Árazatlan költségvetési kiírás

Wéber László
létrehozva: 2015-11-20 / módosítva: 2017-11-22

A költségvetés az építési, illetve építőipari beruházás, tervezés és kivitelezés fontos eszköze, amely nélkül az építési beruházás tervezése, lebonyolítása, ellenőrzése, aktiválása, illetve az építőipari vállalkozás termelés-előkészítése, termelésirányítása, elszámolása szinte elképzelhetetlen.

 

Az építőipari termelés egyik alapvető sajátossága, hogy az építési munka mindig igen bonyolult műszaki feladat, így az elvégzendő tevékenységek csak bővebb kifejtéssel: a műszaki (ajánlati vagy kiviteli) tervek mellett műszaki leírásokkal, költségvetési szövegkiírásokkal, minőségi és mennyiségi jegyzékekkel, stb. határozhatók meg egyértelműen.

 

Ez utóbb felsorolt dokumentáció-részek verbális információkat adnak az adott építmény műszaki tervei mellé, szervesen kiegészítik azokat. Ebben a csoportban kiemelt szerepelt tölt be a költségvetés, amely a vonatkozó egységárakkal teljessé téve nem csak műszaki, hanem gazdasági információkat is hordoz: az adott munkatétel árát határozza meg, illetve ezek összesítéseként az építmény (várható) árát fogalmazza meg.

 

A műszaki tartalomra vonatkozóan tudjuk, hogy a tervek – a műfajukból fakadóan – sok olyan adatot nem tudnak közölni, amelyek az adott munka, feladat pontos meghatározásához szükségesek: több minőségi, technológiai, egyéb információ csak szabatos, a szakmagyakorlás általános hagyományainak, pontosabban annak elveinek megfelelő szövegben közölhető. Mint ahogy a különböző mélységű tervek információtartalma más és más, nyilvánvalóan a hozzájuk rendelt költségvetések, költségvetési kiírások is különbözőek.

Egyértelmű, hogy a költségvetésre, mint szövegre minden esetben szükség van a kiviteli tervdokumentáció részeként, még akkor is, ha azt – valamilyen oknál fogva – a költségek meghatározásához nem is használnák fel. A tenderterv, ajánlati terv esetében is mindenképpen ajánlatosnak véljük a költségvetés elkészítését, ám a nagyobb léptékű, többségében M=1:100, M=1:200, esetleg M=1:500 méretarányú tervek (építési engedélyezési tervdokumentáció, programterv, beépítési terv, stb.) esetében a műszaki tervek mellé a verbális magyarázatokat különböző részletezettségű műleírások adják. Ezek az információk különösen fontosak, ha a tervek tulajdonosa arra használja őket, hogy árajánlatot kérjen az azokban foglalt műszaki tartalomra. Ilyenkor a minden ajánlattevő számára azonos részletezettségű és azonos tartalmú dokumentáció alapvető követelmény, ha az ajánlatkérő valóban pontosan összehasonlítható árajánlatokat akar kézhez kapni.

 

Ebben a szócikkben elsősorban arról szólunk, hogy milyennek kell lennie ennek a bizonyos verbális információnak, azaz a költségvetési kiírási szövegnek. A költségvetés legkisebb önálló elemét tételnek nevezik – ez tartalmazza mindazon információkat, amelyek szükségesek a tervezett műszaki megoldással kapcsolatban, annak kiegészítéseként, azaz

  • az elkészítendő munka, szerkezet, illetve megvalósítandó állapot megnevezését,
  • az elkészítendő szerkezet anyagainak minőségét, a jellemző méretét,
  • minden szükséges tervezői utasítást, megjegyzést,
  • a szükséges estekben előírt technológiát, illetve ahhoz kapcsolódva az építésgépesítés módját,
  • általánosságban a megvalósítás helyét,
  • minden, az adott munka, szerkezet árára kiható feltételt.

