Egységes környezethasználati engedély

létrehozva: 2017-02-20 / módosítva: 2017-02-20

Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás (angol nyelvű rövidítéssel: IPPC, Integrated Pollution Prevention and Controll) az Európai Unió környezetvédelmi szabályozásán alapszik.

2011. január 6. óta van hatályban az ipari kibocsátásokról szóló 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv[1] (közkeletű elnevezése: Industrial Emissions Directive – IED), amely, a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló 96/61/EK irányelv (IPPC irányelv) mellett további hat, a környezetre jelentős hatást gyakorló ipari tevékenységet szabályozó ágazati irányelvet foglal egyetlen irányelvbe.

Az integrált megközelítés azt jelenti, hogy a különböző környezeti elemek terhelését és szennyezését nem külön-külön, hanem rendszerben kell vizsgálni, az egyes hatások erősíthetik, vagy tompíthatják egymást. A levegőbe, vízbe vagy talajba történő kibocsátások egymástól elkülönült kezelése könnyen a szennyezések egyik környezeti elemből a másikba történő átvitelére ösztönözhet, a környezet komplexitásának, és az egymásra hatásoknak a figyelmen kívül hagyásával. Azoknak a tevékenységeknek az esetében, ahol a legnagyobb a valószínűsége a környezet szennyezésének ott a környezetvédelmi szabályozásnak integráltan kell vizsgálnia egy folyamatnak (a tevékenységnek) a környezetre, mint egészre gyakorolt hatását. Ez a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy a folyamatok (tervezés, engedélyeztetés, megvalósítás, üzemeltetés, tevékenység felhagyása) során az adott tevékenységből származó kibocsátásoknak már a kibocsátási pontforrásnál történő csökkentésére kell törekedni, valamint az elsődleges hatásviselő környezeti elem terhelésének mérséklésére és az erőforrások hatékony felhasználására.

Az ipari kibocsátásokat érintő Európai Uniós jogszabályok újraszabályozását az IPPC irányelv, illetve a gyakran egymást átfedő és tagállamonként eltérően alkalmazott ágazati irányelvek végrehajtásával kapcsolatban felmerült gyakorlati tapasztalatok tették szükségessé. Az új szabályozás központi célkitűzése továbbra is a környezetszennyezés integrált szemléletű megelőzése és csökkentése, mindemellett szükség volt az elérhető legjobb technikák (Best Available Techniques, BAT) alkalmazási kötelezettségének erősítésére, az új műszaki megoldások elterjesztésének további ösztönzésére, valamint az adminisztrációs terhek csökkentésére az engedélyezési eljárás, a monitoring és a jelentési kötelezettségek egyes előírásainak egyszerűsítése és átláthatóbbá tétele révén.

Az IED a megvalósítja a következő alapelveket: integrált megközelítés, elérhető legjobb technikák alkalmazása és elterjesztése, rugalmasság, ellenőrzések és a nyilvánosság részvételének biztosítása.

  • Az integrált megközelítés azt jelenti, hogy az engedélyek kiadásakor figyelembe veszik a létesítmény teljes környezeti teljesítőképességét, többek között a levegőbe, vízbe és talajba történő kibocsátásokat, a hulladékkezelést, a nyersanyag-felhasználást, az energiahatékonyságot, a zajterhelést, a balesetek megelőzését és felhagyáskor a telephely környezeti állapotának helyreállítását. Az IED célja a környezet egészének magas szintű védelme.
  • Az engedélyekben foglalt kibocsátási határértékeknek az elérhető legjobb technikákon kell alapulniuk, a tevékenység végzésének feltételeit a vonatkozó BAT-következtetések alapján kell előírni. A Bizottság – hogy segítse az engedélyező hatóságokat és a vállalatokat a BAT meghatározásában – információcserét biztosít az EU tagállamok, az ipar és a környezetvédelmi szervezetek képviselői között. A folyamatot az Európai IPPC Iroda koordinálja. Ez az információcsere eredményezi a BAT-következtetések és a BAT referenciadokumentumok megalkotását, elfogadását, illetve felülvizsgálatát.
  • Az IED bizonyos esetekben megengedi az engedélyező hatóságoknak, hogy kevésbé szigorú határértékeket írjanak elő a létesítmények számára. Ezt kizárólag abban az esetben tehetik meg a hatóságok, ha a környezethasználó igazolja, hogy a vonatkozó BAT-következtetésekben ismertetett elérhető legjobb technikákkal megvalósítható kibocsátási szintek elérése aránytalanul magas költségekkel járna a környezeti előnyökhöz képest az érintett létesítmény földrajzi helye és a helyi környezeti feltételek vagy az érintett létesítmény műszaki jellemzői miatt. Emellett az IED a nagytüzelő berendezések számára rugalmassági mechanizmusokat ajánl fel.
  • Az IED a környezetvédelmi ellenőrzésekkel kapcsolatban is rendelkezik. A tagállamoknak ki kell dolgozniuk az ellenőrzések keretrendszerét, mely szerint ellenőrzési terveket szükséges készíteniük.
  • AZ IED biztosítja a nyilvánosság nagyfokú részvételét a döntéshozási folyamatokban.

