Követelmények

Soltész Ilona
létrehozva: 2015-11-19 / módosítva: 2017-06-07

A lakásra vonatkozó követelmények a lakás egészséges, biztonságos és kényelmes használhatóságával összefüggő funkcionális és műszaki minimumfeltételek. Ezek a lakás alapvető funkciójának betöltéséhez szükségesek. A követelményeket elsősorban az OTÉK és a Lakástörvény tartalmazza, de további követelményeket határoznak meg a tűzvédelmi, hőtechnikai, zajvédelmi, és egészségügyi rendeletek, az elektromos és gázüzemű berendezések beépítésével és használatával kapcsolatos jogszabályok, továbbá néhány jogszabály által hivatkozott szabvány. Az élhető lakás azonban nemcsak hajlékot, menedéket nyújt és nemcsak az alapvető ellátási és üzemeltetési feltételeket biztosítja, hanem lehetővé teszi a benne lakó személyek mindennapos életvitelét, beleértve a pihenést és az elvonulást is, valamint teret ad a közösségi időtöltésekre és a szórakozásra egyaránt. A jogszabályok csak a minimumkövetelményeket határozzák meg, az élhető lakásnak a benne lakók életviteléhez kell alkalmazkodnia; a speciális követelményeket, elvárásokat a tervezési programban lehet rögzíteni. A lakóépületek energetikai kérdéseivel a Lakás-energetika cím foglalkozik.

 

A Lakástv. csak indirekt módon állapít meg követelményeket magára a lakásra. Azáltal, hogy a lakásnak, amelyet bérbeadnak vagy elidegenítenek, rendeltetésszerű használatra alkalmasnak kell lennie, és meg kell felelnie a lakás vagy műteremlakás, illetve a szükséglakás feltételeinek. Emellett a Lakástv. felsorolja a lakás helyiségeit általában, a felsorolást azonban nem kell teljes körűen, és nem lehet kizárólagosan értelmezni. Felsorolja a törvény a lakások berendezéseit is általában, de ez sem értelmezhető olyan követelményként, hogy minden lakásban legyen a felsorolt berendezésből, illetve, hogy ne lehetnének további berendezési tárgyak is.

A Lakástv. előírásai alapján minden lakásban biztosítani kell a vízvétel és a WC használat lehetőségét, valamint fűtéssel kell rendelkeznie. Meglévő, lakás céljára használt helyiségek és helyiségcsoportok esetében a lakás minősítése és komfortfokozata a helyiség(ek) méretétől, szellőztethetőségétől, természetes bevilágítottságától és a rendelkezésre álló berendezési tárgyaktól függ.

Meglévő, lakás céljára szolgáló helyiségcsoportban legalább egy 12 négyzetmétert meghaladó alapterületű szobának kell lennie, amelynek külső határolófala legalább 25 centiméter vastag téglafal (vagy ezzel hőszigetelésében egyenértékű más falszerkezet). A szobának ablakkal és melegpadló burkolattal kell rendelkeznie, és legalább egy kétméteres – ajtó és ablak nélküli – falfelületet kell biztosítani, hogy egy ágy elhelyezhető legyen. Természetesen a lakás céljára használt helyiségcsoport csak akkor nevezhető lakásnak, ha a fenti lakószobán kívül főzőhelyiség vagy ennek hiányában legalább 4 négyzetméter alapterületű, a főzést lehetővé tevő, önálló szellőzésű lakótér vagy térrész biztosított, továbbá a WC használat és a vízvétel lehetősége megoldott. Az ilyen egyedi fűtőberendezéssel fűtött lakást tekintik komfort nélküli lakásnak. Félkomfortosnak minősül az a lakás, amelyikben az előbbieken túlmenően fürdő- vagy WC helyiség is van, de továbbra is egyedi fűtésű. Komfortosnak tekintik azt a lakást, amely az előzőeken túlmenően melegvíz-ellátással is rendelkezik (ez lehet egy villanybojler vagy egy fürdőhenger is akár). Összkomfortos az a lakás, amely ezeken túlmenően központi fűtésű (távfűtésű, ház központi fűtésű, etage fűtéssel[1] vagy családi ház szintű egyedi központi fűtéssel rendelkezik).

