Költségvetés

létrehozva: 2015-11-19

A költségvetés az építési, illetve építőipari beruházás, tervezés és kivitelezés fontos eszköze, amely nélkül az építési beruházás tervezése, lebonyolítása, ellenőrzés, aktiválása, illetve az építőipari vállalkozás, termelés-előkészítés, termelésirányítás, elszámolás elképzelhetetlen.

 

Az építőipari termelés egyik alapvető sajátossága, hogy az építési munka mindig igen bonyolult műszaki feladat, így az elvégzendő tevékenységek csak bővebb kifejtéssel: a műszaki (ajánlati vagy kiviteli) tervek mellett műszaki leírásokkal, költségvetési szövegkiírásokkal, minőségi és mennyiségi jegyzékekkel, stb. határozhatók meg egyértelműen.

 

Ez utóbb felsorolt dokumentáció-részek verbális információkat adnak az adott építmény műszaki tervei mellé, szervesen kiegészítik azokat. Ebben a csoportban kiemelt szerepelt tölt be a költségvetés, amely a vonatkozó egységárakkal teljessé téve nem csak műszaki, hanem gazdasági információkat is hordoz: az adott munkatétel árát határozza meg, illetve ezek összesítéseként az építmény (várható) árát fogalmazza meg.

 

A műszaki tartalomra vonatkozóan tudjuk, hogy a tervek – a műfajukból fakadóan – sok olyan adatot nem tudnak közölni, amelyek az adott munka, feladat pontos meghatározásához szükségesek: több minőségi, technológiai, egyéb információ csak szabatos, a szakmagyakorlás általános hagyományainak, pontosabban annak elveinek megfelelő szövegben közölhető. Mint ahogy a különböző mélységű tervek információtartalma más és más, nyilvánvalóan a hozzájuk rendelt költségvetések is különbözőek. Egyértelmű, hogy a költségvetésre, mint szövegre minden esetben szükség van a kiviteli tervdokumentáció részeként, még akkor is, ha azt – valamilyen oknál fogva – a költségek meghatározásához nem is használnák fel. A tenderterv, ajánlati terv esetében is mindenképpen ajánlatosnak véljük a költségvetés elkészítését, ám a nagyobb léptékű, többségében M=1:100, M=1:200, esetleg M=1:500 méretarányú tervek (építési engedélyezési tervdokumentáció, programterv, beépítési terv, stb.) esetében a műszaki tervek mellé a verbális magyarázatokat különböző részletezettségű műleírások adják. Ezek az információk különösen fontosak, ha a tervek tulajdonosa arra használja őket, hogy árajánlatot kérjen az azokban foglalt műszaki tartalomra. Ilyenkor a minden ajánlattevő számára azonos részletezettségű és azonos tartalmú dokumentáció alapvető követelmény, ha az ajánlatkérő valóban pontosan összehasonlítható árajánlatokat akar kézhez kapni.

 

A témát részleteiben elemezve elsőként arról szólunk, hogy milyennek kell lennie ennek a bizonyos verbális információnak, azaz a költségvetési kiírási szövegnek. A költségvetés legkisebb önálló elemét tételnek nevezik – ez tartalmazza mindazon információkat, amelyek szükségesek a tervezett műszaki megoldással kapcsolatban, annak kiegészítéseként, azaz

 

  • az elkészítendő munka, szerkezet, illetve megvalósítandó állapot megnevezését,
  • az elkészítendő szerkezet anyagainak minőségét, a jellemző méretét,
  • minden szükséges tervezői utasítást, megjegyzést,
  • a szükséges estekben előírt technológiát, illetve ahhoz kapcsolódva az építésgépesítés módját,
  • általánosságban a megvalósítás helyét,
  • minden, az adott munka, szerkezet árára kiható feltételt.

 

