Elszámolás

Wéber László
Létrehozva: 2015-11-23 / módosítva: 2017-11-22

Az építőipari vállalkozások – minden vállalkozással azonosan – vállalkozási díjért dolgoznak; az építőiparban vannak bizonyos sajátosságai az elvégzett munka elszámolásának és az ellenérték kézhezvételének. Ezeket tekintjük át röviden a következőkben.

 

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény egyik idevágó alap-megfogalmazása szerint

„6:238. § [Vállalkozási szerződés]

Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény (a továbbiakban: mű) megvalósítására, a megrendelő annak átvételére és a vállalkozói díj megfizetésére köteles.”

 

A kérdéskört a jelen cikk témájára szűkítve:

„6:252. § [A kivitelezési szerződés]

(1) Kivitelezési szerződés alapján a kivitelező építési, szerelési munka elvégzésére és az előállított mű átadására, a megrendelő annak átvételére és díj fizetésére köteles.”

 

A vállalkozói díj kifizetéséről általában így rendelkezik a PTK:

6:245. § [A vállalkozói díj]

(3) A vállalkozói díj a szerződés teljesítésekor esedékes.

 

Jól tudjuk, hogy az építőipari termelés produktuma, a „mű” általában igen nagy értékű és a létrehozásáig tartó hosszú termelési folyamat megfinanszírozása komoly feladat bármely építőipari vállalkozás számára. Ezt a problémát enyhítendő az építőiparban általánossá vált, hogy bizonyos, előzetesen meghatározott munkák részben vagy egészben történő elkészítését a megrendelő igazolja és ez alapján az építési vállalkozó benyújthatja a számláját, amit rész-számlának neveznek. A rész-számlázási időpontra elkészítendő munkák terjedelmét (tételesen vagy százalékos készültség szerint) a feleknek a szerződésben rögzíteniük kell és a meghatározott időpontban a megrendelő műszaki ellenőre igazolja azok befejezett voltát vagy műszaki készültségi szintjét. Az utolsó rész-számlat kell értelemszerűen „a” számlának tekinteni, amikor is az addig történt valamennyi rész-számlát is összefoglalva kell a végső fizetmény összegét meghatározni.

 

A vállalkozói, kivitelezői teljesítés alapja a megrendelő, építtető, vagy az általuk megbízott építési műszaki ellenőr által kiállított teljesítésigazolás. Ennek impúrumát (előterjesztését, piszkozat-példányát) általában a vállalkozó, kivitelező készíti el és átadja a megrendelőnek, építtetőnek, építési műszaki ellenőrnek, aki azt kollaudálja (felülvizsgálja, ellenőrzi). Ez a tevékenység a tervezett és a ténylegesen elkészített állapot minőségi egybevetését, illetve a kivitelező által jelzett és a valós műszaki készültség összehasonlítását jelenti. Fontos kiemelni, hogy nem csak mennyiségi ellenőrzésről van szó, hanem az elkészített munkák minőségét, a tervezetthez való viszonyát is kontrollálni kell ebben az esetben, hiszen a tejesítésigazolás mennyiségben és minőségben történő munka-igazolást jelent. Ez a legfőbb igazolása annak, hogy valamilyen munka részben vagy egészben egy adott időpontban készen volt-e; ennek valóságtartalmáért az aláírója teljes felelősséget visel.

A teljesítésigazolás okmány, amelynek bizonyos formai jegyei vannak; a teljesítésigazolási jegyzőkönyvnek mindenképpen tartalmaznia kell a következőket:

