A természeti erőforrások fenntartható használata

Soltész Ilona
létrehozva: 2017-01-18 / módosítva: 2017-06-07

Az építményeket úgy kell megtervezni, kivitelezni és lebontani, hogy biztosított legyen a természeti erőforrások fenntartható használata, és biztosítva legyenek különösen a következők:

  • az építmények, a felhasznált anyagok és részek bontás után újrafelhasználhatók vagy újrahasznosíthatók;
  • az építmények tartósak;
  • az építményekben környezetbarát nyersanyagokat és másodlagos nyersanyagokat használnak.

Ez az alapvető követelmény megjelenik az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII.20.) Korm. rendelet (OTÉK) 56/B. §-ában.

Eszerint a fenntarthatósági szempontok:

  • egészséges, a káros anyagoktól mentes belső környezet, a használók kellemes közérzetét biztosító belső kialakítás,
  • racionális energiafelhasználás, az energia visszanyerés és a megújuló forrásokból származó energia alkalmazása, az épületgépészeti berendezések energiahatékony üzemeltetése,
  • a takarékos vízfelhasználás, a csapadék, a talajvíz, és a szürkevíz hasznosításának lehetősége, vagy a vízfelhasználás hatékony csökkentésére kialakított megfelelő szerelvények alkalmazása,
  • a fenntartható építőanyag felhasználás, amely törekszik a helyi vagy helyben gyártott építőanyagok betervezésére, a bontott építőanyagok szakszerű újrafelhasználására,
  • a környezetszennyezés csökkentése, különös tekintettel a fény- és zajszennyezés mérséklésére, a káros anyagok kibocsátásának és a természetes vizek szennyezésének csökkentésére vagy megszüntetésére,
  • az ökológiai értékek védelme, amely magában foglalja a védett természeti területek és értékek megóvását, az épített környezet és az élővilág harmóniájának megteremtését, és
  • az életciklus vizsgálata.

Az épületek fenntarthatóságának értékelésére és elemzéséhez világszerte mintegy 250 féle módszert használnak. Az európai szabványügyi szervezetek az életciklus karbon lábnyomának kiszámításához kidolgozta az EN 15978[1] szabványt, a gazdasági teljesítőképesség értékelésére az EN 16627[2] szabványt, az életciklus költségek számításához az EN 15643-4[3] szabványt. Azonban ezeken a szabványokon kívül is számos módszer és indikátor használatos az épületek értékelésére.

Egy non-profit európai szövetség, a Construction Products Europe (CDE) kidolgozott egy javaslatot[4], amely egységes indikátorokkal jellemezné az építmények fenntarthatóságát. Az indikátorokban megkülönböztetnének alap és emelt szintet. Hangsúlyozzák, hogy komplex – holisztikus – szemléletről van szó, azaz nemcsak egy-egy fontos területre figyelnek. A fenntarthatóság értékelésére egy épület esetében a legalkalmasabb módszernek a teljes életciklus elemzést (Full Life Cycle Assessment) és a teljes életciklus költség analízist (Full Life Cycle Cost Analysis) tartják. Ezeket a módszereket használják az indikátorokhoz.

A javasolt indikátorok közül három az épület hatását jellemzi a környezetre, így

  • az épület teljes életciklusa alatti ÜHG[5] kibocsátás (ez az építőanyagok előállításával az építési folyamattal az építmény elbontásával és ártalmatlanításával a teljes hasznos élettartam alatti teljes energiafogyasztásból számítva);
  • hatékony anyaghasználat (az építmény tervezett hasznos élettartamát, az anyagok élettartamát, az épületkomponensek újrahasznosíthatóságát, továbbá a bontási anyagok újrafelhasználásának és az újrahasznosíthatóságának %-át veszi figyelembe);
  • hatékony vízhasználat (teljes vízhasználat m3/személy/év)

A következő három indikátor a minőséget, a teljesítőképességet és az értéket hivatott mérni:

  • a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás (ezt az épület belső hőkomfortját értékeli, fellép-e túlmelegedés nyáron, szükséges-e gépi hűtés, valamint a szélsőséges időjárásnak, illetve az árvíznek való ellenállását értékeli az épületnek)
  • az életciklus költségek és a létrehozott érték optimalizálása (az életciklus költség magában foglalja a létesítés költségeit, a működési költségeket és az épület bontása és az építési hulladék elhelyezési költségeit; emellett értékelik a működési költségeket a hasznosítás idejére vetítve – Euro/év/m2; valamint a működtetés megbízhatóságát)
  • egészséges és kényelmes belső környezet indikátor (a belső levegő minőségét és a szennyező anyagok jelenlétét veszi figyelembe, a penész esetleges jelenlétét, a zajosságot és az akusztikai minőséget.

 

Fenntarthatósági szempontok szerint értékelik az épületeket a „zöld” épületminősítő rendszerek, amelyekről bővebben olvashat az „Épületminősítési rendszerek” címen belül a LEED, a BREEAM és a DGNB rendszerek ismertetéseiben.

 


[1] MSZ EN 15978:2012 Építmények fenntarthatósága. Épületek környezetvédelmi értékelése. Számítási módszer (angol nyelvű)

[2] MSZ EN 16627:2015 Építmények fenntarthatósága. Az épületek gazdasági értékelése. Számítási módszerek (angol nyelvű)

[3] MSZ EN 15643-4:2012 Építmények fenntarthatósága. Épületek értékelése. 4. rész: A gazdasági értékelés szempontjai (angol nyelvű)

[5] ÜHG: üvegházhatású gáz

scrollUp