Praktikusan, a szakmagyakorlás kialakult szokásai szerint a költségvetési kiírást valamilyen általánosan elismert, elfogadott költségvetési rendszerben készítik el – ez napjaink gyakorlatában az előkalkulációs normákon alapuló, munkanemi tagolású rendszer, amiről ebben az alfejezetben a későbbiekben még szólunk. A kiírónak ismernie kell ezeket a szisztémákat, a munkája megkezdésekor el kell köteleznie magát valamelyik mellett – fontos, hogy következetesen alkalmazza majd, ne keveredjenek bele más költségvetés-felépítési rendszerek elemei, mert ez a költségvetést később alkalmazó szakemberek számára tenné kezelhetetlenné a kiírást. A kiírási szöveget – amennyiben annak műszaki tartalma megegyezik a felhasznált rendszer valamelyik elemével – célszerűen alkalmazni kell, azaz egyszerűen át kell venni a gyűjteményből, kiegészítve a specifikáció szerinti pontos megfogalmazással. Ha nincs pontosan azonosítható tétel, akkor egy műszakilag közeleső tétel módosításával állítható elő a költségvetési tétel szövege és tartalma; ez a „módosított” tétel. Amennyiben ilyen, a kiírandó műszaki tartalomhoz hasonló tétel sem akad a kiválasztott norma-, illetve költségvetési rendszerben, akkor „különleges” tételként kell megfogalmazni az elvégzendő feladatot. Ezekről a kérdésekről is olvashatunk még ebben az alfejezetben.

 

Ezekkel a szöveges információkkal, a költségvetési kiírással és a műszaki leírásokkal válik igazán meghatározottá az adott feladat műszaki tartalma – ugyanakkor azonban az is fontos, hogy ne váljon túlhatározottá, így a terveknek és a terveket kiegészítő verbális információknak, magyarázatoknak, költségvetési szövegeknek a konkrétságuk mellett kellően nyitottaknak is kell lenniük, azaz ne korlátozzák a versenyt, ne hozzanak egy-egy betervezett terméket, szerkezetet privilegizált helyzetbe. Legyen verseny a műszaki megoldások között is, győzzön az ajánlatkérő szempontjai szerint legoptimálisabb változat. Ez az idea öltött testet az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) megszövegezésekor az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összhangjáról; az irányelv így fogalmaz:

 

„(74) A közbeszerzők által kidolgozott műszaki leírásoknak lehetővé kell tenniük a közbeszerzésben a verseny biztosítását, valamint a közbeszerzés keretében a fenntarthatósági célok elérését. E célból lehetővé kell tenni a piacon jelen lévő műszaki megoldások, szabványok és műszaki leírások sokféleségét tükröző ajánlatok benyújtását, ideértve az építési beruházásokhoz, árukhoz és szolgáltatásokhoz kapcsolódó gyártási folyamatok életciklusával és fenntarthatóságával kapcsolatos teljesítménykritériumokra épülő megoldásokat, standardokat és előírásokat is.

 

Ennek megfelelően a műszaki leírásokat olyan módon kell összeállítani, amely kivédi a verseny olyan követelmények révén történő mesterséges korlátozását, amelyek egy konkrét gazdasági szereplőnek kedveznek azáltal, hogy az adott gazdasági szereplő által rendszerint kínált áruk, szolgáltatások vagy építési beruházások fő jellemzőit tükrözik. A műszaki leírásoknak a funkcionális és teljesítménybeli követelmények megadásával történő összeállítása általában lehetővé teszi e cél lehető legmegfelelőbb módon történő megvalósítását. A funkcionalitáshoz és a teljesítményhez kapcsolódó követelmények az innovációnak is kedvező eszközök a közbeszerzés során, amelyeket a lehető legszélesebb körben alkalmazni kell. Amennyiben európai standardra vagy annak hiányában nemzeti standardra történik hivatkozás, az ajánlatkérő szerveknek az ezekkel egyenértékű előírásokon alapuló ajánlatokat is figyelembe kell venniük. A kért jelöléssel való egyenértékűséget az ajánlattevőnek kell bizonyítania.

 

Az egyenértékűség bizonyításához lehetővé kell tenni annak megkövetelését az ajánlattevőktől, hogy nyújtsanak be valamely harmadik személy által hitelesített bizonyítékot. Mindazonáltal más megfelelő bizonyítási eszközöknek – például a gyártó technikai dossziéjának – a használatát is meg kell engedni, ha az érintett gazdasági szereplő nem jut hozzá ilyen tanúsítványokhoz vagy vizsgálati eredményekhez, illetve nincs lehetősége azoknak az adott határidőn belüli megszerzésére, feltéve, hogy az érintett gazdasági szereplő azok révén bizonyítani tudja, hogy az adott építési beruházás, áru vagy szolgáltatás megfelel a műszaki leírásban, az odaítélési szempontokban vagy a szerződésteljesítési feltételekben foglalt követelményeknek vagy kritériumoknak.”

Az irányelv ebben a kérdésben további leírást is közöl:

 

„42. cikk - Műszaki leírás

 

(1)   A VII. melléklet 1. pontjában meghatározott műszaki leírást fel kell tüntetni a közbeszerzési dokumentációban. A műszaki leírás meg határozza az építési beruházás, a szolgáltatás vagy az áru kívánt tulajdonságait.

