Környezettudatos építés

Dr. Szakács György
létrehozva: 2017-01-30 / módosítva: 2017-01-30

Az ökologikus építészet szemléletmódja szerint, a ház fogyasztóként a környezeti folyamatok része mind a létesítést, mind az üzemeltetést tekintve. A házak – közvetlen környezetükkel együtt – részei a Föld teljes környezeti rendszerének is. A környezet egyensúlyának fenntarthatósága érdekében, a házaknak lehetőleg minél szorosabban illeszkedniük kell szűkebb környezetükbe, lehetővé téve, hogy az egészséges és fenntartható legyen.

A ház létesítése és üzemeltetése során négy fontos lételemet – levegőt, energiát, anyagot, vizet – használ fel. Pazarló gazdálkodás esetén ezek a lételemek egyoldalúan elhasználódnak, és a környezet is folyamatosan szennyeződik. Az ún. ökologikus körök elvére épülő folyamatok esetén a ház a levegőt, az anyagot, a vizet, az energiát takarékos módon használja fel, és lehetőleg újrahasznosítható módon visszajuttatja környezetébe.

A környezet egyensúlyát az előbbi körfolyamatok szerinti dinamikus változatlansággal lehet biztosítani. Így pl. az építőanyagok tekintetében fontos szempont a teljes életciklusra értelmezett környezetterhelés optimalizálása: a gyártási és szállítási energiaigény csökkentése, a bontott anyagok szennyezés nélküli visszajuttatása a környezetbe.

A ház akkor tud leginkább megfelelni e követelményeknek, ha helyi, természetes anyagokból épül, helyi energiát és vizet fogyaszt, a keletkező hulladékok helyben újrahasznosíthatók és a szennyvízkezelés is lehetőleg helyben megoldható.

Az ökoépítészetnél a fő hangsúly tehát az épület és környezetének viszonyán van. Igen lényeges eleme az energiatakarékosság és a megújuló energiaforrások felhasználása.

A megújuló energiaforrások köre igen széles, azok többségét nem csak a különleges kialakítású házaknál, hanem a hagyományos, régi épületeknél is alkalmazni lehet.

Melegvíz-készítéshez, fűtéshez használhatók rásegítésként, ill. esetenként kizárólagosan: hőszivattyú (talajhő, geotermikus energia); napkollektor; biomassza. Villamosenergia termeléshez alkalmazhatók: szélgenerátor; napelem.

Külön ki kell emelni az ún. passzív napenergia-hasznosítás jelentőségét. Ebben az esetben ugyanis a ház építészeti kialakítása, épületszerkezeti megoldásai – külön épületgépészeti berendezések nélkül – teszik lehetővé a napenergia fűtési célú felhasználását.

A bioépítészetnél a fő hangsúly a szerkezetekhez és a felületképzésekhez használt építőanyagok megfelelő kiválasztásán, az egészségre ártalmas hatások (pl. kibocsátott bomlástermékek) kiküszöbölésén, mérséklésén van. A bioépületeknél is leginkább helyi, természetes anyagokból készült szerkezeteket alkalmaznak (vályogfal, fafödém, nádfedés stb.). Fontos szempont, hogy az építéshez felhasznált anyagokat ne szállítsák messziről. A bioépületek üzemeltetésénél is lényeges dolog a fosszilis energiaforrások felhasználásának korlátozása, és a megújuló energiaforrások minél nagyobb arányú alkalmazása.

A bioépítészeten belül is több építészeti felfogás fedezhető fel, ezek különböző szempontokra helyezik a hangsúlyt. Az építésbiológiai irányzat különösen az épület és a használóinak életminőségét és egészséges környezetének biztosítását emeli ki. Továbbá megkülönböztethetünk bioklimatikus és bioszoláris irányzatot. A bioklimatikus épületek esetében a használók számára legmegfelelőbb belső komfort biztosítása és az időjárástól való védelem a legfontosabb az egész év során. A bioszoláris épületek pedig igyekeznek a tájolás és a napsütés kedvező hatását kihasználni. Ezt a lakóterek déli tájolásával, az egyes helyiségek célszerű ideális tájolásának megvalósításával érik el, a szoláris nyereség céljából. A lakóterek körül átmeneti hővédő zónákat alakítanak ki a mellékhelyiségekből. A tetőket a napkollektorok és a napelemek számára ideális irányban és szögben alakítják ki. Az északi homlokzaton lehetőleg kevés nyílást készítenek, jó hőszigetelő és hőtároló szerkezeteket alkalmaznak.

Az alacsony energiaigényű épületek és a passzív házak esetén a fő cél az energiamegtakarítás, ezen belül is a fűtési hőveszteség csökkentése olyan nagy mértékben, hogy azt lehetőleg az épület saját, belső energiaforrásai, illetve megújuló energiaforrások képesek legyenek fedezni.

Az előbbiek alapján a bioházak és a passzív házak a környezettudatos építészet egy-egy sajátos ágának tekinthetők, ahol más-más ökológiai elvekre helyezik a fő hangsúlyt. Találkozni ugyanakkor a bioépítészet olyan értelmezésével is, amely gyakorlatilag megegyezik az ökologikus építészet tágabb fogalomkörével.

Az öko- és bioházaknál vázolt elvek azonban nem érvényesíthetők minden esetben korlátlanul. A helyi, természetes megoldásokat felhasználó szennyvízkezelés nem alkalmazható pl. sűrűn beépített és nagy terhelésnek kitett városokban.

A természetes építőanyagok felhasználási lehetőségei is korlátozottak tartószerkezeti és tűzvédelmi okokból. Így pl. a vályogfalak és a természetes anyagú tetőfedések elsősorban szabadon álló, családi házas építési övezetekben, egy-két szintes, esetleg tetőtér-beépítéses épületeknél alkalmazhatók biztonságosan és célszerűen.

Az alacsony energiaigényű és a passzív házak kialakítási elvei az előzőeknél szélesebb körben érvényesíthetők, mert többlakásos, városi lakóépületek is megépíthetők ily módon.

Az utóbbi évtizedben további épülettípus elnevezések is elterjedtek. Ilyen új fogalom az aktívház és az autonóm épület fogalma. Ezek mind lehetnek egyben ökologikus épületek is, lehetnek új, és lehetnek felújított épületek. Aktívház fogalmán olyan épületet értenek, amely jellemzően alacsony energiaigényű épület, és olyan sok megújuló energiát termel, amely a teljes energiaigényét (vagy annál többet) biztosítja. A hazai éghajlat mellett általában az egész évre vonatkozó energiaegyensúlyt veszik figyelembe, mert télen rendszerint a külső hálózatokból szükséges energiát vételezni – általában villamos energiát, de nyáron hálózatra tud az épület termelni. Az autonóm ház annyiban különbözik az aktívháztól, hogy a hálózati energiaellátástól független.

 

scrollUp