Alacsony energiaigényű épület

létrehozva: 2015-11-19 / módosítva: 2016-06-09

Épületeinket hosszú időre tervezzük. Egy épület átlagosan legalább 50 évig fennáll, de ha az épületek felújításának gyakoriságát – 25-30 év – nézzük, akkor is fontos szempont, hogy új épületeink a jövő követelményeinek minél jobban megfeleljenek, legyenek korszerűek és képesek legyenek megfelelni a kihívásoknak. Az erőforrások szűkössége és különösen a rendelkezésre álló energiaforrások takarékos használata miatt létkérdés, hogy az új épületek alacsony energiaigényűek legyenek. Az épületek teljes élettartama alatt rájuk költött költségek között viszonylag kis tétel a beruházás eredeti költsége, amibe az új épület felépítése kerül, és minél hosszabb az épület élettartama annál nagyobb a szerepe az üzemeltetési költségeknek, a karbantartási költségeknek és az egyes szerkezetek vagy berendezések felújítási és/vagy csereköltségének. Emiatt az alacsony üzemeltetési költségekre kell törekedni. Mivel a hazai éghajlaton, a jelenlegi energiahasználat mellett a fűtési költség jelenti az energiaköltségek zömét, értelemszerűen a fűtési költségek csökkentése a legfontosabb. Irodaházak esetében azonban már nem feltétlenül ez a helyzet, ott a nyári hűtés és a gépek működéséhez és a világításhoz szükséges energiaigény esetenként jelentősebb lehet.

A világon számos országban vannak programok alacsony energiaigényű épületek építésére és ezekhez rendelkezésre állnak számítási, technológiai módszerek és finanszírozási modellek. Ezek figyelembe veszik a helyi építési szokásokat, éghajlati viszonyokat és társadalmi-politikai valamint a pénzügyi körülményeket. Különböző elnevezések alatt különböző tartalmi meghatározások használatosak, többségében új épületekre értelmezhetőek az előírások, és megkülönböztetik a lakó- és más funkciójú épületeket. Az adott országban elvárt követelményszintnél 30–50%-kal kevesebb az energiafogyasztásuk. Valamennyi alacsony energiaigényű épület igen jól szigetelt (kevés a hővesztesége), az épület építése során a szerkezeti és kivitelezési hőhidakat kerülik, az épület maga légzáró, hatékonyan hasznosítja a napfényt, és gyakran megújuló energiaforrások biztosítják az energiaigény többségét. Ebben a témában több tanulmány is készült[1] amelyek bemutatják az európai alacsony energiaigényű épületek típusait.

Nálunk eléggé ismert a német Passzívház Intézet minősítési rendszere[2]. A passzívház elnevezések és minősítések is eltérőek egyes országokban, eltérő a Dél-európai és a Közép-európai gyakorlat is. A mi éghajlatunkhoz hasonló országokban jellemzően egy épület akkor kapja meg a passzívház minősítést, ha a:

  • fajlagos fűtési energiaigénye ≤ 15 kWh/(m2év) vagy

fajlagos fűtési hőszükséglete ≤ 10 W/m2

  • légtömörsége (n50) ≤ 0,6 1/h és
  • fajlagos összes primerenergia-szükséglete ≤ 120 kWh/(m2év).[3]

A hazai passzívházakról a Passzívházépítők Országos Szövetségének oldalán lehet olvasni.[4]

Kissé más megközelítésű a zéró energia vagy a zéró karbon épületek fogalma, ennek lényege, hogy az energiaigényt megújuló energiaforrásból, vagy CO2 kibocsátás semleges technológiával előállított villamos energiával biztosítják, rendszerint ez csak éves összesítésben biztosítható a megújuló energia szezonalitását figyelembe véve. Természetesen a közel nulla energiafogyasztású épületek kategóriájába tartoznak azok az épületek is, amelyek több energiát termelnek, mint amennyit fogyasztanak.