 

E tulajdonságok utalhatnak a kért építési beruházás, áru vagy szolgáltatás előállításának, illetve nyújtásának folyamatára vagy módszerére, vagy az életciklusa bármely más szakaszának valamely konkrét folyamatára, még akkor is, ha ezek a tényezők nem képezik a szerződés lényegét, feltéve, hogy kapcsolódnak a szerződés tárgyához, valamint a szerződés értékéhez és céljaihoz képest arányosak.

 

A műszaki leírás meghatározhatja továbbá, hogy szükség lesz-e a szellemitulajdon-jogok átruházására.

 

Minden olyan beszerzés esetében, amelyet természetes személyek – akár a nagyközönség, akár az ajánlatkérő szerv alkalmazottai – általi felhasználásra szánnak, a megfelelően indokolt esetektől eltekintve a műszaki leírást úgy kell megállapítani, hogy az figyelembe vegye a fogyatékossággal élő személyek számára való hozzáférhetőség és a valamennyi felhasználó számára alkalmas kialakítás szempontjait.

 

Amennyiben uniós jogalkotási aktusban kötelező hozzáférhetőségi követelményeket fogadnak el, a műszaki leírást – amennyiben a fogyatékossággal élő személyek számára való hozzáférhetőség vagy a valamennyi felhasználó számára alkalmas kialakítás szempontjait érinti – e jogalkotási aktusra való hivatkozással kell megállapítani.

 

(2)   A műszaki leírásnak valamennyi gazdasági szereplő számára egyenlő hozzáférést kell lehetővé tennie a beszerzési eljáráshoz, és nem lehet olyan hatása, amely indokolatlanul akadályozná a verseny biztosítását a közbeszerzés során.

 

(3)   A műszaki leírást az uniós joggal összeegyeztethető kötelező nemzeti műszaki szabályok sérelme nélkül, az alábbi módok valamelyikén kell megadni:

a) a teljesítmény, illetve a funkcionális követelmények szempontjából, ideértve a környezetvédelmi jellemzőket is, feltéve, hogy a paraméterek kellően pontosak ahhoz, hogy lehetővé tegyék az ajánlattevők számára a szerződés tárgyának megállapítását, az ajánlatkérő szervek számára pedig a szerződés odaítélését;

b) a műszaki leírásra való hivatkozással és – a következő sorrendben – a következőkre történő hivatkozással: az építési beruházási munkák tervezésére, számítási módszerére és kivitelezésére, valamint az áruk felhasználására vonatkozó európai szabványokat, európai műszaki tanúsítványokat, közös műszaki leírásokat, nemzetközi szabványokat, az európai szabványügyi szervezetek által létrehozott egyéb műszaki hivatkozási rendszereket átültető nemzeti szabványok vagy – ezek bármelyikének hiányában – nemzeti szabványok, nemzeti műszaki tanúsítványok, illetve nemzeti műszaki leírások;

 

 

c) az a) pontban említett teljesítmény, illetve funkcionális követelmények alapján, az e teljesítménynek, illetve funkcionális követelményeknek való megfelelés feltételezését lehetővé tevő, a b) pontban említett műszaki leírásra történő hivatkozással;

d) egyes jellemzők tekintetében a b) pontban említett műszaki leírásra történő hivatkozással, más jellemzők tekintetében pedig az a) pontban említett teljesítményre, illetve funkcionális követelményekre történő hivatkozással.

 

(4)   A szerződés tárgya által indokolt esetek kivételével a műszaki leírás nem hivatkozhat adott gyártmányra vagy forrásra, illetve konkrét eljárásra, amely egy adott gazdasági szereplő termékeit vagy az általa nyújtott szolgáltatásokat jellemzi, vagy védjegyre, szabadalomra, típusra vagy adott származásra vagy gyártási folyamatra, ha az egyes vállalkozások vagy termékek előnyben részesítéséhez vagy kiszorításához vezetne. Az ilyen hivatkozás kivételes esetekben megengedhető, amennyiben nem lehetséges a szerződés tárgyának (3) bekezdés szerinti, kellően pontos és érthető leírása. Az ilyen hivatkozást a „vagy azzal egyenértékű” kifejezésnek kell kísérnie.

