A szabványosítás szintjei és hierarchiája

Dr. Szakács György
létrehozva: 2015-11-23 / módosítva: 2016-06-29

A szabványosítás szintjein belül megkülönböztethetjük a nemzeti kereteken belüli és azokon kívüli szinteket. Bár a nemzeti szabványok tekinthetők a legfontosabb – és nemzeti keretek között a legmagasabb szintű – szabványtípusnak, tágabb értelemben a szabványkiadványok közé sorolhatunk más dokumentumokat is. Az ilyen dokumentumok alacsonyabb hierarchikus szinten állnak, mint a nemzeti szabvány, és alkalmazási lehetőségük – bizonyos kiadványok esetén – erősen korlátozott. A nemzeti szabványok jelentős részét teszik ki a nemzetközi és az európai forrás alapján bevezetett szabványok.

Nemzeti keretek között a szabványosításnak három szintje van:

  • Vállalati szabványosítás. A szabványosítás alsó szintje. A dokumentum típusa: vállalati szabvány, műszaki feltétel, igazgatói utasítás stb. (a név nem meghatározott). Kidolgozók köre: egy vállalaton belül. Alkalmazási kör: adott vállalaton belül (ritkán: ennél bővebb).
  • Szakmai szabványosítás. A szabványosítás középső szintje. A dokumentum típusa: műszaki előírás, műszaki irányelv stb. (a név nem meghatározott). Kidolgozók köre: egy szakterülethez tartozó vállalatok, magánszemélyek szakmai szövetségei, egyesületei. Alkalmazási kör: kidolgozó szakmai csoportok, de általában ennél bővebb körben is alkalmazhatóak az érdekelt felek kölcsönös megállapodása esetén.
  • Nemzeti szabványosítás. A legmagasabb szint. A dokumentum típusa: nemzeti szabvány (a név meghatározott). Kidolgozók köre: az összes érdekcsoport (gyártók, ipari felhasználók, fogyasztók, állami szervek, tudományos kutatók stb.); a kidolgozás államilag kizárólagosan elismert nemzeti szabványügyi szervezet keretein belül történik, részletesen szabályozott eljárási módon. Alkalmazási kör: országos szinten.

A szabványok összehangolása révén, a kereskedelem műszaki akadályainak elhárításával megszüntethetők az egyes országok eltérő értelmezéséből és gyakorlatából adódó korlátok. Ez csak oly módon valósítható meg, hogy a szabványosítás kilép a nemzeti keretek közül. Ezért jöttek létre a nemzetközi és európai szabványügyi szervezetek.

E szabványügyi szervezetek tagországai közösen nemzetközi, illetve regionális (európai) szabványokat dolgoznak ki, majd a közmegegyezéssel elfogadott dokumentumokat a tagországok nemzeti szabványügyi szervezetei beillesztik az egyes országok nemzeti szabványrendszereibe.

  • Nemzetközi szabványosítás. A szabványok nemzetközi szintű (világméretű) összehangolását a nemzetközi kereskedelem fejlődése és az ipari méretű tömegtermelés tette szükségessé, már a XX. század elején. A dokumentumok típusa: nemzetközi szabvány (ISO, IEC, ISO/IEC) stb.
  • Regionális (európai) szabványosítás. Egyes szűkebb földrajzi régiók gazdasági integrációs törekvéseinek megvalósítása érdekében jött létre a XX. század második felében, számunkra az európai szabványügyi szervezetek a fontosak, melyeket az Európai Közösség (EK) és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) hozott létre. A dokumentumok típusa: európai szabvány (EN) stb.

A nemzetközi szabványügyi szervezetek tagországai eltérő adottságaik és fejlettségük miatt a szabványosításban különböző mértékben érdekeltek, illetve különböző mértékben tudnak részt venni. Ezért a tagországoknak nem kötelező a közzétett nemzetközi szabványok nemzeti bevezetése, bevezetés esetén pedig lehetnek eltérések a nemzeti és nemzetközi szabvány között. A nemzeti szabványrendszerbe bevezetett nemzetközi szabvány ún. megegyezőségi fokozatát azonban külön jelezni kell a szabvány címoldalán:

  • Az idt az azonos megegyezőségi fokozat jele: a magyar szabvány és az általa bevezetett nemzetközi szabvány műszaki tartalma és szerkezete teljesen megegyezik.
  • Az eqv a megegyező megegyezőségi fokozat jele: a magyar szabvány és az általa bevezetett nemzetközi szabvány műszaki tartalma megegyezik, szerkezete azonban nem. A kölcsönös megfelelőség elve érvényesül.
  • Az neq a nem megegyező megegyezőségi fokozat jele: a magyar szabvány az általa bevezetett nemzetközi szabványhoz képest műszaki eltéréseket tartalmaz, a kölcsönös megfelelőség elve nem érvényesül.

