Égéstermék-elvezető berendezések építési előírásai

Dr. Szakács György
Létrehozva: 2016-07-27 / módosítva: 2017-06-07

Az égéstermék-elvezető berendezések létesítésének legfontosabb, általános szabályait az OTÉK tartalmazza. Ezek az előírások a terjedelmes méretű jogszabály több különböző részében találhatók meg, ezért célszerű egy tematikus kigyűjtést készíteni.

A légaknával kapcsolatban a 70. § (8) és (9) bekezdései említik az égéstermék-elvezetőt, illetve az égésterméket:

„(8) Légaknában klímaberendezés, hőcserélő (hűtő, fűtő) berendezés és annak tartozéka, égéstermék-elvezető, továbbá zajt, rezgést, lecsapódást vagy más káros hatást keltő berendezés, szerelvény nem helyezhető el.

(9) Légaknába égéstermék, továbbá a (8) bekezdés szerinti berendezések által kibocsátott gáznemű anyag nem vezethető be.”

A 71. § (4) és (5) bekezdései a légudvarban létesített homlokzati égéstermék-kivezetést szabályozzák:

„(4) Légudvarban – az (5) bekezdésben foglaltak kivételével – gázüzemű lakásfűtő és vízmelegítő készülék homlokzati égéstermék-kivezetéssel nem alkalmazható.

(5) Az 50 m2-nél nagyobb szabad légtér keresztmetszetű légudvarba a 80. §-ban meghatározott feltételek megléte esetén 6 kW-nál nem nagyobb hőteljesítményű helyiségfűtő gázfogyasztó készülék égésterméke kivezethető.”

A homlokzati égéstermék-kivezetés általános szabályait tartalmazó 80. § ismertetésére a továbbiakban még visszatérünk.

A gravitációs szellőzőkürtőre vonatkozó 72. § is említést tesz a kéményekről (1), (5) és (6) bekezdéseiben:

„(1) A helyiségek használt levegőjének a tető fölé, a szabadba történő kivezetése céljára egyedi üzemű vagy mellékcsatornás gyűjtőszellőző létesíthető. E célra a tartalékfűtés kéménykürtője nem vehető igénybe.

(5) A szellőzőkürtő kitorkollásának magasságát a kéményekkel azonos módon kell meghatározni.

(6) Szellőzőkürtőt a kéménykürtőtől legalább 0,25 m vastag tömör téglafalazattal, vagy azzal egyenértékű tűzállósági határértékű és légtömörségű szerkezettel kell elválasztani.”

A 74. § az, amely teljes egészében az égéstermék-elvezetőkre vonatkozik:

„(1) A szilárd, cseppfolyós és légnemű energiatermelő anyagok égéstermékeinek elvezetésére alkalmas égéstermék-elvezetőt (kéményt, füstcsatornát) úgy kell tervezni és megvalósítani, hogy az a keletkezett égésterméket biztonságosan, az emberi életet nem veszélyeztető és az egészséget nem károsító módon vezesse ki a tető fölé – a 80. §-ban foglaltak kivételével – a szabadba.

(2) Az építmény égéstermék-elvezetőjét úgy kell tervezni és megvalósítani, hogy az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges energiatermelő berendezést szabályszerűen lehessen arra rácsatlakoztatni.

(3)–(4)

(5) Energiatermelő berendezés csak olyan égéstermék-elvezetőre csatlakoztatható, amely az adott berendezés égéstermékének elvezetésére alkalmas és az égéstermék-elvezető és az energiatermelő berendezés is megfelel a szabályos, biztonságos működéséhez megállapított, előírt (engedélyezett) követelményeknek.

(6) Az égéstermék-kibocsátás helyét és magasságát úgy kell meghatározni, hogy az a környezetet szikrával, pernyével, füsttel ne veszélyeztesse, a levegőt a megengedett mértéken felül ne szennyezze.

(7) Az égéstermék-elvezető biztonságosan ellenőrizhető és tisztítható legyen.

