Hulladékok

létrehozva: 2017-02-14 / módosítva: 2017-03-28

 

Hulladékhierarchia

 

A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Hulladéktörvény) alapját a hulladékhierarchia rendszere képezi, amely az Európai Unió jelenlegi hulladékgazdálkodási politikájának középpontjában áll.

 

A hulladékhierarchia alapján a megelőzésére és a hulladékgazdálkodásra vonatkozó intézkedések és szabályozás, valamint a hulladékgazdálkodási tevékenységek gyakorlása során meghatározott elsőbbségi sorrendet kell biztosítani az alábbiak szerint:

  1. a hulladékképződés megelőzése,
  2. a hulladék újrahasználatra előkészítése,
  3. a hulladék újrafeldolgozása,
  4. a hulladék egyéb hasznosítása, így különösen energetikai hasznosítása,
  5. a hulladék ártalmatlanítása.

 

Ezen meghatározott tevékenységek közül azt kell választani, amely az összességében legjobb környezeti eredményt biztosító megoldást hordozza magában, és elősegíti az a Hulladéktörvény szerinti hasznosítási és ártalmatlanítási célkitűzések megvalósítását. Ennek értelmében az ideális eset a hulladékképződés megelőzése, és ha ez nem lehetséges, akkor a legtöbb hulladék esetében kell alkalmazni az újrahasználatra előkészítést vagy az újrafeldolgozást oly módon, hogy a hulladéklerakókba a lehető legkevesebb hulladék legyen elhelyezve. Környezetvédelmi és hulladékgazdálkodási szempontból a legrosszabb alternatíva a hulladéklerakón történő elhelyezés, tekintve hogy ez az erőforrások elveszéséhez vezet és a később környezetvédelmi felelősségi problémát jelenthet.

 

A hulladékhierarchia a Hulladék Keretirányelv általános szabályai alapján kötelező, eltérési lehetőség csak bizonyos feltételek teljesülése mellett lehetséges. Az összességében legjobb környezeti eredményt biztosító megoldás érvényesülése érdekében bizonyos hulladékáramok esetében a fentiek szerint meghatározott tevékenység a hulladékhierarchia szerinti elsőbbségi sorrendtől eltérően is megválasztható. A hulladékhierarchiát azért sem nem kell merev szabálynak tekinteni, mert a különböző hulladékkezelési módszerek esetében különböző környezeti hatásokkal kell számolni. Amennyiben a hulladékhierarchia szerinti elsőbbségi sorrendtől történő eltérés érvényesül, úgy ennek indokoltságát a hulladékképződés és a hulladékgazdálkodási tevékenységek által gyakorolt összhatásokat bemutató életciklus-szemléleten alapuló vizsgálati elemzéssel kell igazolni.

 

Melléktermék

 

A Hulladéktörvény 8. §-a meghatározza a melléktermék fogalmát. Valamely anyagot vagy tárgyat, amely olyan előállítási folyamat során képződik, amelynek elsődleges célja nem az ilyen anyag vagy tárgy előállítása, a következő feltételek együttes teljesülése esetén nem hulladéknak, hanem mellékterméknek lehet tekinteni:

  1. további felhasználása biztosított,
  2. előállítását követően – a szokásos ipari gyakorlattól eltérő feldolgozás nélkül – közvetlenül felhasználható,
  3. az előállítási folyamat szerves részeként állítják elő,
  4. a környezetet és az emberi egészséget hátrányosan nem érinti, és
  5. további használata jogszerű, azaz meghatározott módon történő felhasználása tekintetében az anyag vagy tárgy megfelel a termékre, a környezet- és egészségvédelemre vonatkozó összes jogszabályi előírásnak.

 

A melléktermék fogalmának megjelenése biztosítja, hogy bizonyos, eddig hulladéknak tekintett anyagok vagy tárgyak kikerüljenek a szoros értelemben vett hulladékgazdálkodási szabályozás hatálya alól, illetve a melléktermék fogalmának elfogadásával új engedélyezési eljárásokon keresztül ne kerüljenek be annak hatálya alá.

 

A hulladékképződés megelőzése érdekében törekedni kell arra, hogy a már használt, de eredeti céljára ismételten felhasználható melléktermék a gyártásfelhasználás ciklusban maradjon. A melléktermék a gyártásfelhasználás ciklusból történő kilépésekor válik hulladékká.

 

Amennyiben valamely gazdálkodó szervezet mellékterméket állít elő vagy tevékenysége során melléktermék képződik, és azt melléktermékként tárolja, használja fel vagy forgalmazza, akkor a Hulladéktörvény 8. § szerinti melléktermékre vonatkozó feltételeknek való megfelelésről nyilatkozik a környezetvédelmi hatóság részére. A környezetvédelmi hatóság a megfelelés tényét igazolja.

