Kaláka

Létrehozva: 2015-11-19

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint

A legismertebb társasmunkák egyike, amelynél a közösség tagjai vagy bizonyos csoportjai tagjuknak (családjának), vagy egy községi intézménynek szívességből vagy kölcsönösségi alapon munkát végeznek, s amelynél a segítők együtt, egyszerre, társaságban, s rendszerint szórakozással (ének, tánc, mese) egybekapcsoltan dolgoznak. A közösség bármelyik tagja akármikor visszahívhatja a megsegítettet, s az a munka visszaadását, a kalákában való részvételt kötelességének tartja.

 

A kalákák a legtermelékenyebb munkaszervezeti formák között foglalnak helyet.

A közösség a rosszul dolgozót, a hanyagot megszólja, s ha nem végez jobb minőségű munkát, legközelebb nem segítik ki, nem mennek el hozzá dolgozni. Az egyes családok a kalákába ezért a legmunkaképesebb, a legkülönb, legszakképzettebb családtagjaikat küldik, hogy a családra ne hozzon szégyent. A kaláka léte a közösségben a közösség egységét, bizonyos fokú homogenitását is jelzi.

[Irod. Szendrey Ákos: A népi élet társas összejövetelei (Ethn., 1938); Janó Ákos: A társasmunkák és a kendermunkák társas jellege Szatmárban (Ethn., 1966); Szabó T. Attila: A szó és az ember (Bukarest, 1971).]

 

A Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára szerint a kaláka: közös munkát jelent (erdélyi szó). Közösen, nem pénzért, hanem egymás megsegítésére kölcsönösen végzett munka. Ilyen volt például a fonó, a dörzsölő, a fosztó, vályoghordás, építkezés, terménybehordás. Némely vidéken (pl. erdélyi magyarság között) szokásos volt, hogy nagyobb munkában (pl. házépítés) sok család önkéntesen segít, összedolgozik a viszonosság alapján, és adandó alkalommal ők is megkapják a közösség segítségét.

 

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz) a kaláka szóra már 1633-ból az

„önkéntes összeállás egyes munkák elvégzésére a kölcsönösség alapján” jelentést adja, az Erdélyi magyar szótörténeti tárban (SzT) a kalákába hív szerkezetnél olvashatjuk ugyanezt a jelentést.

 

A középkorban a falvak mérete miatt a közösségekben sok lehetőség nyílt arra, hogy a lakosok egymást segítő csoportokba szerveződjenek, egyes esetekben a közösség a jobb technikai adottságok és a jobb munkaerő biztosításáért létrehozta az együttműködésnek ezt a formáját. A csoportosan végzett munka a feudális faluközösség lényegéhez is hozzátartozott: a közösen végzett munkát megkövetelték a falura kivetett földesúri, egyházi, illetve állami munkaszolgáltatások. Eredetileg a kaláka is ilyen közösen végzett munkát jelentett, a földesúrnak szolgáltatandó gazdasági idénymunkák elvégzése késztette a falu gazdaságait egy-egy munkafolyamat elvégzés9 idejére, hogy munkaközösségbe tömörüljenek.

 

A kalákához és a kaláka jellegű kooperációkhoz hozzátartozott, hogy az azonos vagyoni és társadalmi helyzetben levők működtek együtt. A kalákaközösségnek csak megközelítőleg azonos vagyoni helyzetű családok lehettek a tagjai, így a kapitalizálódást megelőzően gazdaságilag nagyjából azonos teljesítőképességű háztartások vettek részt a munka cseréjében és a kölcsönös segítség rendszerében.

 

A 19. század második felében megváltoztak a munkaerőviszonyok, a kapitalista formák magukkal hozták a bérmunka egyre szélesebb elterjedését. A változásokat hozó gazdasági differenciálódásnak (kevesek felemelkedése és másik oldalon a tömeges elszegényedés) a jobbágyfelszabadítás adott újabb lendületet, hisz a jogi egységesülést gazdasági differenciálódás követte. A piac szerepének fokozódásával a pénz egyre nagyobb szerepet kezdett betölteni a paraszti háztartásokban, olyan paraszti rétegek emelkedtek ki, amelyek már nemcsak a fölösleget vitték piacra, hanem piacra termeltek és szolgáltattak.

