A teljesítés és a kifizetés

Wéber László
létrehozva: 2015-11-19 / módosítva: 2017-02-01

A teljesítés, mint fogalom egzakt jogi értelemben a szerződő felek szerződésben vállalt kötelezettségeinek a szerződésszerű végrehajtását jelenti. Fontos szabály, hogy a teljesítés során a szerződést kötő felek együttműködni kötelesek – ennek az építési szerződések teljesítésével kapcsolatban (a szerződés teljesítése révén létrejövő épület, építmény különösen nagy értéke, bonyolultsága, jelentős kooperációs igénye, hosszú átfutási ideje miatt) különös jelentősége van.

Az előző definícióban szereplő „szerződésszerű végrehajtás” fontos kitétel, hiszen a szerződésben határozzák meg a felek a „mit?” „mikorra?” „mennyiért?” „milyen fizetési feltételek és milyen biztosítékok mellett?” kérdésekre az egybehangzó válaszukat. A kivitelezési szerződésekből következő teljesítéssel kapcsolatban a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény így rendelkezik:

„6:252. § [A kivitelezési szerződés]

(1) Kivitelezési szerződés alapján a kivitelező építési, szerelési munka elvégzésére és az előállított mű átadására, a megrendelő annak átvételére és díj fizetésére köteles.”

A meghatározásból következik, hogy a kivitelező az „előállított műnek” a megrendelő számára történő átadásával teljesíti a szerződésben vállalt kötelezettségét; nem véletlen, hogy ezt az aktust igen részletesen körülírják a PTK szabályai. Egyfelől a „mit?” kérdésre:

„6:123. § [A szolgáltatás minősége]

(1) A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie a rendeltetése szerinti célra, így

  1. alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés előtt a kötelezett tudomására hozta;
  2. alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos rendeltetésű szolgáltatásokat rendszerint használnak;
  3. rendelkeznie kell azzal a minőséggel, és nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos rendeltetésű szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe véve a kötelezettnek vagy - ha nem a kötelezett állítja elő a szolgáltatás tárgyát - a szolgáltatás előállítójának és ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó nyilvános kijelentését;
  4. rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő vagy az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásra jellemző tulajdonságokkal; és
  5. meg kell felelnie a jogszabályban meghatározott minőségi követelményeknek.”

Az épületekre, építményekre nem nehéz adaptálni a fenti kritériumokat: a jogosult (megrendelő, építtető) általi célok a kivitelezési tervdokumentációban foglaltak, a rendeltetésszerű használat egyértelmű az épületek, építmények körében (hiszen azokat adott rendeltetési céllal építteti az építtető), a jogszabályi és egyéb minőségi követelmények is kiolvashatók a tervdokumentációból, illetve előírásokból.   

Másfelől a PTK-szabályozás rendelkezik magáról az átadás-átvételi eljárásról is:

„6:247. § [A szolgáltatás átadás-átvétele]

(1) A vállalkozó a művet átadás-átvételi eljárás keretében köteles átadni, amelynek során a felek elvégzik az adott üzletágban szokásos azon vizsgálatokat, amelyek a teljesítés szerződésszerűségének megállapításához szükségesek.

(2) Határidőben teljesít a vállalkozó, ha az átadás-átvétel a szerződésben előírt teljesítési határidőn belül megkezdődik. Az átadás-átvétel időtartama harminc nap. Vállalkozások közötti szerződés, illetve szerződő hatóság által megrendelőként szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződés esetén az átadás-átvétel időtartamára vonatkozó rendelkezéstől a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a vállalkozó hátrányára eltérő szerződési feltételt – mint tisztességtelen kikötést – a vállalkozó megtámadhatja.

(3) Nem tagadható meg az átvétel a mű olyan hibája miatt, amely, illetve amelynek kijavítása vagy pótlása nem akadályozza a rendeltetésszerű használatot.

(4) Ha a megrendelő az átadás-átvételi eljárást nem folytatja le, a teljesítés joghatásai a tényleges birtokbavétel alapján állnak be.

