Épületminősítési rendszerek

Soltész Ilona
létrehozva: 2016-06-29 / módosítva: 2017-06-07

A napjainkban legelterjedtebb épületminősítő rendszereket jellemzően két csoportba sorolhatjuk:

  • azok, amelyek célja az épületek minél jobb energiahatékonysága és az alacsony energiafogyasztás és
  • azok, amelyek az energiafogyasztáson túlmenően a fenntartható fejlődés több más szempontját is figyelembe veszik az értékelésnél az energiahatékonyság mellett.

Az elsődlegesen energiahatékonyság szempontjából történő minősítéseket az épületek energiateljesítményéről szóló 2002/91/EK irányelv alapján vezették be az európai országok többségében. Az irányelv előírta, hogy legkésőbb 2009. január 1-jétől vezessenek be az uniós tagországok kötelező jellegű energetikai tanúsítást az épületek meghatározott körére. Az előírást átvette a 2002/91/EK irányelvet átdolgozó-módosító 2010/31/EU irányelv is. Az energetikai tanúsításról bővebben az Épületenergetika főcímben a Tanúsítás címben lehet olvasni.

Az adott ország követelményeinél jelentősen kevesebb energiaigényű épületekre önkéntes minősítési rendszerek működnek sok országban, ilyen pl. a darmstadti Passzívház Intézet passzívház tanúsítványa, vagy pl. a svájci Minergie rendszer.

Önkéntes, környezettudatos minősítések is egyre jobban elterjednek világszerte. A legismertebb rendszer az Egyesült Királyságból származó BREEAM (Building Research Establishment Environmental Assesment Method), illetve az amerikai LEED (Leadership in Energy and Environmental Design) zöldépület- minősítő rendszer. Régiónkban ezen a két angolszász rendszeren kívül fontos szerephez juthat a jövőben a német DGNB (Deutsche Gesellschaft für Nachhaltiges Bauen) által kifejlesztett rendszer is; továbbá az Európai Unió kicsit más jellegű programja, a Green Building Programme keretében is minősíthetők épületek. Európában kifejezetten Franciaországban és Belgiumban használják a HQE rendszert (Haute Qualité Environnementale, jelentése: Magas Környezeti Minőség).

Az előbbieken túl, világviszonylatban még számos, fenntarthatósági kritériumokat is figyelembe vevő épületminősítési rendszert használnak: pl. a Green Star minősítési rendszert Ausztráliában és Ázsiában, a NABERS (National Australian Built Environment Rating System) minősítést különösen Ausztráliában és Új Zélandon, az Energy Star minősítést – épületekre vonatkozóan az Egyesült Államokban és Kanadában.

A minősítési folyamat során azt kell igazolni, hogy az adott épület megfelel a rendszer előírásainak, célszerű már a tervezési folyamat alatt szem előtt tartani az előírásokat, hiszen több olyan követelmény is van a minősítési rendszerekben, melyek a tervezés, illetve a kivitelezés folyamata során könnyen teljesíthetőek, ellenben utólag már esetleg nem, vagy csak tetemesebb anyagi ráfordítással. Jellemző mindegyik minősítési rendszerre, hogy figyelembe veszi az épületek későbbi használatának, üzemeltetésének a környezeti hatásait is.

Azok az EU tagországok, ahol a saját jogszabályi környezetükre és adottságaikra kifejlesztettek nemzeti önkéntes épületminősítési vagy tanúsítási rendszert[1]:

Egyesült Királyság                  BREEAM

Franciaország                         HQE

Németország                          DGNB, DE-BREEAM, Passivhaus

Dánia                                       DK-DGNB

Svédország                             Miljobyggnad, SE-BREEAM

Olaszország                            Casa Clima

Portugália                                Lider A

Hollandia                                  NL BREEAM

Spanyolország                         ES-BREEAM, Verde

Csehország                               SBTool ICZ

Ausztria                                     AT-BREEAM, OGNI

Belgium                                     Valideo

Finnország                                 PromisE értékelési rendszer

Önkéntes tanúsítás keretében elsősorban kereskedelmi épületeket minősítenek, valamint bérbeadásra szánt irodaépületeket, raktár vagy ipari épületeket. A lakóépületeket a legtöbb európai országban nem minősítik önkéntes környezettudatos épületminősítési rendszerekkel (kivéve a széles körben és sok országban elterjedt passzívház tanúsítványokat, illetve a svédországi Miljobyggnad minősítést). Többnyire az uniós irányelv által előírt nemzeti energetikai tanúsítványok lefedik a piaci igényeket.

