Beépítésre nem szánt terület

Létrehozva: 2015-11-19

A hazai építésjogi szabályozás szerint – természetesen az előírások megtartása mellett – épületet bárhová lehet építeni. Nem mindegy azonban, hogy az építés mekkora beépítettséget eredményez.


A korábbi szabályozáshoz képest az Étv. új alapokra helyezte a területfelhasználás szabályozását, és bevezetésre (visszaállításra) került az építésügyi szempontból egyértelműbb, beépítésre szánt (beépített is ez) és beépítésre nem szánt terület fogalmak.


A korábbi szabályozás az egyes területfelhasználásokat a kül- és a belterület fogalmak alapján különböztette meg, ám ez félrevezető, mert a belterületen belül vannak olyan területek, amelyek alaprendeltetése nem a beépítés. Ilyen a közlekedési és a zöldterület például. Ugyanakkor a külterületen is vannak beépített részek (lásd 1964. évi III. törvény 17. § (1) bekezdése: „…külterületi település beépítésre szánt területén …”?).


A kül- és a belterület fogalmak igazgatási és nem építésügyi tartalmat jelentenek (lásd még a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény végrehajtásáról szóló 16/1997. (III. 5.) FM rendelet 28. §-át).


A területek általános és sajátos használatuk szerinti besorolási lehetőségeit az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (az OTÉK) tartalmazza.


A beépítésre nem szánt területek építési használatuk általános jellege, valamint sajátos építési használatuk szerint

- közlekedési- és közműelhelyezési, hírközlési-,

- zöld-,

- erdő

   - védelmi erdő-,

   - gazdasági erdő-,

   - közjóléti erdő-,

- mezőgazdasági,

   - kertes mezőgazdasági,

   - általános mezőgazdasági,

- vízgazdálkodási,

- természetközeli,

- különleges beépítésre nem szánt

területfelhasználás lehet.

scrollUp