 

A Hulladéktörvény alkalmazásában gazdálkodó szervezetnek tekintjük a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben meghatározott gazdálkodó szervezetet, ide nem értve azt a költségvetési szervet, amelyet az államháztartásról szóló törvény szerint közfeladat ellátására hoztak létre.

 

Az a gazdálkodó szervezet, amely mellékterméket állít elő vagy tevékenysége során melléktermék képződik, és az előállított vagy képződött anyagot, tárgyat melléktermékként tárolja, használja fel vagy forgalmazza, a melléktermékről nyilvántartást vezet.

 

A környezetvédelmi hatóság a melléktermék gyártójától, felhasználójától, forgalmazójától tájékoztató adatot, összefoglalót, igazolást, jelentést kérhet.

A melléktermékként előállított, felhasznált vagy forgalmazott, illetve tárolt anyag a Hulladéktörvény 8. §-ban meghatározott feltételeknek való megfelelését a környezetvédelmi hatóság, továbbá a termék megfelelőségének és biztonságának ellenőrzéséért felelős hatóság, illetve piacának felügyeletéért felelős hatóság ellenőrzi. Ezen hatóságok tájékoztatják a gyártó telephelye szerint illetékes környezetvédelmi hatóságot, amennyiben megállapítják, hogy a melléktermékként előállított, felhasznált vagy forgalmazott, illetve tárolt anyag nem felel meg a 8. § szerinti feltételeknek.

 

A környezetvédelmi hatóság a gazdálkodó szervezetet, amely hulladékot termékként, illetve melléktermékként használ fel, forgalmaz vagy tárol, kötelezi a hulladék melléktermékként történő felhasználásának, forgalmazásának, illetve tárolásának beszüntetésére, valamint a hulladék – a hulladékjegyzékről szóló 72/2013. (VIII. 27.) VM rendeletben meghatározott – hulladékjegyzék szerint történő besorolására.

 

Az a természetes vagy jogi személy, egyéni vállalkozó, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki (amely) a melléktermék képződéséről a környezetvédelmi hatóságot nem vagy nem megfelelően tájékoztatja, hulladékot termékként vagy melléktermékként használ fel, forgalmaz vagy tárol, azt a környezetvédelmi hatóság a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról szóló 271/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet szerint hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezi.

 

A Kormány a Hulladéktörvény 88. § (1) bekezdés 27. pontja szerint felhatalmazást kapott, hogy rendeletben szabályozza a melléktermék státusznak való megfelelés igazolására, valamint a melléktermék tárolására és nyilvántartására vonatkozó részletes szabályokat. A rendelet még nem készült el.

 

Hulladékstátusz megszűnése

 

A Hulladéktörvény 9. §-a rendelkezik a hulladékstátusz megszűnésének eseteiről, előírva azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén az anyag vagy tárgy hulladékstátusza megszűnik, már nem tekinthető hulladéknak és így elhagyhatja a hulladékkört.

 

A Hulladéktörvény szerint a hasznosítási műveleten átesett anyag vagy tárgy a továbbiakban nem tekintendő hulladéknak, amennyiben a következő feltételek együttesen teljesülnek:

  1. meghatározott célra rendeltetésszerűen, általános jelleggel használják,
  2. rendelkezik piaccal vagy van rá kereslet,
  3. megfelel a rendeltetésére vonatkozó műszaki követelményeknek és a rá vonatkozó jogszabályi előírásoknak, szabványoknak,
  4. használata összességében nem eredményez a környezetre vagy az emberi egészségre káros hatást.

Azt az anyagot vagy tárgyat, amely ezen együttesen meghatározott feltételek teljesülése esetén megszűnik hulladéknak lenni, hasznosítottnak kell tekinteni, és jogszabályban meghatározott hasznosítási és újrafeldolgozási célok alkalmazásában is megszűnik hulladéknak lenni, amikor az ezekben a jogszabályokban előírt újrafeldolgozási, illetve hasznosítási követelmények teljesülnek.