(5) Ha a szerződés teljesítéséhez a vállalkozó dolog tulajdonjogának átruházására köteles, a dolog a mű átadásával és az ellenérték megfizetésével kerül a megrendelő tulajdonába.”

Továbbá:

„6:127. § [A szolgáltatás megvizsgálásának kötelezettsége]

(1) A jogosult késedelem nélkül köteles meggyőződni arról, hogy a szolgáltatás minősége és mennyisége megfelelő-e.

(2) A dolog átvétele során nem kell vizsgálni azokat a tulajdonságokat, amelyeknek a minőségét tanúsítják, vagy amelyekre jótállás vonatkozik.

(3) A szolgáltatás minőségének és mennyiségének megvizsgálásával járó költségek a jogosultat terhelik.”

Ha a felek a PTK fent idézett szabályainak az elfogadásával kötik meg a szerződést, az átadás-átvételi eljárásra és annak következményeire az alapvető rendelkezéseik kiegyensúlyozottak lesznek; ám ne feledjük el, hogy a Polgári Törvénykönyv ezen, a kötelmi jog körében megfogalmazott fejezetei alapvetően diszpozitív jellegűek, azaz a felek ezektől a szabályoktól egyező akarattal eltérhetnek.

A közbeszerzései eljárás eredményeként megkötött szerződés teljesítésről a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény ötödik része részletes speciális előírásokat is tartalmaz. Ezek szerint

„135. § (1) Az ajánlatkérőként szerződő fél a szerződés teljesítésének elismeréséről (teljesítésigazolás) vagy az elismerés megtagadásáról legkésőbb az ajánlattevőként szerződő fél teljesítésétől, vagy az erről szóló írásbeli értesítés kézhezvételétől számított tizenöt napon belül írásban köteles nyilatkozni.

(2) Építési beruházás megvalósítására kötött kivitelezési szerződés esetében az ajánlatkérőként szerződő fél, amennyiben az ajánlattevőként szerződő fél írásbeli értesítésére (készre jelentés) a szerződésben az átadás-átvételi eljárás megkezdésére meghatározott határidőt követő tizenöt napon belül nem kezdi meg az átadás-átvételi eljárást, vagy megkezdi, de a szerződésben – a Ptk. 6:247. § (2) bekezdésére figyelemmel – meghatározott határidőben nem fejezi be, az ajánlattevőként szerződő fél kérésére a teljesítésigazolást köteles kiadni.”

Mint olvashattuk, mind a PTK, mind a Közbeszerzési törvény szabályai szerint a műszaki átadás-átvétel időtartama maximálva van; ennek a folyamatáról igen részletesen rendelkezik az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Kormányrendelet VII. fejezete a következők szerint:

„32. § (1) Az építési beruházás építési tevékenységének befejezésekor műszaki átadás-átvételi eljárást kell lefolytatni. A műszaki átadási-átvételi eljárás résztvevőit a fővállalkozó kivitelező e-főnaplóban jelzett kezdeményezésére az építtető hívja össze. Az építtető az eljárás meghatározott időpontjának, az építési engedély számának és az építés helyszínének az e-főnaplóba történő bejegyzésével értesíti az illetékes építésfelügyeleti hatóságot, a fővállalkozó kivitelezőt és egyéb érdekelteket.

(2) A műszaki átadás-átvételi eljárás célja annak ellenőrzése, hogy az építtető és a fővállalkozó kivitelező közötti kivitelezési szerződés tárgya szerinti építési tevékenység vagy a technológiai szerelés a szerződésben és jogszabályban előírtak alapján, a kivitelezési dokumentációban meghatározottak szerint maradéktalanul megvalósult-e, és a teljesítés megfelel-e az előírt műszaki és a szerződésben vállalt egyéb követelményeknek és jellemzőknek.

