Költségbecslés

Wéber László
létrehozva: 2015-11-19 / módosítva: 2017-12-11

A költségbecslés általános beruházás-szakmai kategória, a tervezett beruházás költségtervezésének eszköze, amely a beruházás előkészítése során egyre finomodik, mind pontosabb lesz. A költségbecslési tevékenység alapvetően a beruházási, létesítési döntés megalapozását szolgálja és általában eldönti a szóban forgó program (beruházás, rekonstrukció, stb.) sorsát.

 

Ritka kivételektől (például katasztrófahelyzetben szükséges munka) eltekintve a beruházási döntést mindig elsősorban gazdasági döntésként értelmezzük; a fejlesztés tervezése gazdasági kategóriákkal kezdődik és a konkrét műszaki tervezési munka elvileg a legszorosabban együtt jár annak közgazdasági vetületeinek elemzésével. A reális beruházásra, rekonstrukcióra vonatkozó végső döntés egyik alappillére, hogy a beruházónak, fejlesztőnek, befektetőnek rendelkezésére áll-e a megvalósításhoz pénzeszköz, anyagi forrás. Nyilvánvalóan más döntési szempontok (például egy termelő beruházásnál az értékesítési kilátások, piaci prognózisok, az erőforrások kockázatai, stb.) is kitüntetett fontosságúak, ám felelősen beruházást kezdeni csakis biztos pénzügyi forrás birtokában szabad. Ezt az anyagi forrást a beruházás tervezett nagysága, várható bekerülési összege figyelembevételével kell megteremteni, tehát meghatározó fontosságú: milyen biztonsággal tervezték meg, milyen pontossággal becsülték meg a várható beruházási vagy rekonstrukciós költségeket.

 

A beruházások, rekonstrukciók költségeinek jelentős részét mindig az építőipar által végzett munkákra fordítják. Természetesen komoly eltérések vannak az adott fejlesztés, átépítés rendeltetésétől függően, például egy termelő üzem vagy szennyvíztisztító létesítmény technológiai berendezései az építési munkák árát jelentősen meghaladhatják; a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a magyarországi beruházások anyagi-műszaki összetétele a következőképpen alakult:

                                                építés                            gép

2010. évben                            2.651,9                        1.790,2            milliárd Ft

2011. évben                            2.336,1                        1.986,5           

2012. évben                            2.144,2                        1.959,4            

2013. évben                            2.417,3                        2.078,4            

2014. évben                            2.628,6                        2.517,8          

2015. évben                            3.176,3                       2.733,2

2016. évben                            2,219,4                       2.538,8

 

Ezek a számok azt mutatják, hogy legalább fele részben építési-szerelési tevékenység útján jönnek létre a beruházások; érdemes ezt a kiemelt jelentőségét hangsúlyoznunk akkor is, amikor arra a felelősségre mutatunk rá, amelynek a beruházások kezdeti szakaszában folyó építési költségtervezési munkát kell jellemeznie.

 

Az építési tevékenység históriai időtávlatban megfogalmazható tapasztalata, hogy a beruházások, rekonstrukciók történetét mindig is a tervezett, korábban meghatározott, megfelelő döntéshozók által megszabott költségek túllépése jellemezte és jellemzi ma is. Úgy véljük, mégsem szabad ezt a helyzetet egy kézlegyintéssel, békés belenyugvással tudomásul venni. Természetesen az építészettörténet sok olyan jelentős alkotást ismer, amelyeket az építésüket végigkísérő pénzügyi nehézségek ellenére maradandó, esetenként korszakos jelentőségű épületekként tartunk nyilván, gondoljunk például több nevezetes katedrálisra (ugyanebben a körben élő példa az új varsói székesegyháznak az 1990-es évek elején elkezdett és tizenöt év alatt az alapozás fázisáig jutott beruházása). Ám napjainkban a felgyorsult és a globalizált verseny által vezérelt világban a pénzével gazdálkodó, felelősen gondolkodó magán- vagy közösségi beruházó egyre kevésbé engedhetné, pontosabban engedheti meg, hogy a költségek szempontjából rosszul indított beruházásokba, rekonstrukciókba fektesse a saját vagy a közösség pénzét. 

 

A pénzügyileg megalapozatlan, rosszul történő beruházás-indítás, építkezés-kezdés soha nem marad következmények nélkül; a különféle okok miatt alátervezett beruházási, építési költségek sok későbbi gond, probléma forrását jelentik és szerencsés esetben „csak” a megvalósuló létesítmény minőségének rovására mennek; szerencsétlen esetben az építési, beruházási folyamatot megállítják, felfüggesztik, esetleg menet közben programot módosítanak, változtatnak a korábbi terveken. Az egyik kifejlet sem jó, nem szolgálja az építmény, a beruházás, a rekonstrukció, végső soron a magán- vagy közösségi beruházó érdekeit. Ezt a rossz helyzetet pedig mindig megsínyli az ilyen módon elkészülő alkotás: elvész az eredeti tervezési gondolat, a szükségszerű módosítások újabb kényszereket szülnek, a létesítmény nem fog optimálisan működni, nemegyszer félbemarad, nem lesz befejezhető.

