Fedezet

Wéber László
létrehozva: 2015-11-20 / módosítva: 2017-11-30

Szócikkünk szempontjából a beruházás fogalmát a legadekvátabban a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény tartalmazza, amelynek 3. § (4) 7. címe a következőképpen definiálja:

Beruházás a tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerű használatbavétele érdekében az üzembe helyezésig, a rendeltetésszerű használatbavételig végzett tevékenység (szállítás, vámkezelés, közvetítés, alapozás, üzembe helyezés, továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez hozzákapcsolható, ideértve a tervezést, az előkészítést, a lebonyolítást, a hitel-igénybevételt, a biztosítást is); beruházás a meglévő tárgyi eszköz bővítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának, teljesítőképességének közvetlen növelését eredményező tevékenység is, az előbbiekben felsorolt, e tevékenységhez hozzákapcsolható egyéb tevékenységekkel együtt.”

 

A beruházási folyamat egyik legfontosabb mozzanata az adott beruházás megvalósításához, kivitelezéséhez szükséges pénzügyi források, azaz a fedezet előteremtése, biztosítása abban az ütemezésben, amilyenben a beruházás megvalósításának tényleges ütemei ezt megkívánják. Ez egyértelműen a megrendelő, építtető feladata, ahogyan az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény fogalmaz:

„43. § (1) Az építtető felel az építési beruházás teljes fedezetének biztosításáért.”

 

A fentiek szerinti építési-jogi megfogalmazáshoz illeszkedve hangsúlyozni kell az építtető döntő szerepét az építési beruházás finanszírozásában: ő rendelkezik (saját erőből vagy hitelből vagy pályázati támogatásból, illetve egyéb forrásból) az általában nagy értékű építési beruházás megvalósításához szükséges pénzeszközökkel, gondoskodik annak a megvalósítás üteméhez illeszkedő rendelkezésre-állásáról. Ez utóbbi különösen lényeges egy hosszú átfutási idejű, esetenként 2-3 évig tartó kivitelezés esetében, amikor is a kivitelezővel kötött szerződésben részteljesítések és rész-számlázások is szerepelnek.

 

A jogszabályok láthatóan előírják ugyan a pénzügyi fedezet iránti építtetői felelősséget, az elmúlt évtizedek hazai építési gyakorlatából kiveszett az „építtetői fedezetigazolás” kategóriája: sem a magánmegrendelők, sem a közszféra megrendelői nem hajlandók az adott építési beruházás pénzügyi fedezetének meglétét igazolni a szerződés megkötésekor (sem később). Ennek a problémának a kezelésére dolgozta ki a jogalkotó az építtetői fedezetkezelő intézményét, amelyről a megfelelő szócikk alatt bővebb ismertetés található. Az idevágó jogszabályi megfogalmazásokból egy általános megállapodás is körvonalazható lehet, amely az építtető és a kivitelező közötti szerződésekben megnyugtathatóan rendezheti a szükséges pénzügyi fedezet rendelkezésre állásával kapcsolatos – sokszor bizonytalan és csak bizalmon alapuló – helyzetet. Az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Kormányrendelet 18. § (6) bekezdése a következőképp rendelkezik:

ha az építtető nem helyezi az előírt határidőre a … kivitelező teljesítésének vagy részteljesítésének szerződés szerint fedezetét az építtetői fedezetkezelő rendelkezése alá … , a fővállalkozó kivitelező jogosult a kivitelezési tevékenységet harminc napra felfüggeszteni. Ha az építtető a felfüggesztés időtartama leteltéig sem biztosítja a soron következő kivitelezői teljesítés fedezetét, a fővállalkozó kivitelező jogosult az építtetővel kötött kivitelezési szerződést felmondani, vagy a teljesítési határidőt a felfüggesztés időtartamával meghosszabbítani a munkavégzés felfüggesztése miatt felmerült költségeinek építtető általi megtérítése mellett.”

Bár az idézett jogszabály-szöveg a fedezetkezelő intézményével kapcsolatban rendelkezik, úgy véljük, hogy az abból kiolvasható elvnek megfelelő „szabad akaratú” megállapodás az építtetői fedezetkezelő intézménye nélkül is az építtető és a kivitelező közötti finanszírozási bizonytalanság eloszlatásának alkalmas eszköze lehet minden kivitelezési szerződésben.

