Kötelezettségek

létrehozva: 2017-02-14 / módosítva: 2017-03-28

A gyártó kötelezettségei

 

A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Hulladéktörvény) fogalmi meghatározása szerint gyártónak kell tekinteni a termék előállítóját, továbbá – ha a terméket nem Magyarország területén állítják elő – azt, aki a terméket gazdasági tevékenysége körében Magyarország területén elsőként forgalomba hozza. Fogyasztó az aki a terméket továbbértékesítési cél nélkül a gyártótól vagy a forgalmazótól átveszi vagy megvásárolja.

A Hulladéktörvény alapelvei között szerepel a szennyező fizet elve, amely szerint a hulladékká vált termék gyártója felelős a hulladék kezeléséért, a hulladékgazdálkodás költségeinek megfizetéséért.

A Hulladéktörvény alapelvei között szerepel továbbá a kiterjesztett gyártói felelősség elve, amely alapján a gyártó felelőssége az alábbiakra terjed ki:

  • A termék és a technológia jellemzőinek a megelőzés és a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából történő kedvező megválasztása. Ide tartozik a felhasznált alapanyagok megválasztása, a termék külső behatásokkal szembeni ellenálló képességének, élettartamának és újrahasználhatóságának, javíthatóságának, továbbá a termék előállításából és felhasználásából származó, illetve a termékből képződő hulladék hasznosításának és ártalmatlanításának megtervezése.
  • A visszavitt termék visszaváltása, visszavétele, a termékből származó hulladék átvétele, gyűjtése, valamint a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvényben meghatározott további hulladékgazdálkodási tevékenységek elvégzése. A gyártó továbbá pénzügyi felelősséggel is tartozik ezen tevékenységekért.

 

A Hulladéktörvény meghatározza a gyártó kötelezettségeit és felelősségét.

A gyártónak a termék és a csomagolás – ideértve a csomagolószer előállítását is – megtervezése, kialakítása, továbbá a technológia- és termékfejlesztés végrehajtása során törekednie kell:

  • az elérhető leghatékonyabb anyag- és energiafelhasználásra,
  • a hulladékképződés megelőzésének elősegítésére,
  • a termék újrahasználatának elősegítésére,
  • a hulladékká válását követően annak környezetkímélő kezelésének elősegítésére.

 

A gyártónak a nyers- és alapanyag, termék, valamint csomagolószer közül igyekeznie kell előnyben részesíteni a következőket:

  • az előállítása és felhasználása alacsonyabb anyag- és energiaigénnyel,
  • az előállítása és használata kisebb környezeti hatással jár,
  • az előállítása és használata kevesebb veszélyes hulladék képződésével jár,
  • alacsonyabb a veszélyes jelleget előidéző összetevőinek mértéke,
  • tartósabb, többször használható,
  • a hulladékká válását követően kevésbé terheli a környezetet.

 

A gyártónak tájékoztatási kötelezettség terheli a fogyasztó felé, valamint gondoskodnia kell a termék jelöléséről.

A gyártónak közérthető módon tájékoztatnia kell a termék fogyasztóit a termék és annak csomagolása tekintetében az alábbiakról:

  • a hulladékgazdálkodási szempontból lényeges tulajdonságai,
  • az újrahasználhatósága,
  • az elhasználódása vagy hulladékká válása esetén annak feldolgozhatósága,
  • a további kezelési lehetőségei.

 

A gyártónak a terméken vagy annak csomagolásán, illetve a csomagolószeren jól látható és közérthető módon jelölnie kell a termék és a csomagolásként felhasznált csomagolószer:

  • hulladékszegény, tartós vagy újrafelhasználható jellegét,
  • a hulladékgazdálkodási szempontból lényeges anyagösszetételét,
  • betét- vagy letéti díjas forgalmazását.

 

A fogyasztók tájékoztatására, valamint a terméken és a csomagolásra felhasznált csomagolószeren feltüntetendő információkra vonatkozóan előírt követelmények megsértése esetén a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben (a továbbiakban: Fttv.) meghatározott hatóság jár el, ha a jogsértés ezen törvény értelmében vett fogyasztót érint. Az Fttv. fogalmi meghatározása értelmében fogyasztó az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy.

