A szabványokra való hivatkozás módjai és esetei

Dr. Szakács György
létrehozva: 2015-11-23 / módosítva: 2016-06-29

A műszaki szabályozási gyakorlatban a szabványokra sokféle módon és helyen hivatkoznak. Ezért szabványalkalmazóként tisztában kell lennünk a szabványokra való hivatkozás különböző módjaival és eseteivel, azokat helyesen kell értelmeznünk.

A hivatkozás konkrétságától függően, háromféle módon lehet hivatkozni a szabványokra:

  • Évszámmal (dátummal) ellátott (merev) hivatkozás (pl. MSZ 15601-1:2007). Az idézett, évszámmal meghatározott kiadást kell alkalmazni.
  • Évszám (dátum) nélküli (rugalmas) hivatkozás (pl. MSZ 15601-1). A szabvány legutolsó, érvényes kiadását kell alkalmazni.
  • Általános hivatkozás esetén a szabványokat nem nevezik meg konkrétan, hanem általánosságban, szövegesen utalnak valamely szakterület szabványaira. Általános hivatkozás alatt a szakterület összes érvényes szabványának legutolsó szövegváltozatát kell érteni.

A hivatkozás szigorúsága szerint mindhárom hivatkozási mód esetén beszélhetünk kizárólagos hivatkozásról, illetve példaként való hivatkozásról:

  • Kizárólagos hivatkozás esetén csak és kizárólag a hivatkozott szabvány fogadható el valamely követelmény kielégítésére. (A jogszabályokban erre a hivatkozási módra 2001. végéig volt lehetőség.)
  • Példaként való hivatkozás esetén a hivatkozott szabvány szerinti megoldás egy elismert, lehetséges módja valamely követelmény kielégítésének, de bizonyos feltételekkel más megoldások is elfogadhatóak. A példaként való hivatkozás azonban kijelöl egy kielégítőnek tekinthető teljesítményszintet, amely más megoldások esetén is irányadó. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy a szabványostól eltérő megoldásoknak legalább azt a színvonalat kell biztosítaniuk, mint amelyet a példaként hivatkozott szabvány eredményezett volna. (A jogszabályokban 2002. elejétől ez a hivatkozási mód alkalmazható.)

A szabványokra való hivatkozásnak négy fő területe van:

  • Jogszabály szabványra hivatkozik. A példaként való hivatkozás szerint a hivatkozott szabvány egy elismert, lehetséges megoldásnak tekinthető a jogszabály követelményeinek kielégítésére. A jogszabály és az abban foglalt követelmények kötelezőek, a szabvány alkalmazása azonban nem. Ezért minden különösebb engedély nélkül választható a szabványostól eltérő megoldás is. Ha azonban nem élünk a felkínált lehetőséggel (a hivatkozott szabvány alkalmazása) akkor más módon kell bizonyítani, hogy kielégítjük a jogszabály előírásait. Erről a témáról konkrét példával, részletesebben is lehet olvasni a Szabványokra való hivatkozás az építésügyi ágazatban főcímben.
  • Hivatkozás szerződések keretében. A szerződésben hivatkozott szabványok a szerződő felekre kötelezőek, de ezt a kötelező alkalmazást a felek közös megegyezéssel, önként vállalják, nem pedig külső kényszer hatására. Figyelembe kell azonban venniük, hogy csak olyan szabványokat emelhetnek be a szerződésbe, amelyek alkalmazása nem ellentétes a jogszabályok előírásaival. Ha jogszabály hivatkozik valamely szabványra, akkor a szerződésbe nem kerülhet olyan másik szabvány, amely nem biztosítja legalább ugyanazt az eredményt.
  • Szabvány hivatkozik szabványra. Az ellentmondás-mentesség és összefüggőség érdekében a kapcsolódó szabványok egymásra hivatkoznak. Ha döntöttünk egy adott szabvány alkalmazása mellett, akkor abból szükségképpen következik, hogy feltétlenül használnunk kell az abban hivatkozott más szabványokat is.
  • Hivatkozás bírósági perekben. Ha egy bíróságnak olyan műszaki kérdésben kell állást foglalnia, amelyről a szerződő felek külön nem állapodtak meg, és esetleg jogszabály sem rendezi, akkor a joggyakorlat abból indul ki, hogy a szállítónak „elvárható gondossággal” kell eljárnia, a tudomány és technika elismert szabályai szerint. Ezt a színvonalat – a bírósági gyakorlat szerint, általában elfogadott módon – a szabványok képviselik. A bírósági eljárás során a tervezés, illetve kivitelezés idején, az adott szakterületen érvényben volt szabványokat veszik alapul.

 

scrollUp