 

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény alapján, az egyes – külön jogszabályban megjelölt – tevékenységek környezetet terhelő kibocsátásainak megelőzésére, a környezeti elemeket terhelő kibocsátások, valamint a környezetre ható tényezők csökkentésére, illetőleg megszüntetésére irányuló, az elérhető legjobb technikán alapuló intézkedéseket az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás során kell megállapítani. A külön jogszabály ebben az esetben a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: kormányrendelet).

Ha a tevékenység csak a kormányrendelet 2. mellékletében szerepel, akkor egységes környezethasználati engedélyezési eljárás alapján egységes környezethasználati engedély kerül kiadásra.

Ha a tevékenység a kormányrendelet 1. és a 2. mellékletében egyaránt szerepel, és a környezethasználó összevont eljárás lefolytatását kéri, akkor környezeti hatásvizsgálati és egységes környezethasználati engedélyezési eljárás alapján egységes környezethasználati engedély kerül kiadásra.

Ha a tevékenység a kormányrendelet 2. és a 3. mellékletében egyaránt szerepel, és a tevékenység várható környezeti hatásai:

  • jelentősek, akkor környezeti hatásvizsgálati eljárás és egységes környezethasználati engedélyezési eljárás alapján;
  • nem jelentősek, akkor egységes környezethasználati engedélyezési eljárás alapján,

egységes környezethasználati engedély kerül kiadásra.

A környezethasználónak a környezetszennyezés megelőzése, illetve a környezet terhelésének csökkentése érdekében az elérhető legjobb technika alkalmazásával intézkednie kell:

  • a tevékenység folytatásához szükséges, környezetterhelést okozó anyag felhasználásának fajlagos csökkentéséről;
  • a tevékenységhez szükséges anyag és energia hatékony felhasználásáról;
  • a kibocsátás megelőzéséről, illetve az elérhető legkisebb mértékűre történő csökkentéséről;
  • a hulladékképződés megelőzéséről, illetve – a hulladékhierarchia elsőbbségi sorrendjének megfelelően – a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentéséről, a hulladék újrahasználatra való előkészítéséről, újrafeldolgozásáról, egyéb hasznosításáról, ártalmatlanításáról;
  • a környezeti hatással járó balesetek megelőzéséről, és ezek bekövetkezése esetén a környezeti következmények csökkentéséről;
  • a tevékenység felhagyása esetén a környezetszennyezés, illetve környezetkárosítás megakadályozásáról, valamint az esetlegesen károsodott környezet helyreállításáról.

A környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárást a környezetvédelmi hatóság a környezethasználó kérelme szerint összevontan vagy összekapcsoltan folytatja le.

A kérelem egyes részeit a kormányrendelet 8. mellékletében meghatározott tartalmi követelményeknek megfelelő részszakterületeken – a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízgazdálkodási és tájvédelmi szakértői tevékenységről szóló jogszabály alapján[2] – szakértői jogosultsággal rendelkező szakértő készíti el. A kérelmet elektronikus úton kell benyújtani.

A környezetvédelmi hatóság a kormányrendelet 2. számú mellékletében szereplő, meglévő tevékenység kapacitásbővítése esetében a környezethasználót az egységes környezethasználati engedély első ízben történő megszerzése érdekében teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálat elvégzésére kötelezi.

A környezetvédelmi hatóság hatáskörébe tartozó engedélyeket az egységes környezethasználati engedélybe kell foglalni.

A környezetvédelmi hatóság az egységes környezethasználati engedélyben rendelkezik a tevékenység végzésére vonatkozó feltételekről, és meghatározhatja a vonatkozó legjobb elérhető technikákat:

  • az Európai Bizottság határozatában foglalt elérhető legjobb technika következtetések alapján;
  • vagy ezzel egyenértékű védelmet biztosító megoldással;
  • a kormányrendelet 9. mellékletében meghatározott szempontok szerint.

Szükség esetén a hatóság szakértőt vehet igénybe, illetve konzultációt folytathat.

A környezetvédelmi hatóság az egységes környezethasználati engedély határozatában a földtani közeg, a levegő és víz szennyezésének megelőzése, a zajkibocsátás mérséklése, a hulladékok környezetkímélő kezelése céljából intézkedéseket, környezetvédelmi követelményeket, valamint kibocsátási határértékeket és azok teljesítésére határidőt határoz meg, különös tekintettel a kormányrendelet 10. számú mellékletben felsorolt szennyező anyagokra.

A kibocsátási határérték megállapításánál a környezetvédelmi hatóság figyelembe veszi a szennyező anyagok azon természetét és azon képességét, hogy egyik környezeti elemből a másikba szennyezést közvetíthetnek.

Az egységes környezethasználati engedély részletes tartalmi követelményeit a kormányrendelet 11. számú melléklete tartalmazza.

 


[1] Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU Irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (átdolgozás) HL L 334, 17.12.2010, p.17

[2] A környezetvédelmi, természetvédelmi, vízgazdálkodási és tájvédelmi szakértői tevékenységről szóló 297/2009. (XII. 21.) Korm. rendelet

scrollUp