A gyártónak visszaváltási, visszavételi és átvételi kötelezettsége van a törvényben, kormányrendeletben vagy miniszteri rendeletben meghatározott termék vagy termékcsoport, továbbá a termék csomagolására felhasznált csomagolószer vonatkozásában.

A gyártó visszaváltja vagy visszaveszi a forgalmazótól, a fogyasztótól az általa előállított vagy forgalomba hozott termékcsoportból származó terméket, továbbá a csomagolására felhasznált csomagolószert azok újrahasználata érdekében.

A gyártó átveszi az általa előállított vagy forgalomba hozott termékből, továbbá a termék csomagolására felhasznált csomagolószerből származó hulladékot a hulladékbirtokostól annak újrahasználatra előkészítése, hasznosítása, valamint ártalmatlanítása érdekében.

A gyártó az általa előállított termékcsoportba tartozó termékből, továbbá annak csomagolásából származó hulladékot a termék, illetve csomagolásának előállítása helyén átveheti, és annak gyűjtését hulladékgazdálkodási engedély nélkül végezheti. A gyártó a gyártói felelősség körébe tartozó termékcsoportba tartozó termékből, továbbá annak csomagolásából származó hulladék – a betét- vagy letéti díjas terméket, csomagolását, valamint az abból visszamaradt hulladékot ide nem értve – átvételéért ellenértéket nem kérhet.

A Hulladéktörvény lehetőséget biztosít arra, hogy a forgalmazó a gyártóval kötött megállapodás alapján a terméket és a termék csomagolását képező csomagolószert betétdíj – tartós fogyasztási cikk esetén letéti díj ellenében visszavegye a betétdíj alkalmazásának szabályairól szóló 209/2005. (X. 5.) Korm. rendeletben meghatározott feltételek szerint.

A gyártó azt a betét- vagy letéti díjas terméket, továbbá annak csomagolását, amely után a fogyasztó betét- vagy letéti díjat fizetett, a forgalmazótól, a fogyasztótól visszaváltja vagy visszaveszi, és a betét- vagy letéti díjat részére visszafizeti.

A gyártók a fenti kötelezettségeik ellátása érdekében – a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényben meghatározott kivétellel – közvetítő szervezetet hozhatnak létre vagy ilyen közvetítő szervezetet bízhatnak meg azzal, hogy e kötelezettségeiket a közvetítő szervezet a gyártóktól díjfizetés ellenében, szerződésben rögzített feltételek mellett átvállalja. A közvetítő szervezet ezen tevékenységét a környezetvédelmi hatóság általi nyilvántartásba vételét követően kezdheti meg. A környezetvédelmi hatóság a közvetítő szervezetekről nyilvántartást vezet, a honlapján közzéteszi a közvetítő szervezetek nevét, székhelyét, elérhetőségét és a nyilvántartásba vett hulladékgazdálkodási tevékenység megnevezését.

 

A forgalmazó kötelezettségei

 

A Hulladéktörvény fogalmi meghatározása szerint forgalmazónak kell tekinteni azt a gazdálkodó szervezetet, amely a terméket viszonteladónak, illetve fogyasztónak átadja, értékesíti. Fogyasztó az aki a terméket továbbértékesítési cél nélkül a gyártótól vagy a forgalmazótól átveszi vagy megvásárolja.

A Hulladéktörvény meghatározza a forgalmazó vonatkozó kötelezettségeket. A forgalmazóval kapcsolatos rendelkezések célja az, hogy – a kiterjesztett gyártói felelősség elve alapján – ne csak a termék gyártóját lehessen kötelezni a hulladékgazdálkodással kapcsolatos szabályok betartására, hanem a termékkel egyéb módon kapcsolatba kerülő más gazdasági szereplőket is.

A forgalmazónak lehetősége van a gyártóval megállapodást kötni arról, hogy a forgalmazó gondoskodik:

  • az általa forgalmazott termék, továbbá csomagolás fogyasztótól történő visszaváltásáról vagy visszavételéről és a gyártónak történő átadásáról,
  • az általa forgalmazott termékből, továbbá csomagolásából származó hulladék hulladékbirtokostól történő átvételéről, elkülönített gyűjtéséről és hulladékkezelőnek történő átadásáról.