A közel nulla energiaigényű épületek fogalmát az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv vezette be. A 2. cikk 2. pontja tartalmazza a definíciót:

„2. közel nulla energiaigényű épület: az I. melléklettel összhangban meghatározott, igen magas energiahatékonysággal rendelkező épület. A felhasznált közel nulla vagy nagyon alacsony mennyiségű energiának igen jelentős részben megújuló forrásokból kellene származnia, beleértve a helyszínen vagy a közelben előállított megújuló forrásokból származó energiát is;”

A fogalom eléggé nyitott, az EU tagországoknak a saját körülményeik figyelembe vételével az irányelv átültetése során kellett pontosabban meghatározniuk. A hazai fogalom meghatározásához a Debreceni Egyetem készített háttértanulmányokat figyelembe véve a költség-optimalizált követelményszint megállapítására vonatkozó számításokat is. A teljes kutatási dokumentum letölthető az Európai Bizottság honlapjáról[5].

A hazai követelményeket a 2015-ben megjelent 39/2015. (IX. 14.) MvM[6] rendelet határozta meg. Ez a jogszabály a 7/2006. (V. 24.) TNM rendeletet módosította, amely egy új, 6. mellékletben foglalja össze a közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozó követelményeket.

A 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet új, 6. mellékletének I. részében határoló- és nyílászáró szerkezetek hőátbocsátási tényezőire vonatkozó követelmények találhatók, azonban nem kerülnek szigorításra a már ismert költség-optimalizált követelményeknél megállapított „U” értékek. A közel nulla energiaigényű épületeknek legalább meg kell felelniük a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet 5. melléklet I. részében meghatározott (költség-optimalizált) követelményeknek.

A fajlagos hőveszteség-tényező megengedett legnagyobb értéke – amely viszont már új, szigorúbb követelményértékként szerepel a 39/2015. (IX. 14.) MvM rendeletben – az épület lehűlő felülete (A) és fűtött terek légtérfogata (V) arányának függvényében a következő összefüggésekkel számítandó:

 

 A/V ≤ 0,3

 qm = 0,12

 [W/m3K]

 0,3 ≤ A/V ≤ 1,0

 qm = 0,05143 + 0,2296 (A/V)

 [W/m3K]

 A/V ≥ 1,0

 qm = 0,28

 [W/m3K]

 

 

Az előbbi összefüggésekkel megadott értékek az 1. ábrából is leolvashatók.

1. ábra: A fajlagos hőveszteség-tényező követelményértékei a közel nulla energiaigényű épületeknél

A fajlagos hőveszteség-tényező követelményének teljesítése alól kivétel az olyan mezőgazdasági,- ipari- és műhely épület, amelyben nincs huzamos tartózkodás céljára szolgáló helyiség. Ezekre vonatkozóan nem kell alkalmazni.

Ha az épület a fajlagos hőtároló tömege szerint nehéznek minősül, elegendő a 7/2006. (V. 24.) TNM 5. melléklet II. részében szereplő követelmény teljesítése ahhoz, hogy az épület közel nulla energiaigényűnek minősüljön.

Az összesített energetikai jellemző követelménye a legátfogóbb követelmény, amely lakóépület, irodaépület és oktatási épület esetében az 1. táblázatban látható.

 

1. táblázat: A közel nulla energiaigényű épületek összesített energetikai jellemzőjének követelményértékei

Sorszám

Rendeltetés

EP

Összesített energetikai jellemző követelményértéke [kWh/m2, a]

1.

Lakó- és szállás jellegű épületek (nem tartalmazza a világítási energiaigényt)

100

2.

Iroda és legfeljebb 1000 m2 hasznos alapterületű helységet magukba foglaló kereskedelmi épületek (világítási energiaigényt is beleértve)1)

90

3.

Oktatási épületek és előadótermet, kiállítótermet jellemzően magukba foglaló épületek (világítási energiaigényt is beleértve)

85

Megjegyzés:

1) Az épületnek a 7/2006. (V. 24.) TNM 1. melléklet V. részben meghatározottak szerinti hűtött helyiségéinek a hűtéssel ellátott hasznos alapterület hányadában további 10 kWh/m2a-vel való megnövelése megengedett.

Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az összesített energetikai jellemzőre vonatkozó új követelmények – eltérve a korábbiakban alkalmazott módszertől – nem az épület A/V arányát figyelembe véve kerültek meghatározásra. Emiatt azon – elsősorban kisméretű – épülettípusoknál, ahol korábban a nagyobb A/V arányok geometriai adottságaiból következően látszólag „enyhébb” követelmények voltak megállapítva, most új épület építésénél a követelmények aránytalanul szigorodnak. Ellentmondásos megoldásnak tűnik az is, hogy a fajlagos hőveszteség-tényező követelménye viszont – egyébként műszakilag helyesen – A/V arányban van előírva.

A követelmények a korábbi háttértanulmányok, kutatások és szimulációk alapján lakó- és oktatási épületekre vonatkozóan kevéssé tűnnek ambiciózusnak. A hasonló éghajlatú országok követelményeihez viszonyítva a megengedett legnagyobb fajlagos energetikai jellemző azoknak mintegy duplája.[7]

Egyéb rendeltetésű épületekre és épületrészekre a követelményt számítással kell meghatározni:

  • a fajlagos hőveszteség-tényező értéke a vizsgált épület, épületrész lehűlő felület (A) és fűtött légtérfogat (V) arányának függvényében a 6. melléklet II. részében megadott követelményérték (az ott meghatározott előírásokat az összesített energetikai jellemző követelményértékének kifejezéséhez alkalmazni kell olyan mezőgazdasági,- ipari- és műhely épületre, amelyben nincs huzamos tartózkodás céljára szolgáló helyiség, és a fajlagos hőtároló tömege szerint nehéznek minősülő épületeknél is);
  • az éghajlati adatok a rendelet 3. mellékletben megadottaknak felelnek meg;
  • a fogyasztói igényeket és az ebből származó adatokat – légcsereszám, belső hőterhelés, világítás, a használati melegvíz-ellátás nettó energiaigénye az épület használati módjának (használók száma, tevékenysége, technológia stb.) alapján – a vonatkozó jogszabályok, szabványok vagy ezek hiányában a tervezési programban meghatározottak szerint kell meghatározni; az épület szakaszos üzem korrekciós szorzójának értéke σ = 0,9.
  • az ezen igények kielégítését fedező bruttó energiaigényt az alábbiakban leírt épületgépészeti rendszer adataival kell számítani:
    • a fűtési rendszer hőtermelőjének helye (fűtött téren belül vagy kívül) a tényleges állapottal megegyezően adottságként veendő figyelembe,
    • a feltételezett energiahordozó földgáz,
    • a feltételezett hőtermelő kondenzációs kazán,
    • a feltételezett szabályozás termosztatikus szelep 1 K arányossági sávval,
    • a fűtési rendszerben tároló nincs,
    • a vezetékek nyomvonala a ténylegessel megegyező (az elosztó vezeték fűtött téren belül vagy kívül való vezetése),
    • a vezetékek hőveszteségének számításakor az 55/45 °C hőfoklépcsőhöz tartozó vezeték veszteségét kell alapul venni,
    • a szivattyú fordulatszám szabályozású, a fűtővíz hőfoklépcsője 10 K,
    • a melegvíz-ellátás hőtermelője földgáztüzelésű kondenzációs kazán,
    • a vezetékek nyomvonala a ténylegessel megegyező,
    • 500 m2 hasznos alapterület felett cirkulációs rendszer van,
    • a tároló helye adottság (fűtött téren belül vagy kívül),
    • a tároló indirekt fűtésű,
    • a légcsatorna hőszigetelése 20 mm vastag, a nyomvonala a tényleges állapottal megegyezően adottságként veendő figyelembe.
  • a gépi hűtés energiaigényének számítását a rendelet 2. melléklete szerint kell elvégezni.
  • az így meghatározott fajlagos éves bruttó energiaigény mínusz 10 kWh/m2a tekintendő követelményértéknek.

