Közterület

Ráth György
létrehozva: 2015-11-19 / módosítva: 2016-05-23

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 2. § 13. pontja szerint a közterület az a közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván.

A közterületekért – mint minden más esetben - a tulajdonosok a felelősek, tehát az állam és az önkormányzatok.

A közterület általában közlekedés céljára szolgáló terület (közút, köztér), vagy zöldterület (közpark, közkert).

 

Meg kell jegyezni, hogy nem minden állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő terület közterület, csak az, amely az ingatlan-nyilvántartásban így van bejegyezve. Egy út például lehet közút, de lehet, hogy csak az önkormányzat magánútja.

 

A közterület az önkormányzat forgalomképtelen törzsvagyonához tartozik. A közterület elidegenítése és hasznosítása csak a külön jogszabályban (törvényben vagy az önkormányzat rendeletében) meghatározott feltételek teljesülése esetén lehetséges.

Egy terület alapvető besorolását - közterület vagy nem közterület – a településrendezés során a helyi települési önkormányzat a helyi építési szabályzatában állapítja meg.

A közterület a forgalomképtelen jellegét mindaddig megtartja, ameddig a forgalomképtelenséget előíró törvényt nem módosítják, illetve az ingatlan jellege településrendezési eszközök alkalmazása révén meg nem változik (BH2005. 446).

 

Az említett építési törvény nemrég bevezette a településrendezési feladatok megvalósulását biztosító sajátos jogintézményeként a közterület egységes kialakítása érdekében a - szabadtér-építészetet, kertépítészetet, gyalogos és gépjármű közlekedést, közmű- és felszíni vízelvezetést, hírközlést is magába foglaló - közterület-alakítási tervet (Étv. 30/E. §), amelyet az önkormányzat készíttethet, és a képviselő-testülete hagyja jóvá.

 

Tudni kell, hogy a közterület-alakítási terv nem településrendezési eszköz, így nem tartozik a településfejlesztési koncepció, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet hatálya alá, ugyanakkor az engedélyezési tervek közé sem tartozik. Az elkészítésére vonatkozóan tehát nincs sem tartalmi, sem pedig eljárási jogszabályi előírás. Kérdéses tehát ki milyen tervet gondol e tervfajta alatt.

 

Meg kell említeni, eddig sem tiltotta senki és semmi, hogy a közterületek egységes és tervszerű kialakítása érdekében - mint tulajdonos – az önkormányzat ilyen tervet készíttessen, ám ez idáig csak alig-alig készült, s ilyen terv készítésére most sem kényszeríti az önkormányzatot semmi.

 

Sokan úgy gondolják, hogy a településkép, az utcakép az adott területen megvalósuló épületek látványából áll össze csupán.

 

Pedig egy utcakép látványa nem csak az ott lévő épületekből tevődik össze, hanem az utcához csatlakozó telkeken lévő növényzettől, meg a telkek közötti közterülettől - annak kialakítása minőségétől - is függ.

Hiába állnak az utcában az épületek katonás rendben, géppuskaheveder szerűen egy sorban a telkek oldalhatárain, egyforma, utcára merőleges gerincű magastetővel, két ablakocskával az utcai homlokzaton, ha a telkek növényzete silány – például az 5 m-es általános előkertméret egy nagyobb lombkoronájú fa ültetésére alkalmatlan -, vagy ha hiányzik a közterület, az utca megfelelő esztétikus kialakítása – úttest, gyalogjárda, utcafásítás, zöldfelület – az eredmény nem lesz jó.

Magyarországon több más európai uniós tagállamtól eltérően általában elmondható, hogy a beépítésre nem szánt, mezőgazdasági területek – például a szántók - új beépítésre szánt területté történő átminősítése és ennek megfelelő tényleges felhasználása során sajnos a közterületek kialakítása az, ami általában legutolsóként valósul meg. Van, hogy csak évtizedek múlva. A terület „képe” is általában ennek megfelelő (sivár kertek, sáros földutak stb.). Vannak országok, ahol az új beépítésre szánt területeken csak azután lehet épületet építeni, ha előtte a terület rendeltetésszerű használatához szükséges utak és közművek kiépítése már megtörtént.

 

A közterülettel kapcsolatos érdekességek.

 

Gyakran találkozunk olyan esettel, amikor az önkormányzati tulajdonú közterületen, közparkban más tulajdonában lévő épület áll, például üzlet, büfé, fagylaltos stb.. Az ilyen épületek rendeltetésszerű használatához szükséges a közúti megközelítés lehetősége.

Ez a kérdés akkor válik igazán élessé, amikor vita alakul ki az önkormányzat és a más tulajdonos között valamilyen okból kifolyólag, mert ezzel „zsarolható” a más tulajdonos.

A közpark és a közút nem azonos fogalmak. A közpark közterület ugyan, amelyet bárki használhat, azonban kizárólag annak rendeltetése szerint. A közpark nem közlekedésre szolgál, nem „közút”, (kivéve, ha az épülethez a parkon belül, az ingatlan-nyilvántartásban is bejegyzett „út” alrészlet vezet). Ebben az esetben a probléma nem oldható meg közlekedéstechnikai eszközökkel (forgalmi jelzőtáblák kihelyezésével), ugyanis a közlekedési hatóságnak a jelzőtáblák elhelyezéséről hozott határozata és annak eredménye nem azonos az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzett az ingatlant (jelen esetben a közparkot) terhelő abszolút szerkezetű (dologi) joggal, amely alapján a más tulajdonában lévő épület mindenkori birtokosa a terhelt ingatlant meghatározott terjedelemben használhatja. Ilyenkor a bíróságtól kell kérni, vizsgálja meg a polgári törvénykönyv szerinti átjárási szolgalom alapításának a lehetőségét.

Jogszabály tilalmának hiányában nincsen akadálya annak, hogy a bíróság a polgári törvénykönyv előírására alapítottan (természetesen az ott előírt feltételek teljesülése esetén) az önkormányzati tulajdonban álló közterületi ingatlan terhére átjárási szolgalom fennállását állapítsa meg.

 

Egy önkormányzat felújította a polgármesteri hivatala előtti közparkot. A park terepadottsága igen változatos, nagy a szintkülönbség az egyik és a másik oldala között. A park sík és meredek részeket tartalmaz. Ennek megfelelően a park használhatósága – sétaútjai, pihenői, játszótere - tereplépcsők és támfalak kialakítását tették szükségessé, amelyeket a helyi építőanyag – sárga színű terméskő – felhasználásával építettek meg.

A felújítás során új támfalakat is építettek. Az új támfalak azonban szürke beton zsalukőből épültek meg, még csak sárga színezést sem kaptak.

Az önkormányzat köztisztviselőként állandó települési főépítészt alkalmaz.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy a jövőben az ilyen önkormányzat és főépítész miként fogja az állampolgárok által építeni szándékozott épületeken számon kérni az általa megkívánt, a helyi jellegzetességekhez, sajátosságokhoz való igazodást.

 

 

scrollUp