  • keltezés, jelen lévők, tárgy, a vonatkozó szerződés jellemzői (kelt, vállalási díj, stb.);
  • ténymegállapítás: „Jelenlévők a mai napon tárgyban a létesítményt bejárták és megállapították, hogy a szerződés műszaki-pénzügyi ütemezése szerint a ……… számú részszámla műszaki tartalma teljesült, így Vállalkozó a következők szerint jogosult részszámlájának benyújtására.”;
  • az építési-szerelési munka szerződés szerint számított ellenértéke;
  • levonások (minőségi levonás, el nem végzett munka, stb.);
  • a teljesítés összege, amelyből levonandó a kapott előleg törlesztése, a teljesítési vagy a jóteljesítési (szavatossági) visszatartás; a differencia az adott számla, részszámla fizetménye;
  • nem egyszer előfordul, hogy a szóban forgó igazolt teljesítéshez a megrendelő bizonyos szolgáltatásokkal hozzájárult (például felvonulás, biztosítás, őrzés-védelem, takarítás, hulladékelszállítás, szociális szolgáltatások, stb.) – ezeket és az ellenértéküket javasoljuk ebben a teljesítésigazolásban szerepeltetni azzal a megjegyzéssel, hogy a megrendelő ezek ellenértékét jogosult a vállalkozó, kivitelező felé számlázni és a megrendelő a két számla közötti különbözetet utalja a vállalkozó, kivitelező felé;
  • ugyancsak a megrendelőt illethetik a teljesítéssel kapcsolatban felmerült és jogos kötbérek, kártérítések, amelyek összege – a vonatkozó szerződéstől függően – gyakran levonható a vállalkozó, kivitelező aktuális teljesítésének az ellenértékéből;
  • a teljesítésigazolásnak tartalmaznia kell az általános forgalmi adóval kapcsolatos adatokat is (fordított vagy egyenes adózású, az adó kulcsa, stb.) – figyelemmel arra, hogy a teljesítésigazolás a leírtak szerint tartalmazhat különféle szolgáltatásokat és levonásokat is, amelyek adózási rendje (fordított, egyenes), áfa-körbe tartozása és áfa-kulcsa különböző lehet.

 

Az elvégzett munkák elszámolási módját minden esetben rögzíteni kell a szerződésben:

  • amennyiben a szerződő felek tételes felmérés szerinti elszámolásban állapodtak meg, az építési vállalkozó a tételes költségvetésnek megfelelő tételes felmérést (felmérési naplót) készít az adott időpontban részben vagy egészben ténylegesen elkészült munkáról; ehhez gyakran idomtervek, mellékszámítások is tartoznak. Ezt a felmérést igazolja a megrendelő (építtető) műszaki ellenőre, majd ez alapján lehet a számlát, rész-számlát összeállítani oly módon, hogy a költségvetési tételhez rendelt igazolt mennyiségekhez a szerződésben szereplő egységárakat kell párosítani. Ezzel a módszerrel a lehető legpontosabban lehet számításba venni (és így kifizetni) az építési vállalkozó által elvégzett munkákat. Megjegyezzük, hogy viszonylag ritka ennek az elszámolási módnak az alkalmazása a mai építési piaci körülmények között: egyfelől igen nagy adminisztrációs munkát igényel, másfelől (és talán ez a lényegesebb magyarázat) a szerződés műszaki tartalmában óhatatlanul rejlő bizonytalanságok miatt mennyiségi kockázatokat tételes elszámolás mellett a megrendelő/építtető viseli;
  • átalányáras elszámolású szerződés esetén a munkáról nem kell tételes felmérést készíteni, a szerződés szerinti műszaki tartalom (készültségi fok, munkanemenkénti átalányár-rész (külön részletezés nélkül, vagy a szerződésben rögzített részletezés mellett) a kivitelezőnek kifizethető, az őt megilleti. A munka végeztével készítendő számlához nyilvánvalóan teljes készültségnek kell lenni, ami 100 %-os mértékű; rész-számla esetében a készültségi mértéket vagy fokot (százalékot) közös jegyzőkönyvben kell megállapítani, a szerződésben foglalt készültségi határokkal összevetni, és ez lehet a résszámla összegének alapja. Az előző bekezdésben említett mennyiségi kockázatok ebben az esetben a vállalkozónál merülnek fel, hiszen nem tételes az elvégzett munkák elszámolása; ebből a célból nyilvánvalóan képezhet tartalékokat az átalányárában a vállalkozó – kérdés, hogy ennek mértéke mennyire befolyásolja az ajánlata versenyképességét.

 

Az előzőekből is nyilvánvaló, hogy az elszámolás előzőek szerinti módja a vállalási árat is determinálja; a tételes és az átalányáras elszámolás közötti differencia már az árajánlat készítését is meghatározza (az előzőeket ebből a szempontból itt összefoglalva):

  • tételes elszámolás esetén az építési vállalkozónak a szerződés műszaki tartalmát illetően lényegében semmiféle kockázata nincs, a valóban kivitelezett mennyiségeket méri fel és számolja el, pótmunkák, többletmunkák (és az azokat érintő viták) nincsenek;
  • átalányáras elszámolás esetén a vállalkozó viseli a tervezett és a ténylegesen kivitelezett munkák mennyiségi eltérésének és a rendeltetésszerű használathoz szükséges, de a tervekről kimaradt munkáknak a kockázatát.