 

(5)   Ha az ajánlatkérő szerv él a (3) bekezdés b) pontjában említett műszaki leírásra való hivatkozás lehetőségével, nem utasíthat el ajánlatot azon az alapon, hogy az ajánlatban szereplő építési beruházások, áruk vagy szolgáltatások nem felelnek meg az általa hivatkozott műszaki leírásnak, amennyiben az ajánlattevő ajánlatában bármely megfelelő eszközzel – ideértve a 44. cikkben említett bizonyítási eszközt is – bizonyítja, hogy az általa javasolt megoldások egyenértékű módon megfelelnek a műszaki leírásban meghatározott követelményeknek.

 

(6)   Ha az ajánlatkérő szerv a (3) bekezdés a) pontjában megállapított lehetőséggel élve a műszaki leírásokat a teljesítmény, illetve a funkcionális követelmények szempontjából állapítja meg, nem utasíthat vissza olyan, építési beruházásra, árubeszerzésre vagy szolgáltatásnyújtásra irányuló ajánlatot, amely megfelel valamely európai szabványt, európai műszaki tanúsítványt, közös műszaki leírást, nemzetközi szabványt vagy valamely európai szabványügyi szervezet által létrehozott műszaki referenciarendszert átültető nemzeti szabványnak, amennyiben ezek a leírások az általa megállapított teljesítményre, illetve funkcionális követelményekre vonatkoznak.

 

Az ajánlattevőnek az ajánlatában bármely megfelelő eszközzel – ideértve a 44. cikkben említetteket is – bizonyítania kell, hogy a szabványnak megfelelő építési beruházás, áru vagy szolgáltatás megfelel az ajánlatkérő szerv teljesítménybeli, illetve funkcionális követelményeinek.”

 

Végül idézzük a hivatkozott irányelvhez csatolt mellékletet:

 

VII. melléklet: EGYES MŰSZAKI LEÍRÁSOK MEGHATÁROZÁSA

 

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.   a „műszaki leírás”: az alábbiak egyikét jelenti:

 

 

 

  1. építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés esetében azoknak a műszaki előírásoknak az összessége, amelyek konkrétan a közbeszerzési dokumentációban szerepelnek, és amelyek meghatározzák, hogy az anyagoknak, termékeknek vagy áruknak milyen tulajdonságokkal kell rendelkezniük ahhoz, hogy megfeleljenek az ajánlatkérő szerv szándéka szerinti rendeltetésnek. E jellemzők közé tartozik a környezetre és éghajlatra gyakorolt hatások szintje, az egyetemes tervezés követelményeinek (többek között a fogyatékossággal élő személyek számára való elérhetőségnek) megfelelő kialakítás és a megfelelőség-értékelés, a teljesítmény, a biztonság és a méretek, beleértve a minőségbiztosítási eljárásokat, továbbá az alkalmazott terminológia és szimbólumok, a tesztelés és a tesztelési módszerek, a csomagolás, a jelölés és címkézés, a használati utasítás, valamint az építmény teljes életciklusának egyes szakaszaiban alkalmazott gyártási folyamatok és módszerek. Tartalmazzák továbbá a tervezésre és a költségekre vonatkozó szabályokat, az építmény vizsgálatára, ellenőrzésére és átvételére vonatkozó feltételeket, az építési eljárásokat, illetve technológiákat, valamint minden olyan egyéb műszaki feltételt, amelyet az ajánlatkérő szervnek módjában áll általános vagy különös rendelkezésekkel előírni az elkészült építmény és azon anyagok vagy alkatrészek vonatkozásában, amelyeket az magában foglal;

 

  1. árubeszerzésre vagy szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések esetében a dokumentációban szereplő azon leírás, amely meghatározza a terméktől, illetve szolgáltatástól elvárt tulajdonságokat, így a minőségi színvonalát, a környezetre és az éghajlatra gyakorolt hatások szintjét, az egyetemes tervezés követelményeinek (többek között a fogyatékossággal élő személyek számára való elérhetőségnek) megfelelő kialakítást, továbbá a megfelelőség-értékelést, a teljesítményt, a termék rendeltetését, a biztonságot és a méreteket, beleértve a termék kereskedelmi nevére, a terminológiára, a szimbólumokra, a tesztelésre és tesztelési módszerekre, a csomagolásra, a jelölésre és címkézésre, a használati utasításra, az áru vagy szolgáltatás teljes életciklusának egyes szakaszaiban alkalmazott gyártási folyamatokra és módszerekre, valamint a megfelelőség-értékelési eljárásokra vonatkozó követelményeket;

 

 

