Költségvetés-készítés

Wéber László
létrehozva: 2016-07-13 / módosítva: 2016-07-15

A költségvetés az építési, illetve építőipari beruházás, tervezés és kivitelezés fontos eszköze, amely nélkül az építési beruházás tervezése, lebonyolítása, ellenőrzés, aktiválása, illetve az építőipari vállalkozás, annak termelés-előkészítése, termelésirányítása, elszámolása elképzelhetetlen. Jól tudjuk: az épületek, építmények létrehozása mindig igen bonyolult műszaki feladat, így az elvégzendő tevékenységek csak bővebb kifejtéssel: a műszaki (ajánlati vagy kiviteli) tervek mellett műszaki leírásokkal, költségvetési szövegkiírásokkal, minőségi és mennyiségi jegyzékekkel, stb. határozhatók meg egyértelműen. Ez utóbb felsorolt dokumentáció-részek verbális információkat adnak az adott építmény műszaki tervei mellé, szervesen kiegészítik azokat. Ebben a csoportban kiemelt szerepelt tölt be a költségvetés, amely a vonatkozó egységárakkal teljessé téve nem csak műszaki, hanem gazdasági információkat is hordoz: az adott munkatétel árát határozza meg, illetve ezek összesítéseként az építmény (várható) árát fogalmazza meg.

A műszaki tartalomra vonatkozóan tudjuk, hogy a tervek – a műfajukból fakadóan – sok olyan adatot nem tudnak közölni, amelyek az adott munka, feladat pontos meghatározásához szükségesek: több minőségi, technológiai, egyéb információ csak szabatos, a szakmagyakorlás általános hagyományainak, pontosabban annak elveinek megfelelő szövegben közölhető. Mint ahogy a különböző mélységű tervek információtartalma más és más, nyilvánvalóan a hozzájuk rendelt költségvetések is különbözőek. Egyértelmű, hogy a költségvetésre, mint szövegre minden esetben szükség van a kiviteli tervdokumentáció részeként, még akkor is, ha azt – valamilyen oknál fogva – a költségek meghatározásához nem is használnák fel. A tenderterv, ajánlati terv esetében is mindenképpen ajánlatosnak véljük a költségvetés elkészítését, ám a nagyobb léptékű, többségében M=1:100, M=1:200, esetleg M=1:500 méretarányú tervek (építési engedélyezési tervdokumentáció, programterv, beépítési terv, stb.) esetében a műszaki tervek mellé a verbális magyarázatokat különböző részletezettségű műleírások adják. Ezek az információk különösen fontosak, ha a tervek tulajdonosa arra használja őket, hogy árajánlatot kérjen az azokban foglalt műszaki tartalomra. Ilyenkor a minden ajánlattevő számára azonos részletezettségű és azonos tartalmú dokumentáció alapvető követelmény, ha az ajánlatkérő valóban pontosan összehasonlítható árajánlatokat akar kézhez kapni.

A költségvetés a szakmagyakorlás általános szabályai szerint alapvetően két részből áll:

  • egyrészt az árazatlan (tételes) költségvetési kiírásból, ami minőségi követelményekkel rendelkező mennyiségi kimutatás az építmény jellege szerint szükséges szakági bontásban és részletezettséggel, a lényeges terméktulajdonságok meghatározásával,
  • másrészt az előzőek szerinti tételekhez rendelt egységárakból, amelyek általában külön rovatban közlik a tételhez kapcsolódó egységnyi anyagköltséget és külön rovatban az élőmunka költségeit, a díjat.

 

Végső soron ezek a mennyiséggel rendelkező tételek az

 

adott (kiírt) mennyiség x (anyagköltség + díj) = a tétel ára

 

képlet alapján árral rendelkeznek, amelyek aggregálásával előbb az adott munkanem árát, majd ezek összegzésével a teljes épület, építmény árát határozzuk meg.

A költségvetési kiírás elkészítése a tervező feladata, hiszen ő az, aki a legpontosabban ismeri az általa tervezett épület, építmény minden specifikumát, a legjobban ő tudja, hogy az általa elképzelt műről (vagy annak általa tervezett részéről) milyen verbális információkkal lehet teljes képet adni. Ez tehát egy árazatlan és tételes összeállítás, ami a szóban forgó építési feladat valamennyi megépítendő, megszerelendő feladatát tartalmazza.