A hazai lakásállomány több, mint 50%-a összkomfortos, 30,2%-a komfortos, 5%-a félkomfortos, 9,4%-a komfort nélküli és 3,7%-a szükséglakás. A fenti adatokból is látható, hogy a lakásállomány mintegy 10-12%-a funkcionális vagy műszaki okokból nem felel meg a mai kor követelményeinek és cserére vagy jelentős felújításra szorul.

Új lakások építése, vagy meglévők átalakítása, bővítése esetében az OTÉK előírásait kell figyelembe venni. Értelemszerűen a lakóépületekre is alkalmazni kell az építményekre előírt általános előírásokat – független attól, hogy családi házról vagy soklakásos épületről van szó. Az építményekkel szemben támasztott alapvető követelmények az OTÉK IV. fejezetében találhatóak. Többlakásos lakóépületekben a lakásegységek az OTÉK 1. számú melléklete szerinti fogalommeghatározás alapján önálló rendeltetési egységnek tekinthetők, ezért az önálló rendeltetési egységre vonatkozó általános előírásoknak is meg kell felelni.

A lakásra vonatkozó speciális követelményeket az OTÉK 105. §-a tartalmazza. E szerint a lakást olyan módon kell kialakítani, hogy a lakás helyiségei együttesen tegyék lehetővé a pihenést (az alvást) és az otthoni tevékenységek folytatását, a főzést, mosogatást és az étkezést, a tisztálkodást, a mosást, az illemhely-használatot, továbbá az életvitelhez szükséges anyagok és tárgyak tárolását tervezési program szerint. Fontos kritérium, hogy a lakásnak fűthetőnek kell lennie, lehetőleg minden helyiségben a rendeltetésének megfelelő szellőzést, természetes megvilágítást biztosítani kell.

Évtizedek óta létezik előírás arra, hogy legyen a lakásoknak legalább egy nagyobb szobája, – korábban ez 16, illetve 17 négyzetméter volt és nem lehetett közvetlen kapcsolatban a konyhával, – a jelenlegi előírás szerint, legalább 16 négyzetméteresnek kell lennie a 30 m2‑t meghaladó hasznos alapterületű lakás legalább egy lakószobájának. Ha ez a lakószoba a főző és az étkező funkció céljára is szolgáló helyiség vagy térrész légterével közös, akkor annak a térrésznek a hasznos alapterületén felül a lakószobának legalább 8 négyzetméteres hasznos alapterületűnek kell lennie. Lakószoba minimális alapterületére vonatkozóan új lakóingatlanoknál a nemzeti otthonteremtési közösségekről szóló 2016. évi XV. törvény 12 négyzetmétert ír elő. Az OTÉK több évtizedes előírásaival való összhang hiánya sajnálatos, és egyértelműen nem felel meg a huszonegyedik századi lakhatás követelményének, ha új lakások építésénél nem várjuk el, hogy a lakásnak legalább egy szobája legyen elég nagy a családok mindennapi tevékenységéhez.

Az OTÉK meghatározza a szállásjellegű épületekre vonatkozó minimumkövetelményeket is a 104/A §-ban, amelyek hasonlóak a lakás követelményeihez. A nem életvitelszerű, átmeneti tartózkodásra szolgáló épületet vagy önálló rendeltetési egységet úgy kell kialakítani, hogy annak helyiségei tegyék lehetővé a pihenést, a tisztálkodást, az illemhely-használatot, valamint a mosást, főzést, élelmiszertárolást, mosogatást, az étkezést, valamint a használathoz szükséges berendezések és tárgyak tárolását, továbbá egyéb ellátást nyújtó szolgáltatásokat.