(3) Az építtető vagy az általa megbízott építési műszaki ellenőr vagy beruházási tanácsadó köteles a fővállalkozó kivitelező által megjelölt időpontra kitűzött műszaki átadás-átvételi eljárás során megvizsgálni az elvégzett építési tevékenységgel a kivitelezési szerződésben foglaltak teljesülését.

(4) A műszaki átadás-átvételi eljárásról elektronikus jegyzőkönyvet (a továbbiakban: e-jegyzőkönyvet) kell készíteni és azt az e-főnaplóhoz mellékletként csatolni.”

A teljesítés igazolásáról a rendelkezés a következő:

„32. § (8) A műszaki átadás-átvételi eljáráson felmerült és az e-jegyzőkönyvbe vett hibák, hiányosságok kijavítását követően kiállított – a fővállalkozó kivitelezői teljesítéshez kapcsolódó – e-teljesítésigazolás alapját az elektronikus műszaki igazolás (a továbbiakban: e-műszaki igazolás) képezi. Az építtető vagy az általa megbízott építési műszaki ellenőr, beruházási tanácsadó a fővállalkozó kivitelező teljesítésének ellenőrzését követően

  1. e-teljesítésigazolást állít ki az e-műszaki igazolásban rögzített kivitelezési munkák meghatározásáról, az elvégzett építőipari kivitelezési tevékenység mértékéről, mennyiségéről és minőségéről, a teljesítés időpontjáról és a számlázható összegről vagy
  2. a 16. § (3) bekezdés p) pontja szerinti esetben e-műszaki igazolást állít ki a teljesített kivitelezési munkák meghatározásáról, az elvégzett építőipari kivitelezési tevékenység mértékéről, mennyiségéről és minőségéről, a teljesítés időpontjáról és a feladat ellátására vonatkozó szerződésében meghatározottak szerint javaslatot tesz a fővállalkozó kivitelező által számlázható összeg meghatározására.”

Fontos kitétel a PTK 6:122. § szerint, hogy „a teljesítéssel a kárveszély - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a másik félre száll át.” Ezzel összefüggésben az építési munkaterület visszaadását illetően is rendelkezik az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Kormányrendelet:

„33. § (1) A műszaki átadás-átvételi eljáráson felmerült és jegyzőkönyvbe vett hibák, hiányosságok kijavítását, a teljesítésigazolás kiadását, továbbá a teljesítésigazolás alapján kiállított számla ellenértékének kézhezvételét követően a fővállalkozó kivitelező átadja az építtetőnek az építési munkaterületet …”

A sikeresen lezárt műszaki átadás-átvétel eljárást követően kiadott teljesítésigazolás alapján kerülhet sor a teljesített munka ellenértékének az elszámolására: a vonatkozó számla benyújtására és annak a megrendelő, építtető általi kiegyenlítése.

Szócikkünk elején már idéztük a PTK 6:252. § (1) bekezdését: „Kivitelezési szerződés alapján a kivitelező építési, szerelési munka elvégzésére és az előállított mű átadására, a megrendelő annak átvételére és díj fizetésére köteles.” Ennek a díjnak a kifizetésére is irányadóak a PTK rendelkezései, azonban a kivitelezési szerződés szerinti teljesítés esetében vannak speciális szabályok is.

A PTK megfogalmazásának megfelelően:

„6:130. § [Pénztartozás teljesítésének ideje]

(1) Ha a felek a szerződésben a pénztartozás teljesítésének idejét nem határozták meg, a pénztartozást a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvételétől számított harminc napon belül kell teljesíteni. Ha a pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóság, a szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén pénztartozását a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvételétől számított harminc napon belül köteles teljesíteni, ebben az esetben a számla kézhezvételének napja nem képezheti a felek között érvényes megállapodás tárgyát.

(2) A jogosult teljesítésétől számított harminc napon belül kell teljesíteni a pénztartozást, ha

  1. a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvétele a jogosult teljesítését (vállalkozási szerződés esetén az átadás-átvételi eljárás befejezését) megelőzte;
  2. nem állapítható meg egyértelműen a jogosult fizetési felszólítása vagy számlája kézhezvételének időpontja; vagy
  3. a kötelezettnek fizetési felszólítás vagy számla bevárása nélkül teljesítenie kell fizetési kötelezettségét.