2.   „szabvány”: valamely elismert szabványügyi testület által ismételt vagy folyamatos alkalmazás céljából elfogadott műszaki leírás, amelynek betartása nem kötelező, és amely az alábbiak valamelyike:

a) „nemzetközi szabvány”: valamely nemzetközi szabványügyi szervezet által elfogadott, a nyilvánosság számára elérhető szabvány,

b) „európai szabvány”: valamely európai szabványügyi szervezet által elfogadott, a nyilvánosság számára elérhető szabvány,

c) „nemzeti szabvány”: valamely nemzeti szabványügyi szervezet által elfogadott, a nyilvánosság számára elérhető szabvány;

 

3. „európai műszaki értékelés”: az építési termék teljesítményének az alapvető jellemzői vonatkozásában a megfelelő európai értékelési dokumentummal összhangban végzett dokumentált értékelése, a 305/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 2. cikkének 12. pontjában meghatározottak szerint;

 

4.  „közös műszaki leírás”: olyan műszaki leírás az IKT területén, amelyet az 1025/2012/EU rendelet 13. és 14. cikkével összhangban állapítottak meg;]

5. „műszaki referencia”: európai szabványügyi testület által a piaci szükségletek alakulásához igazított eljárásnak megfelelően kidolgozott bármely, az európai szabványoktól eltérő referencia.”

 

Végső soron azt látjuk, hogy a közbeszerzési eljárásban kötelező a termékek, szerkezetek, technológiák versenyéhez a feltételeket ilyen módon megteremteni – ezáltal az ajánlatkérő valódi értékelési szempontjai szerinti legjobb megoldást, anyagot, berendezést lehet kiválasztani. Úgy véljük, a magánmegrendelők körére méginkább jellemző ez a fajta racionális gondolkodás. Ha az adott építmény műszaki tervei mellé rendelt, azokat szervesen kiegészítő verbális információk (így a költségvetés is) megfelelően nyitottak maradnak, valóban paramétereket, követelményeket fogalmaznak meg, akkor az új, korszerűbb, jobb, használhatóbb, az ajánlatkérő számára értékesebb termékek, szerkezetek, berendezések  igazi versenye zajlik le az ajánlatadás és az ajánlatértékelés során. Bár az előzőekben olvasható  törvényi idézetek a dokumentáció részeként kiadott műszaki leírásokról szólnak, egyértelmű, hogy az így meghatározott tartalmi követelmények minden, az adott közbeszerzési eljárásban közreadott dokumentáció-részre, így a költségvetésre, költségvetési kiírásra is érvényesek.  

 

Kissé bővebben időztünk ennél a kérdésnél, amely az ajánlatkérési dokumentációban definiált műszaki tartalom meghatározottságáról szól – mind megrendelői (ajánlatkérői), mind vállalkozói (ajánlattevői) szempontból nagyon fontos tartjuk, hogy ez a szemlélet terjedjen el minél általánosabban az ajánlatkérők körében.

 

A műszaki tartalomnak az előzőekben vázolt pontos, mégis nyitott meghatározásán kívül, ezzel azonos súllyal kell szólnunk a költségvetés másik alapvető funkciójáról, az adott munka mennyiségi adatainak közléséről. Az építmény egyes alkotó elemeinek, szerkezeteinek, munkarészeinek tételekhez rendelt mennyiségi információi egyrészt közlik az elvégzendő munkák mennyiségét, ami az anyagmennyiségek, munkaidő-ráfordítások tervezéséhez, végső soron a gazdaságos megvalósítás tervezéséhez, illetve a kivitelezés megszervezéséhez szükségesek, másrészt a már említett gazdasági jelentést hordozzák (némi egyszerűsítéssel: mennyiség x egységár = a tétel ára). Itt is hangsúlyozzuk a mennyiségi adatok fontosságát, ha a szóban forgó dokumentáció ajánlatkérési célokat szolgál. Korrekt és összehasonlítható árajánlatokat leginkább mennyiségi költségvetési kiírást tartalmazó dokumentáció alapján lehet várni az ajánlattevőktől; természetesen azt is feltételül szabva, hogy a tervező, költségvetés-készítő által meghatározott mennyiségek felülvizsgálata és az észlelt eltérések jelzése is kötelező feladata az ajánlattevőnek.

