A szabványok önkéntessége

Dr. Szakács György
létrehozva: 2015-11-23 / módosítva: 2016-06-29

A szabványok alkalmazásával kapcsolatban az egyik legfontosabb kulcskérdés az önkéntesség helyes értelmezése. Magyarországon a korábbiakban a szabványok kötelezőek voltak, csak 1994 óta önkéntesek. 1994 és 2002 között szűk körben még léteztek ún. jogszabállyal kötelezővé tett szabványok, ma már azonban a szabványok ténylegesen önkéntesek. Többen úgy gondolják, hogy most következmények nélkül mindenki azt tehet, amit csak jónak lát, holott ez – különösen az építőiparban – egyáltalán nem így van!

A szabványosítási törvény[1] 6.§ (1) bekezdése szerint:

„A nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes.”

A szabványok önkéntességének alapvető oka, hogy szeretnék elkerülni azt, hogy a tudomány és technika fejlődését kötelező előírások akadályozzák. Ha a szabványok kötelezőek lennének, akkor semmiféle olyan új műszaki megoldás nem lenne alkalmazható, amelyet a meglévő szabványok „még nem ismernek”. Lehetséges azonban, hogy egy fejlettebb, élenjáró megoldás éppen újszerűsége miatt nem értelmezhető a meglévő szabványok szerint.

A szabványok a tudomány és technika olyan, széles körben elismert eredményeit testesítik meg, amelyekkel kapcsolatban már elegendő tapasztalat áll rendelkezésre, átmentek a mindennapi gyakorlatba, és a gazdasági élet átlagos szereplőitől is megkövetelhetők. Egy olyan elvárt műszaki színvonalat képviselnek, amelytől negatív értelemben nem szabad eltérni.

Az önkéntes szabványalkalmazás figyelembe veszi azt a körülményt, hogy egy adott követelmény általában többféle módon is teljesíthető, nemcsak a szabványokban rögzített megoldásokkal. A szabványostól eltérő, új műszaki megoldások azonban nem eredményezhetnek visszalépést egy adott követelmény teljesítésében, nem csökkenhet például a termék rendeltetésre való alkalmassága vagy biztonsága.

Az előzőek értelmében a szabványtól való eltérésnek két lényeges következménye van:

  • Az önkéntesen alkalmazandó szabványtól általában engedély nélkül el lehet térni, azonban a szabványostól eltérő terméknek, eljárásnak, szolgáltatásnak legalább azt az eredményt kell nyújtania, mint amelyet a szabvány betartása biztosított volna!
  • A szabványtól való eltérés általában valamilyen többlet bizonyítási kötelezettséget von maga után, főleg akkor, ha a szabványra jogszabályban hivatkoztak![2] Ez növeli a költségeket, a munkaidő-szükségletet, továbbá a jogi kockázatot, akár tervezésről, gyártásról vagy kivitelezésről van szó. Például egy bírósági eljárásban a tervezőnek bizonyítania kell, hogy az általa alkalmazott, nem szabványos tervezési módszer a biztonság szempontjából legalább egyenértékűnek tekinthető a szabványos módszerrel.

Bár a szabványok alkalmazása önkéntes, valójában azt kell megfontolni – figyelemmel az előbbi következményekre –, hogy egyáltalán érdemes-e az önkéntes szabványoktól eltérni. Általánosságban megállapítható ugyanis, hogy valamely követelmény teljesítését akkor lehet a legkisebb költség- és időráfordítással valamint jogi kockázattal bizonyítani, ha az érvényes nemzeti szabványok szerint járunk el.

 

 


[1] a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény

scrollUp