 

Praktikusan, a szakmagyakorlás kialakult szokásai szerint a költségvetési kiírást valamilyen általánosan elismert, elfogadott költségvetési rendszerben készítik el – ez napjaink gyakorlatában az előkalkulációs normákon alapuló, munkanemi tagolású rendszer, amiről ebben az alfejezetben a későbbiekben még szólunk. A kiírónak ismernie kell ezeket a szisztémákat, a munkája megkezdésekor el kell köteleznie magát valamelyik mellett – fontos, hogy következetesen alkalmazza majd, ne keveredjenek bele a teljes költségvetésbe más költségvetés-felépítési rendszerek elemei, mert ez a költségvetést később alkalmazó szakemberek számára tenné kezelhetetlenné a kiírást. A kiírási szöveget – amennyiben annak műszaki tartalma megegyezik a felhasznált rendszer valamelyik elemével – célszerűen alkalmazni kell, azaz egyszerűen át kell venni a gyűjteményből, kiegészítve a specifikáció szerinti pontos megfogalmazással. Ha nincs pontosan azonosítható tétel, akkor egy műszakilag közeleső tétel módosításával állítható elő a költségvetési tétel szövege és tartalma; ez a „módosított” („M”) tétel. Amennyiben ilyen, a kiírandó műszaki tartalomhoz hasonló tétel sem akad a kiválasztott norma-, illetve költségvetési rendszerben, akkor „különleges” („K”) tételként kell megfogalmazni az elvégzendő feladatot. Ezekről a kérdésekről is olvashatunk még ebben az alfejezetben.

 

Ezekkel a szöveges információkkal, a költségvetési kiírással és a műszaki leírásokkal válik igazán meghatározottá az adott feladat műszaki tartalma – ugyanakkor azonban az is fontos, hogy ne váljon túlhatározottá, így a terveknek és a terveket kiegészítő verbális információknak, magyarázatoknak, költségvetési szövegeknek a konkrétságuk mellett kellően nyitottaknak is kell lenniük, azaz ne korlátozzák a versenyt, ne hozzanak egy-egy betervezett terméket, szerkezetet privilegizált helyzetbe. Legyen verseny a műszaki megoldások között is, győzzön az ajánlatkérő szempontjai szerint legoptimálisabb változat. Ez az idea öltött testet az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) megszövegezésekor az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összhangjáról; az irányelv így fogalmaz:

„(74) A közbeszerzők által kidolgozott műszaki leírásoknak lehetővé kell tenniük a közbeszerzésben a verseny biztosítását, valamint a közbeszerzés keretében a fenntarthatósági célok elérését. E célból lehetővé kell tenni a piacon jelen lévő műszaki megoldások, szabványok és műszaki leírások sokféleségét tükröző ajánlatok benyújtását, ideértve az építési beruházásokhoz, árukhoz és szolgáltatásokhoz kapcsolódó gyártási folyamatok életciklusával és fenntarthatóságával kapcsolatos teljesítménykritériumokra épülő megoldásokat, standardokat és előírásokat is.

 Ennek megfelelően a műszaki leírásokat olyan módon kell összeállítani, amely kivédi a verseny olyan követelmények révén történő mesterséges korlátozását, amelyek egy konkrét gazdasági szereplőnek kedveznek azáltal, hogy az adott gazdasági szereplő által rendszerint kínált áruk, szolgáltatások vagy építési beruházások fő jellemzőit tükrözik. A műszaki leírásoknak a funkcionális és teljesítménybeli követelmények megadásával történő összeállítása általában lehetővé teszi e cél lehető legmegfelelőbb módon történő megvalósítását. A funkcionalitáshoz és a teljesítményhez kapcsolódó követelmények az innovációnak is kedvező eszközök a közbeszerzés során, amelyeket a lehető legszélesebb körben alkalmazni kell. Amennyiben európai standardra vagy annak hiányában nemzeti standardra történik hivatkozás, az ajánlatkérő szerveknek az ezekkel egyenértékű előírásokon alapuló ajánlatokat is figyelembe kell venniük. A kért jelöléssel való egyenértékűséget az ajánlattevőnek kell bizonyítania.

 Az egyenértékűség bizonyításához lehetővé kell tenni annak megkövetelését az ajánlattevőktől, hogy nyújtsanak be valamely harmadik személy által hitelesített bizonyítékot. Mindazonáltal más megfelelő bizonyítási eszközöknek – például a gyártó technikai dossziéjának – a használatát is meg kell engedni, ha az érintett gazdasági szereplő nem jut hozzá ilyen tanúsítványokhoz vagy vizsgálati eredményekhez, illetve nincs lehetősége azoknak az adott határidőn belüli megszerzésére, feltéve, hogy az érintett gazdasági szereplő azok révén bizonyítani tudja, hogy az adott építési beruházás, áru vagy szolgáltatás megfelel a műszaki leírásban, az odaítélési szempontokban vagy a szerződésteljesítési feltételekben foglalt követelményeknek vagy kritériumoknak.”