A lakás helyiségeinek méretezésére vonatkozó előírások az OTÉK 85. §-ában találhatók. A lakásban levő helyiségek legkisebb szabad mérete nem lehet 0,8 m-nél kisebb, a legkisebb szabad mélysége 1,10 m, a huzamos tartózkodásra szolgáló helyiség esetében a szabad méret 2,00 m-nél kisebb nem lehet. Az előírt legkisebb belmagasság általában a lakás- és üdülőegységek nappali tartózkodásra szolgáló helyiségében 2,50 m, a második és a többi lakószobában 2,20 m lehet. Szobák légtérfogata a tervezett befogadóképességének megfelelően legalább 15 m3/fő legyen.

A lakások, lakóépületek állékonysági, szilárdsági követelményei nem térnek el más építmények előírásaitól. A tartószerkezetekkel kapcsolatos alapvető követelményt az OTÉK 51. §-a határozza meg részletesebben.

Az OTÉK nem állapít meg speciális szabályokat lakóépületekre, a tűzbiztonsági szabályokat más építményekkel együtt határozza meg az 52. §-ban.

„Az építményt és részeit, az önálló rendeltetési egységet, helyiséget úgy kell megvalósítani, ehhez az építési anyagot, épületszerkezetet és beépített berendezést úgy kell megválasztani és beépíteni, hogy az esetlegesen keletkező tűz esetén

a) állékonyságuk az előírt ideig fennmaradjon,

b) a tűz és a füst keletkezése és terjedése korlátozott legyen,

c) a tűz a szomszédos önálló rendeltetési egységre, építményre lehetőleg ne terjedhessen tovább,

d) az építményben lévők az építményt az előírt időn belül elhagyhassák vagy kimentésük lehetősége műszakilag biztosított legyen,

e) a mentőegységek tevékenysége ellátható és biztonságos legyen.”

A lakások, lakóépületek tűzvédelmének előírásait az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet (a továbbiakban: OTSZ) állapítja meg. Az OTSZ nemcsak építés, korszerűsítés, átépítés vagy felújítás esetében ír elő követelményeket, hanem a lakások, lakóházak üzemeltetésével kapcsolatban is.

A tűzvédelmi követelményeket az anyagok tűzveszélyességi osztálya, a kockázati egység kockázati osztálya, az épület, az önálló épületrész és a speciális építmény mértékadó kockázati osztálya alapján állapítja meg az OTSZ. A kockázati besorolás az OTSZ 1. melléklete szerint kell megállapítani. Meg kell határozni az építmény legalsó és legfelső használati szintjének magasságát, a kockázati egységben tartózkodók számát, a bent tartózkodók menekülési képessége, továbbá a rendeltetés és a tárolt anyagok jellemzői alapján a kockázati szintet. A mértékadó kockázati osztály megegyezik a kockázati egységek kockázati osztályai közül a legszigorúbbal. Ez alapján állapíthatók meg az építményszerkezetek tűzvédelmi osztályára és tűzállósági teljesítményére vonatkozó követelmények, továbbá az építményre vonatkozó egyéb tűzvédelmi követelmények.

Az OTSZ a lakások üzemeltetésével kapcsolatban is állapít meg szabályokat:

„205. § (1) Az épületben éghető anyag olyan mennyiségben és módon nem tárolható, a rendeltetéshez alkalomszerűen kapcsolódó tevékenységek kivételével olyan tevékenység nem folytatható, amely a rendeltetésszerű használattól eltér, tüzet vagy robbanást okozhat.

(2) Lakórendeltetésű épületek, épületrészek területén a menekülésre számításba vett közlekedőkön, lépcsőházakban éghető anyagok és a menekülési útvonalat leszűkítő tárgyak – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – nem helyezhetők el.

(3) Lakórendeltetésű épületek, épületrészek menekülésre számításba vett közlekedőin, lépcsőházak pihenőin növények elhelyezhetők, ha a menekülési útvonalat az előírt minimális méret alá nem szűkítik le.”

