A belsőépítész

Wéber László
Létrehozva: 2016-05-23 / módosítva: 2016-05-23

A belsőépítészet (interior design) az épület belső tereinek (művészi) kialakítása, megtervezése – így fogalmaznak a különféle lexikonok, enciklopédiák. A fogalomnak az elméleti, építészet- illetve művészettörténeti, esztétikai elemzése hosszú-hosszú szócikkeket igényelne; mi most a mai magyarországi szakmagyakorlás szempontjából próbálunk közelíteni a belsőépítészetet művelő szakember, a belsőépítész témájához.

Az épületekkel, építményekkel kapcsolatos tervezési tevékenységet végzők általános szakmagyakorlási szabályait a 266/2013. (VII. 11.) Kormányrendelet az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről foglalja össze; az első mondatában kijelölve annak hatályát:

„1. § E rendelet hatálya kiterjed

a) a településrendezési tervezési, az építészeti-műszaki tervezési, a településrendezési szakértői, az építésügyi műszaki szakértői, az építési műszaki ellenőri, a felelős műszaki vezetői és az energetikai tanúsítói tevékenységre (a továbbiakban együtt: szakmagyakorlási tevékenység), a szakmagyakorlási tevékenységet folytatók körére, a tevékenységük folytatásának részletes feltételeire, az eljáró hatóság kijelölésére, a jogosultság megállapítására és a névjegyzék vezetésére vonatkozó előírásokra, …”

 

Két szakasszal később definiálja a jogszabály az építészeti-műszaki tervezés szakterületeit:

 

„3. § (3) Építészeti-műszaki tervezési tevékenységek:

a) építészeti tervezési terület,

aa) belsőépítészeti tervezési szakterület,

ab) kertépítészeti műtárgy tervezési szakterület…”

 

Ennek megfelelően jogi szempontból a belsőépítész tervező az „építészeti tervezési szakmagyakorlási területen” belül az „belsőépítészeti tervezési szakterületen” tevékenykedik. Ehhez neki a hivatkozott jogszabály 1. melléklete (a szakmagyakorlási jogosultságokhoz szükséges képesítési követelmények, szakmai gyakorlati idők, továbbá feladatok, amelyeket az adott szakterületi jogosultsággal lehet végezni) szerint

  • képesítési minimumként okleveles építész tervező művész, vagy okleveles belsőépítész környezettervező művész (vagy az ezzel egyenértékű) szakképzettséggel,
  • legalább két év szakmai gyakorlati idővel és
  • a tervezői névjegyzéket vezető szerv engedélyével kell rendelkeznie.

 

Esetünkben az említett engedélyezést a tervező lakóhelye szerinti területi építész kamara titkára, másodfokon a Magyar Építész Kamara főtitkára folytatja le.

 

Ilyen módon szakmagyakorlási szempontból szabályozott, hogy ki és milyen jogosultsággal tervezhet belsőépítészeti terveket, a belsőépítész tervező az építésztervezővel azonos eljárásban és szabályok szerint végzi a tervezési tevékenységét, ami „építmények teljes körű belsőépítészeti tervezése, illetve külön jogszabály szerinti belsőépítészeti terv készítése”.

Azonban a belsőépítészeti tervek tartalma sehol sincs meghatározva, definiálva. Ilyen tervet és munkarészt készíteni semmilyen engedélyhez kötött dokumentációhoz nem kötelező. A megbízóra van bízva, hogy az épület megvalósításához szükséges, építész-műszaki tervező által készített dokumentáción kívül igényt tart-e belsőépítészeti tervekre.

 

A szabályozás csak azt tartalmazza, hogy ha valaki ilyen munkarészt akar megrendelni (pl. pályázati kiírásban, vagy magánemberként), akkor jogosultsággal rendelkező szakember készítheti. De mivel nem kötelező munkarészről van szó, a hatóság nem ellenőrzi sem a tartalmát, sem pedig a jogosultságot.

 

Mivel a belsőépítészeti terv tartalma nem meghatározott, ezért nem derül ki hol és miben határolódik el az építészeti műszaki tervező által készített építészeti-műszaki dokumentációtól, ezért érdekes lehet, hogy pl. olyan átalakítás tervezését végezheti-e, amely tartószerkezet érint? Mindezek miatt a belsőépítészeti tervezési szakterület csak részben szabályozott terület.

 

Nagyobb ellentmondás látszik azoknak a belsőépítészeti munkáknak a megvalósítása kapcsán, amelyek közbeszerzési eljárások keretében kerülnek vállalatba-adásra. Ismert a hatályos közbeszerzési törvény, illetve a végrehajtása ügyében kiadott, a közbeszerzési műszaki leírás meghatározásának módjáról szóló 321/2015. (X. 30.) Kormányrendelet előírása, amely az adott tervek műszaki tartalmának definíciójáról rendelkezik. Eszerint – a közbeszerzési alapelveknek megfelelően – biztosítani kell az eljárások során a műszaki megoldások versenyét is, azaz a hivatkozott jogszabály 46. § (3) bekezdése szerint „a műszaki leírás nem hivatkozhat meghatározott gyártmányú vagy eredetű dologra, illetve konkrét eljárásra, amely egy adott gazdasági szereplő termékeit vagy az általa nyújtott szolgáltatásokat jellemzi, vagy védjegyre, szabadalomra, tevékenységre, személyre, típusra vagy adott származásra vagy gyártási folyamatra, ha az egyes gazdasági szereplők vagy termékek előnyben részesítéséhez vagy kiszorításához vezetne. Az ilyen hivatkozás csak kivételes esetekben engedhető meg, ha nem lehetséges a szerződés tárgyának … kellően pontos és érthető leírása. Az ilyen megnevezés mellett a » vagy azzal egyenértékű «  kifejezést kell szerepeltetni.”

 

A belsőépítészetnek a művészeti alkotással rokon volta miatt ezt a fajta „egyenértékűséget” sok esetben nem lehet értelmezni: a belsőépítész által megtervezett alkotás – lényegéből fakadóan – egyedi, annak általában nem lehet „csereszabatos” létrehozási folyamata, alkotó tevékenysége. Emiatt a közbeszerzési eljárások során a megkívánt egyenértékűséget nem lehet biztosítani, hiszen nem csak műszaki, hanem az egyszeri alkotásból fakadó teljes körű (esztétikai, műélvezeti, stb.) egyenértékűségről lehetne szó – ilyen pedig valószínűleg nincs.

 

A leírtak miatt a belsőépítész tervezési tevékenysége nehezen illeszthető be a hagyományos szakági tervezők körébe – azoktól indokoltan eltérő a szerepe.

 

scrollUp