 

A munka jellegű társulások egész a 20. század közepéig éltek, ám ekkortól kezdtek megváltozni, felszámolódni.

A faluból városba ingázó, jelentős számú munkaerő munkaideje nem tette lehetővé a teljes (egész napos, egész hetes) integrálódást a kaláka-közösségbe. Mindezek a hatások természetesen szűkítették az egymáson való segítés, a kalákázás lehetőségeit, azonban még mindig sok vasárnap és szabadságolási nap telt el kalákázással, házépítéssel vagy mezőgazdasági munkák végzésével. Akár a téeszben dolgozók, akár a kétlaki életet vállaló paraszt-munkások életében megfigyelhető volt, hogy a szabadnapjaikat, szabadságukat úgy igyekeztek beosztani, hogy a nagyobb volumenű munkák kalákában elvégezhetők legyenek.

A kaláka, a kölcsönös segítségben végzett munka szervesen hozzátartozott még a falu életéhez.

 

Kalákának nevezzük a cserének azt a típusát, melynek során a háztartások munkát végeznek egymás számára, arra törekedve, hogy a cserében részt vevők mindegyike megközelítően egyenlően adjon és kapjon munkát. Vagyis a kaláka: munkacsere, mai kifejezéssel élve szolgáltatáscsere. A munkavégzés, szolgáltatás végzése, cseréje lehet egyidejű és különidejű. A kaláka leggyakribb előfordulása, amikor pl. két háztartás azért hoz létre kalákát, mert valamilyen előrelátható munka miatt szükségesnek látszik kettejük munkaerejének egyesítése. A tervezett, csoportos kaláka estében viszont lehetséges olyan változat is, ahol a háztartás a viszonzást más háztartásoktól kapja, mint akinek segített.

 

http://users.atw.hu/ad-kap-tar/kalaka.htm cikke szerint a kaláka: munkacsere adatbank.

A Kanadában "Zöld dollár"-nak, az Egyesült Királyságban "LET System"- nek nevezett munkacsere adatbank, melynek Magyarországon mint "KALÁKA" több száz éves hagyománya van. Ez egy erkölcsi kötelezettségvállalási rendszer, ahol egy számomra elvégzett munkát viszonzok valakinek, aki szintén a kaláka tagja. Ezzel olyan minőségű szolgáltatáshoz jutok, amilyet igénylek, illetve előre elfogadok.

 

A kaláka alkalmazásának ésszerűségét a háztartás szemszögéből legjobban egy építkezés példáján lehet bemutatni. A túl gyors és az elhúzódó építkezés egyaránt növeli az egyéb költségeket:

„A túl gyors építkezés során:

  • a sietség miatt az építkezőt többletszervezési idő és költség sújthatja,
  • meg kell fizetni a munka legmagasabb piaci árát, hogy a felvonulási idő a minimális, a munka hatékonysága maximális legyen;
  • mindehhez sok pénz kell, aminek megszerzése vagy többletkamat-terheket, vagy
    többletkötelezettséget jelenthet;
  • a sietség ronthatja az építés minőségét is.”

 

Az építkezés elhúzódásából fakadó többletköltségek:

  • az anyagok, szolgáltatások árának emelkedése;
  • az infláció miatt a pénz értékének csökkenése;
  • a tárolás költségeinek növekedése
  • a már meglévő épületrészek állagromlását helyrehozandó többlet-anyagköltség és -munka;
  • az építkezés alatti lakásmegoldás kiadásai.

 

A megoldás a kaláka, mely az állam számára olyan ingyenmunka, ami

  • által a lakosság szükségleteinek kielégítése javul,
  • növeli a nemzeti vagyont, és
  • a fogyasztásnövelés vágyát kielégítve egyfelől leköti az emberek „szabad idejét”, másfelől sikerérzethez juttatja őket.
  • jelentősége népgazdasági méretekben is nagy, a más háztartások számára végzett munka 2000-ben 144-208 milliárd forint értékű, vagyis a lakosság éves jövedelmének kb. 2%-át teszi ki.

