka, Salgótarján).

Kidolgozza az önhordó panelekből összeállítható első hazai teljesen előregyártott könnyűszerkezetes építési rendszert, a HUNGALU-t, amely hazai és külföldi szabadalmat kap.

A közel száz fejlesztés közül említésre méltó az első alumínium héjszerkezetű kikötőhíd, mely a Vigadó téren 40 éve üzemel.

1970-85 között a „Fémmunkás” Vállalat műszaki vezérigazgató helyettese. Irányításával dolgozzák ki és a székesfehérvári nyugati technológiával ellátott gyárban gyártják az első hazai többfunkciójú nyílászáró családot és a bordás rendszerű függönyfalakat (SOPRON-típus) és az energiatakarékossági program keretében a hőhídmentes nyílászáró- és függönyfalrendszert a SOPRON-H-t, mely 1982-ben BNV Nagydíjat kap. Budapesten és a régióban több száz épület készül alumínium függönyfallal.

Irányításával Balkányban új gyárat építenek az anyagtakarékos hideghengerlési technológia bevezetésére. Kifejlesztik az 1 mm vastag horganyzott acélszalagból hengerléssel készülő nyílászáró családot.

A teherviselő acélszerkezetek terén irányításával kifejlesztik a könnyűszerkezetes FÉM-TIP csarnoképítési rendszert. Ebből készült a 70-es, 80-as évek legnagyobb volumenű  csarnokexportja az Észak-Afrikai országokba és a Szovjetunióba. Ezek gyártására korszerű gerendagyártó-sort építenek automata hegesztőgépekkel és CNC vezérlésű egységekkel a vállalat kecskeméti gyárában.

Nyugalomba vonulása után 1986-96-ig ismét rajztábla mögé ül és a Ferplan Kft.-nél mint statikus irányító tervező acél-alu üvegtetők, üvegfalak tervezését végzi külföldi rendszerek hazai bevezetésével. Az első hazai automata árnyékolással, szellőzéssel és tűzvédelemmel ellátott üvegtetőt tervezi a BB. Honvéd utcai székházában.

Szakmai-közéleti tevékenység:

Az ÉTE (Építéstudományi Egyesület) munkájában 1972 óta a mai napig részt vesz.

A 80-as években az EUROPREFAB magyar tagozatának vezetőségi tagja.

A BME Magasépítési, Acélszerkezeti és Építőanyagok Tanszékén részt vett az oktatásban.

A fém épületszerkezetek szinte összes területét hét szakkönyvben (1992-2006-ig) és három évkönyvben dolgozza fel.

Építéssel foglalkozó szakmai folyóiratokban több mint száz szakcikket irt, konferenciákon számos előadást tartott.

1997 óta a MÉASZ (Magyar Építőanyagipari Szövetség) elnökségi tagja, az általa megszervezett Magyar Könnyűszerkezetes Egyesület elnöke. Ez idő alatt 12 Fémszerkezeti Konferenciát szervezett.

1998-2007 között a MAGÉSZ (Magyarország Acélszerkezeti Szövetség) Etikai Bizottságának elnöke.

A Budapesti és Pest megyei Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozatának megalakulása óta tagja.

2007 óta mérnök újságíró, a MÚOSZ tagja.

Elismerések, kitüntetések:

1979-ben Kiváló Feltaláló arany fokozatot kap tíz találmányáért.

1986 Eötvös Loránd díj szakmai munkájáért.

2002 ÉTE Érdemérem.

2003 Széchenyi-díj.

2007 Mérnök Újságíró Díj.

Könyvei:

Acélvázas csarnokok. TERC Szakkönyvkiadó, Budapest, 2001.

Fémszerkezet Évkönyv 2002. TERC Szakkönyvkiadó, Budapest, 2002.

Iparművészet 1100 fokon (ifj. Seregi Györggyel közösösen). TERC Szakkönyvkiadó, Budapest, 2002.