 

Törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet a forgalmazót a gyártótól függetlenül is kötelezheti az általa forgalmazott termék, termékcsoportból származó termék, továbbá a termék csomagolásának fogyasztótól történő visszaváltására vagy visszavételére, valamint a termékből és csomagolásából származó hulladék hulladékbirtokostól történő átvételére, elkülönített gyűjtésére, hulladékkezelőnek történő átadására.

A forgalmazó az általa forgalmazott termékcsoportba tartozó termékből, továbbá annak csomagolásából származó hulladékot a termék, illetve csomagolásának forgalmazása helyén átveheti, és annak gyűjtését hulladékgazdálkodási engedély nélkül végezheti. A forgalmazó a gyártói felelősség körébe tartozó termékcsoportba tartozó termékből, továbbá annak csomagolásából származó hulladék – a betét- vagy letéti díjas terméket, csomagolását, valamint az abból visszamaradt hulladékot ide nem értve – átvételéért ellenértéket nem kérhet.

 

A forgalmazó azt a terméket és csomagolását, amely után a fogyasztó betét- vagy letéti díjat fizetett, a fogyasztótól visszaváltja vagy visszaveszi, és részére a betét- vagy letéti díjat részére visszafizeti.

A forgalmazók a fenti kötelezettségeik ellátása érdekében – a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényben meghatározott kivétellel – közvetítő szervezetet hozhatnak létre vagy ilyen közvetítő szervezetet bízhatnak meg azzal, hogy e kötelezettségeiket a közvetítő szervezet a forgalmazóktól díjfizetés ellenében, szerződésben rögzített feltételek mellett átvállalja. A közvetítő szervezet ezen tevékenységét a környezetvédelmi hatóság általi nyilvántartásba vételét követően kezdheti meg. A környezetvédelmi hatóság a közvetítő szervezetekről nyilvántartást vezet, a honlapján közzéteszi a közvetítő szervezetek nevét, székhelyét, elérhetőségét és a nyilvántartásba vett hulladékgazdálkodási tevékenység megnevezését.

 

A hulladékbirtokos kötelezettségei

 

A Hulladéktörvény fogalmi meghatározása szerint hulladékbirtokosnak minősül a hulladéktermelő, továbbá bármely jogalany, akinek vagy amelynek a hulladék a birtokában van. Hulladéktermelő az akinek tevékenységeiből hulladék képződik (eredeti hulladéktermelő), vagy bárki, aki előkezelést, keverést vagy egyéb olyan kezelési műveletet végez, amely a hulladék jellegében vagy összetételében változást eredményez.

A Hulladéktörvény alapelvei között szerepel a szennyező fizet elve, amely szerint a hulladéktermelő, a hulladékbirtokos felelős a hulladék kezeléséért, a hulladékgazdálkodás költségeinek megfizetéséért. Kezelésnek kell tekinteni a hasznosítási műveleteket vagy az ártalmatlanítási műveleteket, ideértve a hasznosítást vagy ártalmatlanítást megelőző előkészítést is.

Hulladéktörvény meghatározza, hogy hulladék birtokosának kötelezettségeit, illetve azt, hogy a hulladék birtokosa milyen módon válhat meg a hulladéktól.

A Hulladéktörvény 31. § (1) bekezdése előírja, hogy a hulladék kezeléséről a hulladékbirtokos gondoskodik. Ezen kötelezettséget teljesítheti saját maga, az általa üzemeltetett hulladékkezelő létesítményben vagy berendezéssel végzett előkezelő, hasznosító vagy ártalmatlanító eljárással, vagy alábbi módok valamelyike útján másra is átruházhatja:

  • a hulladék hulladékkezelőnek történő átadásával,
  • a hulladék szállítónak történő átadásával,
  • a hulladék gyűjtőnek történő átadásával,
  • a hulladék közvetítőnek történő átadása,
  • a hulladék kereskedőnek történő átadásával,
  • a hulladék közszolgáltatónak történő átadásával, ideértve a hulladék hulladékgyűjtő ponton vagy hulladékgyűjtő udvarban történő átadásának esetét is,
  • a hulladék átvételi helyen, illetve az átvételre kötelezettnek történő átadásával.

 

Amennyiben a hulladékbirtokos a hulladék kezeléséről másra történő átruházás útján gondoskodik, a hulladék kezelésére vonatkozó kötelezettség akkor tekinthető teljesítettnek, ha a hulladék a gyűjtő, a kereskedő, a hulladékkezelő vagy a NHKV Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság (Koordináló szerv) tulajdonába vagy a közszolgáltató tulajdonába, illetve birtokába kerül.