 

A költségvetési mennyiségek számítását általában a költségvetés kiírója végzi el. Ennek a munkának az alapja egyrészt a költségvetési általános felépítés, illetve a mennyiségszámítás szabályainak pontos szakmai tudása, másrészt a konkrét munkát megfogalmazó, szóban forgó tervek részletes ismerete. Ez utóbbiból következően általában a tervező, vagy megbízottja végzi el ezt a számítási, illetve felmérési munkát. A méretszámítás során fel kell mérni az adott költségvetési tételbe tartozó valamennyi munkát a tervekből leolvasott méretek alapján, a vonatkozó költségvetési tételhez rendelt mértékegységben számítva. Bonyolultabb felépítésű építmény esetében a mennyiségi számítások elvégzéséhez úgynevezett idomtervekre is szükség lehet. Ezek olyan segéd-tervek, amelyek alkalmazásával a tervekről közvetlenül le nem olvasható, a mennyiséget meghatározó méreteket lehet megállapítani, például földmunkák, összetettebb tartószerkezetek, bonyolultabb homlokzatburkolatok, stb. esetében. Emellett ismert számítási eszköz az anyagkivonat készítése, szintén a tervekről leolvasható méretekkel, megfelelően csoportosított formában. Alapvetően fontos, hogy minden szerkezet, munka csak egyszer, egy helyen vehető számításba a költségvetés készítése során.

 

Az imént említett felmérési szakmai tudás feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a költségvetési kiírás és a mennyiségei szinkronban legyenek; ez az előkalkulációs normarendszerek mennyiségi szabályainak pontos ismeretét kívánja meg. Fejezetünk más részében részletesebben is szólunk ezekről a normákról – itt most csak azt jegyezzük meg, hogy az adott tételhez tartozó mennyiség meghatározása során a felmérést végzőnek nyilvánvalóan ismernie kell az adott norma tartalmát, az elszámolás szabályait.

 

A költségvetési mennyiségek felmérésének segítésére jó eszközöket jelentenek a különböző számítógépes tervezési eszközök, mindenekelőtt az AutoCad és az ArchiCad szoftvercsaládjai – a digitális eszközök segítségével tervezett épületek, építmények naturális egységekben mérhető adatai, azok mennyiségi összefüggései gyorsan és megbízhatóan leolvashatók ezeknek a programcsaládoknak a használatával – felesleges hangsúlyoznunk, hogy ez az idő- és energiakímélő segédeszköz valóban megbízhatóbbá és gyorsabbá teszi a költségvetés-készítők munkáját is.

 

A költségvetés készítőjének mindenképpen dokumentálnia kell ezt a számítási feladatot, hogy a későbbiekben a vonatkozó költségvetési tételhez kapcsolva visszakereshetők, ellenőrizhetők legyenek a felmért méretek, számított mennyiségek, illetve a számítási módszerek, mértékegységek.

 

A költségvetés elkészítése során nem elhanyagolható szempont annak felépítése, áttekinthetősége, kezelhetősége az ezzel foglalkozó szakemberek (tervezők, ajánlatkérők, ajánlatadók, műszaki ellenőrök, felelős műszaki vezetők, stb.) számára, ezért erről az aspektusról a következőkben részletesebben szólunk. Elméletileg sokféle elv szerint építhető fel az efféle költségvetési tagolási rend; ismeretes például

 

  • a számviteli rendszernek megfelelő felépítés, amikoris a felhasználásra kerülő erőforrások adataira alapozva az anyagköltség, gépköltség, bérköltség, egyéb költségnemek vannak összegyűjtve a számviteli szisztéma alapján – ennek előnye elsősorban az utókalkulációs, önköltség-számítási munkánál jelentkezik;
  • a funkcionális elemek szerinti tagolás, amikoris a tagolás a tételeket valamely szerkezethez tartozó részelemek szerint csoportosítja, például egy adott falszerkezet készítéséhez egy tételben jelenik meg annak összes munkája, tehát a falazás, a kétoldali vakolás, a hőszigetelés, a burkolás, a felületképzés, sőt az ezek elkészítéséhez szükséges állványzatok is – ennek előnye, hogy műszaki-gazdaságossági vizsgálatokhoz jól használható és a tételek a kivitelezés technológiai sorrendjét követik;
  • a munkanemek szerinti tagolás, amikoris a tagolás az építési folyamatban részt vevők szakmai, technológiai elkülönültsége szerint történik – előnye, hogy a szakmagyakorlás általános szabályai szerint alakult ki és terjedt el általánosan; ez ma a legelfogadottabb költségvetés-tagolási szisztéma, ezért ezzel bővebben foglalkozunk.

