Kártalanítási szabályok

létrehozva: 2015-11-20

A településrendezés talán ma hazánkban az egyetlen szakterület, amely elismeri, hogy annak gyakorlása során a tulajdonost kár érheti és szabályozza az azzal kapcsolatos kártalanítást (Étv. 30. §). Kára származik nyílván a tulajdonosnak, ha a szabályozás során a korábbi szabályozásból eredő építési jogai, lehetőségei csökkennek (kisebb beépíthetőség, kisebb épületmagasság, stb.). Itt kell megemlíteni, hogy például egy útszélesítéssel kapcsolatos szabályozás a beépíthetőség tekintetében csökkenést eredményez, hiszen az út céljára szükséges területtel kisebb telek kisebb beépíthető alapterületet eredményez. Ilyen esetben célszerű végiggondolni a szabályozást, s azt nem automatikusan végezni, azaz a telkek beépíthetőségének mértékén egyúttal emelni, oly mértékben, hogy a visszamaradó telek építési joga ne változzon. A kártalanítási igény a szabályozás hatályba lépésekor válik esedékessé, tehát már nincs kötve a tilalmat, korlátozást közlő egyedi határozat jogerőre emelkedéséhez. A kártalanítás nem jár hivatalból, azt a tulajdonosnak kell kérelmeznie. Kára származik a tulajdonosnak akkor is, ha telke nagyobb és magasabb beépítési lehetőségű más építési övezeti besorolást kap, de az új építési övezetben például az eddig építhető lakóépület helyett már csak valami közcélú épület építhető. Ilyen esetben, mivel a tulajdonos lakóépület építési joga korlátozva van és nem várható el tőle, hogy a közcélú épületet megépítse, kérheti a telkének megvételét. A tulajdonost érintő korlátozás keletkezik akkor is, amikor közút kialakítása céljából (új út vagy meglévő út szélesítése) az új szabályozás elvesz telekterületet a telekből, ám annak megvalósítása az önkormányzat részéről beláthatatlan időre elhúzódik. Ilyen esetben, a tulajdonos nem tud élni építési jogával addig, amíg az új szabályozásnak megfelelően telkéből telekalakítási eljárással le nem választja az út céljára kijelölt telekrészét, hogy telke a jogszabályoknak megfelelően kialakított legyen, mert ez jogszabályban előírt feltétele egy telek beépítésének. A tulajdonos ebben az esetben is kérheti az önkormányzattól az út kialakításához szükséges telekrészének a megvételét. E jogintézmény lényegében a tulajdonosokat védi, hiszen így nem lehet őket hosszú éveken át „büntetlenül” korlátozni. A megvétel történhet pénzbeli megváltással, de történhet cseretelek adásával is, amennyiben azt a tulajdonos elfogadja. Amennyiben a megvétellel kapcsolatos kérelem benyújtásától számított öt éven belül a megvételről nem jön létre megállapodás, a telket ki kell sajátítania az önkormányzatnak. Az öt év elegendő időt biztosít az önkormányzatnak, hogy az éves költségvetései készítése során a kisajátítási költségeket is be tudja tervezni. Ennek a kisajátítási eljárásnak a megindítását ma már a megyei kormányhivatal vezetője – a tulajdonos kérelmére és a feltételek fennállása esetén – hivatalból kikényszerítheti, amennyiben az önkormányzat nem teszi meg a szükséges intézkedéseket. Megjegyzendő, hogy az eljárás megindításának ma már nem előfeltétele, hogy a kisajátítás kedvezményezettje rendelkezzen a kisajátításhoz szükséges pénzügyi fedezettel. Ebből a szempontból is nagyon fontos tehát meggondolni azt, hogy a településszerkezeti tervben rögzített nagytávlatú célok megvalósulását biztosító szabályozásra mikor kerüljön sor. A kártalanítással kapcsolatos államigazgatási eljárást az illetékes megyei kormányhivatal vezetője folytatja le.


Fontos megemlíteni, hogy amennyiben a korábbi szabályozás és az új – kevesebb építési jogot biztosító – szabályozás között több mint hét év telik el, s ez alatt a hét év alatt a tulajdonos nem élt a korábbi építési lehetőségének a kihasználásával, már nem jár neki az elvesztett építési jogok miatt keletkezett kára után kártalanítás. Ilyen esetben csak a használat gyakorlásába való beavatkozásért, és csak akkor jár kártalanítás, ha az új szabályozás a korábbi használatot megnehezíti, vagy ellehetetleníti.

 

scrollUp