A hulladékbirtokos a hulladékká vált terméket – jogszabályban meghatározott esetekben – az átvételre kötelezettnek adja át.

Amennyiben a hulladékbirtokos a hulladékot másnak átadja – a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás keretében történő átadás kivételével –, meg kell győződnie arról, hogy az átvevő az adott hulladék szállítására, közvetítésére, kereskedelmére, illetve kezelésére vonatkozó hulladékgazdálkodási engedéllyel rendelkezik, vagy az adott hulladékgazdálkodási tevékenység végzéséhez szükséges nyilvántartásba vétele megtörtént.

A Hulladéktörvény előírja, hogy abba az esetben, ha az eredeti hulladéktermelő vagy a hulladékbirtokos a hulladékot a hasznosítást vagy ártalmatlanítást megelőző előkészítő műveletek elvégzése céljából hulladékkezelőhöz szállítja, akkor ez nem mentesíti – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a teljes hasznosítási vagy ártalmatlanítási művelet elvégzésének felelőssége alól.

A hulladékgazdálkodás költségeit – a szennyező fizet elvvel összhangban – az eredeti hulladéktermelő, illetve a hulladék tényleges vagy korábbi birtokosa fizeti meg. Ennek teljesítésére jogszabály (részben vagy egészben) a hulladékot eredményező termék gyártóját, forgalmazóját is kötelezheti.

Akinek tevékenysége során hulladék képződik, a hulladék kezeléséről a hulladékbirtokosra vonatkozó előírásoknak megfelelően köteles gondoskodni.

A hulladékbirtokos kötelezettségei közé tartozik továbbá, hogy a hulladékot a kezelésre történő elszállítás érdekében – amennyire az műszaki, környezetvédelmi és gazdasági szempontból megvalósítható – az ingatlanon, telephelyen elkülönítetten gyűjti. Az elkülönítetten gyűjtött hulladékot más hulladékkal vagy eltérő tulajdonságokkal rendelkező más anyagokkal összekeverni nem lehet.

Veszélyes hulladékot hulladékgazdálkodási engedély nélkül más hulladékkal, illetve anyaggal összekeverni vagy hígítani nem lehet. Amennyiben a hulladék keverésére hulladékgazdálkodási engedély nélkül történik, az összekevert hulladékot – amilyen mértékben műszaki, környezetvédelmi szempontból és az ésszerű költségráfordítás figyelembevételével megvalósítható – szét kell választani. Amennyiben a hulladékbirtokos a hulladék szétválasztására vonatkozó ezen kötelezettségének nem tesz eleget, a környezetvédelmi hatóság – a megvalósíthatóságtól függően – a hulladékbirtokost a hulladék szétválasztására kötelezi.

Amennyiben a hulladék termelője nem állapítható meg, akkor a hulladék birtokosának kell a hulladékot típus és jelleg szerint a hulladékjegyzékről szóló 72/2013. (VIII. 27.) VM rendeletben meghatározottak szerint besorolni.

 

Hulladék besorolása

 

A hulladékgazdálkodási tevékenységekhez kapcsolódó általános kötelezettség a hulladék besorolása is. A Hulladéktörvény értelmében a hulladék termelője, vagy – ha az nem állapítható meg – a hulladék birtokosa a hulladékot típus és jelleg szerint a hulladékjegyzékről szóló 72/2013. (VIII. 27.) VM rendeletben meghatározottak szerint besorolja.

Hulladéktermelő az akinek tevékenységeiből hulladék képződik (eredeti hulladéktermelő), vagy bárki, aki előkezelést, keverést vagy egyéb olyan kezelési műveletet végez, amely a hulladék jellegében vagy összetételében változást eredményez. Hulladékbirtokosnak minősül a hulladéktermelő, továbbá bármely jogalany, akinek vagy amelynek a hulladék a birtokában van.

Amennyiben a hulladék termelője vagy a hulladék birtokosa besorolási kötelezettségének nem vagy nem megfelelően tesz eleget, a hulladékot a hulladék termelőjének vagy birtokosának telephelye szerint illetékes környezetvédelmi hatóság – a hulladék termelőjének vagy birtokosának költségén – besorolja, és ennek tényét jogszabály előírásainak figyelembevételével határozatban rögzíti.

