Az építőanyag gyártója, beszállítója

Wéber László
létrehozva: 2016-06-08 / módosítva: 2016-06-08

Építőanyag-iparon elsősorban a Központi Statisztikai Hivatal által gondozott TEÁOR’08 (Gazdasági Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere 2008. évi kiadása) szerinti besorolás alapján a feldolgozóipar nemzetgazdasági ág „nemfém ásványi termék” gyártása ágazatot (TEÁOR 32.) értjük, s a legtöbb elemzés ez alapján ad képet a helyzetéről. Ez az ágazat azonban nem fedi le teljes egészében az építőanyag-ipart, illetve olyan szakágazatokat is tartalmaz – igaz, csak kis arányban – amelyek nem tartoznak bele (pl. csiszolótermék, öblösüveg gyártása). Az építőanyag-iparhoz hozzátartozik még a műanyag építőanyag gyártása szakágazat (TEÁOR 22.23), és részben vagy érintőlegesen a fémszerkezet és, -épületelem gyártása alágazat (TEÁOR 25.1), a fűrészáru gyártás szakágazat (TEÁOR 16.10), a falemezgyártás szakágazat (TEÁOR 16.21), a parkettagyártás szakágazat (TEÁOR 16.22), az épületasztalos-ipari termék gyártása szakágazat (TEÁOR 16.23).

Köztudomású, hogy az építőipari termelés meghatározóan jelentős hányadát a beépítésre kerülő építőanyagok teszik ki. Erre vonatkozóan többféle szakmai becslés létezik; a hazai építőanyag-ipari gyártók meghatároz szakmai szervezte, a Magyar Építőanyag és Építési Termék Szövetség (MÉASz) becslése szerint az összes építési, szerelési munka körülbelül 60 %-át teszi ki az anyaghányad. Ebbe az arányszámba beleértendő az út- ás vasútépítéshez szükséges valamennyi alacsony feldolgozottsági szintű bányászott nyersanyag is; a magasépítéshez szükséges, nagyobb hozzáadott értékű termékek volumene ennél jóval kevesebb, 2014-ben mintegy 400-480 milliárd forint lehetett. A nemfém ásványi termék és a műanyag építőanyag gyártása a KSH adatai alapján 572 milliárd forintot tett ki ugyanebben az évben.

A hazai építőanyag-gyártók a számosságukat tekintve méretük szerint túlnyomórészt kis- és középvállalkozásokból állnak - ugyanakkor az árbevételi arányokat tekintve azonban csak 22 %-ot tett 2013-ban ki a kis- és középvállalkozások részesedése, 78 % a legalább 50 főt foglalkoztató vállalkozásokhoz kapcsolódott. A rendszerváltozást követő privatizáció során magyar és külföldi tulajdonba kerültek a gyártással foglalkozó vállalkozások. Az építőanyag-ipari termelés magas befektetett eszközállományt (magas költségű technológiák, gyárak) igényel, így a privatizáció és a későbbi verseny során a magyar vállalkozások lemaradtak a folyamatos beruházási és K+F versenyben a tőkeerős nemzetközi láncokkal szemben.

A magyar építőanyag-ipar által kibocsátott termékeket az tartja világszínvonalon, hogy a külföldi tulajdonú gyártók folyamatosan részesülnek központjaik műszaki fejlesztéseiből. Míg az összes iparág termelési értékének 40-50 %-át adják magyar tulajdonú vállalkozások, ez a szám az építőanyag-iparban kevesebb 30 %-nál.

A MÉASz becslése szerint építőanyagok és építési termékek gyártásával körülbelül 10 ezer fő foglalkozik.