A lakások biztonságos használatának követelményeit az OTÉK általánosságban és gyakorlati előírásokkal is megfogalmazza. Az 54. § (1) bekezdésében felsorolja a főbb használati veszélyeket, amelyekre a tervezés és a kivitelezés vagy a lakás korszerűsítése, felújítása során figyelembe kell venni.

„Az építményt és annak részeit úgy kell tervezni, megvalósítani, ehhez az építési terméket, építményszerkezetet és beépített berendezést úgy kell megválasztani és beépíteni, hogy a rendeltetésszerű használathoz biztonságos feltételeket nyújtsanak és ne okozzanak balesetet, sérülést, például

a) elcsúszást, elesést (pl. közlekedés közben),

b) megbotlást, mellélépést (pl. nem megfelelő világítás miatt),

c) leesést (pl. váratlan szintkülönbség, vagy korlát, mellvédfal hiánya, kialakítási hibája miatt),

d) fejsérülést (pl. nem megfelelő szabad belmagasság, szabad keresztmetszet miatt),

e ütközést (pl. nem megfelelő megvilágítás, tartalék világítás hiánya, tükröződés miatt, vagy építményen belüli járműmozgásból),

f) égési sérülést (pl. védelem nélküli forró felülettől, folyadéktól, gőztől),

g) áramütést (pl. földelési, szerelési hibából, vagy villámcsapás miatt),

h) robbanást (pl. energiahordozó, hőtermelő vezeték, berendezés hibája miatt),

i) elakadást, beszorulást (pl. szűkös méretű terek vagy nyílások miatt).”

További részletes előírások találhatók a 61-68. §-okban.

Lakások esetén különösen fontos, hogy a belső környezet egészséges legyen. Az egészséges környezetre vonatkozó követelményeket az 53. §-ban foglalják össze.

„(1) Az építményt és részeit, az önálló rendeltetési egységet, helyiséget úgy kell megvalósítani, ehhez az építési anyagot, épületszerkezetet, beépített berendezést és vezetékhálózatot úgy kell megválasztani és beépíteni, hogy a környezet higiéniáját és a rendeltetésszerű használók egészségét ne veszélyeztesse

a) mérgező gázok keletkezése és kibocsátása,

b) légszennyező és más veszélyes anyagok keletkezése,

c) veszélyes sugárzás,

d) szennyezett víz, föld, szilárd és folyékony hulladék,

e) az építmény felületein káros nedvesedés keletkezése, megmaradása,

f) elektrosztatikus feltöltődés,

g) vegyi és korróziós hatás,

h) biológiai kártevők megtelepedése, elszaporodása,

i) káros mértékű zaj és rezgés,

j) fényszennyezés.

(2) Az építmények megvalósítása és rendeltetésszerű használata során biztosítani kell

a) a helyiségek rendeltetésének megfelelő szellőzési, fűtési, természetes és mesterséges megvilágítási lehetőséget,

b) a helyiségek nedvesség (csapadékvíz, talajvíz, talajpára, üzemi víz stb.) elleni védelmét, a páratartalom kicsapódása elleni védelmét,

c) megfelelő mennyiségű és minőségű használati és ivóvizet,

d) a használat során keletkező szennyvíz és füstgáz elvezetésének lehetőségét, a hulladékok átmeneti tárolásának és eltávolításának lehetőségét,

e) az előírt mértékű földelést és villámvédelmet,

f) a tisztíthatóság és a karbantarthatóság lehetőségét,

g) az egyes önálló rendeltetési egységek egymástól független, zavartalan rendeltetésszerű használati lehetőségét.”