Abban az esetben a hulladék termelője vagy birtokosa besorolási kötelezettségének azért nem tesz eleget, mert az adott anyag vagy tárgy a hulladékjegyzékről szóló miniszteri rendelet szerinti hulladékjegyzékben nem szerepel, a hulladék termelője vagy birtokosa erről a környezetvédelmi hatóságot haladéktalanul tájékoztatja. A hulladékjegyzékben nem veszélyes hulladékként szereplő hulladékot a környezetvédelmi hatóság a veszélyes hulladékkal kapcsolatos egyes tevékenységek részletes szabályairól 225/2015. (VIII. 7.) Korm. rendeletben meghatározottak szerint minősíti, majd – ha a besorolás feltételei fennállnak – a hulladék termelőjének vagy birtokosának költségén gondoskodik annak besorolásáról.

A hulladékjegyzék főcsoportokból, alcsoportokból és hulladéktípusokból áll.

 

A hulladékjegyzék főcsoportjai

Azonosító kód főcsoport száma:

A hulladékjegyzék főcsoportjainak megnevezése:

01

ÁSVÁNYOK KUTATÁSÁBÓL, BÁNYÁSZATÁBÓL, KŐFEJTÉSÉBŐL, FIZIKAI ÉS KÉMIAI KEZELÉSÉBŐL SZÁRMAZÓ HULLADÉK

02

MEZŐGAZDASÁGI, KERTÉSZETI, AKVAKULTÚRÁS TERMELÉSBŐL, ERDŐGAZDÁLKODÁSBÓL, VADÁSZATBÓL, HALÁSZATBÓL, ÉLELMISZER-ELŐÁLLÍTÁSBÓL ÉS- FELDOLGOZÁSBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉK

03

FAFELDOLGOZÁSBÓL ÉS FALEMEZ-, BÚTOR-, CELLULÓZ ROST SZUSZPENZIÓ-, PAPÍR- ÉS KARTONGYÁRTÁSBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉK

04

BŐR-, SZŐRME- ÉS TEXTILIPARI HULLADÉK

05

KŐOLAJFINOMÍTÁSBÓL, FÖLDGÁZTISZTÍTÁSBÓL ÉS A KŐSZÉN PIROLITIKUS KEZELÉSÉBŐL SZÁRMAZÓ HULLADÉK

06

SZERVETLEN KÉMIAI FOLYAMATBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉK

07

SZERVES KÉMIAI FOLYAMATBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉK

08

BEVONATOK (FESTÉKEK, LAKKOK ÉS ZOMÁNCOK), RAGASZTÓK, TÖMÍTŐANYAGOK ÉS NYOMDAFESTÉKEK GYÁRTÁSÁBÓL, KISZERELÉSÉBŐL, FORGALMAZÁSÁBÓL ÉS FELHASZNÁLÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉK

09

FÉNYKÉPÉSZETI IPAR HULLADÉKA

10

TERMIKUS GYÁRTÁSFOLYAMATBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉK

11

FÉMEK ÉS EGYÉB ANYAGOK KÉMIAI FELÜLETKEZELÉSÉBŐL ÉS BEVONÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉK; NEMVAS FÉMEK HIDROMETALLURGIAI HULLADÉKA

12

FÉMEK, MŰANYAGOK ALAKÍTÁSÁBÓL, FIZIKAI ÉS MECHANIKAI FELÜLETKEZELÉSÉBŐL SZÁRMAZÓ HULLADÉK

13

OLAJHULLADÉK ÉS A FOLYÉKONY ÜZEMANYAG HULLADÉKA (kivéve az étolaj, valamint a 05 és a 12 főcsoportban meghatározott hulladék)

14

SZERVES OLDÓSZER-, HŰTŐANYAG- ÉS HAJTÓGÁZHULLADÉK (kivéve a 07 és a 08 főcsoportban meghatározott hulladék)

15

CSOMAGOLÁSI HULLADÉK; KÖZELEBBRŐL MEG NEM HATÁROZOTT FELITATÓ ANYAGOK (ABSZORBENSEK), TÖRLŐKENDŐK, SZŰRŐANYAGOK ÉS VÉDŐRUHÁZAT