Iparági sajátosság, hogy a gyárak elsősorban a mindenkori belföldi kereslet megválaszolására termelnek. Az építőanyagok többsége ugyanis szállításigényes, a nagyobb tömegű termékek szállítása így elérheti a gyártási költség nagyságrendjét is, emiatt törekszenek a gyártók a magyar nyersanyagbázishoz és építési igényekhez igazodni. Emellett meg kell említenünk, hogy az ún. „szürkeimporttal” összefüggő áfa-elkerülés és a megfelelő műszaki teljesítmény nyilatkozatok nélküli termékek forgalomba hozatala továbbra is igen jelentős probléma, amely a hazai gyártók piacképességét rombolja legfőképpen az épületgépészeti szerelvények, hőszigetelő anyagok és a nyílászárók piacán.

Az építőanyag-ipart – csakúgy, mint a teljes építőipart – nagyon megrázta a gazdasági és pénzügyi válság; a termelés értéke azóta sem érte el a 2009-es szintet. A növekedés már 2007-ben megtorpant, s a 2009-es mélypont után sem emelkedett folyamatosan; a GDP változásait nagyobb kilengésekkel követte. A válság mellett a lakásépítések számának csökkenése érintette az ágazatot nagyon rosszul, mivel a 2000-es évek közepén mért évi kb. 35-40 ezer lakásépítés folyamatosan 10 ezer alá csökkent. A válság hatására még ma is igen nagy kihasználatlan kapacitás jellemző az ágazatra. A konzervált kapacitások szinten tartása jelentős többlet terhet ró a válságot túlélő vállalkozásokra.

Tekintsük át a legjelentősebb építőanyag-ipari területek helyzetét!

1) Falazati termékek

A kisebb téglagyártók a válságot nem élték túl. A válság kezdetén az export (például Lengyelországba) tartotta őket lélegeztető gépen, de végül a nagyobb gyárakban is több egység leállt. Míg 2008-ban 41 működő téglagyár volt az országban, ez a szám a válság hatására a negyedére csökkent, és többségében a külföldi háttérrel rendelkező nagyvállalatok tudták működésüket fenntartani. A szerkezetépítő anyagok piaca 2015-ben a 2010-es értékeknek alig több mint felét tette ki. A tégla- és cserép termékek értékesítését főként az új lakóépületek száma határozza meg, ezért 2015-ben ez a szegmens stagnált. A felújítások hatására azonban a fehér falazó anyagok terén 6-8 %-os növekedés volt tapasztalható a vékony válaszfalak iránti kereslet növekedésének köszönhetően (lakás-, illetve iroda-átalakítások). A legnagyobb téglagyártók (Wienerberger Téglaipari Zrt. és a Leier Hungária Kft.) külföldi tulajdonban vannak, jelentős magyar vállalkozások a Berényi Téglaipari Kft., az Északmagyar Téglaipari Zrt., a Kunsági Téglaipari Kft., a Mályi Tégla Kft. és a Pápateszéri Téglaipari Kft., amelyek a válság után is a piacon tudtak maradni.

2) Hőszigetelő anyagok

A 2015-től érvényes új épületenergetikai szint (amelynek eléréséhez vastagabb hőszigetelés szükséges), illetve a pályázati pénzekből megvalósuló felújítások (melyek 2015. év második felében futottak fel) hatására a műanyag hőszigetelő anyagok gyártása szegmensben (ez legnagyobb részt az expandált polisztirolhabra, azaz az EPS-re értendő) 8-10 %-os növekedés volt tapasztalható. A MÉASz 2016-ra 8-10 %-os növekedéssel számol az építőipart serkentő aktuális intézkedések hatására. A szálas hőszigetelő anyagok terén a vállalati és a középületek felújítása jelenti a kereslet oldal nagy részét (ezekre az épületfajtákra jellemző olyan homlokzatburkolat, amelynek tűzbiztonsági követelményei magasabbak), az igazán nagy, új építésű projektek hiányoztak 2015-ben a piacról. A legjelentősebb gyártók ebben a szegmensben is külföldi tulajdonúak. A kőzetgyapotgyártást teljes egészében külföldi gyártók határozzák meg (Rockwool Hungary Kft., Knauf Insulation Kft., Baumit Kft.), a műanyagipar jelentős részét szintén (Bunastyr Polisztirolgyártó Zrt., Austrotherm Kft., Bachl Hőszigetelőanyag-gyártó Kft.). A magyar gyártók közül megemlítendő a Jász-Plasztik Kft., amely műanyag-feldolgozással foglalkozik, illetve a Masterplast Kft., amelynek több országban is van leányvállalata (Románia, Horvátország, Szerbia, Makedónia, Csehország, Ukrajna, Lengyelország, Bulgária, Ausztria, Oroszország), s további európai és ázsiai országokba is exportál.