Erre a költségvetési kiírásra alapozva kell a vonatkozó egységárakat kalkulálni, amelyek az adott tételhez rendelhető egységnyi anyagköltséget és munkadíjat tartalmazzák. Ezt a feladatot vagy költségszakértők, árelemzők, előkalkulációs szakemberek végzik el a tervező, vagy az építtető (megrendelő) megbízásából, vagy a szóban forgó építési feladat kivitelezéséért versenyző építési vállalkozó(k) készíti(k) el árajánlat formájában.  Az előbbit árazott tervezői költségvetésnek, az utóbbit vállalkozói árajánlatnak nevezzük.

Az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Kormányrendelet kellő súllyal kezeli a költségvetés fontosságának kérdését, amikor előírja az 1. mellékletében:

„A kivitelezési dokumentáció tartalma

II. A kivitelezési dokumentáció munkarészei

9.    Részletes, minden szakágra kiterjedő tételes költségvetés-kiírás, mennyiségi kimutatással.”

Ezt a kiírást tehát a tervező készíti/készítteti el és korrekt kiírás esetén idom- és méretjegyzékekek, tömegszámítások tartoznak hozzá a későbbi kontroll lehetőségét megteremtendő.

Az Építésügyi Tudás Műhely (ÉTM) keretén belül külön szócikk foglalkozik a költségvetéssel, annak elvi és gyakorlati kérdéseivel. Az ott leírtakat itt nem ismételjük meg – mindössze arra hívjuk fel a figyelmet, hogy

1)

a költségvetési kiírási szövegének, annak legkisebb önálló elemének, a tételnek tartalmaznia kell mindazon információkat, amelyek szükségesek a tervezett műszaki megoldással kapcsolatban, annak kiegészítéseként, azaz

  • az elkészítendő munka, szerkezet, illetve megvalósítandó állapot megnevezését,
  • az elkészítendő szerkezet anyagainak minőségét, a jellemző méretét,
  • minden szükséges tervezői utasítást, megjegyzést,
  • a szükséges estekben előírt technológiát, illetve ahhoz kapcsolódva az építésgépesítés módját,
  • általánosságban a megvalósítás helyét,
  • minden, az adott munka, szerkezet árára kiható feltételt.

2)

a költségvetési kiírást valamilyen általánosan elismert, elfogadott költségvetési rendszerben kell elkészíteni; ez napjaink gyakorlatában az előkalkulációs normákon alapuló, munkanemi tagolású rendszer. A kiírónak ismernie kell ezeket a szisztémákat, a munkája megkezdésekor el kell köteleznie magát valamelyik mellett – fontos, hogy következetesen alkalmazza majd, ne keveredjenek bele más költségvetés-felépítési rendszerek elemei, mert ez a költségvetést később alkalmazó szakemberek számára tenné kezelhetetlenné a kiírást. A kiírási szöveget – amennyiben annak műszaki tartalma megegyezik a felhasznált rendszer valamelyik elemével – célszerűen alkalmazni kell, azaz egyszerűen át kell venni a gyűjteményből, kiegészítve a specifikáció szerinti pontos megfogalmazással. Ha nincs pontosan azonosítható tétel, akkor egy műszakilag közeleső tétel módosításával állítható elő a költségvetési tétel szövege és tartalma; ez a „módosított”, azaz „M” jelű tétel. Amennyiben ilyen, a kiírandó műszaki tartalomhoz hasonló tétel sem akad a kiválasztott norma-, illetve költségvetési rendszerben, akkor „különleges”, azaz „K” jelű tételként kell megfogalmazni az elvégzendő feladatot. Ezekkel a szöveges információkkal, a költségvetési kiírással és a műszaki leírásokkal válik igazán meghatározottá az adott feladat műszaki tartalma – ugyanakkor azonban az is fontos, hogy ne váljon túlhatározottá, így a terveknek és a terveket kiegészítő verbális információknak, magyarázatoknak, költségvetési szövegeknek a konkrétságuk mellett kellően nyitottaknak is kell lenniük, azaz ne korlátozzák a versenyt, ne hozzanak egy-egy betervezett terméket, szerkezetet privilegizált helyzetbe, legyen verseny a műszaki megoldások között is, győzzön az ajánlatkérő szempontjai szerint legoptimálisabb változat.