 

Fel kell hívjuk a figyelmet az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Kormányrendelet 7. § (j) bekezdésének a rendelkezésére, ami szerint az építtető jogszabály-előírta kötelezettsége a fővállalkozó, generálkivitelező építési naplóban történő azonnali értesítése, ha a kivitelezési szerződésben meghatározott, de még el nem kezdett kivitelezési szakasz ellenértékének rendelkezésre álló fedezete olyan mértékben csökkent, ami nem elegendő a még hátra lévő szerződés szerinti vállalkozói díj teljesítésére. Ez a kitétel a gondos, a beruházásának a fedezet-helyzetét naprakészen követő építtető által egyszerűen teljesíthető – és a csalárd építtetői magatartás bizonyos gátja lehet.

Az előzőekből következik, hogy a megrendelő, építtető akkor köthet jóhiszeműen szerződést az adott építési beruházás megvalósítására, ha ahhoz (megfelelően ütemezve) rendelkezik a szükséges fedezettel, illetve ha csak részben rendelkezik, akkor erre figyelemmel kell a szerződést megkötnie.

 

Régi szakmai kérdés, hogy a tisztességes későbbi építtető, megrendelő ajánlatkérőként felléphet-e akkor, amikor még nem rendezett a finanszírozási háttere, a beruházás fedezete? Az általános válasz szerint igen, hiszen sok esetben az építtetőnek „csak” előzetes költségbecslései vannak az általa megvalósítani/megvalósíttatni tervezett építési beruházásról, ahhoz pedig nem lehet felelősséggel finanszírozási forrást biztosítani. Ám az is megalapozott vélemény, ami szerint nem tisztességes a sok munkával elkészítendő árajánlatokat csak azért kérni a vállalkozóktól, hogy az ajánlatkérő a piaci árak tükrében lássa a tervezett beruházása bekerülési összegét. Osztjuk ezt a vélekedést – és osztja az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény végrehajtásáról rendelkező 368/2011. (XII. 31.) Kormányrendelet is, amikor kimondja a 45.§ (1) bekezdésben, hogy

„A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) szerint a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény, részvételi, ajánlattételi felhívás – a Kbt. 53. § (5) és (6) bekezdése alapján megindított közbeszerzési eljárás, valamint a Kbt. 104. §-a alapján megindított olyan közbeszerzési eljárás, amelyben a keretmegállapodás önmagában fizetési kötelezettséget nem keletkeztet kivételével –, a pályázati kiírás, továbbá minden olyan nyilatkozat, harmadik személlyel szemben vállalt kötelezettség, amely feltételesen, valamely személy nyilatkozatától függő fizetési kötelezettséget tanúsít, a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel kötelezettségvállalásnak tekintendő.”

Tehát az ajánlatadó vállalkozók „félrevezetése” (a legjobb ajánlatot adó megbízása, a vele történő szerződéskötés ígérete) nélkül is lehet korrekt megrendelői, építtetői magatartással ajánlatokat kérni a tervezett építési beruházásra – közölve, hogy nem áll még rendelkezésre a beruházás fedezete. Erről, illetve a már említett feltételes közbeszerzésről a 2015. évi CXLIII. törvény így szól:

„53.§ (5) … az ajánlatkérő az eljárást akkor is eredménytelenné nyilváníthatja, ha az eljárást megindító felhívásban felhívta a gazdasági szereplők figyelmét arra, hogy amennyiben valamely meghatározott, ellenőrzési körén kívül eső, bizonytalan jövőbeli esemény az … ajánlattételi határidőt követően bekövetkezik, az eljárást eredménytelenné nyilváníthatja (feltételes közbeszerzés).

(6) Feltételes közbeszerzés indítható akkor is, ha az ajánlatkérő támogatásra irányuló igényt (pályázatot, projektjavaslatot, támogatási szerződés-módosítást vagy változásbejelentést) nyújtott be vagy fog benyújtani – függetlenül attól, hogy sor került-e már a támogatás pályázati felhívásának megjelenésére – és az ajánlatkérő a támogatásra irányuló igény el nem fogadását, vagy az igényeltnél kisebb összegben történő elfogadását olyan körülménynek tekinti, amely miatt az eljárást eredménytelenné nyilváníthatja.”

 

Úgy véljük, hogy a korrekt módon történő ilyesfajta ajánlatkérés akár a közszféra, akár a magánszféra ajánlatkérői iránti bizalmat erősíti az építési piacon.