(3) Vállalkozások közötti szerződés esetén az e § rendelkezéseitől a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára eltérő szerződési feltételt – mint tisztességtelen kikötést – a jogosult megtámadhatja. Pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a pénztartozás teljesítésére kikötött idő az (1)–(2) bekezdésben meghatározott határidőket csak akkor haladhatja meg, ha a szerződésben a felek a pénztartozás halasztott teljesítésében állapodtak meg, feltéve hogy a szerződés jellege miatt ez tényszerűen indokolt; a pénztartozás teljesítésére kikötött idő ebben az esetben sem haladhatja meg a hatvan napot. Pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a pénztartozás teljesítésére kikötött idő a hatvan napot meghaladó részében semmis.”

Láthatjuk, hogy a 30 napos számlakiegyenlítési időtartam alapvető fontosságú lett a jogalkotók körében – összhangban az Európai Unió idevágó szabályozásával. 

Ezzel szinkronban van egyfelől az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Kormányrendelet, ami szerint:

„32. § (9) Az építtető az e-teljesítésigazolás alapján kiállított számla ellenértékét – eltérő törvényi rendelkezés hiányában – a számla kézhezvételének napját követő 30 napon belül fizeti ki a fővállalkozó kivitelezőnek.”

Másfelől közbeszerzések esetében mérvadóak a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény előírásai:

„135. § (3) Építési beruházások esetében a szerződésben fogalt ellenérték kifizetésére kormányrendelet a Ptk. 6:130. § (1)–(3) bekezdésétől eltérő, sajátos szabályokat állapíthat meg.”

Ezekről a sajátos szabályokról a az építési beruházások, valamint az építési beruházásokhoz kapcsolódó tervezői és mérnöki szolgáltatások közbeszerzésének részletes szabályairól szóló 322/2015. (X. 30. ) Kormányrendelet 32/A. §-a rendelkezik:

„(1) Az ajánlatkérőként szerződő fél, valamint – európai uniós támogatás esetén szállítói kifizetés során – a kifizetésre köteles szervezet, ha az ajánlattevőként szerződő fél a teljesítéshez alvállalkozót vesz igénybe, a Ptk. 6:130. § (1)–(2) bekezdésétől eltérően a következő szabályok szerint köteles az ellenszolgáltatást teljesíteni:

a) az ajánlattevőként szerződő felek legkésőbb a teljesítés elismerésének időpontjáig kötelesek nyilatkozatot tenni az ajánlatkérőnek, hogy közülük melyik mekkora összegre jogosult az ellenszolgáltatásból;

b) az összes ajánlattevőként szerződő fél legkésőbb a teljesítés elismerésének időpontjáig köteles nyilatkozatot tenni, hogy az általa a teljesítésbe bevont alvállalkozók egyenként mekkora összegre jogosultak az ellenszolgáltatásból, egyidejűleg felhívja az alvállalkozókat, hogy állítsák ki ezen számláikat;

c) az ajánlattevőként szerződő felek mindegyike a teljesítés elismerését követően állítja ki számláját, a számlában részletezve az alvállalkozói teljesítés, valamint az ajánlattevői teljesítés mértékét;

d) a c) pont szerint a számlában feltüntetett alvállalkozói teljesítés ellenértékét az ajánlatkérőként szerződő fél – európai uniós támogatás esetén szállítói kifizetés során a kifizetésre köteles szervezet – tizenöt napon belül átutalja az ajánlattevőknek;

e) az ajánlattevőként szerződő fél haladéktalanul kiegyenlíti az alvállalkozók számláit, vagy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 36/A. § (3) bekezdése szerint azt vagy annak egy részét visszatartja, illetve az alvállalkozóval kötött szerződésben foglaltak szerint az alvállalkozói díj egy részét visszatartja;