3)

a költségvetési mennyiségek számítását általában a költségvetés kiírójának kell elvégeznie. Ennek a munkának az alapja egyrészt a költségvetési általános felépítés, illetve a mennyiségszámítás szabályainak pontos szakmai tudása, másrészt a konkrét munkát megfogalmazó, szóban forgó tervek részletes ismerete. Ez utóbbiból következően általában a tervező, vagy megbízottja végzi el ezt a számítási, illetve felmérési munkát. A méretszámítás során fel kell mérni az adott költségvetési tételbe tartozó valamennyi munkát a tervekből leolvasott méretek alapján, a vonatkozó költségvetési tételhez rendelt mértékegységben számítva. Bonyolultabb felépítésű építmény esetében a mennyiségi számítások elvégzéséhez úgynevezett idomtervekre is szükség lehet. Ezek olyan segéd-tervek, amelyek alkalmazásával a tervekről közvetlenül le nem olvasható, a mennyiséget meghatározó méreteket lehet megállapítani, például földmunkák, összetettebb tartószerkezetek, bonyolultabb homlokzatburkolatok, stb. esetében. Emellett ismert számítási eszköz az anyagkivonat készítése, szintén a tervekről leolvasható méretekkel, megfelelően csoportosított formában. Alapvetően fontos, hogy minden szerkezet, munka csak egyszer, egy helyen vehető számításba a költségvetés készítése során.

4)

az imént említett felmérési szakmai tudás feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a költségvetési kiírás és a mennyiségei szinkronban legyenek; ez az előkalkulációs normarendszerek mennyiségi szabályainak pontos ismeretét kívánja meg. Az ÉTM más részében részletesebben is szólunk ezekről a normákról – itt most csak azt jegyezzük meg, hogy az adott tételhez tartozó mennyiség meghatározása során a felmérést végzőnek nyilvánvalóan ismernie kell az adott norma tartalmát, az elszámolás szabályait. Természetesen napjainkban a költségvetési mennyiségek felmérésének segítésére jó eszközöket jelentenek a különböző számítógépes tervezési eszközök.

Amennyiben a tervezői nem csak az idézett jogszabály szerinti tételes árazatlan költségvetési kiírást készíti/készítteti el a kiviteli tervdokumentáció részeként, hanem azt be is árazza a megrendelő (építtető) kérésére, akkor árazott tervezői költségvetés készül. Ezt általában a szóban forgó beruházás megindításáról szóló végső döntéséhez igényli a megrendelő (építtető) – emiatt igen nagy jelentősége van. Ezzel a jelentőséggel arányos az árazott tervezői költségvetés elkészítőjének a felelőssége is, ezért fontos, hogy megalapozott adatokkal dolgozzon. Ez ma igen nehéz feladat Magyarországon: nincsenek olyan megbízható adatbázisok, amelyek alapján nagy biztonsággal lehetne ezt a költségvetés-beárazást elvégezni. Egyrészt az építési piac szereplőinek sokszor következetlen árajánlat-adási gyakorlata, másrészt az elkészült munkák műszaki-tartalmi felmérési hiányosságai, az általánosan alkalmazott átalányáras elszámolás mögötti mennyiségi tisztázatlanságok nem adnak objektív adatokat a „mi és mennyiért épül?” kérdésére. Többek között ennek a tisztázatlan helyzetnek a megoldását szolgálja a 1567/2015. (IX. 4.) Kormányhatározat az építésügy átalakítását célzó intézkedési tervről és a hozzá kapcsolódó feladatokról, amely előírja:

„4.2. A reális költségbecslési adatok támogatása érdekében az ÉMI Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. bevonásával ki kell dolgozni és üzemeltetni kell a kötelező, tételre bontott költség-adatszolgáltatást.”

Ez a munka elkezdődött.

A reális költségvetésnek az említett kiindulási alapadatok megbízhatóságán kívül másik fontos ismérve, hogy a megvalósítás során várható/valószínűsíthető kockázatoknak a megvalósítási költségekre lévő hatásaival hogyan számol. Az építőipari infláció, a kivitelezés átfutási ideje, a megvalósítás műszaki, szervezési bizonytalanságai, a tervezés előkészítettségi színvonala – mind olyan tényezők, amelyek bekövetkezéséhez mérhető bizonytalansági tényezőket kell rendelnie a tervezőnek, költségszakértőnek, végső soron az építtetőnek (megrendelőnek). Meggyőződésünk, hogy a helyesen és felelősen összeállított költségvetés ezeket a komponenseket megfelelően mérlegelve számol az ár-befolyásoló hatásukkal; reális költségvetés csakis így készíthető.

 

scrollUp