Költségoptimalizált szint

létrehozva: 2015-11-19 / módosítva: 2017-06-07

Nyilvánvaló tény, hogyha jobban szigeteljük az épületeket, akkor kevesebb energiát kell használni télen a fűtéshez. Az is belátható, hogy jobb hatásfokú fűtőberendezéssel kevesebb tüzelőanyag is elég, hogy ugyanolyan meleg legyen. De vajon megéri-e a drágább kazán, megéri-e napelemet tenni a tetőre, és hol a határ ahhoz, hogy a szigetelés költsége megtérüljön a gázszámlában? Erre ad választ az épületek energiahatékonyságának költség-optimalizált szintje. Ez egy számítás, amelyben az épület várható élettartama alatti összes költséget összeadják, és figyelembe veszik a finanszírozási költségeket is, valamint azt, ha egy berendezést karban kell tartani, vagy élettartama rövidebb és ezért cserélni kell a figyelembe vett időszak alatt.

 

Az épületek energiateljesítményéről szóló 2002/91/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv előírta a tagállamok számára, hogy nemzeti számítási módszertan alapján határozzák meg az épületek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelményeket. Ugyanakkor nem tartalmazott részletes útmutatást arra vonatkozóan, hogy ezt milyen módon kell elvégezni.

Az ezt az irányelvet átdolgozó, az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban irányelv) 4. cikke szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a tagállami energiahatékonysági minimumkövetelmények költség-optimalizált szinten legyenek megállapítva. E költség-optimalizált szintek meghatározására a 244/2012/EU rendeletben (a továbbiakban: rendelet, melynek helyesbített szövegét a 312/2013/EU rendelet tartalmazza) közzétett, európai szinten egységes, de nemzeti paraméterekkel kiegészített, összehasonlító módszertani keretet kell alkalmazniuk.

Költség-optimalizált szint az energiahatékonyság azon szintje, amely a megadott számítási időszak alatt egy épület működése során a legalacsonyabb költséget eredményezi, ahol a legalacsonyabb költséget az energiához kapcsolódó befektetési költségek, a karbantartási és üzemeltetési költségek (ezen belül az energiaköltségek és ‑megtakarítások, az épület fajtája és adott esetben az előállított energiából származó bevételek), valamint adott esetben az ártalmatlanítási költségek figyelembevételével kell meghatározni.

A számítások során a tagállamoknak a megadott kezdőévet kell alkalmazni, és a meghatározott kalkulációs időszakot kellett alapul venni (ez a rendelet szerint 30 év volt) és a meghatározott költségkategóriákat kell alkalmazni. A széndioxid-kibocsátási költségek tekintetében minimális alsó határként az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszerben alkalmazott árak jelenlegi előrejelzését kell alkalmazniuk.

Tagállami szinten kellett megállapítani az épületek és/vagy épületelemek becsült gazdasági élettartamát, a diszkontrátát, az energiahordozók, termékek, rendszerek költségeit, karbantartási költségeket, működtetési költségeket és munkaköltségeket. Szintén a tagállami primerenergia-tényezőket kell használni. Azonban az energiahordozók tekintetében a javasolt áraktól eltérhettek.

A tagállamok épületállományára jellemző, új, illetve meglévő épülettípusokat kellett kiválasztani a rendeletben megadott számban. Ezeknek az épülettípusoknak különböző korszerűsítési, felújítási változatainak globális költségeit kellett kiszámítani a megadott számítási időszakra vonatkozóan jelenértéken. A számítási-módszertani keret alkalmazása során a költség-optimalizált szinteket mind makrogazdasági, mind pénzügyi szemlélettel ki kellett számítani, de a rendelet tagállami hatáskörbe utalta annak meghatározását, hogy e számítások közül melyiknek az eredménye legyen az a nemzeti referenciaérték, amelynek tükrében a hatályos nemzeti energiahatékonysági minimumkövetelményeket értékelik. A különböző felújítási csomagok közül kellett kiválasztani, hogy a legalacsonyabb globális költség mellett a milyen energiahatékonysági szint mellett valósul meg az egyes épülettípusok esetében.

A magyarországi épületállományra vonatkozó költség-optimalizált felújítási szintre vonatkozó számításokat és háttértanulmányt az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ készítette 2012-ben és 2013-ban. A szakmai anyag az Energiaklub honlapján elérhető: a http://www.energiaklub.hu/projekt/epuletek-energetikai-kovetelmenyeinek-koltsegoptimalizalasa-kutatas oldalon.