f) az ajánlattevőként szerződő felek átadják az e) pont szerinti átutalások igazolásainak másolatait vagy az alvállalkozó köztartozást mutató együttes adóigazolásának másolatát az ajánlatkérőként szerződő félnek (annak érdekében, hogy az ajánlatkérőként szerződő fél megállapíthassa, hogy az ajánlattevőként szerződő fél jogszerűen nem fizette ki a teljes összeget az alvállalkozónak);

g) az ajánlattevőként szerződő felek által benyújtott számlában megjelölt, fővállalkozói teljesítés ellenértékét az ajánlatkérőként szerződő fél – európai uniós támogatás esetén szállítói kifizetés során a kifizetésre köteles szervezet – tizenöt napon belül átutalja az ajánlattevőként szerződő feleknek, ha ők az alvállalkozókkal szembeni fizetési kötelezettségüket az Art. 36/A. §-ára is tekintettel teljesítették.”

Fontos szem előtt tartanunk, hogy az előzőekben idézett törvény a 2015. november 1. napját követően indított közbeszerzési eljárások során megkötött szerződésekkel kapcsolatban eredetileg másként rendelkezett: az alvállalkozói teljesítések ellenértékét közvetlenül rendelte kifizetni az ajánlatkérő fél (azaz a megrendelő, építtető) által. Mivel ennek szabálynak az elve és gyakorlata tömérdek jogi és alkalmazási problémát vetett fel, a törvény, illetve a kapcsolódó kormányrendelet 2017. január 1-től hatályos módosítása „visszaállította” a korábbi szabályok szerinti (és a fentiekben részletezett) ún. kétlépcsős számla-kifizetési rendet - és mindezt visszamenőleges hatállyal tette: a 2017. január 1. előtt indult közbeszerzési eljárások, valamint megkötött szerződések esetében is alkalmazni kell ezt a szabályt, lásd erről a már hivatkozott  322/2015. (X. 30. ) Kormányrendelet 36. § (3) bekezdését.

Hasonlóképpen az alvállalkozók „védelmében” rendelkezik az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény, amikor kimondja:

„39/A. § (6) … A kivitelezési szerződés teljesítésében részt vevő alvállalkozó kivitelező kivitelezési szerződésében rögzített fizetési határideje nem haladhatja meg az építtető és a vállalkozó kivitelező által megkötött kivitelezési szerződésben meghatározott fizetési határidejét. Az építtetővel szerződéses viszonyban álló vállalkozó kivitelező a kivitelezési szerződésben foglalt kötelezettsége maradéktalan teljesítéséről benyújtott végszámla teljes körű kiegyenlítésére csak akkor jogosult, ha a kötelezettsége teljesítésében részt vevő alvállalkozó kivitelezők követelésének kiegyenlítését hiánytalanul igazolja, függetlenül azok fizetési határidejétől.”

Az építési vállalkozókat, kivitelezőket megillető ellenértékkel kapcsolatban még egy fontos intézményt kell megemlítenünk: az építtetői fedezetkezelőt. Ennek célja az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 39/B. § szerint

„(1) az építtetői fedezetkezelés célja – az építtető és a vállalkozó kivitelező között létrejött kivitelezési szerződés teljesítése érdekében – az építőipari kivitelezési tevékenység fedezete célhoz kötött felhasználásának biztosítása.

(2) Az építtetői fedezetkezelő kizárólagos rendelkezése alatt álló elkülönített számlán kell – egy összegben, vagy több szakaszra bontott építkezés esetén a szerződés szerinti teljesítési szakaszonként – elhelyezni az építőipari kivitelezési tevékenység kormányrendeletben meghatározott ellenértékének fedezetét …”

Tekintettel arra, hogy az építtetői fedezetkezelő témakörével külön szócikk foglalkozik, itt csak megemlítjük, hogy az ide vonatkozó részletes jogi szabályozást a az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Kormányrendelet 17. – 21/A. § szakaszai tartalmazzák.

A kifizetések témakörének teljesebbé tétele érdekében két idevágó kérdést kell megemlítenünk: egyfelől a rész-számlázás, másfelől az előleg ügyét.