3) Cementipar

A hazai cementipar gyártási szempontból jelenleg kétszereplős: két gyár (Vác és Beremend) a német tulajdonú Duna-Dráva Cement Kft-hez, és egy gyár (Királyegyháza) a svájci tulajdonú Lafarge Cement Magyarország Kft-hez tartozik. Az építőipar állapotának egyik fontos mutatója az egy főre eső cementfelhasználás, amely hazánkban messze elmarad az európai uniós átlagtól (az EU átlag 360 kg/fő, a hazai érték ennek 64 %-a), de a szomszédos országokét is jelentősen alulteljesíti. A MÉASz szerint válság ellenére a két cég előre tervez, s gyáraiban a legkorszerűbb technológiával történik a gyártás, a 2009-es válságos év óta közel 100 milliárd forintot költöttek fejlesztésre. A királyegyházi gyár zöldmezős beruházásként épült fel, 2011-óta termel. A váci gyárban 2016-ban a tüzelőanyag-felhasználás terén indultak beruházások, amelyek milliárdos nagyságrendű, saját befektetések.

4) Üvegipar

Magyarországon a jelentősebb piaci szegmensek jelenlegi becsült, összes éves síküveg felhasználása 11-12 millió m2 körül mozog, ebből a hőszigetelő üveg körülbelül 6,5-7 millió m2-t, a belső építészeti üveg pedig további 1 millió m2-t tesz ki. Ebben a szegmensben is nagyobb visszaesés következett be a válság hatására, de ezt a széleskörű exporttevékenység némileg ellensúlyozni tudta (Ausztriába, Szlovákiába, Szlovéniába, Romániába, Horvátországba). A piacvezető üveggyártó cég az orosházi Guardian Magyarország Kft., amely amerikai tulajdonosi háttérrel rendelkezik. A magyar családi tulajdonban lévő Jüllich Glas Holding Zrt. szintén megemlítendő: az üzemet 1984-ben alapították Székesfehérváron. Az építőipar szempontjából fontos hőszigetelő üveget 1994. óta három telephelyen gyártják (kapacitásuk 1 millió m2), emellett napelem- és napkollektor gyártással is foglalkoznak. Kiemelendő cégek továbbá a magyar tulajdonosi háttérrel rendelkező CE Glass Zrt., Hőszig Kft., Fenstherm Kft. vállalkozások.

 

A magyarországi építőanyag-ipar előzőek szerinti áttekintésén túlmenően ebben a szócikkben egy relatíve fontos speciális jogszabályi definícióra is ki kell térnünk: a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény – hosszú ével értelmezési vitái után – az „alvállalkozó” fogalmának meghatározása során így fogalmaz:

„3. § E törvény alkalmazásában

……………….

2. alvállalkozó: az a gazdasági szereplő, aki (amely) a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződés teljesítésében az ajánlattevő által bevontan közvetlenül részt vesz, kivéve

a) azon gazdasági szereplőt, amely tevékenységét kizárólagos jog alapján végzi,

b) a szerződés teljesítéséhez igénybe venni kívánt gyártót, forgalmazót, alkatrész vagy alapanyag eladóját,

c) építési beruházás esetén az építőanyag-eladót;

 

Az építési beruházás meghatározóan fontos résztvevője, az építőanyag-eladó, azaz esetünkben a gyártó és a forgalmazó tehát nem minősül alvállalkozónak, így az alvállalkozókra vonatkozó speciális és sokféle megkötöttséget tartalmazó közbeszerzési szabályok sem vonatkoznak az építőanyagok gyártójára és szállítójára.

 

scrollUp