Energetikai korszerűsítés

létrehozva: 2015-11-19 / módosítva: 2016-06-09

Az energetikai korszerűsítési döntéseket gyakran nem maguk a tulajdonosok hozzák meg, hanem rábízzák például a közös képviselőre vagy a kivitelező cégre, hogy milyen anyagokkal és milyen módon történjen az épület energetikai felújítása. Ha az előkészítésben, tervezésben nem vesz részt olyan szakember, aki átfogó épületenergetikai és épületszerkezeti, továbbá épületgépészeti ismeretekkel rendelkezik, gyakran előfordul, hogy nem a kívánt eredmény születik: túl sokba kerül az építkezés, vagy lényeges problémákat nem kezelnek. Ezért fontos, hogy már az előkészítésbe mindig be kell vonni energetikai tanúsítót vagy szakértőt. Ezzel egyidejűleg – a jó együttműködés érdekében – célszerű, ha néhány szempontot maguk a tulajdonosok is végiggondolnak a megbízás előtt.

Elsőként azt kell eldönteni mi a célja a felújításnak. A legtöbb építtető, amikor energetikai felújításba kezd, természetesen pénzt akar megtakarítani. Igen, de ahhoz, hogy később megtakarításaink legyenek, először be kell fektetni valamennyi pénzt. Lehet az a cél, hogy a rendelkezésünkre álló meghatározott összeget valamilyen energetikai célú felújítási munkába fektessük. Cél lehet, hogy a befektetésünk a lehető leghamarabb megtérüljön, és lehet az is, hogy egy meghatározott időszak alatt a felújításba és az épület fenntartásába fektetett költségek összessége a legalacsonyabb legyen. Az is lehet cél, hogy a lehető legjobb minőségben és hosszú távon biztonságos és kényelmes otthonunk legyen, ne kelljen később, például nyugdíjas éveinkben a lakásra sokat költeni. Egy-egy támogatási pályázat alkalmával sokan olyan felújítást terveznek, amely a lehetséges legnagyobb mértékű támogatás igénybe vételét teszi lehetővé, és nem veszik számításba az adott épület jellemzőit és a ténylegesen szükséges tennivalókat.

Az előbbiekben felsorolt célok esetében eltérő felújítási döntések születhetnek. Az ideális felújításhoz azonban a következőkre kell törekedni:

  • a lehető legnagyobb energiamegtakarítást érjük el, amellett, hogy
  • a következő 25–30 éves felújítási ciklusban a lehető legkisebb összköltsége legyen a ráfordításoknak (a felújítás beruházási költségeit, az éves karbantartási, javítási és csere költségeket, továbbá az energiaköltségeket figyelembe véve);
  • az építési felújítási munkák logikus sorrendben, az összetartozó munkák egyidejűleg készüljenek el.

A leggazdaságosabb felújítás, az úgynevezett költség-optimalizált szintre történő felújítás. Minden épület esetében meghatározható az energiahatékonyságnak ez a szintje, amely energetikailag a legkedvezőbb és egyben a legkisebb összköltséget jelenti egy felújítási ciklus alatt. Ennek a meghatározásához figyelembe kell venni a kiinduló helyzetet és végig kell gondolni, ki kell számolni a műszakilag ésszerű és megvalósítható felújítási variációkat. Erről részletesebben a Költségoptimalizált szint alcímben olvashat.

A leggazdaságosabb megoldás minden esetben a komplex felújítással és a helyi adottságokhoz legjobban alkalmazkodó épületgépészeti rendszer kiválasztásával érhető el. Az épületenergetikai követelményeket a Követelmények alcímben ismertetjük.

Sokan úgy gondolkodnak, hogy felesleges az épület korszerűsítése, elegendő valamilyen megújuló energiaforrás alkalmazása, és a tetőre napelemet, napkollektort telepítenek. Ez azonban általában nem vezet a legjobb eredményre. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne jó egy hőszivattyú vagy egy napkollektor, csak éppen a megfelelő rendszert kell kiválasztani, továbbá ezek a rendszerek egy jól hőszigetelt, alacsony fűtési energiaigényű épület esetében működtethetők gazdaságosabban. Minden esetben az épület használatát figyelembe véve, a helyi adottságoknak legjobban megfelelő megújulós berendezést kell kiválasztani, méretezni és megvalósítani.

Az energetikai célú korszerűsítés akár több lépcsőben is elvégezhető, de fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az egyes korszerűsítési munkák több lépcsőben elvégezve általában műszaki kompromisszumokkal járnak, ezért nem eredményezik azt az energiamegtakarítást, mintha együtt tervezve és egyidejűleg kivitelezve készültek volna. A korszerűsítés lehetőleg az egész épületre terjedjen ki.