Ügyelni kell, hogy a beépítésre kerülő burkolatok, ragasztók vagy más építési termékek, továbbá a bútorok és a többe berendezési tárgy ne tartalmazzon olyan anyagot, amely a használat során, vagy akár évek múlva a levegőbe vagy vízzel, párával érintkezve a környezetbe jut, továbbá tapintás, vagy érintkezés során a bőrfelületen keresztül ártalmas lehet. Erre nemcsak az OTÉK, hanem más egészségügyi jogszabályok is tartalmaznak előírásokat, mint például az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet, amely az ivóvízzel érintkező építőanyagok alkalmazásának feltételeit és a forgalomba hozatalt megelőző eljárást ismerteti. Emellett egyeztetésre került egy jogszabálytervezet az építmények tervezésének, létesítésének és üzemeltetésének közegészségügyi és egészségvédelmi követelményeiről.

Az egészséges belső környezet folyamatos biztosítása érdekében a lakóhelyiségek természetes megvilágítása, természetes szellőzésére különösen nagy gondot kell fordítani. A megfelelő mértékű természetes megvilágítás követelményét a 88. § tartalmazza.

„(1) A helyiségek természetes megvilágítása biztosítson elegendő fényt a rendeltetés szerinti biztonságos használathoz.

….

(3) A közvetlen természetes megvilágításra szolgáló bevilágító felület és a helyiség hasznos alapterületének aránya

a) nevelő-oktató helyiségben legalább 1:6-od legyen,

b) egyéb huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségben legalább 1:8-ad legyen, vagy megfelelő megvilágítási körülmények mellett, indokolt esetben 1:10-ed lehet, továbbá

c) felülről történő bevilágítás esetén legalább 1:10-ed legyen.”

Az OTÉK 88. (4) bekezdésében tiltja többlakásos épületekben, hogy az épület közös használatú helyiségei (pl. lépcsőház) és lakás között, illetve lakás egységek között ablak vagy más közvetett bevilágítás létesüljön.

„86. § (1) A lakás legalább egy lakószobája napfény által benapozott legyen, kivéve, ha ezt a település kialakult beépítése nem teszi lehetővé. Benapozottnak tekinthető az a helyiség, ahol a benapozás lehetősége február 15-én legalább 60 percen át biztosított.”

Ez azt jelenti, hogy olyan új lakás nem létesíthető, amelynek ablakai csak északra néznek. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a hazai éghajlat mellett a déli, keleti és nyugati nyílászárók a legnagyobb mértékben hasznosítsák télen a napsütésből származó szoláris nyereséget, viszont a nyári hőségben kizárják a belső tér túlzott felmelegedését okozó napsütést. Ennek a követelménynek legjobban mozgatható árnyékolással lehet eleget tenni, de számos jó megoldás létezik, mint a lombhullató növényzet telepítése vagy a kiugró árnyékvető felületek (pl. erkély vagy eresz) építése. Ennek érdekében az OTÉK felhívja a figyelmet az árnyékolásra.

„86. § (3) Új épületek tervezése és megvalósítása során építészeti eszközökkel (pl. külső árnyékoló), illetve növényzettel kell biztosítani a túlzott nyári felmelegedés elleni védelmet.”

A lakások és lakóépületek szellőzésére, szellőztetésére vonatkozóan az OTÉK 90, 91, és 92. §-ainak előírásait kell figyelembe venni. Természetes szellőzés céljára a huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségekben olyan, közvetlenül a szabadba nyíló nyílászárót kell biztosítani, amelyen át szükség esetén egy ember kimenthető.

A természetes szellőzés előírt mértékét jelenleg az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet (a továbbiakban: TNM rendelet) írja elő az 1. melléklet V. részének 2.2. pontjában – lakóépületekre.

„Légtechnikai rendszer esetén, az alábbi helyiségekben a tartózkodási zónába minimálisan bejuttatandó friss levegő mennyiséget a 2. táblázat szerint lehet megállapítani

2. táblázat: Friss levegő igény

(1.)

(2.)

(3.)