 

A pótmunka és a többletmunka kérdéskörével külön szócikkek foglalkoznak.

A fentiek szerinti teljesítésigazolás birtokában a vállalkozó, kivitelező kiállítja a megfelelő számlát; ennek minimális tartalma a következő:

  • a számla címzettje (fizetésre kötelezett) a megrendelő, építtető;
  • a számla azonosító száma (szigorú számadásra kötelezett rend szerint, illetve zárt számítógépes rendszerben), keltezése;
  • a számla fajtája (részszámla, számla, előleg-számla, stb.);
  • tartalmaz-e közvetített szolgáltatást (alvállalkozói teljesítés esetén igen);
  • a számla fizetményének összegét (egyezően a csatolt teljesítésigazolás szerinti összeggel);
  • a számla kiegyenlítésének határidejét (egyezően a vonatkozó szerződésben rögzített fizetési határidővel);
  • a vállalkozó, kivitelező bankszámla-száma, ahová a fizetés teljesítését kéri (egyezően a vonatkozó szerződésben rögzített számlaszámmal);
  • amennyiben közbeszerzési eljárás eredményeként kötött szerződés szerinti teljesítésről van szó, a számla összegét meg kell bontani az alvállalkozói teljesítések ellenértékére és a saját teljesítés ellenértékére;
  • ha egyenes adózású teljesítésről van szó, akkor az áfa kulcsát és összegét, ha pedig fordított adózású teljesítésről szól a számla, akkor a következő megjegyzést kell feltüntetni: „a 2007. évi CXXVII. törvény 142. § (1) B) pontja alapján áfa fizetésére a vevő kötelezett”;
  • a számlán ugyancsak fel kell tüntetni, hogy a számla kibocsátója a számla kiállításakor szerepel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) köztartozás-mentes adózói adatbázisában.

 

A számla kiegyenlítése általános esetben a megrendelő, építtető egyszerű banki műveletével megtörténik; összetettebb és több szereplős a kiegyenlítési folyamat abban az esetben, ha építtetői fedezetkezelő alkalmazása kötelező (lásd erről a külön szócikket) és más a számlakiegyenlítés rendje a közbeszerzési eljárás eredményeként kötött szerződés esetében; ez utóbbi attól is függ, hogy a generál-kivitelezési, fővállalkozási szerződés melyik közbeszerzési törvény hatálya alatt köttetett meg:

  • amennyiben a 2015. október 30-ig hatályban volt 2011. évi CVIII. törvény  alapján kell eljárni, akkor egy adott műszaki teljesítés esetén annak a teljes ellenértékéből előbb az alvállalkozói munkák ellenértékét kell kifizetnie a megrendelőnek a generálkivitelező, fővállalkozó útján; majd ennek igazolt megtörténtét követően jogosult a generálkivitelező, fővállalkozó a saját teljesítményének az ellenértékét kézhez venni;
  • amennyiben a 2015. november 1-től hatályos 2015. évi CXLIII. törvény előírásai szerint kell eljárni, akkor a megrendelő közvetlenül és egy időben fizeti ki az adott tejesítés ellenértékéből egyenként a rész-ellenértékekre jogosult alvállalkozókat és a generálkivitelezőt, fővállalkozót a saját teljesítése ellenértéke után;
  • 2017. január 1-től visszaállította a jogalkotó a korábbi kifizetési rendet: a közbeszerzési törvény módosított szövege a számlakiegyenlítés szabályait a 322/2015. (X. 30.) Kormányrendelet hatáskörébe utalta. Ez, az építési beruházások, valamint az építési beruházásokhoz kapcsolódó tervezői és mérnöki szolgáltatások közbeszerzéseinek részletes szabályairól szóló kormányrendelet a 32/A. § -ában ismét úgy rendelkezik, hogy teljesítés esetén annak a teljes ellenértékéből előbb az alvállalkozókat illető ellenértéket kell kifizetnie a megrendelőnek a generálkivitelező, fővállalkozó útján; majd ennek igazolt megtörténtét követően jogosult a generálkivitelező, fővállalkozó a saját teljesítménye ellenértékére;
  • ezzel egyidejűleg fontos új szabály ebben a kormányrendeletben a 36. § (3) előírása: az előző bekezdésben említett számla-kiegyenlítési változás a már megkötött szerződések teljesítése során is alkalmazandó.

 

Az elismert teljesítés alapján kiállított számla kifizetésének elmaradásával kapcsolatban a lánctartozás című szócikkben szólunk.

 

scrollUp