(8) Az égéstermék-elvezetés gyújtásveszélyt, épületszerkezeti károsodást (korróziót, átnedvesedést, kicsapódást) nem okozhat. Az égéstermék az építmény tartószerkezeteivel közvetlenül nem érintkezhet.

(9) Gyűjtőkémény csak az e célra engedélyezett rendszer és megoldás szerint létesíthető.”

A gázvezetékekkel, gázfogyasztó készülékekkel foglalkozó 79. § (2) bekezdésében szabályozza az égéstermék-elvezetés nélküli gázkészülékek alkalmazási feltételeit:

„(2) Égéstermék-elvezetés nélküli gázkészülék (főző, sütő, vízmelegítő, fűtő stb.) nem alkalmazható

a) alvás céljára is szolgáló helyiségben,

b) testnevelés, sportolás céljára szolgáló helyiségben,

c) nevelési-oktatási építményekben a 0–18 éves gyermekek, tanulók tartózkodására szolgáló terekben – a taneszköznek minősülő gázkészülékek kivételével –,

d) közvetlen természetes szellőzés nélküli helyiségben.”

Az előzőekben már többször meghivatkozott 80. § tartalmazza a gáznemű égéstermék homlokzati kivezetési feltételeit:

„(1) Homlokzati égéstermék-kivezetést létesíteni – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – építmény, építményrész homlokzatán nem lehet.

(2) Homlokzati égéstermék-kivezetési hely létesíthető – ha a kivezetési helytől mért 10,0 m távolságon belül nincs épület – e rendelkezés hatálybalépését megelőzően használatba vett[1], meglévő

a) földszintes és szabadon, illetve oldalhatáron álló épület homlokzatán,

b) többszintes épület homlokzatán azzal, hogy lakásfűtő (6 kW-nál nagyobb hőteljesítményű) és vízmelegítő (együtt vagy külön) gázfogyasztó készülék homlokzati kivezetésének tengelyétől mért 2,0–2,0 m-es sávban a kivezetés felett a teljes épületmagasságra vonatkozóan a homlokzaton szellőztetésre szolgáló nyílás vagy nyílászáró nincs.

(3) Homlokzati égéstermék-kivezetési hely nem létesíthető

a) a gyalogos és gépkocsival használt átjárókban, aluljárókban, áthajtókban,

b) a légaknában,

c) a légudvarban, a 71. § (5) bekezdésében foglaltak kivételével,

d) a bevilágító aknában,

e) a zárt, át nem szellőző kis alapterületű belső udvarban, verandán, beépített loggián, tornácon, padláson, ki nem szellőző zugokban,

f) a közvetlenül csatlakozó járdaszinttől mért 2,10 m-es magasság alatt.”

Végezetül pedig igen lényeges körülményre – a tüzelőberendezések légellátására – hívja fel a figyelmet a szellőzéssel, légcserével foglalkozó 90. § (1) bekezdése:

„(1) A helyiségek rendeltetésének megfelelő mértékű szellőzés, légcsere lehetőségéről gondoskodni kell. Ennek keretében biztosítani kell a helyiségben használt tüzelő-berendezések légellátását is, a vonatkozó követelményeknek megfelelően.”

Ez az előírás értelemszerűen a nyílt égésterű tüzelőberendezésekre értelmezhető, mert a zárt égésterű tüzelőberendezések égési levegőellátása független a helyiség szellőztetésétől.

 

A zárt égésterű gázfogyasztó készülékek homlokzati kivezetésére az OTÉK előírásain túl további részletszabályokat tartalmaznak a 11/2013. (III. 21.) NGM rendelet[2] 2. mellékletében található Műszaki Biztonsági Szabályzat 4.3.5.2. és 4.3.5.3. pontjai:

„4.3.5.2. Zárt égésterű gázfogyasztó készülékek homlokzati kivezetésének elhelyezése

A zárt égésterű gázfogyasztó készülékek égési levegő beszívó és égéstermék kivezető tartozékát a külső falsíkon kell elhelyezni. A kivezetéseket tilos a külső falsíkhoz képest kifejezetten besüllyeszteni/például kúpok vagy lépcsős felületek kialakításával. A kivezetések környezetében ablakpárkányok és a kivezetés egyik szélétől 200 mm-nél távolabb lévő díszítési célú 5 cm-t meg nem haladó falvastagság-változások megengedettek.