 

A hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó feltételek teljesítéséhez szükséges egyedi, illetve részletes előírásokat – ideértve a szennyező anyagok határértékeit, továbbá az anyag vagy tárgy lehetséges káros környezeti hatásainak elkerülésére vonatkozó szabályokat – a Hulladék Keretirányelv 6. cikke (1) bekezdésének végrehajtására kiadott uniós jogi aktus állapítja meg.  Amennyiben egy hulladékáram vonatkozásában a hulladékstátusz megszűnésének feltételeiről uniós jogi aktus nem rendelkezik, a hulladékstátusz megszűnésének további feltételeit, valamint az ilyen feltételek teljesítéséhez szükséges részletes előírásokat kormányrendelet állapítja meg. A hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó feltételeknek való megfelelés igazolását jogszabályban meghatározott tanúsító szervezet végezheti. A hulladékstátusz megszűnésének igazolására alkalmas minőségbiztosítási rendszert az arra feljogosított tanúsító szervezet negyedévente ellenőrzi.

 

A Hulladéktörvény előírja, hogy a hasznosítási művelet útján előállított anyag hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó feltételeknek való megfelelését a termék megfelelőségének és biztonságának ellenőrzéséért felelős hatóság, illetve piacának felügyeletéért felelős hatóság ellenőrzi. Abban az esetben, ha a hasznosítási művelet útján előállított anyag nem felel meg a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó feltételeknek, a fenti hatóság tájékoztatja a gyártó telephelye szerint illetékes környezetvédelmi hatóságot.

 

A Hulladéktörvény 2. § (4) bekezdése alapján a kitermelt szennyezetlen talaj és más, természetes állapotában meglévő olyan anyag hulladékstátuszát, amelyet nem a kitermelés helyén használnak fel, a Hulladéktörvény 2. § (1) bekezdés 23. pontja szerinti – hulladékra vonatkozó – fogalom meghatározással („hulladék: bármely anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles”), valamint a melléktermékre vagy a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó rendelkezésekkel összhangban kell értelmezni.

 

A Kormány a Hulladéktörvény 88. § (1) bekezdés 29. pontja szerint felhatalmazást kapott, hogy rendeletben szabályozza a hulladékstátusz megszűnésének megállapítására vonatkozó részletes kritériumokat, valamint a hulladékstátusz megszűnésével kapcsolatos tanúsítás rendjét, a tanúsításra jogosult szervezetekre vonatkozó szabályokat, valamint a Hulladéktörvény 88. § (2) bekezdés 2. pontja alapján felhatalmazást kapott a környezetvédelemért felelős miniszter, hogy miniszteri rendeletben állapítsa meg a hulladékstátusz megszűnésének megállapítására vonatkozó részletes műszaki feltételeket. A rendeletek még nem készültek el.

 

Hulladékfajták

 

A HKI és a Hulladéktörvény 2. § (1) bekezdés 23. pontja szerinti fogalmi meghatározása alapján hulladék bármely anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles. A hulladék fogalmának meghatározása alapvetően a birtokos szándékát tekinti központi elemnek. A hulladék fogalmának alapvető fogalmi eleme ugyanis, a hulladékká minősítés lényegi szempontja a birtokos  magatartása, azaz a „megválik” fogalom értelmezése.

 

A Hulladéktörvény értelmében hulladékfajta az az anyagfajta – így különösen fa, fém, papír, üveg, kompozit, műanyag, biológiailag lebomló –, amelyből az adott hulladék képződik. A hulladéktípus a hulladékjegyzékről szóló 72/2013. (VIII. 27.) VM rendeletben meghatározott hulladékjegyzék szerinti azonosító kóddal jelölt hulladék. A hulladékjelleg a hulladék veszélyes vagy nem veszélyes jellemzőjét jelenti.

 

A hulladék keletkezése szerint két fő típust lehet elkülöníteni, az egyik a települési (kommunális) hulladék, a másik termelési hulladék. A hulladékok veszélyessége alapján történő felosztás alapján a hulladék lehet veszélyes és nem veszélyes jellegű.

 

  • Települési hulladék

A Hulladéktörvény fogalmi meghatározása alapján települési hulladéknak kell tekinteni a háztartási hulladékot és a háztartási hulladékhoz hasonló szilárd hulladékot.

Háztartási hulladék a háztartásokban képződő vegyes, elkülönítetten gyűjtött, valamint lomhulladék, ideértve a lakásokban, lakóingatlanokban, a pihenés, üdülés céljára használt helyiségekben, valamint a lakóházak közös használatú helyiségeiben és területein képződő hulladékot.

Háztartási hulladékhoz hasonló hulladék az a vegyes, illetve elkülönítetten gyűjtött hulladék, amely a háztartásokon kívül képződik, és jellegében, összetételében a háztartási hulladékhoz hasonló.

 

  • Termelési hulladék

A termelési hulladék fogalmát a Hulladéktörvény nem határozza meg. A termelési hulladéknak minősül a termelési-feldolgozási (ipari és mezőgazdasági) és a szolgáltató tevékenységek során keletkező hulladék.