 

Az irányelv ebben a kérdésben további leírást is közöl (kivonatosan közöljük az építési beruházásokra vonatkozó megfogalmazásokat):

„42. cikk - Műszaki leírás

(1) A VII. melléklet 1. pontjában meghatározott műszaki leírást fel kell tüntetni a közbeszerzési dokumentációban. A műszaki leírás meg határozza az építési beruházás, a szolgáltatás vagy az áru kívánt tulajdonságait.

E tulajdonságok utalhatnak a kért építési beruházás, áru vagy szolgáltatás előállításának, illetve nyújtásának folyamatára vagy módszerére, vagy az életciklusa bármely más szakaszának valamely konkrét folyamatára, még akkor is, ha ezek a tényezők nem képezik a szerződés lényegét, feltéve, hogy kapcsolódnak a szerződés tárgyához, valamint a szerződés értékéhez és céljaihoz képest arányosak.

(2) A műszaki leírásnak valamennyi gazdasági szereplő számára egyenlő hozzáférést kell lehetővé tennie a beszerzési eljáráshoz, és nem lehet olyan hatása, amely indokolatlanul akadályozná a verseny biztosítását a közbeszerzés során.

(3) A műszaki leírást az uniós joggal összeegyeztethető kötelező nemzeti műszaki szabályok sérelme nélkül … kell megadni.

(4) A szerződés tárgya által indokolt esetek kivételével a műszaki leírás nem hivatkozhat adott gyártmányra vagy forrásra, illetve konkrét eljárásra, amely egy adott gazdasági szereplő termékeit vagy az általa nyújtott szolgáltatásokat jellemzi, vagy védjegyre, szabadalomra, típusra vagy adott származásra vagy gyártási folyamatra, ha az egyes vállalkozások vagy termékek előnyben részesítéséhez vagy kiszorításához vezetne. Az ilyen hivatkozás kivételes esetekben megengedhető, amennyiben nem lehetséges a szerződés tárgyának (3) bekezdés szerinti, kellően pontos és érthető leírása. Az ilyen hivatkozást a „vagy azzal egyenértékű” kifejezésnek kell kísérnie.

Az ajánlattevőnek az ajánlatában bármely megfelelő eszközzel – ideértve a 44. cikkben említetteket is – bizonyítania kell, hogy a szabványnak megfelelő építési beruházás, áru vagy szolgáltatás megfelel az ajánlatkérő szerv teljesítménybeli, illetve funkcionális követelményeinek.”

 

Végül idézzük a hivatkozott irányelvhez csatolt mellékletet:

VII. melléklet: EGYES MŰSZAKI LEÍRÁSOK MEGHATÁROZÁSA

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. a „műszaki leírás”: az alábbiak egyikét jelenti:

  1. építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés esetében azoknak a műszaki előírásoknak az összessége, amelyek konkrétan a közbeszerzési dokumentációban szerepelnek, és amelyek meghatározzák, hogy az anyagoknak, termékeknek vagy áruknak milyen tulajdonságokkal kell rendelkezniük ahhoz, hogy megfeleljenek az ajánlatkérő szerv szándéka szerinti rendeltetésnek. E jellemzők közé tartozik a környezetre és éghajlatra gyakorolt hatások szintje, az egyetemes tervezés követelményeinek (többek között a fogyatékossággal élő személyek számára való elérhetőségnek) megfelelő kialakítás és a megfelelőség-értékelés, a teljesítmény, a biztonság és a méretek, beleértve a minőségbiztosítási eljárásokat, továbbá az alkalmazott terminológia és szimbólumok, a tesztelés és a tesztelési módszerek, a csomagolás, a jelölés és címkézés, a használati utasítás, valamint az építmény teljes életciklusának egyes szakaszaiban alkalmazott gyártási folyamatok és módszerek. Tartalmazzák továbbá a tervezésre és a költségekre vonatkozó szabályokat, az építmény vizsgálatára, ellenőrzésére és átvételére vonatkozó feltételeket, az építési eljárásokat, illetve technológiákat, valamint minden olyan egyéb műszaki feltételt, amelyet az ajánlatkérő szervnek módjában áll általános vagy különös rendelkezésekkel előírni az elkészült építmény és azon anyagok vagy alkatrészek vonatkozásában, amelyeket az magában foglal;
  2. árubeszerzésre vagy szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések esetében a dokumentációban szereplő azon leírás, amely meghatározza a terméktől, illetve szolgáltatástól elvárt tulajdonságokat, így a minőségi színvonalát, a környezetre és az éghajlatra gyakorolt hatások szintjét, az egyetemes tervezés követelményeinek (többek között a fogyatékossággal élő személyek számára való elérhetőségnek) megfelelő kialakítást, továbbá a megfelelőség-értékelést, a teljesítményt, a termék rendeltetését, a biztonságot és a méreteket, beleértve a termék kereskedelmi nevére, a terminológiára, a szimbólumokra, a tesztelésre és tesztelési módszerekre, a csomagolásra, a jelölésre és címkézésre, a használati utasításra, az áru vagy szolgáltatás teljes életciklusának egyes szakaszaiban alkalmazott gyártási folyamatokra és módszerekre, valamint a megfelelőség-értékelési eljárásokra vonatkozó követelményeket;