 

A munka hatékonyságának növelése gyakran elsődleges célja a kalákának. Ilyenkor a háztartások maguk is elvégezhetnék a munkát, de mivel a kaláka során bekövetkező munkamegosztás és/vagy munkaegyesítés megnöveli a munkavégzés hatékonyságát, ezért az erőforrásaikkal racionálisan gazdálkodó háztartások kalákát hoznak létre, ahelyett hogy külön-külön küszködnének A különböző szaktudással rendelkező háztartások ily módon mentesülnek a beruházástól és a fenntartási költségektől (tanulástól), a munkavégzés szakszerűbbé, jobb minőségűvé válik többletráfordítás nélkül. A munka egyesítése gyorsabb és hatékonyabb munkavégzést tesz lehetővé, továbbá csökkenti a szükséges kiszolgáló személyzet létszámát.

A kaláka nem csupán hasznos, a piaci munkánál bizonyos helyzetekben előnyösebben alkalmazható, az otthoni munkához jól társítható, annak hatékonyságát fokozó, a védekezést és a zavarelhárítást jól szolgáló intézmény, hanem gond és feszültségforrás is lehet a háztartás számára.

 

Lehet-e ma kalákában dolgozni?

Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség (OMMF) tájékoztatója szerint a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (Met.) szerint foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minősül minden olyan jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya a foglalkoztatónak ellenérték fejében végzett munka.

Nem minősül tehát foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak a szívességi munka, amely olyan ellenérték nélkül végzett tevékenység, ahol a munkavégzés alapja nem egy fizetési kötelezettséget is tartalmazó megállapodás, hanem baráti vagy családi kötelék.

 

Tehát a kalákázás nem tilos

Viszont a munkaügyi hatóság ellenőrizheti és minősítheti a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti jogviszonyt. Ehhez a foglalkoztatónak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a nála végzett munka a polgári jellegű jogviszonyok alapján, vagy ellenérték nélkül történt.

A szívességi, kaláka munka alapvető jellemzői, hogy ellenérték nélkül, szívességi alapon, segítségképpen zajlanak, családi köteléken, rokoni, jószomszédi, baráti kapcsolatokon alapulnak. Az ellátandó feladat folyamatossága, ismétlődő jellege, rendszeressége ezekre a munkavégzésekre nem jellemző. Tipikusan egyszeri, alkalmi jellegű munkákról van szó. A munkakört nem határozzák meg, a segédkezők bármikor elhagyhatják a helyszínt, pihenhetnek; érkezésük is belátásukra van bízva.

 

Gyakran tapasztalható ilyen jellegű munkavégzés a családi házak építése során szükséges segédmunkálatoknál. Ezek a munkavégzések általában néhány órát, illetve 1-2 napot (tipikusan szombat-vasárnap) vesznek igénybe. Ha valaki hosszabb időn át (heteken keresztül, hétköznapokon) dolgozik a foglalkoztatónak, nem életszerű, hogy ingyen, szívességből dolgozna. Az elvégzendő munka sürgőssége, rövid időtartama nem alapozza meg a szívességi munka elfogadását.

 

A természetbeni juttatás is fizetésnek minősül

A szívességi munka és a szabálytalan foglalkoztatás elhatárolásakor az egyik legfontosabb az ellenérték meghatározása. Nem minősíthető a munkavégzés (tevékenység) a munkajog hatálya alá tartozónak, amennyiben ellenérték nem állapítható meg. Az ellenérték azonban nemcsak pénzbeli kifizetés lehet. A munkaviszony megállapítása szempontjából a pénzbeli juttatáson túl az úgynevezett természetbeni (szociális) juttatás is ellenérték lehet, így fizetésnek tekinti a munkaügyi hatóság, ha a munkát végző szállást, élelmet, tűzifát vagy szolgáltatást, stb. kap munkájáért. Ugyanakkor nem tekinthető munkabérnek, ha a jelenlévők gesztus értékű viszonzást kapnak. Azaz olyan mértékű juttatást, amely nem áll arányban az elvégzett munkával, mindössze figyelmességnek tekinthető.