Azokban az európai országokban ahol nincs „saját” önkéntes minősítési rendszer bevezetve, a piac viszonylag kevéssé igényli még az épületminősítési rendszerek alkalmazását. Ugyanakkor ez fordítva is igaz, ahol kifejlesztettek a helyi viszonyokra, a helyi építési szabványokra jobban támaszkodó épületminősítést, ott jobban is ismerik a minősítések jelentését és a piac is szívesebben használja, illetve egy idő után már igényli az épületek minősítését, hiszen nemcsak a bérlőknek, hanem a vásárlók számára is információt jelent az épületről egy minősítés.

A legtöbb önkéntes környezettudatos minősítő rendszert nem állami szervezet hozta létre és működteti. A többségét a nemzeti Green Building Council szervezetek, vagy független intézetek, ügynökségek vagy nagy magáncégek felügyelik. Kivételt képez az Európai ZöldÉpület rendszer, amelyet az Európai Bizottság támogat és az Európai Közös Kutató Intézet működtet, bár ennek a rendszernek a fő célja valójában az energiahatékonyság javítása.

Az Európában legelterjedtebb négy környezettudatos épületminősítő rendszer összehasonlítása[2]:

 

 

BREEAM

LEED

DGNB

HQE

Az értékelés során figyelembe vett főbb szempontok

Menedzsment

Egészség és jóllét

Energia

Közlekedés

Víz

Anyagok

Hulladék

Területhasználat

Légszennyezés

Innováció

Fenntartható helyszín

Vízhasználat hatékonysága

Energia és légkör

Anyagok és erőforrások

Belső környezet minősége

Innováció és tervezési eljárás

Ökológiai minőség

Gazdaságosság

Szocio-kulturális minőség

Az eljárás minősége

Helyszín használata

Öko-építés

Öko-menedzsment

Komfort

Egészség

Épülettípusok, vagy tevékenységek, amelyekre alkalmazhatók

Új épület

Bővítés

Meglévő épület

Jelentős felújítás

Tartószerkezet és külső határoló szerkezetek

Új épület

Bővítés

Meglévő épület

Jelentős felújítás

Tartószerkezet és külső határoló szerkezetek

Új épület

Meglévő épület

Korszerűsítés

Új épület

Korszerűsítés

Használatban levő épület

Minősítési kategóriák

Osztályozás nélkül

Megfelelt

Jó,

Nagyon jó

Kiváló

Kiemelkedő

Tanúsított

Ezüst

Arany

Platina

Bronz

Ezüst

Arany

Megfelelt

Nagyon jó

Kiváló

Kivételes

Nemzetközi minősítésre alkalmas változatok

Iroda

Kereskedelmi

Ipari

Speciális alkalmazású épület

Meglévő épületre (BREEAM-In-Use)

Egyedi (Bespoke)

Iroda

Kereskedelmi létesítmény belső kialakítás

LEED ND

Meglévő épületre (LEED Existing Building)

Iroda

Kereskedelem

Ipari

Speciális alkalmazás

Szolgáltatás

Korszerűsítés

Használatban levő épület

A minősítési eljárás nehézsége, összetettsége

Közepes -

Közepes

Komplex

Közepes +

Elterjedtsége Európában[3] (EU 28, 2013)

81.0%

3.4%

4.4%

11.3%

 

 

 


[1] Market study for a voluntary common European Union certification scheme for the energy performance of nonresidential buildings, Triple E Consulting – Energy, Environment & Economics B.V. 2014.

[2] Forrás részben: Laurent Rouach, A comparison of green building certifications in Europe: How does it apply to practice in Luxembourg, PwC http://www.oai.lu/files/actualites/2013/2013_01_31_PwC_LRouach_Presentation_LuxReal_FORUM_Sustainability_January_2013.pdf

 

[3] RICS vizsgálat alapján, “Going for Green, Sustainable Building Certification Statistics Europe”, 2013.

 

scrollUp