Építőipari vállalkozás

létrehozva: 2015-11-19

A vállalkozás fogalmát Robert D. Hisrich és Michael P. Peters amerikai közgazdászok viszonylag széles értelemben és kézzelfoghatóan határozták meg az 1980-as években, amelyet napjainkban is elfogadhatónak tekinthetünk. Eszerint a vállalkozás valami új és értékes dolog létrehozásának folyamata, amelyben a vállalkozás biztosítja a szükséges időt és erőfeszítést, vállalja a felmerülő kockázatokat, és megkapja az ennek következtében létrejövő pénzbeli és személyes megelégedettséget nyújtó ellenértéket és jutalmakat (ezek közé tartozik a vállalkozás nyeresége is).

 

Az ismertetett alapgondolat lényeges elemei:

  • új és értékes dolog; ez feltételezi, hogy valamely szükséges új terméket, vagy szolgáltatást hoznak létre;
  • folyamat; új és értékes dolgoknak nem az egyszeri előállítására vonatkozik, a tevékenység egy meghatározott lépéssort követve ismétlődik;
  • idő és erőfeszítés; a vállalkozónak az alapötlettől a megvalósításig kemény munkát kell végezni a siker érdekében;
  • kockázat; a vállalkozás elképzelhetetlen kockázat nélkül, ami kiterjed a személyhez és környezetéhez, valamint a vállalkozáshoz kapcsolódó minden területre;
  • megelégedettség; a vállalkozás sikere esetén a vállalkozó megfelelő anyagi haszonra tehet szert, és elérheti azt, hogy terveit megvalósítsa (önmegvalósítás).

 

Más megközelítésben: valójában a vállalkozás az, amikor valaki felismer egy üzleti lehetőséget annak reményében, hogy olyan haszonra tegyen szert, ami ellensúlyozza azt a kockázatot, amit akkor vállal, amikor a vállalkozásba belekezd.

 

A vállalkozások sokféle szerepkört töltenek be az egyén és a társadalom életében; alapvető gazdasági szerepük a következő:

  • a fizetőképes kereslet kielégítése termék-előállítás vagy szolgáltatás révén,
  • munkaalkalom teremtése a vállalkozónak, családjának és munkavállalóinak,
  • adófizetés, társadalmi és egyéni jövedelem létrehozása,
  • különböző szociális és kulturális hozzájárulások teljesítése.

 

Mindezek alapján úgy fogalmazhatunk, hogy vállalkozó az a személy (vagy cég), aki erőforrásokat, munkaerőt, anyagokat és egyéb eszközöket egyesít azért, hogy értéküket növelje, és aki változásokat, innovációt és új rendet vezet be, miközben jelentős kockázatot vállal. A terméket, szolgáltatást új értékkel ruházza fel a szükséges tudás és források megszerzése és felhasználása révén. Azt a szervezetet, amelynek keretében a vállalkozási tevékenység végbemegy, vállalatnak (cégnek), vállalkozásnak nevezzük.

 

Úgy véljük, hogy az előzőekben olvasható praktikus meghatározás alapján beazonosíthatók az építőipari vállalkozás ismérvei – ám hozzá kell kapcsolnunk az építőipari tevékenységből fakadó specifikumokat is. A szakma „alap-jogszabálya”, az épített környezet alakításáról és védelméről 1997. évi LXXVIII. törvény 39. § (1) bekezdése szerint „az építőipari kivitelezési tevékenység az építési beruházás megvalósítása keretében végzett építési tevékenységek összessége.” Emellett a kissé tautologikus megfogalmazás mellett foglaljuk össze az építőipari termelésnek a szakmagyakorlásban elfogadott sajátosságait: 

  • mindig megrendelésre termel, nem raktárra,
  • a megrendelői köre (vevőköre) állandóan változik,
  • a megrendelővel kötött szerződés lényeges eleme a bizalom,
  • az épület, építmény árát előre kell meghatározni és rögzíteni,
  • a terméke egyedi, nagy értékű, hosszú élettartamú,
  • az építési munka igen bonyolult műszaki feladat,
  • a megvalósítás hosszabb időtartamot vesz igénybe,
  • a termelés állandóan változó helyszínen és az időjárási feltételeknek kitett körülmények között folyik,
  • a termeléshez számos szervezet és ezek eszközeinek fokozott helyszíni kooperációja szükséges,
  • a vállalkozónak jelentős összeget előre kell invesztálnia, hiszen a megrendelő utólag fizeti meg a munka ellenértékét.