Az Európai Unió tagországaiban az akadályok nélküli kereskedelem és ipari együttműködés érdekében a nemzeti szabványok jelentős hányadának forrása európai szabvány (EN kibocsátói betűjellel). Ez azt jelenti, hogy az európai szabványokat változatlan formában, nemzeti szabványként kötelező bevezetni, és ezzel egyidejűleg az ezekkel ellentétes korábbi nemzeti szabványokat vissza kell vonni. Az új európai szabvány bevezetésére megadott határidő általában 6 hónap. A bevezetett szabvány csak teljesen azonos, idt megegyezőségi fokozatú lehet.

Az európai szabványügyi szervezetek hivatalos nyelve az angol, a francia és a német. A kész európai szabványok is e három nyelven jelennek meg. Ha a szabványt a nemzeti szabványügyi szervezeten keresztül további nemzeti nyelvre lefordítva is kiadják, akkor ez a szabványváltozat is hivatalos európai szabványnak minősül.

Az új európai szabványok bevezetésére előírt határidőn belül (6 hónap), a szabványok fordítással történő bevezetése gyakorlatilag nem megoldható. Ez a tény is szükségessé tette – a többi tagállamhoz hasonlóan – az ún. jóváhagyó közleményes bevezetési mód általános alkalmazását. Ez esetben az európai szabványt „első körben” további nemzeti nyelvre való lefordítás nélkül vezetik be nemzeti szabványként. Ekkor mindig az angol nyelvű változatot kell magyar nemzeti szabványnak tekinteni. Megbízás és megfelelő pénzügyi finanszírozás esetén, a későbbiekben a jóváhagyó közleménnyel bevezetett szabványok magyar nyelvű változata is elkészíthető.

Fontos deklarálni, hogy az európai szabványosítás nem a nemzetközi szabványosítás ellenében jött létre, hanem annak a kiegészítésére. Az európai és a nemzetközi szabványosítás, illetve szabványügyi szervezetek között nincs hierarchikus kapcsolat. A nemzetközi és európai szabványügyi szervezetek között információcsere zajlik, tevékenységüket pedig összehangolják. Az európai szabványok a nemzetközi szabványok által nem szabályozott területeken testesítik meg az Európai Unióban szükségesnek tartott műszaki-gazdasági színvonalat.

A világkereskedelem és az Európai Unión kívüli iparilag fejlett országokkal való kapcsolat érdekében az európai szabványügyi szervezetek kifejezetten gondot fordítanak arra, hogy az európai szabványok ne kerüljenek ellentmondásba a nemzetközi szabványokkal. Ha egy témakört nemzetközi szabvány szabályoz, akkor erre már nem készül külön európai szabvány, hanem hivatkoznak rá. Ha kifejezetten fontosnak tartják az Unióban, hogy egy-egy meghatározott nemzetközi szabványt az EU tagországok biztosan bevezessenek a nemzeti szabványrendszerükbe, akkor azokat változatlan formában (idt megegyezőségi fokozatban) átveszik európai szabványként. Ekkor már kötelező a bevezetésük minden tagországban nemzeti szabványként.

Az EU tagországokban a nemzeti szabványállomány egyre nagyobb hányadát az európai és nemzetközi szabványok teszik ki, de ez nem jelenti azt, hogy a tisztán nemzeti keretek között kidolgozott szabványok teljes egészében megszűnnének. Ilyen nemzeti szabványok továbbra is léteznek a tagországokban azokon a területeken, amelyekre az európai és nemzetközi szabványosítás nem terjed ki, sőt új szabványok is kidolgozhatók, bizonyos korlátok figyelembe vételével. A tervezett nemzeti szabványokról a tagországoknak előzetes bejelentési (notifikációs) kötelezettségük.

Megállapítható, hogy a magyar nemzeti szabványok aktuálisan érvényes állományát három nagy csoportra lehet osztani:

  • a nemzetközi szabványokat bevezető magyar szabványok;
  • az európai szabványokat bevezető magyar szabványok;
  • a „tisztán” nemzeti (hazai) kidolgozású magyar szabványok.

E három nagy csoport között szabványalkalmazási szempontból nincs hierarchikus rangsor. Ennek oka, hogy ezen szabványok között – néhány tudatosan alkalmazott kivételtől eltekintve – nem lehet átfedés, mert „főszabályként” bármely új szabvány bevezetésével egyidejűleg, a vele ütköző, korábbi szabványokat vissza kell vonni. Egy adott témakört tehát egy adott időszakban általában csak egy érvényes szabvány szabályoz, az esetleges kivételek pedig logikusan kezelhetők.

 

scrollUp