Egyebekben gyártó előírását kell betartani. Ha gyártói előírás nem áll rendelkezésre, akkor:

  • a külsőfali égéstermék kivezetés 0,5 m-es környezetében csak legalább 300 °C hőállóságú anyagok alkalmazhatók,
  • a C11 típusú készülékek teleszkópos rendszerű levegő be- és égéstermék elvezető tartozékai esetében vakolatnál jobb légáteresztő képességű anyagok alkalmazása csak akkor megengedett, ha ezt a gyártói előírás megengedi.
  • a homlokzati hőszigetelési munkák idejére a gázfogyasztó készüléket le kell választani a fogyasztói vezetékről.

Az utólagos hőszigetelési munkákat követően a külsőfali gázfogyasztó készülékek megfelelő összeszerelését és a beépítését, a gyári előírások betartását arra jogosult szakembernek dokumentáltan igazolni kell.

4.3.5.3. A 70 kW-nál nem nagyobb hőterhelésű „C” típusú gázfogyasztó készülékek égéstermék-kivezetésének épület homlokzatán (külső falán) való elhelyezésére vonatkozó feltételek

A helyiség légterétől független (zárt) égésterű gázfogyasztó készülékek égéstermékének homlokzati (külső fali) kivezetése az MSZ EN 15287-2 [Égéstermék elvezető berendezések. Égéstermék-elvezető berendezések tervezése, kivitelezése és üzembe helyezése. 2. rész: Zárt égésterű tüzelőberendezések égéstermék-elvezető berendezései.] szabványnak vagy azzal egyenértékű műszaki megoldásnak megfelelően létesíthető.”

 

A jelenleg érvényes Országos Tűzvédelmi Szabályzat a korábbiaktól eltérően nem tartalmaz a kéményekre, illetve az égéstermék-elvezetőkre közvetlenül vonatkozó általános előírásokat, mindössze a PB-gáz cseretelepek tűzvédelmi követelményeivel foglalkozó 175. §-ának (4) bekezdésében található a kémények elhelyezésére vonatkozó korlátozás:

„(4) Ha a cseretelep épületben van elhelyezve, akkor

a) a cseretelepet határoló építményszerkezetekbe kémény, füst- és lefolyócsatorna, ezek nyílásai, gázvezeték nem építhető be,”

 

Az égéstermék-elvezető berendezések szennyezőanyag-kibocsátásával kapcsolatban a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényt, valamint a levegő védelmének keretszabályozását tartalmazó 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendeletet[3] kell elsősorban ismerni. A rendelet a következő főbb témaköröket tartalmazza:

  • a levegőterheltségi szint mértékének meghatározása,
  • a helyhez kötött légszennyező forrás létesítésének levegő-minőségi követelményei,
  • a helyhez kötött légszennyező forrás szennyezőanyag kibocsátásának szabályai,
  • a légszennyezettségi agglomeráció és zóna kijelölése,
  • a füstköd megelőzésére teendő intézkedések, valamint a szükséges intézkedések a bekövetkezése esetén.

A légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeit tartalmazza a 4/2011. (I. 14.) VM rendelet[4] az általános technológiákra, illetve az eljárásspecifikus technológiákra. Bizonyos meghatározott, (nagyobb) hőteljesítményű tüzelőberendezések kibocsátási határértékeit külön jogszabályok tartalmazzák: a 23/2001. (XI. 13.) KöM rendelet[5] és a 110/2013. (XII. 4.) VM rendelet[6].

 

Az engedély nélkül végezhető építési tevékenységeket a 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet 1. melléklete sorolja fel. Ebben a felsorolásban található az égéstermék-elvezetőkre vonatkozóan a 3. és 4. pont:

„3. Meglévő építményben – alapozást nem igénylő – új égéstermék-elvezető kémény létesítése, ha annak megvalósítása nem jár a meglévő építmény tartószerkezetének megbontásával, átalakításával, megerősítésével.