Az építőipari termelés alapvető sajátosságai közé tartozik a kivitelezendő épület, építmény igen nagy értéke, illetve a munka hosszú átfutási ideje. Emiatt – bár a PTK 6:245 §. (3) fejezete úgy rendelkezik, hogy „a vállalkozói díj a szerződés teljesítésekor esedékes”, az építtető, megrendelő és a kivitelező, vállalkozó az esetek többségében rész-számlázási lehetőségekben szokott megállapodni. Ennek megfelelően bizonyos – általában mérhető - műszaki teljesítés-részek elérésekor a kivitelező jogosult az elvégzett munkáját építtetői teljesítésigazolás alapján leszámlázni és annak ellenértékét – részben vagy egészben – kézhez venni.

Az ilyesfajta részteljesítést, rész-számlázást érintően az építési beruházások, valamint az építési beruházásokhoz kapcsolódó tervező és mérnöki szolgáltatások közbeszerzésének részletes szabályairól szóló a 322/2015. (X. 30.) Kormányrendelet tartalmaz fontos előírást a közbeszerzések körében:

„32. § (1) Hat hónapot meghaladó teljesítési időszakról rendelkező és egyben ötvenmillió forintot meghaladó összegű nettó ellenszolgáltatást tartalmazó szerződések esetén az ajánlatkérő az adott építési beruházás jellemzőinek megfelelő időszakonként vagy kivitelezési szakaszonként részszámlázási lehetőséget biztosít.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az általános forgalmi adó nélkül számítva egy milliárd forint alatti szerződéses értékű építési beruházásoknál az ajánlatkérő legalább négy részszámla (ideértve a végszámlát is) benyújtásának lehetőségét biztosítja.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az általános forgalmi adó nélkül számítva egy milliárd forintot meghaladó szerződéses értékű építési beruházásoknál az ajánlatkérő legalább hat részszámla (ideértve a végszámlát is) benyújtásának lehetőségét biztosítja.

(4) Az első részszámla kibocsátásának lehetőségét minden esetben biztosítani kell legkésőbb az általános forgalmi adó nélküli szerződéses érték 25%-át elérő megvalósult teljesítés esetén.

(5) Az előleg és a részszámlák alapján történő kifizetések összértéke nem lehet kevesebb a szerződés általános forgalmi adó nélkül számított értékének 70%-ánál.

(6) A részszámla összegét az ajánlatkérő által teljesítésigazolással elismert szerződés szerinti teljesítés mértékének megfelelően kell meghatározni, úgy, hogy a részszámla szerinti nettó ellenszolgáltatás a szerződés megvalósult értékét nem haladhatja meg.”

Az előleggel kapcsolatban a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvényt idézzük:

„ 135. § (7) Ha a közbeszerzés tárgya építési beruházás és a szerződés teljesítésének időtartama a két hónapot meghaladja, az ajánlatkérő köteles a szerződésben foglalt – tartalékkeret és általános forgalmi adó nélkül számított – teljes ellenszolgáltatás 5%-ának megfelelő összeg, de legfeljebb hetvenötmillió forint előleg igénybevételének lehetőségét biztosítani. Az előleg fizetését e kötelezően biztosítandó mértékben az ajánlatkérő nem teheti függővé a szerződő fél részéről biztosíték nyújtásától.

(8) A felek a (7) bekezdésben foglalt kötelező mértéket meghaladóan és bármely más esetben is kiköthetik előleg nyújtását a szerződésben. Külön jogszabály a (7) bekezdésben foglalt mértéket meghaladóan és bármely más esetre is előírhatja előleg nyújtását, valamint a (7) bekezdésben foglaltnál nagyobb mértékű előleg nyújtását is kötelezővé teheti biztosíték megkövetelése nélkül.