 

A nagyobb, előzetes megállapodás szerinti mennyiségű, a munkáért cserébe adott gyümölcs, alapanyag, építőanyag stb. is ellenértéknek minősül, mivel a munkát végző éppen ezért vállalja az adott tevékenység elvégzését. Szintén ellenértéknek (munkabérnek) minősül, ha tartozást dolgoznak le, hiszen pénzösszegben kifejezhető értéke van az elvégzett munkának.

A munkaviszony tartalmi elemeit magán hordozó, rendszeres fizetés ellenében, függőségi viszonyban történő munkavégzés közeli hozzátartozó esetén is foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minősül. A jogszabályok alkalmazása szempontjából lényegtelen, hogy a felek között milyen viszony van, pl. rokoni kapcsolat, ettől függetlenül be kell tartani az előírásokat.

 

Kaláka-építkezés korlátok között

A kivitelezési szabályok - a szakszerűség érdekében, alapvetően az építtetők jogait védve - egyebek között korlátok közé szorította a kalákát is.

A legtöbb építtető jellemzően kis pénzből, családi vállalkozásként építette meg családi házát, nyaralóját, építményeit. Ilyenkor összejött a rokonság apraja-nagyja - hiszen az építkezéshez is mindenki ért - és összeadta tudásban mindazt, ami tőle tellett. Az eredmény önmagáért beszél: gyakran látni kívülről bevakolatlan, igénytelen homlokzati kialakítású, hőszigetelés nélküli házakat, szakszerűtlen kéményeket, statikailag labilis épületszerkezeteket, burkolat és szerelvények nélküli belső kialakítást. A használatbavételi engedélyezéskor, illetve a használat közben felmerült hibákat, hiányosságokat ilyenkor már nincs is kitől számon kérni.

A megfelelő, elvárt minőségű munka biztosításáért a kivitelezést és az építési folyamat szereplőinek tevékenységét jogszabályok szabályozzák.

 

Ki lehet kivitelező - Mit végezhet el önállóan a szakmunkás ?

Számtalan esetben merül fel kérdésként, hogy ki és milyen tevékenységet végezhet akkor, ha az adott személynek a szakmai hozzáértése megvan, de nincs vállalkozása vagy éppen a vállalkozása nem jogosult kivitelezési tevékenység végzésére. Egy ilyen egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolásához is számtalan jogszabályi fogalmat kell előzetesen megismernünk.

 

Építési tevékenység: építmény, építményrész, épületegyüttes megépítése, átalakítása, bővítése, felújítása, helyreállítása, korszerűsítése, karbantartása, javítása, lebontása, elmozdítása érdekében végzett építési-szerelési vagy bontási munka végzése.

Az építési szakmunka a szakirányú képesítéssel, jogszabály alapján végezhető építési-szerelési munka. Az építési-szerelési munkának pedig az építési tevékenység végzésére irányuló szakági munka minősül.

Építési szakmunkát csak az végezhet, aki az adott tevékenység végzésének megfelelő szakképesítéssel, részszakképesítéssel rendelkezik.

Tehát kalákában építési tevékenység keretében építési-szerelési szakági munkát végezni csak képesítéssel lehet és még saját részünkre se végezhetünk építési tevékenységet, ha nincs hozzá megfelelő végzettségünk.

 

Továbbá aki vállalkozó kivitelezői tevékenység végzésére nem jogosult, építőipari kivitelezési tevékenységet csak saját céljára. vagy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerinti hozzátartozó [az egyeneságbeli rokon és annak házastársa; az örökbe fogadó és a nevelőszülő; az örökbe fogadott és a nevelt gyermek; a testvér, a házastárs, az élettárs; a házastársnak, az élettársnak egyeneságbeli rokona, testvére és a testvér házastársa] céljára végezhet. Így kalákában csak a rokoni körben lehet dolgozni.