A rendelet új 6. mellékletének IV. része a megújuló energia minimumkövetelményt és a megújuló részarány kiszámításának módját tartalmazza. A kötelező megújuló részarány a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet korábban hatályos 2. § 6a. pontjával összhangban, változtatás nélkül 25%-ban került meghatározásra. Ez azt jelenti, hogy az épület energiaigényét az összesített energetikai jellemző méretezett értékéhez viszonyítva legalább 25%-os mennyiségben olyan megújuló energiaforrásból kell biztosítani, amely az épületben keletkezik, az ingatlanról származik vagy a közelben állítják elő.

A 6. melléklet III. része 2. pontjában meghatározott egyéb rendeltetésű épületeknél, ahol a követelményt is számítással kell megállapítani, a minimálisan alkalmazandó megújuló részaránynak nem kell meghaladnia a 25 kWh/m2-évet.

A rendelet a minimálisan alkalmazandó megújuló energiaigény mértéke a következő képlettel határozza meg:

Esus min = 0,25EP méretezett

ahol

Esus min: a minimálisan alkalmazandó megújuló energiaigény mértéke

EP méretezett: az épület számított összesített energetikai jellemzője, a 2. melléklet XII. része szerint meghatározva.

A rendelet szerint előírt megújuló primerenergia-részarány biztosítása az összesített energetikai jellemző követelményértékét nem befolyásolja (az összesített energetikai jellemző méretezett értékénél a megújuló primerenergia-fogyasztást nem veszik figyelembe a számításban a rendelet 3. mellékletének V.1. táblázata szerint).

A kötelezően biztosítandó megújuló energia közelben előállítottnak minősül a rendelet szerint:

  • ha azt az energia előállító létesítményt az energiát felhasználó vizsgált épület ellátására és azzal együtt hozták létre, engedélyezték, és az épület használatbavételéhez üzembe helyezték,
  • ha azt olyan távfűtésből vagy távhűtésből fedezték, ami az energiatovábbítására felhasznált elektromos áramon kívül kizárólag a 6. melléklet IV.1. táblázatában foglalt energiahordozókat hasznosítja, és azokon kívül más energiahordozó felhasználására a távhűtési vagy távfűtési rendszerben nincsen lehetőség.

A 25%-os megújuló primerenergia-részarány számításánál a felhasznált energiahordozókat az új, 6. melléklet IV.1. táblázatában meghatározott megújuló primerenergia átalakítási tényezőkkel kell figyelembe venni. A rendeletben megadott megújuló primerenergia átalakítási tényezőket a 2. táblázat ismerteti.

2. táblázat: A megújuló primerenergia átalakítási tényezők a megújuló részarány számításba vételéhez (a módosított 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet új, 6. melléklet IV. rész 1. táblázata alapján)

Sorszám

Energia

esus

1.

az országos hálózatból vett elektromos áram

0,1

2.

megújuló: tűzifa, biomassza, biomasszából közvetve vagy közvetlenül előállított energia, a biogázok energiája, fapellet, agripellet

1,0

3.

megújuló: nap-, szél-, vízenergia, geotermális, geotermikus, hidrotermikus, légtermikus energia

1,0

 

Az épület fűtésére felhasznált megújuló hőmennyiség a fűtés üzemideje alatt, de legfeljebb október 15-e és április 15-e között vehető figyelembe.

A jogszabály szerint a gépészeti és elektromos berendezésekkel átalakított napenergián kívül számításba vehető még a bevilágító felületeken és más passzív hőnyerő felületeken (pl.: Tromb fal, tömegfal, transzparens hőszigetelés stb.) keresztül a belső térbe jutó – a fűtést kiváltó – szoláris hőnyereségnek a hőtároló tömeg figyelembevételével vett hatásos hányada. (Ez az előírás erősen vitatott a szakemberek körében)

A jellemzően hőszivattyúzás útján, vagy más módon a környezetből felvett hő (geotermikus, hidrotermikus, légtermikus energia) akkor vehető figyelembe, ha az természetes forrásból származik. Épületből távozó vagy az épületben keletkező hő nem vehető figyelembe, kivéve a más épületekből a közcsatornákba engedett víz hőjét. Az épület hűtésére felhasznált hő a hűtés üzemideje alatt, de legfeljebb április 15-e és október 15-e között vehető figyelembe.

