Levegőtisztaság-védelem

Soltész Ilona
létrehozva: 2017-02-20 / módosítva: 2017-02-20

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény a levegő, mint környezeti elem védelmére is kiterjed. A levegő védelme a légkör egészének, folyamatainak és összetételének, valamint a klímának a védelmét jelenti. Védeni kell a levegőt minden olyan mesterséges hatástól, amely a levegőt közvetlenül terheli, illetve más környezeti elem közvetítésével veszélyezteti a levegő minőségét, vagy azt egészséget károsító módon terheli.

A létesítmények tervezésénél, megvalósításánál, valamint a különböző tevékenységek folytatásánál, a termékek előállításánál és használatánál törekedni kell arra, hogy a légszennyező anyagok kibocsátása a lehető legkisebb mértékű legyen.

A levegőtisztaság-védelem általános elveit és fogalmait, a levegőminőségi előírásokat és a légszennyező anyagok kibocsátásának szabályait a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet tartalmazza.

A légszennyező forrás létesítésekor és működtetése során meg kell határozni a levegővédelmi követelményeket és ezek alkalmazása szükséges. A levegővédelmi követelmények teljesülését a légszennyező forrás hatásterületén biztosítani kell. A levegővédelmi követelmények az elérhető legjobb technika alapján állapíthatók meg.

Magyarország területén az országos légszennyezettség értékelése érdekében a levegőterheltségi szintet és a légszennyezettségi határértékek betartását az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat vizsgálja. Megállapítható a levegő alap terheltségének szintje, amely a környezetben kialakult átlagos levegőterheltségi szint meghatározott időtartam alatt – légszennyező forrás nélkül. Légszennyező forrás létesítése és működtetése esetében a hatás ehhez az alap levegőterheltségi szinthez adódik hozzá.

A levegőterheltségi szintet átlagértékek mutatják be. A tájékoztatás szennyezőanyagonként a határértékeket, a célértékeket, a tájékoztatási és riasztási küszöbértékeket, a túllépéseket, továbbá az egyes légszennyező anyagok emberi egészségre, illetve a természetes környezetre gyakorolt hatásait tartalmazza.

A levegőterheltségi vizsgálatok kiterjednek minden olyan légköri (időjárási) jelenségre is, amely a levegő minőségét bármilyen módon és mértékben befolyásolhatja.

A levegőterheltségi szint mértéke szerint, a vizsgálati küszöbértékek alapján, légszennyezettségi agglomerációk vagy zónák kerültek kijelölésre. Ezek felülvizsgálatára a levegőterheltségi szintet befolyásoló körülmények jelentős változása esetén, de minimum öt évenként kerül sor. Egyes veszélyes anyagok és a szálló por kisméretű részecskéi által okozott levegőterhelés jelentős változása esetén a légszennyezettségi agglomerációk vagy zónák felülvizsgálata gyakrabban történik.

Azokban a zónákban és agglomerációkban, ahol a környezeti levegőben lévő kén-dioxid, nitrogén-dioxid, PM10, PM2,5, ólom, benzol és szén-monoxid szintje a légszennyezettségi határértékek alatt van, a talajközeli ózon koncentrációja kielégíti a hosszú távú célkitűzést, valamint az arzén, a kadmium, a nikkel és a 3,4-benz(a)pirén koncentráció kisebb, mint a célérték, ott meg kell őrizni a meglévő jó állapotot a fenntartható fejlődés követelményeivel összhangban.

Azokra a zónákra és agglomerációkra, amelyekben a levegő éves levegőminőségi értékelés alapján meghaladja a határértékeket, levegőminőségi terv készítése szükséges, amelynek végrehajtásával a légszennyezettségi határértékek betartása a lehető legrövidebb időn belül biztosítható. A levegőminőségi tervek tartalmi követelményeit a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. melléklet tartalmazza. A levegőminőségi tervek végrehajtása érdekében a területi környezetvédelmi hatóság a légszennyező forrás üzemeltetőjét intézkedési terv kidolgozására kötelezheti.

