A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Terve

Magó Erzsébet
létrehozva: 2015-11-24 / módosítva: 2017-06-07

A Balaton Területrendezési Terve a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvénnyel (a továbbiakban: Balaton törvény) került jóváhagyásra.  A Balaton törvény olyan térszerkezetet és olyan területhasználati keretfeltételeket határozott meg, amelyek alkalmazásával biztosította az Országos Területfejlesztési Koncepcióban meghatározott célok megvalósulását. A Balaton törvényben az adottságok hasznosítása során elsőbbséget élvez a természeti erőforrások védelme, az erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és a természetvédelmi területek, a természeti és táji értékek megőrzése. A Balaton törvény a Balaton kiemelt üdülőkörzetében differenciált térségi területrendezési szabályozást léptetett életbe, amely lehetővé teszi, hogy az üdülőnépesség száma csak olyan mértékben növekedjen, amilyen mértékben az infrastruktúra is fejlődik.

A Balaton törvény szabályozási rendszere:

  • megengedő jellegű abban, hogy

o    megteremti a települések fejlődésének térbeli lehetőségét, a Balaton törvény csak azokon a külterületeken tiltja a beépítésre szánt területek kijelölését, illetve a belterületbe vonást, ahol ez környezetvédelmi és tájesztétikai szempontból az kedvezőtlen lenne,

o    tudomásul veszi, hogy adott területen egyértelműen nem lehet szétválasztani a lakó- és üdülőfunkciót, ezért a funkciók szerinti használat korlátozása nem lenne életszerű,

o    nem az építési tilalomra, illetve korlátozásra, hanem a feltételekhez kötött építés lehetőségére helyezi a hangsúlyt.

  • szigorú, abban a vonatkozásban, hogy

o    csak olyan területeken enged építkezni, ahol megfelelő infrastruktúra áll rendelkezésre,

o    a partközeli településeken nem engedi a közműpótló berendezés kialakítását, az építés feltételeként a közcsatornára való rácsatlakozást határozza meg,

o    a táj jellegének megőrzése érdekében a külterületen a beépíthető teleknagyságot differenciáltan állapítja meg,

o    a parti sétány kialakítása érdekében a települések központi területéhez kapcsolódó belterületi parthossz 30%-án változó szélességű zöldterület kialakítását írja elő és tiltja a meglévő zöldterületeknek más területfelhasználásba történő átsorolását,

o     határidőt ír elő az érintett önkormányzatok számára településrendezési eszközeiknek a törvény előírásaival való összhangjának megteremtésére.

  • differenciált, mert

o    a vízparttól távolodva egyre enyhébb területhasználati előírásokat tartalmaz,

o    megkülönböztetett figyelemmel kezeli a települések külterületét, ahol még a törvénnyel meg lehet akadályozni a földrészletek elaprózódását, az infrastruktúra fejlesztésének elhagyását.

A Balaton törvény országos és regionális érdekeket képvisel, de megfelelő mozgásteret biztosít az érintett települési önkormányzatok számára ahhoz, hogy – a területrendezési terv szabályozási előírásainak keretei között – a településfejlesztési és településrendezési dokumentumokban megfogalmazott fejlesztési elképzelések megvalósuljanak. 

Az építésügy átalakítását célzó intézkedési tervről szóló 1567/2015. (IX. 4.) Korm. határozat

9.1. pontja szerint „meg kell teremteni a partvonal – szabályozási és vízpart – rehabilitációs tervezés területrendezési tervbe történő integrálásának és egyszerűsítésének jogszabályi feltételeit”. A jogalkotó célja a balatoni tervezési rendszer egyszerűsítése, mely két ütemben fog megvalósulni. Első ütemben a Balaton törvény 2016. évi módosításával törli a vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek kötelező felülvizsgálatára vonatkozó előírásokat, valamint meghatározza a tanulmánytervek tervrendszerből történő kivezetésének időpontját. Második ütemben a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének felülvizsgálatát követően (melynek határideje 2017. december 15.) véglegesen kivezeti a tervrendszerből a 43 db miniszteri rendelettel elfogadott partvonal-szabályozási és vízpart-rehabilitációs tanulmánytervet. A vízpart-rehabilitációs területekre vonatkozó speciális szabályok beépítésre kerülnek a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési tervébe.

 

A jogalkotó a vízpart-rehabilitációs tervezés területrendezési tervbe történő integrálásához szükségesnek tartja a partvonal-szabályozási tervek felülvizsgálatát, ezért újraszabályozza a vízgazdálkodásért felelős miniszter ezzel kapcsolatos feladatát. A Balaton törvény módosításának e rendelkezései (16.§, 58.§ (3)) 2017. január 1-én lépnek hatályba.

A minőségi turizmus fejlesztése érdekében a jogalkotó könnyítést vezet be a kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánított beruházások számára, miszerint a településrendezési eszköz módosítása a vízpart-rehabilitációs tanulmányterv módosítása nélkül is elfogadható. A módosítás garanciális szabályt is beépített, mely szerint a településrendezési eszköz módosítása során gondoskodni kell a beépítetlenül megőrzendő parti területsáv védelméről.

Balatonakarattya önálló településnek számít 2014. október 12-től, ezért a  Balaton törvényt  kiegészítette Balatonakarattyával, a Balaton törvény 1.2. számú „ A Balaton kiemelt üdülőkörzetbe tartozó települések”, valamint 1.2. számú „ A Balaton kiemelt üdülőkörzetbe tartozó parti és partközeli települések” mellékleteit.

 

A Balaton törvény módosítása szűk határidőt szab a vízgazdálkodási miniszternek a 43 partvonal-szabályozási terv felülvizsgálatára és elfogadására, mivel ezt legkésőbb a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Terv felülvizsgálatáig el kell végezni, melynek határideje 2017. december 15.

 

scrollUp