Egyértelműen úgy véljük, hogy ez az említett nem kívánt beruházási helyzet sok tekintetben megelőzhető a szakmailag megalapozott, előrelátó műszaki- és költségtervezéssel; azzal a munkával, amely a döntéshozókat a szükséges időpontokban, kellő részletezettséggel és figyelemfelhívással tájékoztatja a projekt aktuális kilátásairól, tervezett adatairól, mindenek előtt a várható költségeiről. Ha a fejlesztés, rekonstrukció felmerülésének első pillanatától súlyának megfelelő kérdésként kezelik a költségek tervezésének ügyét, ha a műszaki tervezés és a költségtervezés párhuzamosan, folyamatos visszacsatolással, egymásra-hatással halad előre, ha megbízható prognosztizációkra épül a költségek előrejelzése, akkor jelentősen csökkenthető a beruházás pénzügyi alultervezettségének veszélye.

 

A költségtervezői, költségmenedzselési munka alapját egyrészt a felhasznált adatok pontossága, megbízhatósága jelenti, másrészt az alkalmazott munkamódszer határozza meg, nevezetesen: a munka kezdetekor pontosan definiálni kell, hogy az adott költségkeret mit tartalmaz és mit nem, illetve következetesen állandónak kell tekinteni a költségszerkezetet, így a folyamatosan szükséges kontroll, visszakeresés bármikor elvégezhető. Ide tartozóan jegyezzük meg, hogy az építésügy átalakítását célzó intézkedési tervről és a hozzá kapcsolódó feladatokról szóló 1567/2015. (IX. 4.) Kormányhatározat a következőképpen rendelkezik:

„4. A közepes és nagy léptékű, közpénzből illetve európai uniós forrásból megvalósuló építési beruházások támogatása

4.2. A reális költségbecslési adatok támogatása érdekében az ÉMI Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. bevonásával ki kell dolgozni és üzemeltetni kell a kötelező, tételre bontott költség-adatszolgáltatást.

Felelős: Miniszterelnökséget vezető miniszter

Határidő: 2016. január 1.”

 

A munka folyamatban van: az ÉMI keretein belül megkezdődött az Építőipari Tételes Költség-adatbázis (ÉTKA) kidolgozása, ám az eredményéről még nem számolhatunk be a szócikkünk módosításának időpontjában.

A különböző előkészítési fázisokhoz tartozó költségbecslési, költségtervezési módszerek sokfélék lehetnek és különféle (az eredmény pontosságával általában egyenes arányban álló) munkaidő-ráfordítást igényelnek. A legegyszerűbb, lényegében a szakértő megérzésén alapuló metódus a projektötlet értékelését célozza; ezeket a szakzsargonban „hasraütés-szerű becsléseknek” nevezik és a pontosságuk csaknem teljes egészében a becslő szakember tudásától függ. Ezzel a rövid számítással azt lehet eldönteni, hogy érdemes-e egyáltalán majd egy pontosabb költségbecslést végezni. Jobb közelítést ad a „durva nagyságrendben” való becslés, amely más, hasonló projektek adataira épül. Az építési projektek konkrét előkészítésére, a részletes becslések elkészítésére a szakirodalom által parametrikus becslési módszernek nevezett technika a jellemző, amikor a munkavégzés alapegységét szorozza a szakember a megfelelő egységnyi adattal és ezek összegzésével kapja meg a projekt egészének várható költségét. Ez az un. „lentről felfelé becslés” elvének felel meg, a munka a projekttervezés lépései mentén, végső soron konkrét specifikációk alapján készül. Ez a költségbecslési, igazából költségtervezési tevékenység hosszú ideig tart, a műszaki tervek érlelésével és elkészítésével párhuzamosan folyamatosan újra és újra kalkulálva a tervezett költségeket. Ebből az idő- és szaktudás-igényességéből fakadóan általában komoly költségekkel is jár; ez is aláhúzza a részletes becsléseket megelőző hasraütés-szerű, majd a durva nagyságrendi becslések fontosságát

 