Panelházak esetében előfordul, hogy a fogadószint – amely szigeteletlen vasbeton külső fallal készült – nincs elválasztva a fűtött lépcsőház terétől és ezért nem mindig egyértelmű, hol érjen véget a hőszigetelés. Ha csak az első lakószinttől felfelé készül hőszigetelés a falakra, akkor a földszinti fogadószint feletti födém síkjában igen nagy hőhíd alakul ki, amely egyrészt erősen lerontja az első lakószint lakásainak energiahatékonyságát, másrészt még penészedést is okozhat. Ráadásul legtöbbször a fogadószinten is vannak fűtött közös helyiségek, amelyek miatt egyébként is javasolható a szigetelés nélküli fogadószint külső falainak utólagos hőszigetelése. Az ideális megoldás az, ha az utólagos hőszigetelés teljesen körbe veszi az épületet és sehol sem szakad meg a vonala. Ez azonban sokszor nem megoldható. Például a talajon fekvő padló szigetelésére csak a szerkezet megbontásával kerülhet sor. Ha a szigetelés síkja változik, akkor pedig a szigetelés túlnyújtásával lehet a hőhíd hatását csökkenteni. Hasonló probléma az erkélyek és a loggiák szigetelése. Itt is törekedni kell arra, hogy ahol lehet, a külső oldalakon körben készüljön szigetelés, azonban a kinyúló födémlemez hőhíd hatását utólagosan, szinte nem is lehet megszüntetni. Figyelni kell arra, ha loggia és lakótérként használt loggia van egymás felett. Ebben az esetben a mennyezet, illetve lehetőség szerint a padlószerkezet szigetelését kell megfontolni.

Az épületek energetikai korszerűsítése nem képzelhető el az épületgépészeti rendszer korszerűsítése nélkül. Minden korszerűsítés során, ha bármilyen hőszigetelés készül, legalább a fűtési rendszert szabályozhatóvá kell tenni. Különben felesleges túlfűtés alakul ki, kinyitjuk az ablakot és nem tudunk energiát megtakarítani. Jó megoldás a helyiségenkénti szabályozás, továbbá távfűtés esetében a helyiségenkénti fogyasztás egyedi mérésének megoldása. A tapasztalatok szerint, az egyedi szabályozás és mérés önmagában is energia megtakarításra ösztönzi a lakókat és mintegy 10–30 %-os energiafogyasztás csökkenés érhető el (ha az egész fűtési rendszert szakszerűen beszabályozták). Ha tehát egy távfűtéses társasházban nincs mód az épület teljes felújítására egyidejűleg, akkor először feltétlenül az épületgépészeti rendszer helyiségenkénti szabályozhatóvá tételét és lehetőleg az egyedi mérés kialakítását kell elvégezni az első, kisebb mértékű egyéb felújítási munkákkal együtt.

Más a helyzet egy családi ház esetében, hiszen az épület utólagos hőszigetelésével a fűtési energiaszükséglet jelentősen változni fog. Ha a szigetelés és a fűtési rendszer átépítése nem egyidejűleg készül, számolni kell az esetleges átmeneti túlméretezésből vagy alulméretezésből fakadó problémákkal. Javasolható azonban itt is a helyiségenkénti szabályozhatóság megteremtése.

Számos érv szól amellett, hogy a homlokzatszigetelés és az ablakok cseréje is egyidejűleg történjen. Ebben az esetben szakszerűen és kompromisszumok nélkül megoldhatók körben az ablakkáva mentén a szerkezeti csomópontok. A magyarországi éghajlatváltozás prognózisa már 2030-ra is a nyári forró napok számának jelentős növekedését vetíti előre. Ez különösen a városok sűrűn lakott területein vezethet elviselhetetlen meleghez. A lakások nyári felmelegedés elleni védelmének legjobb módja a nyílászárók külső oldali és lehetőleg mozgatható árnyékolása. Ahol tehát nyílászáró csere történik, gondolni kell árnyékoló beépítéséről is.

Az épületek energetikai korszerűsítése nemcsak energetikai, hő- és páratechnikai, illetve épületgépészeti kérdések megoldását igényli, hanem az adott épületnél esetleg fellépő egyéb épületszerkezeti és használati követelményekre is tekintettel kell lenni. A jó légzárású ablakok beépítése miatt a nyílt égésterű gázkészülékek használata veszélyessé válhat, ha nem gondoskodunk a megfelelő mennyiségű friss levegő bevezetéséről. Problémát okozhat a megnövekedett pára is, ezért a használatnak megfelelő kontrollált szellőztetést új ablakok beépítése esetében is biztosítani kell. Erre számos jó megoldás létezik (ablakba, esetenként falba beépíthető légbevezető elemek), de csak szakember tanácsát fogadjuk meg, mert ezek az elemek önmagukban még nem hatásosak, csak egy átgondolt, megtervezett szellőztetési rendszer részeként!

Homlokzati égéstermék elvezetésnél konvektor vagy fali kivezetésű kazán esetében, a homlokzat szigetelésekor a kivezető csövet a gyártó utasításainak megfelelően toldani kell, és a kivezető elem körül a tűzvédelmi szabályzat előírásának megfelelően csak nem éghető szigetelőanyagot szabad használni.

Középmagas, magas épületeknél, vagy a franciaerkélyes panelépületeknél a homlokzati szigetelés anyagára és a szigetelés megoldására is vannak tűzvédelmi követelmények. Nem szabad a kivitelezés során a tervezettnél gyengébb tűzvédelmi tulajdonságú anyagot beépíteni, mert a saját életünket és értékeinket tesszük kockára. A beépítési szabályokat az Országos Tűzvédelmi Szabályzat tartalmazza.

Forgalmas utak mellett, ahol a közlekedési zaj zavaró mértékű, nagy hanggátlású ablakot válasszunk, és az esetleg szükséges légbevezető elem is rendelkezzen megfelelő hangszigetelő képességgel. Az utólagos falszigetelés, burkolat vagy rendszer megtervezésénél is figyelembe kell venni az igazolt hanggátlás mértékét.

 

scrollUp