 

Ezek a röviden felsorolt jellemzők különböztetik meg alapvetően az építőipari termelést a gyáripari, klasszikus ipari termeléstől és ezek vonások együtt érvényesek az építőipari termelési folyamatra; esetenként az egyik komponens nagyobb hangsúlyt kap, a másik kevésbé érvényesül – de alapvetően ezek a karakteres jellemzők együttesen határozzák meg az a tevékenységet, amelynek a végeredményeként az épület, építmény létrejön. Fontosnak tartjuk, hogy az építési piac szereplői tudatában legyenek ezen sajátosságoknak, illetve kölcsönhatásaiknak – nyilvánvaló ezeknek a hatása az építőipari vállalkozások működésére, általában a cégek jellemzőire, karakterére.

 

Igen sok a differencia a gyári termelést folytató cég és az építőipari vállalkozás között; ennek kifejtése hosszú tanulmány témája lehetne. Itt most annyit emelünk ki ezekből a specifikumokból, hogy szemmel láthatóan nagyobb a kockázata az építőipari tevékenységnek, a klasszikus termeléstől eltérően sokkal több objektív és szubjektív bizonytalanság között kell ezt a tevékenységet végezni és így az építőipari vállalkozásokat működtetni. Ezen kérdéskörben is nagyon fontos, hogy az építmény árát előre, azaz bizonyos mértékig kidolgozott tervek alapján, tehát látatlanban, azonos termék ismerete, illetve prototípus nélkül kell meghatározni; ebben az iparágban nincs „nullszéria”, nincs próbagyártás, amelyek során, illetve eredményeképpen véglegesíteni lehetne a korábban, a termék elgondolásakor, megtervezésekor kiszámított ellenértéket. Ehhez az előre kialkudott, a szerződésben rögzített árhoz később, a szerződés teljesítése, a kivitelezési munka végzése közben helyszíni szervezéssel, műszaki tudással és a gazdálkodási feltételek megteremtésével kell alkalmazkodnia az építőipari vállalkozásnak.

 

Az előzőekben olvasható elvi okfejtés mellett fontos gyakorlati ismérvei vannak az építőipari vállalkozásnak; mindenek előtt szerepelnie kell az MKIK építőipari vállalkozói névjegyzékében, figyelemmel az épített környezet alakításáról és védelméről 1997. évi LXXVIII. törvény előírásaira:  

„39. § (3) Aki üzletszerű gazdasági tevékenységként építőipari kivitelezési tevékenységet (a továbbiakban: vállalkozó kivitelezői tevékenység) kíván folytatni, annak rendelkezni kell a kormányrendeletben meghatározott feltételekkel és köteles az erre irányuló szándékát a névjegyzéket vezető szervnek bejelenteni.

(7) A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezeti a vállalkozó kivitelezői tevékenységre jogosultak névjegyzékét, és a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános feltételeiről szóló törvény szerint ellenőrzi a vállalkozói építőipari tevékenység folytatására való jogosultságot. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara határozata ellen a fellebbezés kizárt.”

A névjegyzékbe-vétel feltételeiről a http://www.mkik.hu/hu/epitesugyi-regisztracios-iroda honlapon lehet bővebb információkat találni.

 

Az említett regisztrációhoz – többek között – elengedhetetlenül szükséges, hogy az építőipari vállalkozás rendelkezzen felelős műszaki vezetővel – ahogyan a már idézett törvény előírja:

 

„39/A. § (1) Az építőipari kivitelezési tevékenység … csak olyan felelős műszaki vezető irányításával folytatható, aki a kivitelezési tevékenység szakirányának megfelelő jogosultsággal és egyéb feltételekkel, továbbá az építési tevékenységet végzők vonatkozásában közvetlen utasítási joggal rendelkezik.”