Nyilvánvaló, hogy soha nem lehet egy bonyolult beruházás, felújítás valamennyi költségét a befejezés időszakára előrevetítve egészen pontosan meghatározni, ám a „megfelelő időpontban” kezelhető tényezők minél pontosabb ismerete sokat segít ezen a gondon. Úgy véljük, hogy a leggondosabb költségtervezéssel sem kalkulálható a beruházásról, rekonstrukcióról szóló döntés meghozatalának időpontjában például a kivitelezés közben történő szükségszerű módosítások költségkihatása. Legyen szó akár váratlan műszaki problémákról (például egy új beruházásnál a talajviszonyok rosszabbak az előre feltételezettnél, vagy egy rekonstrukció során a leggondosabb előzetes feltárások ellenére előfordulhat a meglévő épületszerkezetek megerősítésének szükségessége, stb.), a tulajdonos üzleti döntési körében felmerülő változtatásról (például a bérbe adandó területek megváltoztatása, vagy a tervezett technológiai berendezések kedvezőbb forrásból való beszerzése csak bizonyos műszaki feltételek megváltoztatása mellett lehetséges, stb.). Emellett lehetségesek a beruházást érő olyan objektív hatások, amelyeket a maximális előrelátással sem lehetett az adott költségtervezési időpontban előre látni (például egy hosszú időtartam alatt megvalósuló beruházás esetén a megvalósítási időszakra vonatkozó árváltozási indexek váratlan növekedése vagy olyan új műszaki előírások életbe léptetése, amelyek a későbbi üzemeltetési, illetve élet- és vagyonbiztonságot szolgálják). Ezeknek az előre nem látható változtatásoknak a kezelésére szolgál a kezdeti költségtervezés időszakában a beruházás tartalékkerete, amelyet a költségtervezőnek a helyi és rendeltetési sajátosságoknak, a konkrét terveknek megfelelően kell meghatároznia; általában indokolt, hogy ennek mértéke a tervezés előrehaladásával, a bizonytalanságok és kockázatok csökkenésével egyre kisebb legyen – ám a mértéke csak az adott beruházás, rekonstrukció használatba vétele után futhat ki nullára. Megjegyezzük, hogy a projektet érő objektív hatások mellett lehetségesek szubjektív hatások is, amelyek a szóban forgó fejlesztést, rekonstrukciót befolyásolhatják – ilyenek például a tervek hibái, a projektet irányító team alkalmatlansága, stb. Felesleges bizonyítani, hogy ezeknek a tényezőknek a költségekre (és nemegyszer az egész fejlesztésre) gyakorolt negatív hatását semmilyen tartalékkerettel nem lehet kézben tartani.

 

Köztudott, hogy a lényeges beruházási döntések meghozatalakor sokszor nem csak szakmai, hanem politikai, esetleg presztízs-szempontok is szerepet játszanak - nemegyszer főszerepet. Ennek ellenére azt hangsúlyozzuk, hogy a szakmai aspektusok szerint elvégzendő, illetve elvégzett műszaki- és költségtervezés felelőssége az ezen dolgozó szakembereké, az ő kötelességük a legjobb tudásuk és információik birtokában minél megalapozottabb döntés-előkészítő prognózist megfogalmazni és az arról folyó egyeztetések, tárgyalások során azt megvédeni. Biztos, hogy a beruházó, döntéshozó előtt komoly viták folynak a tervezett költségekről, gyakran elfelejtkezve a költség – idő – minőség (tartalom) egyensúlyáról. Ilyenkor a szakmai érveknek amellett kell szólniuk, hogy e három tényezőt együttesen vizsgálják és egymásra hatásuk ismeretében változtassanak a költségkereteken. A döntéshozókat ilyen módon kellő információval ellátva kell megteremteni a felelős döntés alapját – ezeknek az információknak a szükséges figyelembe vétele azonban sokszor túlmutat az ezzel foglalkozó szakemberek kompetenciáján.

 

A döntéshozatalhoz szükséges tervezés fázisa után, az előzőek szerint elkezdett beruházás, rekonstrukció folyamatában is nagyon fontos szerepet kell betöltenie a konkrét tervezés és a kivitelezés időszakában a beruházói költségmenedzsmentnek. Ez a munka hozza felszínre a tervezés és a megvalósítás különböző fázisaiban a várható beruházási, építési költségeket és ha megbízható adatokat szolgáltat ebben a körben a megfelelő döntéshozó számára, akkor nagy valószínűséggel elkerülhetők a beruházási források idő előtti kimerülése miatti konfliktusok, nem egyszer a beruházás leállítása, ellehetetlenülése. Ugyanakkor egyértelmű az a tény, hogy a tervezés előre haladtával a beruházás költségeit egyre kevésbé lehet módosítani, a költségek hatékony kézben tartása leginkább a kezdeti fázisban lehetséges – akkor, amikor a műszaki megoldások még nem véglegesek, amikor választási lehetőségek vannak a tervezők és döntéshozók kezében; éppen ezért hangsúlyozzuk az időben való informálódásuk szükségességét. Megalapozottan csakis a várható költségek ismeretében hozhatók meg a folyamatosan előrehaladó tervezéssel és a későbbi kivitelezéssel kapcsolatos döntések jó része. Miután a beruházó, fejlesztő meghatározta a beruházásra, illetve az építési feladatokra szánt keretösszeget, a beruházás teljes időszakában szükséges a költségek folyamatos újrahatározása és figyelése, hiszen az eltérésektől függően hozhatók meg a szükséges beruházói intézkedések. Persze nemcsak a csökkentések irányában - egy beruházás során esetleg megtakarítás is mutatkozhat, amit vagy a szóban forgó építmény színvonalának emelésére, vagy más célra fordíthatnak.