átlagos légmennyiség m2-re vetítve

nappali főre

hálószoba m2-re vetítve

m3/h,

m3/h/fő

m3/h,

1,5

25,2

3,6

 

 

A friss levegő mennyiséget ki kell számítani az (1.) oszlop szerint a lakás hasznos alapterülete alapján, a (2.) oszlop szerint a lakást használó személyek száma alapján és a (3.) oszlop szerint a nappali és a hálószoba alapterülete alapján. A három térfogatáram közül a legnagyobbat kell figyelembe venni.”

Fontos kiemelni még, hogy a megfelelő mértékű szellőzés, légcsere mellett biztosítani kell a helyiségben használt tüzelő-berendezések légellátását is, a vonatkozó követelményeknek megfelelően. Helyiség nem szellőztethető az építmény közös használatú tereibe (pl. kapualjba, lépcsőházba, zárt folyosóra, padlástérbe), valamint közhasználatú átjáró, áthajtó, aluljáró légterébe. Minden olyan helyiséget, ahol főző, sütő vagy egyéb gőzt termelő üzemi berendezés kerül elhelyezésre, közvetlen természetes szellőzési lehetőséggel, illetőleg mesterséges szellőztetés esetén el nem zárható grativációs vészszellőző-nyílással kell létesíteni.

Az OTÉK 93. §-a tartalmaz általános előírást lakások belső hőmérsékletére vonatkozóan:

„(1) A helyiségek rendeltetésszerű használatához szükséges belső hőmérsékletről megfelelő fűtő-, illetőleg hűtőberendezéssel gondoskodni kell.

(2) A helyiségek tervezett téli eredő hőmérséklete - az üzemelés-technológia követelményeit kivéve - a rendeltetés alapján tervezett tartózkodási zóna mértékadó (szélső) részén (pl. tanterem szélső üléshelyein) elégítse ki a vonatkozó jogszabályok és szabványok előírásait. Más jogszabályi előírás hiányában a huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségekben ez 20 °C legyen.”

A TNM rendelet megállapítja a fűtési- vagy hűtési rendszer tervezésénél az előírt belső hőmérsékletet is az 1. melléklet V. rész 1. pontjában.

Az épület vagy a helyiség funkciója

A minimális belső hőmérséklet
fűtésnél, °C

Hőmérséklet tartomány
fűtésnél, °C

A maximális belső hőmérséklet
hűtésnél, °C
(amennyiben van gépi hűtés)

Hőmérséklet tartomány
hűtésnél, °C

Lakóépület, huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségek (szobák, étkező hálószoba stb.)

20

20-25

26

23-26

Lakóépület: egyéb helyiségek (konyha, tároló stb.)

16

16-25

-

-

 

 

A lakás és a lakóépület belső levegőjének mentesnek kell lennie a túlzott párától, és az egészséges belső környezet érdekében nem megengedhető, hogy épületszerkezeteken keresztül víz, talajvíz, talajpára jusson a belső térbe, vagy a nem megfelelő szellőzés, vagy elégtelen fűtés miatt a levegő páratartalma a hideg felületekre kicsapódjon. Emiatt nemcsak a megfelelő szellőzés és a megfelelő belső hőmérséklet biztosítása fontos, hanem törekedni kell a külső határolószerkezetek hőhídmentes kialakítására.

Huzamos tartózkodás céljára szolgáló helyiség padlója akkor kerülhet az épülethez csatlakozó külső terep szintje alá, ha a helyiség rendeltetésének megfelelő alapvető követelmények biztosíthatók. Lakószoba pinceszinti helyiség nem lehet, kivéve, ha a természetes szellőzés és megvilágítás biztosított.

Az akusztikai követelményekkel a szakmai anyagok között külön, részletesen foglalkozunk.

A lakásokkal és a lakóépületekkel kapcsolatos energetikai követelményeket a Lakás-energetikai címben ismertetjük.

 

 


[1] Az un. etage-fűtésnél lakásonként egy hőtermelőt használnak, jellemzően többlakásos lakóépületben.

 

 

scrollUp