16

A HULLADÉKJEGYZÉKBEN KÖZELEBBRŐL MEG NEM HATÁROZOTT HULLADÉK

17

ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉK (BELEÉRTVE A SZENNYEZETT TERÜLETEKRŐL KITERMELT FÖLDET IS)

18

EMBEREK VAGY ÁLLATOK EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSÁBÓL ÉS/VAGY AZ AZZAL KAPCSOLATOS KUTATÁSBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉK (kivéve a konyhai és éttermi hulladék, amely nem közvetlenül egészségügyi ellátásból származik)

19

HULLADÉKKEZELŐ LÉTESÍTMÉNYEKBŐL, A SZENNYVIZET A KÉPZŐDÉSÜK TELEPHELYÉN KÍVÜL KEZELŐ SZENNYVÍZTISZTÍTÓKBÓL, VALAMINT AZ IVÓVÍZ ÉS IPARI VÍZ SZOLGÁLTATÁSBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉK

20

TELEPÜLÉSI HULLADÉK (HÁZTARTÁSI HULLADÉK ÉS A HÁZTARTÁSI HULLADÉKHOZ HASONLÓ, KERESKEDELMI, IPARI ÉS INTÉZMÉNYI HULLADÉK), IDEÉRTVE AZ ELKÜLÖNÍTETTEN GYŰJTÖTT FRAKCIÓT IS

 

A főcsoportok 2 számjegyű azonosító kóddal (pl. 17 építési-bontási hulladék /beleértve a szennyezett területekről kitermelt földet is/) rendelkeznek. Az alcsoportok 4 számjegyű azonosító kóddal (pl. 17 01 beton, tégla, cserép és kerámia), az egyes hulladéktípusok 6 számjegyű azonosító kóddal (pl. 17 01 01 beton) rendelkeznek. A (*)-gal jelölt azonosító kódok beton, tégla, cserép és kerámia (pl. 17 01 06* veszélyes anyagokat tartalmazó beton, tégla, cserép és kerámia frakció vagy azok keveréke) veszélyes hulladékot jelölnek. A hulladéktípus megnevezésének használata esetén a hulladék csak a hulladékképződést eredményező tevékenységnek megfelelő főcsoport és alcsoport megjelölésével együtt adható meg.

Valamely anyagnak a hulladékjegyzékben történő meghatározása nem jelenti azt, hogy az anyag minden körülmények között hulladék. Az adott anyag csak abban az esetben minősül hulladéknak, ha a Hulladéktörvény 2. § (1) bekezdés 23. pontja szerinti „hulladék” fogalom-meghatározás érvényesül. Hasonló rendelkezést fogalmaz meg a Hulladéktörvény 63. § (4) bekezdése, amely szerint a hulladékjegyzékben felsorolt anyag vagy tárgy akkor minősül hulladéknak, ha megfelel a 2. § (1) bekezdésének 23. pontjában foglaltaknak.”

Az adott hulladéktípust a képződést eredményező forrás alapján a 01–12-ig és a 17–20-ig terjedő főcsoportokban meghatározott 6 számjegyű azonosító kóddal jelölt hulladéktípusok alapján kell azonosítani, az alcsoportok 99-re végződő azonosító kódjainak (közelebbről meg nem határozott hulladék) kivételével. A képződést eredményező forrás hulladékai több, különböző főcsoportba is besorolhatók az adott hulladék tulajdonságaira való tekintettel.

 

A hulladékjegyzékben meghatározott hulladék azonosításának eljárási rendje:

  • Ha a 01–12. vagy 17–20. főcsoportokban nem található megfelelő azonosító kód, akkor a hulladék azonosításához a 13., 14. és 15. főcsoportot kell megvizsgálni.
  • Ha a hulladékjegyzék 1–12. vagy a 13–20. főcsoportjában szereplő azonosító kódok közül egyik sem alkalmazható, akkor a hulladékot a 16. főcsoport (a hulladékjegyzékben közelebbről meg nem határozott hulladék) szerint kell besorolni.
  • Ha a hulladék a 16. főcsoportba sem sorolható be, akkor a 99-es azonosító kódot (közelebbről nem meghatározott hulladékok) kell használni a hulladékjegyzéknek az első lépésben azonosított tevékenységnek megfelelő főcsoportjában.

 

 

scrollUp