 

Az előzőekben leírtakat vázlatosan, az egyes költségbecslési szinteket az építési beruházási folyamat főbb lépéseihez rendelve a következőképpen foglalhatjuk össze:

 

   A BERUHÁZÁSI FOLYAMAT LÉPÉSEI                    KÖLTSÉGBECSLÉSI SZINTEK

Kezdeményezés - összehangolt beruházási szándék             első, durva kts. becslés

Előzetes megvalósíthatósági tanulmány készítése,

            programváltozatok, megvalósíthatósági

            tanulmány készítése, elvi építési engedély                beruházási költségterv

 

A megvalósításhoz szükséges feltételek biztosítása, 

            építési engedély                                                         „tételes” költségbecslés

 

A kivitelező kiválasztása, tenderterv                                    (tételes) beruházói kv. , mérnökár

 

Kivitelezési szerződéskötés                                                     szerződéses ár

 

Kivitelezés – változ(tat)ások                                                 beruházói költségmenedzsment

 

Átadás-átvétel, használatbevétel, üzembe helyezés              tényleges beruházási költségek

 

Az előzőekben röviden vázolt költségbecslési folyamattal, költségtervezéssel nem tévesztendő össze a közbeszerzési folyamatban alkalmazandó ún. becsült érték fogalma. Erről a hatályos 2015. évi CXLIII. törvény a közbeszerzésekről így szól:

„17. § (5) Az építési beruházás becsült értékének megállapításakor a teljes – műszaki és gazdasági szempontból funkcionális egységet képező – építési beruházásért járó ellenértéket kell figyelembe venni. Az építési beruházás becsült értékébe be kell számítani a megvalósításához szükséges, az ajánlatkérő által rendelkezésre bocsátott áruk és szolgáltatások becsült értékét is.”

 

A közbeszerzés becsült értékének meghatározási módjáról az építési beruházások, valamint az építési beruházásokhoz kapcsolódó tervező és mérnöki szolgáltatások közbeszerzésének részletes szabályairól szóló 322/2015. (X. 30.) Kormányrendelet így rendelkezik:

„13. § (1) Az építési beruházás becsült értékének meghatározásakor – a Kbt. 17. § (5) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – az ajánlatkérőnek az engedélyhez kötött építési tevékenység esetén a jogerős építési engedéllyel jóváhagyott engedélyezési terv, vagy kiviteli terv vagy egyesített engedélyezési és kiviteli terv alapján, a közbeszerzés megkezdését megelőző 12 hónapnál nem régebben készült – szükség esetén a közbeszerzési eljárás megkezdésének időpontjára aktualizált – költségvetést kell irányadónak tekinteni, amely tartalmazza az építési beruházással kapcsolatban felmerülő valamennyi szükséges munkatételt. A 14. § (4) bekezdés a) pontja szerinti esetben az építési beruházás becsült értékének meghatározásakor a jóváhagyási terv alapján elkészített, az építési beruházással kapcsolatban felmerülő valamennyi szükséges munkatételt tartalmazó, a közbeszerzés megkezdését megelőző 12 hónapnál nem régebben készült – szükség esetén a közbeszerzési eljárás megkezdésének időpontjára aktualizált – költségbecslést kell irányadónak tekinteni.

(2) A Kbt. 19. § (3) bekezdése alkalmazásában ugyanazon építési beruházásnak tekintendő az építési engedélyben több megvalósulási szakaszra bontott építési beruházás is (az egyes megvalósulási szakaszokban megépített építmények, építményrészek együttesen).

(3) Az ajánlatkérő a közbeszerzés becsült értékébe a tartalékkeretet is köteles beszámítani.”

 

Az előző jogszabály-idézetekből láthatjuk, hogy azok nem határoznak meg kötelezően alkalmazandó költségbecslési módszereket, ugyanakkor a Közbeszerzési törvény 16. § (5) bekezdése szerint „a Közbeszerzési Hatóság a becsült érték meghatározásának egyes módszereiről, illetve a módszer megválasztásának szempontjairól útmutatót ad ki.” Mindezzel együtt hangsúlyozzuk: a jó eredményre vezető költségbecslési szisztéma megválasztása és korrekt alkalmazása az építtető, beruházó egyértelmű felelőssége.

scrollUp