Égéstermék-elvezetők típusai

Dr. Szakács György
létrehozva: 2016-07-27 / módosítva: 2016-07-27

Az égéstermék-elvezetőt definiálja a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény 1. §-ának 2. pontjában:

„égéstermék-elvezető: az épített kémény, az épített vagy szerelt, héjból vagy héjakból álló szerkezet, amely egy vagy több járatot képez, és a tüzelőberendezésben keletkezett égésterméket a tüzelőberendezés égéstermék kiléptetésre szolgáló kivezetésétől a szabadba vezetheti;”

Ez a definíció jóval tágabb fogalomkört foglal magába, mint a hagyományos kémény fogalom, mert bele tartozik pl. a parapet konvektorok homlokzati kivezetése is. Találkozni olyan értelmezéssel, amely úgy világítja meg a két fogalom közti különbséget, hogy az égéstermék-elvezető berendezés sajátos változata a kémény, amely egy jellemzően függőleges tengelyű égéstermék-elvezető berendezés. Épületszerkezeti szempontból megfogalmazva, az égéstermék-elvezető berendezés olyan héjból vagy héjakból álló szerkezet, amely körülvesz egy vagy több járatot. Az 1. ábrán láthatók az égéstermék-elvezető berendezésekkel kapcsolatos fontosabb fogalmak.

 

1. ábra: Az égéstermék-elvezető berendezés építőelemei és tartozékai[1]

 

Az égéstermék-elvezető berendezéseket számos szempont szerint lehet csoportosítani.

Az égéstermék-elvezető berendezés lehet rendszer jellegű. Ebben az esetben olyan összerakható építőelemek felhasználásával állították össze, amelyeket egyetlen gyártó készített, illetve hozott forgalomba. A cég a teljesítménynyilatkozattal az egész, komplett égéstermék-elvezető berendezés műszaki teljesítőképességéért vállalja a felelősséget, azaz készlet jellegű építési termékről van szó.

Ha az égéstermék-elvezető berendezés nem rendszer jellegű, akkor az építés helyszínén, a kivitelezési előírások szerint szerelik össze vagy építik fel, egy vagy több különböző cégtől származó, önállóan forgalmazott és önálló teljesítménynyilatkozatokkal rendelkező építési termékekből.

Az építési termékekkel kapcsolatos előbbi fogalmakról az Építési termék főcímen belül, a Fogalmak címben lehet részletesebben tájékozódni.

Az építési mód alapján lehetnek:

  • hagyományos falazott kémények – habarcskötéssel készítve téglából, esetleg könnyűbetonból;
  • szerelt égéstermék-elvezetők – szerelőipari technológiával készítve különböző anyagú csőelemekből általában hőszigeteléssel – a béléscsövek a tüzelőanyag típusától, az égéstermék hőmérsékletétől, korrozív hatásától, a kondenzátum képződéstől, illetve az esetleges túlnyomástól függően: korrózióálló acél, jobb minőségű alumíniumötvözet, saválló műgyanta vagy PP – a függőlegestől eltérő irányokban is vezethetők;
  • épített-szerelt kémények – a szilikátbázisú szerkezetek és a szerelőipari technológiával készült csőszerkezetek kombinációja – szilikátbázisú épített kéménytestben az előzőek szerinti béléscsövek hőszigeteléssel vagy hőszigetelés nélkül – illetve szerelt jellegű, csőszerű külső kéménytestben tömörre égetett, erre a célra minősített kerámia béléscső általában hőszigeteléssel;
  • korszerűn épített kémények – szilikátbázisú épített kéménytestben kerámia béléscső hőszigeteléssel vagy hőszigetelés nélkül.