2.   „szabvány”: valamely elismert szabványügyi testület által ismételt vagy folyamatos alkalmazás céljából elfogadott műszaki leírás, amelynek betartása nem kötelező, és amely az alábbiak valamelyike:

a) „nemzetközi szabvány”: valamely nemzetközi szabványügyi szervezet által elfogadott, a nyilvánosság számára elérhető szabvány,

b) „európai szabvány”: valamely európai szabványügyi szervezet által elfogadott, a nyilvánosság számára elérhető szabvány,

c) „nemzeti szabvány”: valamely nemzeti szabványügyi szervezet által elfogadott, a nyilvánosság számára elérhető szabvány;

3. „európai műszaki értékelés”: az építési termék teljesítményének az alapvető jellemzői vonatkozásában a megfelelő európai értékelési dokumentummal összhangban végzett dokumentált értékelése, a 305/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 2. cikkének 12. pontjában meghatározottak szerint;

4.  „közös műszaki leírás”: olyan műszaki leírás az IKT területén, amelyet az 1025/2012/EU rendelet 13. és 14. cikkével összhangban állapítottak meg;]

5. „műszaki referencia”: európai szabványügyi testület által a piaci szükségletek alakulásához igazított eljárásnak megfelelően kidolgozott bármely, az európai szabványoktól eltérő referencia.”

 

Végső soron azt látjuk, hogy a közbeszerzési eljárásban kötelező a termékek, szerkezetek, technológiák versenyéhez a feltételeket ilyen módon megteremteni – ezáltal az ajánlatkérő valódi értékelési szempontjai szerinti legjobb megoldást, anyagot, berendezést lehet kiválasztani.

Úgy véljük, a magánmegrendelők körére méginkább jellemző ez a fajta racionális gondolkodás. Ha az adott építmény műszaki tervei mellé rendelt, azokat szervesen kiegészítő verbális információk (így a költségvetés is) megfelelően nyitottak maradnak, valóban paramétereket, követelményeket fogalmaznak meg, akkor az új, korszerűbb, jobb, használhatóbb, az ajánlatkérő számára értékesebb termékek, szerkezetek, berendezések  igazi versenye zajlik le az ajánlatadás és az ajánlatértékelés során. Bár az előzőekben olvasható törvényi idézetek a dokumentáció részeként kiadott műszaki leírásokról szólnak, egyértelmű, hogy az így meghatározott tartalmi követelmények minden, az adott közbeszerzési eljárásban közreadott dokumentáció-részre, így a költségvetésre, költségvetési kiírásra is érvényesek.  

 

Viszonylag bővebben időztünk ennél a kérdésnél, amely az ajánlatkérési dokumentációban definiált műszaki tartalom meghatározottságáról szól – mind megrendelői (ajánlatkérői), mind vállalkozói (ajánlattevői) szempontból nagyon fontos tartjuk, hogy ez a szemlélet terjedjen el minél általánosabban az ajánlatkérők körében.