(9)A (7) bekezdéstől eltérően támogatásból megvalósuló közbeszerzés esetén szállítói kifizetés során az ajánlatkérő – ha külön jogszabály magasabb mértékű szállítói előleg nyújtását nem írja elő – köteles a szerződés – tartalékkeret és általános forgalmi adó nélkül számított – elszámolható összege 30%-ának megfelelő mértékű előleg igénybevételének lehetőségét biztosítani. Ebben az esetben az ajánlatkérő által kikötött biztosíték mértéke nem haladhatja meg a szerződés – tartalékkeret és általános forgalmi adó nélkül számított – elszámolható összegének 10%-a és az igényelt szállítói előleg különbözetének mértékét.” 

Ehhez kapcsolódva az építési beruházásokhoz kapcsolódó tervező és mérnöki szolgáltatások közbeszerzésének részletes szabályairól szóló a 322/2015. (X. 30.) Kormányrendelet tartalmaz fontos további előírást az előlegre vonatkozóan a közbeszerzések körében:

„30. § (1) Az ajánlatkérőként szerződő fél – vagy támogatásból megvalósuló építési beruházás esetén szállítói kifizetés során a kifizetésre köteles szervezet – a Kbt. 135. § (7), illetve (9) bekezdésében foglalt előleget az ajánlattevő kérésére – a (2) bekezdés szerinti kivétellel – legkésőbb az építési munkaterület átadását követő 15 napon belül köteles kifizetni.

(2) Ha az ajánlatkérő a Kbt. 135. § (7), illetve (9) bekezdésében foglaltaknál nagyobb összegű előleget biztosít, az előleg kifizetése több részletben is történhet. Ebben az esetben az ajánlatkérő legkésőbb az építési munkaterület átadását követő 15 napon belül kizárólag az előleg első részletét köteles kifizetni.

(3) Az (1) bekezdés szerinti előleg alapja a szerződésben foglalt teljes nettó ellenszolgáltatás értéke. A szerződés későbbi módosítása a kötelezően biztosítandó előleg összegét nem érinti.”

Úgy véljük, hogy mind az építtetői fedezetkezelő intézményének bevezetése, mind a rész-számlázási lehetőségek előírása, mind az előleg nyújtásának kötelezővé tétele olyan intézkedések a hazai építési beruházások körében, amelyek az építési piac szereplőinek krónikus likviditási gondjain enyhíthetnek, illetve hatásos eszközök lehetnek a lánctartozás ellen.

Köztudott, hogy az említett lánctartozások kialakulásának egyik fő generálója a teljesítésigazolások vita miatti megtagadása; a másik fő oka a kiadott teljesítésigazolások alapján benyújtott számla ellenértékének ki nem fizetése … Az első ok megszüntetésére, legalábbis ez ezzel kapcsolatos viták gyors lezárására hozta létre a jogalkotó a Teljesítésigazolási Szakértői Szervezetet (TSzSz), amelyről az építmények tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos egyes viták rendezésében közreműködő szervezetről, és egyes törvényeknek az építésügyi lánctartozások megakadályozásával, valamint a késedelmes fizetésekkel összefüggő módosításáról rendelkező 2013. évi XXXIV. törvény szól. Eszerint ez a kétszáz igazságügyi szakértőt foglalkozató, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szervezeti keretei között működő „Teljesítésigazolási Szakértői Szerv az építészeti-műszaki tervezési, építési, kivitelezési szerződés teljesítéséből eredő, e törvényben meghatározott kérdésekben a megrendelő, a tervező, a kivitelező vagy az alvállalkozó  megbízására, szakértői véleményt ad, ha a teljesítésigazolás kiadása nem történt meg, a kiadása vitás, vagy a teljesítésigazolás kiadásra került, de a kifizetés nem történt meg.”

Ennek a szakvélemény a birtokában jelentősen lerövidíthető a bíróság előtti eljárás, ideiglenes intézkedéssel a pénzéhez juthat a ki nem fizetett vállalkozó. Nem elhanyagolható tapasztalat a szervezet eddigi működése során, hogy számos esetben már a TSzSz-hez fordulás ténye is megnöveli az adósok fizetési hajlandóságát.

 

 

scrollUp