A tüzelőberendezések égési levegő ellátása szerint:

  • nyílt égésterű tüzelőberendezések égéstermék-elvezetői – a tüzelőberendezés az égési levegőt a helyiség légteréből kapja – az égéstermék-elvezetés és az égési levegő utánpótlás külön-külön valósul meg;
  • zárt égésterű tüzelőberendezések égéstermék elvezetői – a tüzelőberendezés az égési levegőt a külső szabad térből kapja, a helyiség légtere és a tüzelőberendezés égőtere gáztömören el van választva egymástól – a komplett rendszer feladata az égési levegő bevezetése is, nemcsak az égéstermék-elvezetése [LAS rendszer: Luft-Abgas-Schornsteinsystem (levegő-égéstermék kéményrendszer)]
    • szétválasztott (osztott) rendszerű – Két külön vezetékrendszer kapcsolódik a tüzelőberendezéshez, az egyik biztosítja az égési levegőt, a másik pedig elvezeti az égésterméket. A friss levegő beszívása és az égéstermék elvezetése térben is elkülönül egymástól. Például az égéstermék megfelelő kialakítású kéményen keresztül távozik, de az égési levegő kültéri beszívása a kémény kitorkollásától távol helyezkedik el. Az égési levegő tüzelőberendezéshez vezetése megoldható pl. meglévő kéményen, illetve szellőzőkürtőn, vagy a helyiség homlokzati falán keresztül. Az égéstermék-elvezetésre is több lehetőség is van (homlokzaton, szerelt kéménnyel a tetősík felett, épített kéménnyel stb.).
    • koaxiális („cső a csőben”) rendszerű – A kisebb átmérőjű belső csövön keresztül távozik az égéstermék, a nagyobb átmérőjű külső cső és a belső cső közti körgyűrű keresztmetszeten keresztül vezetik be az égési levegőt. A két csővezetéket beépített távtartókkal rögzítik a megfelelő pozícióba (szerelt jellegű rendszereknél). A beszívott égési levegőt a kiáramló füstgáz előmelegíti. Szerelt égéstermék-elvezetőknél homlokzaton, illetve tetősík felett is megoldható a kivezetés. A korszerű épített, illetve épített-szerelt kéményeknél is megvalósítható ez az elv. A LAS kémény készülhet akár tisztán szilikátbázisú szerkezetekkel is, az égési levegő bevezetésére pedig szolgálhat az égéstermék-elvezető járat mellé, a kéménytestbe épített külön szellőzőkürtő is.

A nyomásviszonyok szerint:

  • huzat (vagy szívás) hatása alatt működő (depressziós) égéstermék-elvezető;
  • túlnyomásos égéstermék-elvezető – olyan tüzelőberendezés esetén, amelynél az égésterméket ventilátor nyomja ki a szabadba az elvezető csövön keresztül – a túlnyomást az elvezető csőnek gáztömören el kell viselnie, a szükséges nyomásosztálynak megfelelően.

A kondenzáció lehetősége szerint:

  • nedves üzemű égéstermék-elvezető – a kondenzáció üzemszerűen megengedett, a kondenzációs kazánok égéstermék-elvezetőinél gondoskodni kell a folyamatosan keletkező kondenzvíz elvezetéséről;
  • száraz üzemű égéstermék-elvezető – a kondenzáció nem megengedett, a kondenzátum károsítja a kéményszerkezetet.

A tüzelőanyag fajtája szerint:

  • egyféle használatú égéstermék-elvezető – egyfajta tüzelőanyaggal üzemeltetett égéstermék-elvezető;
  • vegyes használatú égéstermék-elvezető – különböző fajtájú tüzelőanyagokkal üzemeltetett égéstermék-elvezető.

Az egy kéményre kapcsolt tüzelőberendezések száma és névleges teljesítménye alapján:

  • egyedi kémény – az egymással belső összeköttetésben lévő helyiségek legfeljebb 60 kW összteljesítményű tüzelőberendezéseinek kéménye;
  • gyűjtőkémény – több épületszint egymás feletti helyiségeiben lévő tüzelőberendezések kéménye
    • egycsatornás gyűjtőkémény – a tüzelőberendezésekből távozó füstgáz közvetlenül a gyűjtőkürtőbe áramlik;
    • mellékcsatornás gyűjtőkémény – a tüzelőberendezésekből távozó füstgáz először a szintmagasságú mellékcsatornába, majd onnan a gyűjtőcsatornába (gyűjtőkürtőbe) áramlik;
  • központi kémény – az épület 60 kW-nál nagyobb teljesítményű (például központi fűtési, központi melegvíz-termelő, nagykonyhai) tüzelőberendezéseinek kéménye.