A műszaki tartalomnak az előzőekben vázolt pontos, mégis nyitott meghatározásán kívül, ezzel azonos súllyal kell szólnunk a költségvetés másik alapvető funkciójáról, az adott munka mennyiségi adatainak közléséről. Az építmény egyes alkotó elemeinek, szerkezeteinek, munkarészeinek tételekhez rendelt mennyiségi információi egyrészt közlik az elvégzendő munkák mennyiségét, ami az anyagmennyiségek, munkaidő-ráfordítások tervezéséhez, végső soron a gazdaságos megvalósítás tervezéséhez, illetve a kivitelezés megszervezéséhez szükségesek, másrészt a már említett gazdasági jelentést hordozzák (némi egyszerűsítéssel: mennyiség x egységár = a tétel ára). Itt is hangsúlyozzuk a mennyiségi adatok fontosságát, ha a szóban forgó dokumentáció ajánlatkérési célokat szolgál. Korrekt és összehasonlítható árajánlatokat leginkább mennyiségi költségvetési kiírást tartalmazó dokumentáció alapján lehet várni az ajánlattevőktől; természetesen azt is feltételül szabva, hogy a tervező, költségvetés-készítő által meghatározott mennyiségek felülvizsgálata és az észlelt eltérések jelzése is kötelező feladata az ajánlattevőnek.

 

A költségvetési mennyiségek számítását általában a költségvetés kiírója végzi el. Ennek a munkának az alapja egyrészt a költségvetési általános felépítés, illetve a mennyiségszámítás szabályainak pontos szakmai tudása, másrészt a konkrét munkát megfogalmazó, szóban forgó tervek részletes ismerete. Ez utóbbiból következően általában a tervező, vagy megbízottja végzi el ezt a számítási, illetve felmérési munkát. A méretszámítás során fel kell mérni az adott költségvetési tételbe tartozó valamennyi munkát a tervekből leolvasott méretek alapján, a vonatkozó költségvetési tételhez rendelt mértékegységben számítva. Bonyolultabb felépítésű építmény esetében a mennyiségi számítások elvégzéséhez úgynevezett idomtervekre is szükség lehet. Ezek olyan segéd-tervek, amelyek alkalmazásával a tervekről közvetlenül le nem olvasható, a mennyiséget meghatározó méreteket lehet megállapítani, például földmunkák, összetettebb tartószerkezetek, bonyolultabb homlokzatburkolatok, stb. esetében. Emellett ismert számítási eszköz az anyagkivonat készítése, szintén a tervekről leolvasható méretekkel, megfelelően csoportosított formában. Alapvetően fontos, hogy minden szerkezet, munka csak egyszer, egy helyen vehető számításba a költségvetés készítése során.

 

Az imént említett felmérési szakmai tudás feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a költségvetési kiírás és a mennyiségei szinkronban legyenek; ez az előkalkulációs normarendszerek mennyiségi szabályainak pontos ismeretét kívánja meg. A vállalkozói díjról szóló szócikkben szólunk ezekről a normákról – itt most csak azt jegyezzük meg, hogy az adott tételhez tartozó mennyiség meghatározása során a felmérést végzőnek nyilvánvalóan ismernie kell az adott norma tartalmát, az elszámolás szabályait.

 

A költségvetési mennyiségek felmérésének segítésére jó eszközöket jelentenek a különböző számítógépes tervezési eszközök, mindenekelőtt az AutoCad és az ArchiCad szoftvercsaládjai – a digitális eszközök segítségével tervezett épületek, építmények naturális egységekben mérhető adatai, azok mennyiségi összefüggései gyorsan és megbízhatóan leolvashatók ezeknek a programcsaládoknak a használatával – felesleges hangsúlyoznunk, hogy ez az idő- és energiakímélő segédeszköz valóban megbízhatóbbá és gyorsabbá teszi a költségvetés-készítők munkáját is. Úgy véljük, ezen a területen is nagy jövő áll a Building Information Modelling (BIM) rendszer előtt, amellyel az épületinformációs modellezésben rejlő lehetőségeket a mennyiségszámításra is ésszerűen kiterjeszti. Sajnos ma még nem ismerünk olyan BIM-metódust, amely a tervek és a költségvetés-kiírás, majd annak beárazása terén közvetlenül összekapcsolódó módszert kínálna, de vannak ígéretes rendszer-fejlesztések.

 

A költségvetés készítőjének mindenképpen dokumentálnia kell ezt a számítási feladatot, hogy a későbbiekben a vonatkozó költségvetési tételhez kapcsolva visszakereshetők, ellenőrizhetők legyenek a felmért méretek, számított mennyiségek, illetve a számítási módszerek, mértékegységek.

 

 

scrollUp