 

Ez a fajta, a magyarországi gyakorlatban kialakult munkanemi tagolású költségvetés-felépítés lényegében a hatósági árszabályozás eszközeként alkalmazott Építőipari Költségszámítási Normák (ÉKN), majd az azt követő Építőipari Műszaki Iránynormák (ÉMIR) rendszerének a szerves továbbfejlődéseként alakult ki; általában az előkalkulációs normákról a következő alfejezetben szólunk részletesen. Nem tárgyunk ezeknek a normarendszereknek a kritikája; minden esetre a munkanemek elhatárolása, az azokból kialakított rendszer a felépítése szempontjából megfelelő alapnak bizonyult. E korábbi rendszerezés továbbfejleszthető volt a műszaki fejlődési folyamatok, az építéstechnológiai váltások, a munkaszervezési színvonal emelése során és a 2000-es évek elején általában a következő rendszerezés lett a szakma lényegében elfogadott költségvetés-készítési felépítése, munkanemi fejezetbeosztása:

 

1. Keverékek és ideiglenes segédszerkezetek

            11. Keverékkészítés

            12. Ideiglenes melléképítmények, felvonulási létesítmények

            13. Dúcolás, földpart-megtámasztás

            14. Víztelenítés

            15. Zsaluzás és állványozás

            16. Takarítási munkák

 

2. Alépítményi munkák

            21. Irtás, föld- és sziklamunkák

            22. Szivárgóépítés, alagcsövezés

            23. Síkalapozás

            24. Mélyalapozás

            25. Kert- és parképítési munkák

 

3. Építőmesteri munkák

            31. Helyszíni beton és vasbeton munkák

            32. Előregyártott épületszerkezeti elemek elhelyezése, szerelése

            33. Falazás és egyéb kőműves munkák

            34. Fém- és könnyű épületszerkezetek szerelése

            35. Ácsmunkák

            36. Vakolás és rabicolás

            37. Égéstermék-elvezető rendszerek

            38. Cserépkályhák

            39. Szárazépítés

 

4. Szakipari munkák

            41. Tetőfedés

            42. Aljzatkészítés, hideg- és melegburkolatok készítése

            43. Bádogozás

            44. Épületasztalos szerkezetek elhelyezése

            45. Épületlakatos szerkezetek elhelyezése

            46. Üvegezés

            47. Felületképzés (festés, mázolás, tapétázás, korrózióvédelem)

            48. Szigetelés

            49. Árnyékoló szerkezetek beépítése

 

5. Közmű- és vízépítési munkák

            51. Közmű és rézsűburkolat készítése, egyéb vízépítési munkák

            52. Vízépítési rőzsemunkák

            53. Közmű csatornaépítés

            54. Közmű csővezetékek és szerelvények beépítése

 

6. Közlekedésépítési munkák

            61. Útburkolat alap és makadámburkolat készítése

            62. Kőburkolat készítése

            63. Bitumenes alap és burkolat készítése

            64. Beton pályaburkolat készítése

            65. Normál nyomtávú vasúti felépítmény építése

            66. Hídépítés

            67. Közúti vasúti felépítmény építése

            68. Útpálya tartozékok készítése

 

7. Villanyszerelő munkák

            71. Elektromos energiaellátás, villanyszerelés

            72. Gyengeáram, épületfelügyelet és –automatika

            73. Tűz- és füstvédelem

            74. Megújuló energiahasznosító berendezések

 

8. Épületgépészeti munkák

            81. Épületgépészeti csővezeték szerelése

            82. Épületgépészeti szerelvények és berendezések szerelése

            83. Szellőztető berendezések szerelése

            84. Légkondicionáló berendezések szerelése

            85. Hűtési berendezések szerelése

            86. Uszodatechnikai berendezések szerelése

 

A konkrét költségvetés a munkanemeken belül tételcsoportokra, tételekre épül; ezek az aktuálisan felhasznált költségvetés-készítési rendszer szisztémájának megfelelően különböző kódszámokkal azonosíthatók; így a költségvetési tétel azonosítójának általános szerkezete szerint

 

  • az első két számjegy általában a munkanemre utal és megegyezik az előzőekben ismertetett költségvetési struktúra kétszámjegyű azonosítójával – most tehát az alfejezetünk példáiban szereplő tételkódok is azonosíthatók: a 44-es munkanemi kód az épületasztalos szerkezetek elhelyezésére vonatkozik, a  71-es kód az elektromos energiaellátás, villanyszerelés, míg a  82-es munkanem kódjelzés az épületgépészeti szerelvények és berendezések szerelése munkanemet jelöli;
  • a tételszám második mezője a tételcsoport azonosítója, majd
  • általában az önálló elemszám következik.