 

Az építőipari vállalkozásra a hivatkozott törvény többféle speciális felelősségi terhet is helyezett; ezekről részletesebben „A vállalkozó kivitelező” című szócikkben olvashatunk.

 

Az építőipar vállalkozás jellemzően többféle formában működhet:

  • egyéni vállalkozóként,
  • egyéni cégként,
  • gazdasági társaságként,
  • szövetkezetként.

 

Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 2.§ (1) szerint a természetes személyek üzletszerű – tehát rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott – gazdasági tevékenységet egyéni vállalkozóként végezhetnek. Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének, megszüntetésének bejelentése, továbbá az egyéni vállalkozói igazolvány igénylése egyszerű folyamat, elektronikusan (ügyfélkapun keresztül), vagy a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalánál intézhető. A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala nyilvántartást vezet az egyéni vállalkozókról – elérhető a http://nyilvantarto.hu/hu/ honlapon. A hivatkozott törvény kimondja a 15. § (1) bekezdésében, hogy „az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységéből eredő kötelezettségeiért teljes vagyonával felel.” További fontos ismérve az egyéni vállalkozásnak, hogy a 16. § (1) bekezdése szerint „az egyéni vállalkozó köteles személyesen közreműködni a tevékenység folytatásában, azzal, hogy közreműködőként alkalmazottat foglalkoztathat.”

 

Ugyanezen törvény szól az egyéni cégről is: a 20. § (1) bekezdés szerint „az egyéni cég az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy által alapított, jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre.” Fontos ismérve, hogy nem bejelentéssel jön létre, hanem közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt alapító okiratra van szükség a létrejöttéhez és az alapítója csak az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő magánszemély lehet. Az egyéni vállalkozástól eltérően az egyéni cég az alapító okiratban meghatározott jegyzett tőkével alakul. A 27. § (1) szerint „az egyéni cég kötelezettségeiért elsősorban az egyéni cég felel vagyonával. Ha az egyéni cég vagyona a követelést nem fedezi, a tag saját vagyonával korlátlanul felel.”

 

A gazdasági társaságokra a Polgári Törvénykönyvről szóló 20103. évi V. törvény rendelkezései vonatkoznak; eszerint a gazdasági társaság lehet

  • közkereseti társaság (kkt.),
  • betéti társaság (bt.),
  • korlátolt felelősségű társaság (kft.),
  • részvénytársaság (nyilvánosan működő, nyrt., vagy zártkörűen működő, zrt.).

 

A Ptk. harmadik könyvének harmadik része, a 3.88 §-tól a 3.324 §-ig részletesen meghatározza a gazdasági társaságok szabályait; a szövetkezetekre ugyanitt a negyedik rész, a 3:325 §-tól a 3:367 §-ig terjedően vonatkozik.

 

Az adott építőipari cég működéséhez adekvát formát megtalálni igen összetett tulajdoni, gazdasági, jogi, szervezési kérdés; nem egyszer a későbbi működési formában rejlő előnyöket (például a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó kedvező gazdálkodási, adózási, adminisztrációs feltételeket), illetve az egyes vállalkozói csoportokat megillethető különféle támogatási lehetőségeket is figyelembe kell vennie az erről döntést hozónak/hozóknak. Ebből következően akkor jár el az építőipari vállalkozást bármilyen formában létrehozó tulajdonos/tulajdonosok kellő gondossággal, ha ehhez megfelelő szakemberek segítségét igénybe veszik.

 

Végezetül néhány statisztikai adat a hazai építőipari cégekről: A hazai építőipar cég-struktúrája az utóbbi 10-15 évben nem változott jelentősen; 2013. év végén

 

  • a bejegyzett építőipari vállalkozások száma 93.274 volt, ebből
  • a működőként nyilvántartott építőipari vállalkozások száma mintegy 82.000 volt,
  • a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által regisztrált építőipari vállalkozás 52.900 volt; lényegében ezt az adatot tekinthetjük a valójában és szabályosan működő építőipari vállalkozásokról szóló reális számnak.