 

Az építmények teherhordó szerkezeteit nem érintő javító, karbantartó, felújító tevékenységet a munka jellegének megfelelő szakmunkás képesítéssel rendelkező személy is elvégezhet, felelős műszaki vezető nélkül is. (Javító-karbantartó tevékenység alatt az építési-szerelési munkák közül kizárólag a meglévő építmény karbantartása, helyreállítása, felújítása és javítása értendő.)

Magánszemély felelős műszaki vezető irányítása mellett csak saját céljára végezhet építési munkát, de építési szakmunkát (pl. burkolást, tetőfedést, vízvezeték-, fűtésszerelést) csak az végezhet, aki a tevékenységre jogszabályban előírt szakmai feltételekkel rendelkezik.

 

Fontos szabály az is, hogy minden építési engedélyhez kötött építési munka megvalósításához

  • műszaki megvalósítási tervdokumentáció - kiviteli terv - szükséges. (Vannak olyan kisebb jelentőségű építési munkák is, amelyek elvégzéséhez elegendő a jóváhagyott engedélyezési terv is.) Az építőipari kivitelezési tevékenység megkezdésekor ennek a kiviteli tervnek az építési munkahelyen rendelkezésre kell állnia.
  • a kivitelezőnek (kaláka kivitelezés és házilagos kivitelezés esetén is) építési naplót kell vezetnie. Az építési napló a kivitelezés egyik legfőbb dokumentuma. Az építtető elemi érdeke, hogy a benne foglaltak mindenre kiterjedjenek, hiszen a kivitelezés közbeni, illetve utána felszínre kerülő hibák, hiányosságok kijavítása, a kártérítés miatt indított peres eljárások egyedüli hitelt érdemlő dokumentuma lesz, gyakran a bírói döntések alapját is ez képezi.

 

Tekintettel arra, hogy az építtető a legtöbb esetben nem építésügyi szakértő (még ha gyakran annak is képzeli magát), ha több kivitelező dolgozik az építkezésen az építési-szerelési munka szakszerűségének folyamatos figyelemmel kísérésére építési műszaki ellenőrt kell megbíznia. Az építési műszaki ellenőr - az építtető helyett, annak nevében eljárva - az építési szerelési munka teljes folyamatában elősegíti és ellenőrzi a vonatkozó jogszabályok, hatósági előírások, szabványok, szerződések, valamint az építésügyi hatóság, illetve az építmény létesítését engedélyező hatóság által jóváhagyott építészeti műszaki terv betartását.

 

A kaláka a XX. és XXI. század fordulójának Magyarországán

Az újabb kutatási adatok alapján a magyar lakosság egy átlagos napon majdnem öt órát (280 percet) tölt otthoni (zömében háztartási) és a második gazdaság piacán végzett munkával. A fennmaradó időben a háztartások a más háztartásnak dolgoztak segítség- vagy viszonzásképpen. A kalákázásra felhasznált idő szerkezete tehát a saját háztartásban felhasznált munka szerkezetéhez hasonlít. Ugyanakkor a kalákázás esetében valamivel magasabb a munka időszakos és csoportos egyesítését igénylő (a házépítés egyes fázisai), illetve a szakértelemcseréből előnyt ígérő (építkezés és javítás, szerelés) munkák aránya is.

 

A házépítéssel kapcsolatban a kutatók azt tapasztalták, hogy miközben nagymértékben visszaesett a háztartások építkezésre és lakáskarbantartásra fordított tevékenységének ideje, addig a kalákában történő kölcsönös segítségnyújtási kedv arányában a korábbihoz képest lényegesen nem csökkent.

A legfrissebb becslés szerint is igaz, hogy a kalákázás jelentősége népgazdasági méretekben is nagy, a lakosság éves jövedelmének kb. 2%-át teszi ki.

scrollUp