 

A költségvetési rendszerek fontos általános ismérve, hogy az előzőek szerinti munkanemekben nemcsak az új szerkezetek elkészítésére, hanem az odavágó bontási munkákra találunk adatokat; praktikusan az egyes munkanemek első tételei az arra a munkanemre karakterisztikus bontási munkák előkalkulációs normáit is tartalmazzák. Ezek javarészt az egységhez szükséges élőmunka mennyiségét közlik, munkaórában. Nem elhanyagolható a bontási munkák során kikerülő bontási törmelék kezelése: a veszélyes hulladéknak nem minősülő anyagok esetében ezeket törmeléklerakó helyre kell szállítani és ott lerakóhelyi díj fejében lerakni, elhelyezni, illetve – hasznosítható, újrahasznosítható hulladék, törmelék esetében – a hasznosítás, újrahasznosítás díja és az így keletkezett anyag ára közötti differenciával kell számolni. Nemegyszer előfordul, hogy az egyes épületszerkezetek bontása során veszélyes hulladék keletkezik (gondoljunk például a múlt század hatvanas, hetvenes éveiben alkalmazott azbesztszármazékú szigetelési anyagokra); ezek esetében a munka- és egészségvédelmi, illetve környezetvédelmi szempontból különleges bontási technológia sajátosságai mellett a keletkezett hulladék speciális szállításával, ártalmatlanításával, veszélyes hulladékként való elhelyezésével és ennek költségeivel is számolni kell.

 

Ahogy említettük, a költségvetés kiírását készítő szakembernek alaposan kell ismernie a szakmagyakorlás kialakult szokásai szerint általánosan elismert, elfogadott költségvetési rendszereket és a munkája megkezdésekor el kell köteleznie magát valamelyik mellett – fontos, hogy következetesen alkalmazza azt, ne keveredjenek hozzá más költségvetés-felépítési rendszerek elemei, mert ez a költségvetést később alkalmazó más szakemberek számára tenné kezelhetetlenné a kiírást. A kiírási szöveget – amennyiben annak műszaki tartalma megegyezik a felhasznált rendszer valamelyik elemével – célszerűen alkalmazni kell, azaz egyszerűen át kell venni a gyűjteményből, kiegészítve a specifikáció szerinti pontos megfogalmazással; ekkor a tétel kódját változtatás nélkül alkalmazzák.

 

A normagyűjteményekben szereplő szövegek – a rendszer elvi felépítésének megtartása mellett - szükség szerint bővíthetők: ha például nincs pontosan azonosítható tétel, akkor egy műszakilag közeleső tétel módosításával állítható elő a költségvetési tétel szövege és tartalma; ez a „módosított” tétel, a jelölése: „M”. Tipikusan ez a helyzet akkor, ha a normatételben szereplő megfogalmazáshoz képest más anyaggal vagy más munkakörülmények között (más munkaidő vagy építésgépesítési normákkal) kell a szóban forgó feladatot elvégezni. Így kell eljárnia az árajánlatot készítő vállalkozónak is, ha az adott költségvetési tétel szöveges megfogalmazása ugyan pontosan illik a szóban forgó feladatra, ám annak valamelyik norma-eleme nem pontosan fedi a vállalkozó saját, tapasztalati előkalkulációs normáinak értékét (például eltérő időráfordítás szükséges az egységnyi feladat elvégzéséhez, mivel a vállalkozó saját szakember-állománya ezt indokolja).

 

Amennyiben ilyen, a kiírandó műszaki tartalomhoz hasonló tétel egyetlen sem akad a kiválasztott norma-, illetve költségvetési rendszerben, akkor „különleges” tételként kell megfogalmazni az elvégzendő feladatot; jelölése. „K”. Ilyen esetben a tétel minden erőforrás-normáját meg kell adni és ezek alapján kiszámítani az egységnyi anyagköltséget és díjat.

 

Mint említettük, ez a költségvetés-felépítés a hazai szakmagyakorlás kialakult szabályain alapul; nyilvánvalóan országonként más és más rendszerek tekinthetők hasonló alapnak. Ugyanakkor például Németországban szabvány, a DIN 276 szabályozza a költségvetési szisztémát, illetve a beruházási költségek tagolását. A rendszer háromszintű és az egyes dokumentációk mélységéhez, részletezettségéhez igazodik. Ennek megfelelően például az épület – épü

scrollUp