 

A vállalkozások számát egy adott országban és egy adott iparágban igen sok tényező befolyásolja (termelési hagyományok, kultúrák, struktúrák, stb.), ezért az Európai Unió összesített adataihoz nincs értelme viszonyítani – ám érdemes néhány ország idevágó számát megismerni az Európai Építőipari Szövetség (FIEC) bázisából; eszerint a bejegyzett építőipari vállalkozások száma 2013-ban

 

  • Németországban 360.000,
  • Olaszországban 590.000,
  • Svédországban 94.000 (hasonló a magyarországi adathoz),
  • Ausztriában 32.000,
  • Szlovákiában 3.000,
  • Horvátországban 8.000,
  • Szlovéniában 18.000 volt.

 

A földrajzi környezetünkben lévő országok vállalkozásainak számához viszonyítva a bejegyzett magyarországi cégek nagy száma feltűnő; nem véletlen, hogy a vállalkozások létszám-kategóriák szerinti megoszlása is sajátos az ÉVOSz és az MKIK adatai szerint:

 

  • 5 fő alatti létszámmal dolgozik a vállalkozások        88,5 % - a,
  • 5 – 19 fő közötti létszámmal                                       9,8 % - a,
  • 20 – 249 fő közötti létszámmal                                   1,5 % - a és
  • 250 fő feletti létszámú a vállalkozások                       0,2 % - a.

 

A 250 fő foglalkoztatotti létszámot el nem érő és 50 millió Euró nettó árbevételnél kisebb forgalmat produkáló kis- és középvállalkozásoknak a kétharmada egyéni, egyharmada társas vállalkozás. A kkv-vállalkozások számának alakulását az elmúlt években az egyéni vállalkozások arányának lassú csökkenése jellemezte, párhuzamosan a társas vállalkozások aránya nő.  A magyar kkv-k átlagos mérete az EU régi tagországaihoz képest kicsi, 5 fő alatt van, mindössze Görögországban és Olaszországban kisebb ez a méret; ebből a szempontból mi Portugáliával vagyunk azonos szinten. 

 

Ezeknek az adatoknak az értelmezéséhez figyelembe kell venni a kkv-szektor kialakulásának a körülményeit: jól tudjuk, hogy Magyarországon a rendszerváltást követően, az 1990-es évek első felében munkahelyek százezrei szűntek meg – és alakultak ki azok az ún. kényszervállalkozói struktúrák, amelyeket ma kis- és középvállalkozói kategóriának nevezünk. A félreértések elkerülése végett: ez a kkv-kör egész Európára jellemzően fontos vállalkozói kategória – ám míg az EU régi tagállamaiban és más fejlett országokban egyfajta szerves fejlődés révén (például a családi vállalkozások terebélyesedése útján) alakult ki, addig hazánkban és sok, a rendszerváltást követő „gazdasági sokkhatáson” átesett európai országban a termelési struktúraváltozás következtében munkahely nélkül maradt korábbi munkavállalók kényszerültek vállalkozóvá lenni; ennek lett adekvát formája a mai kkv-szektor.

 

Különösen jellemző ez a folyamat a magyar építőiparra, ahol a korábbi állami és tanácsi építőipari vállalatok megszűnése után a szakmunkások ezrei minimális méretű, sokszor az egykori munkabrigádjukra alapozott vállalkozásokat hoztak létre, hogy dolgozni és pénzt keresni tudjanak – ezeket nevezzük kényszervállalkozásoknak. Azóta ezek egy része valódi építési vállalkozássá fejlődött, megtalálta a helyét a mai cég-struktúrában; sajnos nem kis hányaduk életképtelennek bizonyult és megszűnt, átalakult, beleolvadt más vállalkozásokba. 

 

scrollUp