Az építtető, megrendelő finanszírozási képességének, készségének egyfajta bizonyításaként tekintenek a vállalkozók, kivitelezők a vállalkozási, kivitelezési szerződésükben megállapodott előlegre. Egyértelmű, hogy ennek a vállalkozó, kivitelező likviditási helyzetét könnyítő intézménynek van bizalomerősítő hatása; persze leginkább akkor tölti be ezt a szerepet, ha a megrendelő és a vállalkozó úgy állapodik meg, hogy az előleggel csak a végszámlában (vagy az utolsó egy-két számlában) kell elszámolni. Nyilvánvaló, hogy

  • a vállalkozó előleg-visszafizetési garancia nyújtása mellett jut ehhez az előleghez, ami a megrendelő biztonságát szolgálja,
  • ennek az előlegnek ára van: egyszerűen kiszámítható, hogy a vállalkozó szóban forgó kivitelezéssel kapcsolatos tevékenységének banki finanszírozása mennyibe kerülne és körülbelül erre az összegre jogosan tart igényt a megrendelő, leginkább árengedmény formájában.

 

Az építési beruházás fedezetének meglétét természetesen tényekkel lehet a legegyértelműbben bizonyítani: a megrendelő hatályos banki (hitel) szerződése, a beruházásra szolgáló közpénz törvény szövegéből kiolvasható megléte, esetleg a megrendelői források (egy részének) letétbe helyezése mind olyan biztosíték a vállalkozó részére, amely a megrendelői nem-fizetés kockázatát csökkenti. Megjegyzendő, hogy elvi vita tárgya: be lehet-e árazni az árajánlat készítése során a megrendelői nem-fizetés kockázatát? Egyértelműen úgy véljük, hogy nem: ha nem fizeti ki a megrendelő a vállalkozó jogos járandóságát, akkor az ilyesfajta kockázat címén kalkulált árkomponenseket sem fizeti meg.

 

Az előzőekben a generálkivitelező, fővállalkozó szemszögéből szóltunk az építési beruházás fedezetének bizonyos kérdéseiről – ám ugyanezek az építési piaci szereplők rendre megrendelők az alvállalkozóik, szállítóik, egyéb közreműködőik felé, amikor is az ő fedezetüket kell „górcső” alá venni: megvannak-e a pénzeszközeik az általuk megrendelt munkák, szolgáltatások, szállítások ellenértékére? Az erre a kérdésre adható válaszként idézzük az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényt, amely az alvállalkozók, szállítók védelmét szolgálja a megrendelőjük, tehát a generálkivitelező, fővállalkozó finanszírozási problémáival szemben, amikor így fogalmaz:

„39/A.§ (5) Vállalkozó kivitelezői tevékenység keretében a kivitelező az építőipari kivitelezési tevékenységet csak akkor vállalhatja, ha az építési (szerelési) szerződésben vállalt kivitelezési munkák elvégzésének a megrendelt minőségben saját költségén történő teljesítéséhez szükséges fedezettel rendelkezik (beleértve az igénybevett alvállalkozók díjazását is). Ha a szerződésben részteljesítésben állapodtak meg, a kivitelezőnek a szerződés szerinti teljesítési feltételeknek megfelelően, de legalább a megrendelő építtető első teljesítéséig meghatározott munkarészre kell fedezettel rendelkeznie.”

 

Szócikkünk végén meg kell jegyezzük: az ismertetett jogi intézmények, törvényi előírások nyilvánvalóan akkor érnek bármit is, ha nem lehet büntetlenül megszegni őket, ha a szabályokat kijátszók elnyerik büntetésüket és a kárvallottak kára megtéríthető – az ez irányú hazai „gyakorlat” általában nem erre mutat példát. Rontja a helyzetet a magyarországi építési vállalkozók relatíve komoly kiszolgáltatottsága, a kiegyensúlyozatlan vállalkozási szerződések – ezek a tényezők mind a tisztességtelen vagy kevésbé tisztességes megrendelők visszaélési lehetőségeit teremtik meg a fedezet nélküli szerződéskötésre, az elvégzett munka ellenértékének ki-nem-fizetésére. Határozottan arra sarkallunk minden vállalkozót és alvállalkozót, szolgáltatót, szállítót, egyéb közreműködőt, hogy a vonatkozó szerződéseik megkötése során legyenek minél alaposabbak, körültekintőbbek a megrendelőjük finanszírozási készségét, képességét illetően, vegyenek ehhez minden törvényes eszközt (cég- és bankinformációk, cégminősítők, stb.) igénybe és kétségük esetén inkább álljanak el a szerződés megkötésétől.

 

 

scrollUp