Alapelvek

létrehozva: 2015-11-19 / módosítva: 2015-11-30

A közbeszerzés a köz-megrendelők (állam, önkormányzatok és hasonló szervezetek) bármiféle beszerzésének elengedhetetlen eszköze, amelynek alapelveivel – többek között – az építési beruházási piac minden szervezetének és szakemberének tisztában kell lennie.

A közbeszerzésekkel kapcsolatos alap-jogszabály az Európai Unió területén az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről, amely a bevezetésében leszögezi az alapelveket is:

„A közbeszerzési szerződések tagállami hatóságok által vagy nevében történő odaítélésének meg kell felelnie az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) alapelveinek, különösen az áruk szabad mozgásának, a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának, valamint az ezekből származó elveknek, mint például az egyenlő bánásmód, a megkülönböztetés tilalma, a kölcsönös elismerés, az arányosság és az átláthatóság elvének. Ugyanakkor a bizonyos értéket meghaladó közbeszerzési szerződések tekintetében a nemzeti közbeszerzési eljárásokat koordináló rendelkezéseket kell megállapítani annak érdekében, hogy az említett elvek a gyakorlatban is érvényesüljenek, és a közbeszerzés területén biztosítva legyen a verseny.”

A „közbeszerzés” fogalmának definiálásához az „ajánlatkérő szerv” meghatározásából indul ki ez a jogszabály; a 2. cikk (1) 1. pont szerint ajánlatkérő szerv:  az állami, területi és települési hatóságok, a közjogi intézmények, továbbá az egy vagy több ilyen hatóság, illetve közjogi intézmény által létrehozott társulások; ebből fakadóan a közbeszerzési szerződés: az előzőek szerinti ajánlatkérők és  egy vagy több gazdasági szereplő által, írásban megkötött visszterhes szerződés, amelynek tárgya építési beruházás kivitelezése, áru szállítása vagy szolgáltatás nyújtása lehet.

A hatályos magyar közbeszerzési törvény is nyilvánvalóan ezekre az alapelvekre épül, némi hangsúly-módosításokkal; a 2015. évi CXLIII. törvény a célokat és alapelveket így fogalmazza meg a 2. §-ban:

„(1) A közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő köteles biztosítani, a gazdasági szereplő pedig tiszteletben tartani a verseny tisztaságát, átláthatóságát és nyilvánosságát.

 

(2) Az ajánlatkérőnek esélyegyenlőséget és egyenlő bánásmódot kell biztosítania a gazdasági szereplők számára.

 

(3) Az ajánlatkérő és a gazdasági szereplők a közbeszerzési eljárásban a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően kötelesek eljárni. A joggal való visszaélés tilos.

 

(4) Az ajánlatkérőnek a közpénzek felhasználásakor a hatékony és felelős gazdálkodás elvét szem előtt tartva kell eljárnia.”

 

Fontos ismernünk a közbeszerzési törvénynek a preambulumban deklarált céljait is: „a közpénzek hatékony felhasználásának átláthatósága és nyilvános ellenőrizhetőségének biztosítása, továbbá a közbeszerzések során a tisztességes verseny feltételeinek megteremtése érdekében, a helyi kis- és közepes vállalkozások közbeszerzési eljárásokba való bekapcsolódásának, valamint a környezetvédelem és az állam szociális célkitűzéseinek elősegítése” céljából alkotta meg a szóban forgó törvényt Magyarország Országgyűlése.

 

Az előzőekben ismertetett európai uniós, illetve magyar jogszabályi alapelvek természetesen a közbeszerzési eljárások részletszabályait is meghatározzák, tehát például az építési beruházások, valamint az építési beruházásokhoz kapcsolódó tervező és mérnöki szolgáltatások közbeszerzésének részletes szabályairól szóló 322/2015. (X. 30.) Kormányrendelet az esélyegyenlőség, az egyenlő versenyfeltételek megteremtése céljából határozza meg például az ajánlati dokumentáció kötelező tartalmát, az ajánlatkérési dokumentáció alkotó részeit, stb.

 

Ezen a helyen hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a közbeszerzési eljárásoktól függetlenül az ismertetett legfontosabb alapelveknek minden beszerzési eljárásra érvényesnek kell lenniük, hiszen a tisztaság, átláthatóság, esélyegyenlőség, egyenlő bánásmód, a jóhiszeműség, tisztesség, rendeltetésszerű joggyakorlás mind olyan ismérvek, amelyek a korrekt piaci szereplőktől: megrendelőtől (ajánlatkérőtől) és vállalkozótól (ajánlattevőtől) joggal elvárható. Ezt deklarálja a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény is, amely kimondja: „tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül – különösen a megrendelők, vevők, igénybevevők és felhasználók (a továbbiakban együtt: üzletfelek), illetve a versenytársak törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően – folytatni.” Emellett „tilos a versenyeztetés – így különösen a versenytárgyalás, a pályáztatás –, az árverés, a tőzsdei ügylet tisztaságát bármilyen módon megsérteni.”

Fontos és időtálló alapelvei ezek a tisztességes versenynek helyet adó jól működő piacnak, ami sokak véleménye szerint sohasem lesz teljesen mentes bármiféle csalárdságtól, becstelenségtől, tisztességtelen magatartástól – ám erre törekedni minden piaci szereplőnek hosszú távú érdeke.

 

scrollUp