A számítás menete:

  • A vizsgálat alapját a hazai épületállomány jellegzetes meglévő épülettípusai felújítása, új építésű épületek egyaránt képezték. A rendelet által előírt, kötelezően vizsgálandó épülettípusok:
    • családi házak
    • társasházak
    • irodaépületek
    • a 2010/31/EU irányelv I. mellékletének 5/d – 5/i bekezdései szerinti egyéb épületek közül azok, amelyekre nemzeti követelményértékek vannak érvényben. Ez a hatályos hazai szabályozás szerint az oktatási épületeket jelenti.
  • Minden épületkategória esetében legalább egy referenciaépületet kellett meghatározni az új épületekre, legalább kettőt pedig a meglévő, jelentős felújításra váró épületekre vonatkozóan. A hazai épületállomány jellegére tekintettel családi házakból 5 különböző meglévő szerkezetű és fűtési rendszerű épülettípus került vizsgálatra.
  • Minden épülettípus esetében 12-21 korszerűsítési csomag hatását vizsgálták, beleértve az ablakcserét, az épületek szigetelését három különböző szinten, továbbá az épületgépészeti rendszerek egyenkénti, vagy komplex cseréjét és megújuló energiaforrások alkalmazását.
  • Meghatározták épülettípusonként az egyes korszerűsítési javaslatok esetében a primer energiára vetített éves energiaigényt.
  • Meghatározták a globális költségeket a rendeletben meghatározott költségkategóriák és számítási módszertan szerint valamennyi épülettípusra és korszerűsítési változatra.
  • Elkészült az érzékenységi vizsgálat a bizonyos bemenő paraméterek (energiaárak és diszkontráta) tekintetében, azaz milyen hatásuk van a költség-optimalizált szintekre vonatkozóan.
  • A különböző energiahatékonysági intézkedésekhez tartozó globális költségek összehasonlításával került sor a költség-optimumok meghatározására.
  • A rendeletben meghatározott módon összehasonlításra kerültek az energiahatékonysági költség-optimális szintek a jelenleg érvényben lévő nemzeti követelményértékekkel.

A kutatás főbb megállapításai:

  • A meglévő épületek nagy részében annak az esetnek a globális költsége a legmagasabb, amikor az épületet nem újítják fel, azaz marad az eredeti állapotában a megadott kalkulációs időszak alatt és az energiafogyasztás is változatlan.
  • A kizárólag ablakcserével történő felújítás csak az iskoláknál jelentett számottevő csökkenést a globális költségek tekintetében, általában az energiahatékonyság szempontjából sem eredményez lényeges javulást. Az ilyen korszerűsítések esetében épületkárok is felléphetnek.
  • Kedvező a határoló szerkezetek teljes körű kiegészítő hőszigetelése
  • A költség-optimum eléréséhez az esetek egyharmadában már komplex felújítás szükséges; azaz a kiegészítő hőszigetelés, az ablakcsere és a gépészeti felújítás együttesen.
  • A viszonylag jó hőszigetelésű épületek korszerűsítése esetében a gépészeti felújításban a kazáncsere, alapvezetékek hőszigetelése és helyiségenkénti szabályozók (termosztatikus szelep) beépítése jelentős előrelépést jelent.
  • Kedvező még családi házak esetében a földgázfűtésről fatüzelésre való átállás. Ez nem alkalmazható minden esetben, továbbá sűrűn lakott települések esetében nem javasolható.
  • A vizsgált esetekben a hőszivattyúk és a pelletkazán beépítése az energiamegtakarítás ellenére a halmozott költségek tekintetében nem eredményezett javulást.

 

A költség-optimalizált követelmények bevezetéséről még 2013-ban, a 1246/2013. (IV. 30.) kormányhatározatban született döntés[1] az uniós kötelezettség és hazai számítások alapján. A 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet módosítása pedig 2014. márciusában jelent meg[2]. A jogszabályban megjelent követelmények az egyes épülettípusok esetében számított költség-optimum követelmények átlagos értékeit tartalmazzák. A költség-optimális követelmények pályázatok vagy állami támogatás esetében 2015. január 1-jétől, egyéb esetben 2018. január 1-jétől kötelezően alkalmazandók.

Az európai országok költség-optimalizált követelményszintjére vonatkozó számítások és más háttértanulmányok megtalálhatók az Európai Bizottság honlapján:

 https://ec.europa.eu/energy/en/topics/energy-efficiency/buildings

 


[1] Az épületek energiahatékonyságának követelményeiről és az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti költségoptimalizált követelményszint eléréséről szóló 1246/2013. (IV. 30.) kormányhatározat

[2] Az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet módosításáról szóló 20/2014. (III. 7.) BM rendelet

 

scrollUp