4. Új, önálló (homlokzati falhoz rögzített vagy szabadon álló) égéstermék-elvezető kémény építése melynek magassága a 6,0 m-t nem haladja meg.”

 

A jogszabályokon túl számos, jogszabályban hivatkozott szabvány is tartalmaz az égéstermék-elvezetőkre vonatkozó létesítési előírásokat.

 

Általános létesítési előírásokat tartalmaz az:

MSZ 845:2012 Égéstermék-elvezető berendezések tervezése, kivitelezése és ellenőrzése

A szabvány módszereket és eljárásokat ír le a rendszer jellegű és a nem rendszer jellegű, valamint a felújítandó égéstermék-elvezető berendezések tervezésére, kivitelezésére, továbbá azok függőleges részeinek, összekötő elemeinek és a levegővezetékeknek a helyiség légterétől függő vagy független alkalmazásaira.

A szabvány kiterjed a tüzelőberendezés telepítésének feltételeire az égéstermék-elvezető berendezés szempontjából, valamint a levegőellátásra. Adatokat és eljárásrendet tartalmaz továbbá az égéstermék-elvezető berendezések végső átvételéhez, illetve ajánlásokat a használat során szükséges karbantartási és ellenőrzési tevékenységre. Összefoglalóan tartalmazza azokat a tudnivalókat, amelyek ismeretére szükség van az égéstermék-elvezető berendezések tervezése, kivitelezése és ellenőrzése során.

A szabvány nem vonatkozik a CEN/TR 1749 szerinti C1 és C2 módon szerelt gázkészülékek égéstermék-elvezető berendezéseire, valamint a nemfém anyagú, szabadon álló égéstermék-elvezető berendezésekre.

A létesítés néhány fontosabb szempontja:

  • Az égéstermék-elvezető berendezés az MSZ EN 1443-nak megfelelő, az égésterméket a megengedettnél jobban át nem eresztő, az előforduló égésterméknek, lecsapódásnak és az ezekkel összefüggő hő- és vegyi hatásoknak ellenálló legyen.
  • Új építmény esetén az égéstermék-elvezető berendezés csak rendszer jellegű lehet.
  • Meglévő építményben új égéstermék-elvezető berendezés létesítése, meglévő égéstermék-elvezető berendezés felújítása, korszerűsítése esetén nem rendszer jellegű égéstermék-elvezető berendezést létesíteni csak abban az esetben szabad, ha a különböző gyártóktól származó elemekből összeépített égéstermék-elvezető berendezés minden egyes eleme a felhasználási célhoz illeszkedő szállítói megfelelőségi nyilatkozattal[7] van ellátva, és a megfelelést a tervező nyilatkozattal igazolja a területileg illetékes kéményseprő-ipari közszolgáltatóval egyeztetve.
  • Égéstermék-elvezető berendezés felújítására, utólagos bélelésére csak az erre a célra megfelelőségigazolással[8] ellátott, rendszer jellegű égéstermék-elvezető béléscsőrendszer használható. Túlnyomásos kialakítás esetén csak a rendszer részét képező tömítés építhető be. Tömítőanyag használata nem megengedett.

 

Az égéstermék-elvezetők kialakításával kapcsolatos egyik legfontosabb szabvány az:

MSZ EN 1443:2003 Égéstermék-elvezető berendezések. Általános követelmények

A szabvány általános követelményeket, alapvető teljesítmény feltételeket, és esetenként határértékeket határoz meg az égéstermék-elvezető berendezésekre. Előírja továbbá a megjelöléshez, illetve a megfelelőség megítéléséhez szükséges minimális követelményeket. A szabvány nem vonatkozik a szabadon álló égéstermék-elvezető berendezésekre.