Amennyiben a levegőterheltség a tervezett helyhez kötött légszennyező forrás hatásterületén az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat regionális adatai alapján nem haladja meg az egészségügyi határértéket, a helyhez kötött légszennyező forrás létesítésére irányuló engedélyezési eljárásban a levegővédelmi követelményeket úgy szükséges meghatározni, hogy annak várható levegőterhelése ne eredményezze az egészségügyi határértékek túllépését.

Ha a levegőterheltség a tervezett helyhez kötött légszennyező forrás hatásterületén az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat regionális adatai alapján meghaladja az egészségügyi határértéket, helyhez kötött légszennyező forrás akkor engedélyezhető, ha

  • az engedélyes a légszennyező forrás hatásterületén az egészségügyi határértéket várhatóan meghaladó légszennyező anyag tekintetében, a levegőterheltségi szint szempontjából egyenértékű kibocsátás csökkentést biztosít;
  • a légszennyező forrás létesítése következtében a levegőterhelés és a levegőterheltség szintje kisebb lesz, mint a légszennyező forrás létesítése előtti állapotban volt, vagy
  • az engedélyes bizonyítja, hogy a légszennyező forrás hatásterületén a helyi mérésekkel megállapított alap levegőterheltség a légszennyező pontforrás kibocsátásával együtt sem haladja meg az éves légszennyezettségi határértéket.

A levegővédelmi követelmények az elérhető legjobb technika alapján állapíthatók meg. Amely légszennyező forrásnál az elérhető legjobb technikával nem biztosítható az egészségügyi határértékek betartása, az elérhető legjobb technikánál szigorúbb követelményeket kell meghatározni.

Az egészségügyi határérték, a riasztási küszöbérték, a tájékoztatási küszöbérték, a tűréshatár, a célérték, valamint a kritikus szint értékei a környezet-egészségügyi és környezetvédelmi, illetve az egyéb szakterületeken folyó tudományos kutatások legújabb adatai és a méréstechnika területén elért eredmények figyelembevételével a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló jogszabályban kerülnek megállapításra és legalább háromévenként felülvizsgálatra.

Rendkívüli levegővédelmi intézkedéseket kell tenni, ha kedvezőtlen meteorológiai viszonyok között, több forrásból származó szennyezőanyag-kibocsátás következtében a légszennyezettség tartósan és nagy területen meghaladja egy vagy több légszennyező anyag tájékoztatási, vagy riasztási küszöbértékét, azaz szmoghelyzet alakul ki.

A tájékoztatási és riasztási küszöbértékek túllépéséről, valamint azok túllépésének megszűnéséről az érintett lakosságot tájékoztatni kell a helyben szokásos tájékoztatási módon.

A települési önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozik a füstködriadó terv kidolgozása, a háztartási tevékenységgel okozott légszennyezésre vonatkozó egyes sajátos, az avar és kerti hulladék égetésére vonatkozó szabályok rendelettel történő megállapítása, valamint a légszennyezettség szempontjából ökológiailag sérülékeny területek kijelölésével kapcsolatos eljárásban való közreműködés. Budapesten a főpolgármester levegőtisztaságvédelmi feladatkörébe, illetőleg államigazgatási, hatósági hatáskörébe tartozik:

  • a füstködriadó terv kidolgoztatása és végrehajtása;
  • a füstködriadó terv végrehajtása során a légszennyezést okozó, szolgáltató, illetve termelő tevékenységet ellátó létesítmények üzemeltetőinek más energiahordozó, üzemmód használatára kötelezése, az üzemeltető tevékenységének, valamint a közúti közlekedési eszközök üzemeltetésének időleges korlátozása vagy felfüggesztése;
  • a külön jogszabályban meghatározott szmoghelyzet (füstködállapot) bekövetkezése esetén az érintett lakosság tájékoztatása a meglévő és várható túllépés helyéről, mértékéről és időtartamáról, a lehetséges egészségügyi hatásokról és a javasolt teendőkről, valamint a jövőbeli túllépés megelőzése érdekében szükséges feladatokról.

 

scrollUp