Költségvetés-típusok

Wéber László
Létrehozva: 2017-12-11 / módosítva: 2017-12-11

A költségvetés témájával önálló szócikk foglalkozik; itt csak emlékeztetünk a költségvetés fontosságára, nélkülözhetetlenségére a teljes építési folyamatban. Költségbecslések és költségvetések az építési beruházással (is) járó fejlesztés gondolatának a megszületésétől a kivitelezői utókalkuláció zárásáig szükségesek. A megvalósulás különböző fázisaiban természetesen más-más részletezettségűek ezek a költségvetések, hiszen különböző mélységű információk alapján és különböző céllal készülnek. Ennek megfelelően a költségvetések több szempont alapján csoportosíthatók, illetve képezhetnek típusokat; ezeket tekintjük át a következőkben.

1. Költségvetésfajták a részletesség szerint

A költségvetések az előkészítés, ill. a megvalósítás különböző fázisaiban és különböző célokra készülnek, ezért részletezettségük is eltérő. E tekintetben igen sok féle költségvetéssel találkozik a műszaki ellenőr.

A legjellemzőbbek a következők:

a) A normatív adatok alapján készült költségbecslés

Nem részletezi (vagy legfeljebb két-három részköltségre bontja) a költségeket. Megfogalmazza az építendő objektum legjellegzetesebb műszaki, minőségi vonásait. A mennyiségeket építménytérfogatban, szintterületben, vágányhosszban, útfelületben vagy valamilyen használati egységben (kórházi ágy, tanterem stb.) fejezi ki. A költséget ebben az esetben egyetlen összeg jelzi. Ez a normatív érték különbözőképpen számítható, így

  • a már korábban megépült létesítmények összegyűjtött adatai alapján statisztikai módszerekkel, pl. az építmény egységére vonatkozó mutatók (un. normatívák) segítségével, de
  • egyszerűbb feladatok alapján a műszakilag megalapozott becslés is megfelelő lehet.

 

b) A munkanem részletességű költségbecslés

Egy-egy építmény akár 20–30 munkanemre is bontható. Ezeknek a költségei ugyancsak meghatározhatók részletesebb számítások, de normatívák alapján is. A munkanem szerinti bontás előnye, hogy az egyes szakmák szerint várható költségek a tervezés időszakában is megbecsülhetők, így a beruházás korai időszakában a beruházó és a tervező könnyen módosíthatja az építmény egyes részleteit, hogy ezáltal költséget csökkentsen, avagy kihasználja a költségkeret nyújtotta többletet. A számítás jellemzően a becsült teljes költségből normatív adatok alapján, „fentről lefele” történik.

 

c) A szerkezeti bontású költségvetés

Az építményt a megvalósítás szempontjából még komplex, akár több munkanem feladatit is érintő szerkezetekre határozzuk meg a megvalósítás költségeit (pl. sávalap, vasbeton oszlop, vasbeton gerenda, adott típusú előregyártott födém stb.). Ez a költségvetés műszakilag jó pontossággal képes leírni az építendő létesítményt, és az egyes tételekhez tartozó szerkezete egységköltségei is megfelelő pontossággal határozhatók meg. Bár terjedelme és elkészítési ideje lényegesen nagyobb az előzőeknél, már vállalkozást megelőző számításokra, a vállalási ár megalapozására is alkalmas.

 

d) A részletes, tételes költségvetés

Részletezettsége szerkezet, szerkezeti elem, esetleg állapot. Alapegysége a tétel, amely általában egy munkafolyamatnak felel meg (pl. zsaluzás, vasszerelés, betonozás stb.). Legtöbbször tehát egy komplex szerkezet vagy építési állapot csak több tétellel írható le. Magyarországon a készített költségvetések döntő többsége ilyen részletezettségű. Ehhez a részletezettség szinthez készültek az építőipari termelés döntő hányadát magukban foglaló tételrendeket tartalmazó költségvetési segédletek (ÖN, ÉMIR stb.). A nagy részletesség miatt ezek a költségvetések igen terjedelmesek, és elkészítésük jelentős munkát igényel.

 

2. Költségvetésfajták az árképzés módszere szerint

  1. Az egységáras költségvetés, amelyben az egyes szerkezetekre vagy tételekre határozzák meg az árakat (ez a gyakorlatban a legelterjedtebb).
  2. A végösszegképző számítási rendszer, ahol a költségelemeket nem tételekhez kapcsolják, hanem összesítve állapítják meg az építmény megvalósításához szükséges összes erőforrás (a teljes létesítményre vonatkozó élőmunkaóra, gépműszakóra, és anyagszükséglet) szükséges mennyiségét, majd ez erőforrás egységköltségeinek ismeretében számítják ki a végösszeget. Ezt a módszert hazánkban csak ritkán, egyszerűsített költségszámításként alkalmazzák jellemzően kisebb, egyszerűbb építmények esetében. 

 

3. Költségvetések az árképzés pontossága szerint

  1. A részletesen kalkulált árakat tartalmazó költségvetés, ahol az egyes tételekhez tartozó egységköltségek költségtényezőit külön-külön számítják ki és összegzik.
  2. A költségbecslés esetén árakat már megépült objektumok tapasztalatai normatíváinak felhasználásával számítják.

 

4. Költségvetésfajták a készítés célja szerint

  1. Költségelőirányzat (költségbecslés): a költségbecslés általában vázlattervekhez készül, ha még nincsenek részletes tervek, pontos minőségi és mennyiségei információk. Előfordul, hogy a költségek meghatározására fordítható idő rövidsége miatt készül költségbecslés a részletes kiviteli szintű költségvetés helyett.
  2. Ajánlati költségvetés: az ajánlatot adó önköltségének ismeretében, általában a piaci viszonyokat is mérlegelve megállapított költségeket tartalmazza. 
  3. Kiviteli szintű, tételes költségvetés: általában a kiviteli tervek alapján készítik, az egyes szerkezetek műszaki minőségének és mennyiségének ismeretében. Ebben a költségvetésben célszerű a tervekben fel nem tüntetett tervezői utasításokhoz tartozó feladatokat is meghatározni,
  4. Önköltségszámítás esetében a vállalkozónak a megvalósítás során várhatóan felmerülő közvetlen (anyag és díj), valamint az egyéb járulékos költségeit állapítják meg, így az ajánlati ár alapját képezheti a piaci és egyéb viszonyok figyelembevételével végzett korrekciók után.
scrollUp