Az égéstermék-elvezető berendezéseket a következő jellemzők alapján osztályozzák[9]:

  • hőmérséklet: a 80 °C névleges hőmérséklettől a 600 °C névleges hőmérsékletig különböző mértékű lépcsőkben összesen 11 hőmérsékleti osztály (T 080 – T 600);
  • nyomás: itt 3 csoport található (huzat vagy szívás hatása alatt álló, túlnyomásos, illetve nagynyomású égéstermék-elvezető berendezések). Minden csoporton belül 2 teljesítményfokozat van (N1, N2; T1, T2; H1, H2).
  • kondenzátummal szembeni ellenállás: e jellemző alapján az égéstermék-elvezető berendezéseket nedves (W) vagy száraz (D) üzemmódúnak lehet besorolni attól függően, hogy a berendezés a nedvességnek ellenáll-e vagy sem. Nedves üzemmód esetén a tervezett üzemeltetés mellett a béléscső belső felületének hőmérséklete a harmatponttal megegyezik vagy annál alacsonyabb, száraz üzemmód esetén pedig a harmatpont felett van.
  • korrózióállóság: a tüzelőanyagoktól függően 3 korrózióállósági osztály van (V1, V2, V3);
  • koromégéssel szembeni ellenállás: koromégésnek nevezzük a lerakódott és éghető maradványok elégését a béléscsőben. Az égéstermék-elvezető berendezés lehet a koromégésnek ellenálló (G) vagy nem ellenálló (O).
  • távolságtartás éghető anyagoktól: az égéstermék-elvezető berendezés külső felülete és az éghető anyagok közötti távolság mm-ben.

Az égéstermék-elvezető berendezésnek az előbbi szempontok szerinti valamely besorolásnak mindig meg kell felelnie. A szabvány szerinti égéstermék-elvezető berendezés jelölésében az előzőek szerinti osztályba sorolások jeleit kell feltüntetni.

 

A kémények kialakításával kapcsolatban a további fontos szabványokat kell még figyelembe venni:

 

MSZ EN 13384-1:2015 Égéstermék-elvezető berendezések. Hő- és áramlástechnikai méretezési eljárások. 1. rész: Égéstermék-elvezető berendezések egy tüzelőberendezéshez

MSZ EN 13384-2:2015 Égéstermék-elvezető berendezések. Hő- és áramlástechnikai méretezési eljárások. 2. rész: Égéstermék-elvezető berendezések több tüzelőberendezéshez

MSZ EN 13384-3:2006 Égéstermék-elvezető berendezések. Hő- és áramlástechnikai méretezési eljárás. 3. rész: Egy tüzelőberendezéshez kapcsolódó égéstermék-elvezető berendezések diagramjainak és táblázatainak kidolgozási módszerei

 

MSZ EN 15287-1:2007+A1:2011 Égéstermék-elvezető berendezések. Égéstermék-elvezető berendezések tervezése, kivitelezése és üzembe helyezése. 1. rész: Nyitott égésterű tüzelőberendezések égéstermék-elvezető berendezései (angol nyelvű)

MSZ EN 15287-2:2008 Égéstermék-elvezető berendezések. Égéstermék-elvezető berendezések tervezése, kivitelezése és üzembe helyezése. 2. rész: Zárt égésterű tüzelőberendezések égéstermék-elvezető berendezései (angol nyelvű)

 

 


[1] 2008. szeptember 11-ig

[2] a gáz csatlakozóvezetékekre, a felhasználói berendezésekre, a telephelyi vezetékekre vonatkozó műszaki biztonsági előírásokról és az ezekkel összefüggő hatósági feladatokról szóló 11/2013. (III. 21.) NGM rendelet

[3] a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet

[4] a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló 4/2011. (I. 14.) VM rendelet

[5] a 140 kWth és az ennél nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések légszennyező anyagainak technológiai kibocsátási határértékeiről szóló 23/2001. (XI. 13.) KöM rendelet

[6] az 50 MWth és annál nagyobb teljes névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről szóló 110/2013. (XII. 4.) VM rendelet

[7] a megfelelőségi nyilatkozat helyett jelenleg már értelemszerűen teljesítménynyilatkozatra van szükség

[8] a megfelelőségigazolás helyett jelenleg már értelemszerűen teljesítménynyilatkozatra van szükség

[9] Haszmann Iván: Kémény (égéstermék-elvezető berendezés) ABC. Általános tervezési információk, Magyar Épületgépészet, LVI. évfolyam, 2007/7–8. szám

 

scrollUp