A közel nulla épületek követelményeire vonatkozóan a 2010/31/EU irányelv szövege nem elég pontos. Egyszerűen azt írja elő, hogy 2020. december 31-je után minden épület közel nulla energiaigényű legyen (ez a követelmény az állami tulajdonú és hatóság által használt épületek esetében már 2018. december 31-jét követően hatályba lép). Az irányelv nem teszi egyértelművé, hogy a követelmény az építkezés megkezdésére, befejezésére vagy akár a tervezésére vonatkozik-e. Az Európai Bizottság azt az értelmezést tekintette érvényesnek, hogy minden használatba vett új épületnek meg kell felelni 2020. december 31-je után (új hatósági épületeknek 2018. december 31-je után) a közel nulla energiaigényű épületek követelményének. Tehát már a határidő időpontjában megkezdett és folyamatban levő építkezésekre is érvényesíteni kell az előírást.

Az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet 21. §-a alapján az építési engedély a jogerőssé és végrehajthatóvá válásának napjától számított három évig hatályos, kérelemre két alkalommal további 1-1 évvel meghosszabbítható. Az építtető az épületet az engedélynek megfelelő formában – műszaki tartalommal – köteles megépíteni. Az érvényes építési engedély alapján megkezdett építkezés pedig a megkezdésétől számított öt évig folytatható, amíg az építmény a használatba vételre alkalmassá válik. Tehát már jelenleg is gondolni kell arra, hogy lehetnek olyan épületek, amelyeket majd csak 2021-ben (2019-ben) adnak át, de már most is rendelkeznek építési engedéllyel, amelyben a közel nulla követelményt nem vették figyelembe. Értelemszerűen a közel nulla energiaigényű épület követelményét akkor is teljesíteni kell, ha az épületet nem építési engedély, hanem egyszerű bejelentés alapján valósították meg.

A 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet módosítása szerint[8], az építésügyi hatóságnak az engedély határozat rendelkező részébe kötelezően bele kell írni egy olyan új feltételt, hogy ha az épület nem teljesíti a közel nulla energiaigényű épületek követelményeit, akkor az épületnek rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas állapotban kell lennie, valamint az építésügyi hatóság használatbavételi engedélyével vagy tudomásul vételével kell rendelkeznie 2020. december 31-jéig – a hatóságok használatára szánt vagy tulajdonukban lévő épület esetében 2018. december 31-ig.

A jogszabály módosítás tehát előírja, hogy minden esetben teljesíteni kell ezeket a közel nulla energiaigény szintnek megfelelő követelményeket a 2016. január 1-jét követően benyújtott építési engedély kérelmek alapján megvalósított épületekre, kivéve, ha elkészülnek az előírt határidő előtt.

 

[1] Például: SBI (Danish Building Institute) European Strategies to move towards very low energy buildings, 2008.

[2] International Passive House Association

[3] Debreczy Zoltán: Passzívházak tervezésének alapjai (Energetikai-műszaki szemléletű segédlet Passzívháztervezőknek, -építőknek és –használóknak, elérhető: http://www.e-epites.hu/segedletek/muszaki-segedletek/passzivhazak-tervezesenek-alapjai

[6] Az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet módosításáról szóló 39/2015. (IX. 14.) MvM rendelet

[7] ECOFYS Overview of Member States information on NZEBs Working version of the progress report – final report 2014. október 8. letölthető: https://ec.europa.eu/energy/sites/ener/files/documents/Updated%20progress%20report%20NZEB.pdf

[8] Az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet módosításáról szóló 262/2015. (IX. 14.) kormányrendelet

scrollUp