Az a gazdálkodó szervezet, amely termelési hulladékkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységet végez, törekednie kell arra, hogy üzletpolitikáját úgy alakítsa ki és a hulladékhierarchia szerinti egyes hulladékgazdálkodási tevékenységeket úgy válassza meg, illetve olyan technológiafejlesztést hajtson végre, amely az elérhető leghatékonyabb anyag- és energiafelhasználással jár.

Az a gazdálkodó szervezet, amelynek tevékenysége során termelési hulladék képződik, elősegíti a Hulladéktörvényben, valamint a hulladékgazdálkodási tervekben foglalt megelőzési, hasznosítási és ártalmatlanítási célok megvalósítását.

A termelési hulladékot elkülönítetten kell gyűjteni és törekedni kell arra, hogy a termelési hulladék a képződés helyétől az elérhető leggazdaságosabb módon és legrövidebb időn belül kerüljön hasznosító vagy ártalmatlanító létesítménybe.

A Kormány a Hulladéktörvény 88. § (1) bekezdés 2. pontja szerint felhatalmazást kapott, hogy rendeletben szabályozza a termelési hulladék, valamint az elkülönítetten gyűjtött háztartási hulladékhoz hasonló hulladék képződésének megelőzésével, és a termelési hulladék, valamint az elkülönítetten gyűjtött háztartási hulladékhoz hasonló hulladékkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységek részletes szabályait. A rendelet még nem készült el.

 

Veszélyes hulladék

A Hulladéktörvény meghatározza, hogy a hulladék veszélyes hulladéknak minősül abban az esetben, ha az a hulladékjegyzékről szóló 72/2013. (VIII. 27.) VM rendeletben meghatározott hulladékjegyzékben veszélyes hulladékként szerepel. További feltétel, hogy meg kell felelnie a Hulladéktörvény 2. § (1) bekezdés 48. pontjában foglalt fogalom meghatározásnak, amely szerint veszélyes hulladék az a hulladék, amely a Hulladéktörvény 1. mellékletében meghatározott veszélyességi jellemzők legalább egyikével rendelkezik.

A hulladék akkor is veszélyes hulladéknak minősül, ha az nem veszélyes hulladékként szerepel a hulladékjegyzékben, de a környezetvédelmi hatóság megállapítja, hogy rendelkezik az 1. mellékletben meghatározott veszélyességi jellemzők valamelyikével. Az ilyen ismeretlen összetételű és a hulladékjegyzékben közelebbről meg nem határozott típusú hulladékot a környezetvédelmi hatóság döntéséig veszélyes hulladéknak kell tekinteni.

A hulladék abban az esetben nem minősül veszélyes hulladéknak, ha a hulladékjegyzékben veszélyes hulladékként szerepel, de a környezetvédelmi hatóság megállapítja, hogy nem rendelkezik az 1. mellékletben meghatározott veszélyességi jellemzők egyikével sem.

 

A Hulladéktörvény szerinti 15 veszélyességi jellemző listája:

1.    HP 1 „Robbanásveszélyes”

2.    HP 2 „Oxidáló”

3.    HP 3 „Tűzveszélyes”

4.    HP 4 „Irritáló”

5.    HP 5 „Célszervi toxicitás (STOT)/aspirációs toxicitás”

6.    HP 6 „Akut toxicitás”

7.    HP 7 „Rákkeltő (karcinogén)”

8.    HP 8 „Maró”

9.    HP 9 „Fertőző”

10.  HP 10 „Reprodukciót (szaporodást) károsító”:

11.  HP 11 „Mutagén”:

12.  HP 12 „Akut mérgező gázokat fejlesztő”

13.  HP 13 „Érzékenységet okozó”

14.  HP 14 „Környezetre veszélyes (ökotoxikus)”

15.  HP 15 „Olyan hulladék, amely képes a HP 1–14-ben felsorolt olyan veszélyességi tulajdonságot mutatni, amellyel az eredeti hulladék nem rendelkezik”

 

A Hulladéktörvény tartalmazza a veszélyes hulladék hígításával és keverésével kapcsolatos, továbbá a csomagolásra és a címkézésre vonatkozó szabályokat, valamint a háztartásban képződő veszélyes hulladékra vonatkozó rendelkezéseket.

A veszélyes hulladékra, a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységekre, valamint a veszélyes hulladék termelőjére, birtokosára, illetve a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységet folytatóra vonatkozó részletes rendelkezéseket a veszélyes hulladékkal kapcsolatos egyes tevékenységek részletes szabályairól 225/2015. (VIII. 7.) Korm. rendelet írja elő.

scrollUp