Az üzemeltetés jellege szerint:

  • használatban lévő kémény – olyan égéstermék-elvezető rendszer, amelyre olyan tüzelőberendezés (hőtermelő berendezés) van rákötve, amelyet ténylegesen használnak
    • folyamatos használatú;
    • idényjelleggel használt;
  • használaton kívüli kémény – olyan égéstermék-elvezető rendszer, amelyre tüzelőberendezés (hőtermelő berendezés) rá van ugyan kötve, azonban valamely okból idényjelleggel sem használják;
  • tartalékkémény – olyan égéstermék-elvezető rendszer, amelynél a tényleges igénybevétel a más rendszerű hőellátás miatt nem áll fenn, tüzelőberendezés nincs rákötve, de a hatályos rendelkezések szerint, illetve a fokozott biztonság miatt használható állapotban való tartása szükséges.

A gázkészülékeknek az égéstermék-elvezetés módja (típusok) szerinti európai osztályozási rendszerét írja le a CEN/TR 1749:2014. A korábbi, nemzeti szabványként bevezetett verziót (MSZ CEN/TR 1749:2012) az MSZT 2014. 09. 01-jén visszavonta, de az új, hatályos verziót még nem vezette be. Ezért ez a dokumentum jelenleg nem szerepel a Kéményszabványok címen található listában.

Mindettől függetlenül ezt az osztályozási rendszert használják már igen régóta, és ezt hivatkozzák meg a jogszabályok is, például a 11/2013. (III. 21.) NGM rendelet[2] 2. mellékletében található Műszaki Biztonsági Szabályzat. Ezen dokumentumok alapján rövid összefoglalásként megállapítható, hogy a CEN/TR 1749 szerinti „C” típusú (zárt égésterű) gázkészülékek, illetve az égéstermék-elvezető berendezések kapcsolata szempontjából az égéstermék-elvezető berendezés lehet:

  • gázkészüléktől független, önállóan tanúsított égéstermék-elvezető berendezés – A C6 típusú gázfogyasztó készülékeknek nem része az égéstermék-elvezető berendezés, ezeket a készülékeket az égéstermék-elvezető rendszer nélkül hozzák forgalomba. Így ezen gázkészülékek bármely – teljesítménynyilatkozattal rendelkező, műszakilag megfelelő – égéstermék-elvezető (és légellátást biztosító) rendszerrel összeépíthetők, a gázkészülék és az égéstermék-elvezető rendszer gyártóinak előírásai szerint. A gyártó köteles megadni az égéstermék-elvezető berendezésekhez történő csatlakoztatáshoz szükséges valamennyi adatot. Ezek elsősorban a levegőellátás és a kémény méretezéséhez szükséges adatok, valamint a gázkészülék és az égéstermék-elvezető berendezés mechanikai csatlakoztatásához szükséges adatok (méretek, tűrés). Az égési levegőellátást és az égéstermék-elvezetést méretezni kell, valamint ellenőrizni kell a berendezések megfelelő mechanikai csatlakoztathatóságát.
  • gázkészülék részeként tanúsított égéstermék elvezető berendezés – A C6-tól eltérő minősítésű gázfogyasztó készülékeknek szerves része az égéstermék-elvezető berendezés egésze (C1, C3, C5, C7 típusok), illetve az égéstermék-elvezető berendezésnek egy szakasza (C2, C4, C8, C9 típusok). Így ezeket a gázkészülékeket csak a saját – együtt tanúsított – égéstermék-elvezetővel együtt szabad forgalmazni és szerelni. Az égéstermék-elvezető berendezés, az égési levegő hozzávezetés, az összekötő elem és a gázfogyasztó készülék együttesét tervezni és méretezni kell, illetve a gyártó előírásai szerint kell kiválasztani.

 

 


[1] Tervezési Segédlet a lakások és lakóépületek kéményeinek tervezéséhez, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium támogatásával, Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft., Budapest, 2006

[2] a gáz csatlakozóvezetékekre, a felhasználói berendezésekre, a telephelyi vezetékekre vonatkozó műszaki biztonsági előírásokról és az ezekkel összefüggő hatósági feladatokról szóló 11/2013. (III. 21.) NGM rendelet

 

scrollUp