Nagyvállalkozó

létrehozva: 2015-11-19

Az építőipar a hazai nemzetgazdaság egyik legfontosabb ágazata: 2013. évben a magyarországi építési produkció összege 2.070 millió forintot tett ki, ami a bruttó nemzeti termék (GDP) 6,8 %-át jelentette; megjegyzendő, hogy az Európai Unió tagállamainak átlagában az építőipar GDP-arányos termelése 8,8 % volt ugyanebben az évben.

Az építőipar jelentős foglalkoztató is: a jelzett esztendőben a Központi Statisztikai Hivatal szerint 245.900 főnek adott munkát, ami az összes hazai foglalkoztatott 6,3 %-át jelenti; ugyancsak megjegyzendő az Európai Unióra vonatkozó adat: ez az átlagos arány 6,8 % volt. Mivel az EU-n belül a statisztikai tevékenységet szinkronizálták és az adatok azonos tartalomra vonatkoznak, érdemes lenne elemezni azt, hogy a tagállami átlagban alig valamivel nagyobb arányú építőipari foglalkoztatott egyharmaddal nagyobb GDP-arányos termelést produkált – ez a termelékenységi differencia miből következik, milyen összetevői vannak?

A KSH a foglalkoztatottak előzőek szerinti számában mindazokat nyilvántartja, akiknek a munkájuk jövedelmet biztosított; ettől eltérő az alkalmazásban állók száma, amihez a munkaviszonyban történő munkavégzés kapcsolódik; ez a szám 2013.évben Magyarországon az építőiparban 107.400 fő volt. Tudnunk kell, hogy a KSH csak a szabályosan bejelentett munkaviszonyt regisztrálja …

Az említett termelést az építőipar nyilvánvalóan vállalkozások tevékenysége révén érte el; 2013. év végén

  • a bejegyzett építőipari vállalkozások száma 93.274 volt, ebből
  • a működőként nyilvántartott építőipari vállalkozások száma mintegy 82.000 volt,
  • a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által regisztrált építőipari vállalkozás 52.900 volt; lényegében ezt az adatot tekinthetjük a valójában és szabályosan működő építőipari vállalkozásokról szóló reális számnak.

A vállalkozások számát egy adott országban és egy adott iparágban igen sok tényező befolyásolja (termelési hagyományok, kultúrák, struktúrák, stb.), ezért az Európai Unió összesített adataihoz nincs értelme viszonyítani – ám érdemes néhány ország idevágó számát megismerni az Európai Építőipari Szövetség (FIEC) bázisából; eszerint a bejegyzett építőipari vállalkozások száma 2013-ban

  • Németországban 360.000,
  • Olaszországban 590.000,
  • Svédországban 94.000 (hasonló a magyarországi adathoz),
  • Ausztriában 32.000,
  • Szlovákiában 3.000,
  • Horvátországban 8.000,
  • Szlovéniában 18.000 volt.

A földrajzi környezetünkben lévő országok vállalkozásainak számához viszonyítva a bejegyzett magyarországi cégek nagy száma feltűnő; nem véletlen, hogy a vállalkozások létszám-kategóriák szerinti megoszlása is sajátos az ÉVOSz és az MKIK adatai szerint:

  • 5 fő alatti létszámmal dolgozik a vállalkozások        88,5 % - a,
  • 5 – 19 fő közötti létszámmal                                       9,8 % - a,
  • 20 – 249 fő közötti létszámmal                                   1,5 % - a és
  • 250 fő feletti létszámú a vállalkozások                       0,2 % - a.

 

Ezeknek a létszám-kategóriáknak és a gazdálkodás bizonyos jellemzőinek alapján a vállalkozások egy meghatározott körét mind az Európai Unióban, mind Magyarországon pozitívan diszkriminálják: a kis- és középvállalkozásokat sok szempontból előnyben részesítik, mivel nagyon jelentős a számuk és meghatározóan nagy arányú foglalkoztatók. Ma egyértelmű jogi kategória ez a státusz: a kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény alapján

„3. § (1) KKV-nak minősül az a vállalkozás, amelynek

a) összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és

b) éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

(2) A KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek

a) összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és

b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

(3) A KKV kategórián belül mikrovállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek

a) összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, és

b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

(4)Nem minősül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tőke vagy szavazati joga alapján – külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25%-ot.

(5) A (4) bekezdésben foglalt korlátozó rendelkezést nem kell alkalmazni a 19. § 1. pontjában meghatározott befektetők részesedése esetében.

(6) Ahol jogszabály ,,KKV-t'', ,,mikro-, kis- és középvállalkozást'', illetve ,,kis- és középvállalkozást'' említ, azon – ha törvény másként nem rendelkezik az e törvény szerinti KKV-t kell érteni.”

Az előzőekben idézett jogszabályt kell alapul vennünk, ha a szócikkünk címének akarunk megfelelni: nagyvállalatnak, nagyvállalkozónak kell tekintenünk mindazon vállalkozásokat, amelyek a kis- és középvállalkozások jogszabályi kritériumainak nem felelnek meg. Ezek szerint

  • a 250 főnél nagyobb dolgozói létszámot foglalkoztató és
  • az 50.000.000 Euro összegnél nagyobb nettó árbevételű vagy nagyobb mérlegfőösszegű

vállalkozást nevezzük nagyvállalatnak, nagyvállakozásnak. Fontos, hogy mind a két (tehát mind a foglalkoztatotti létszámra, mind a nettó átbevételre, vagy mérlegfőösszgre vonatkozó) feltétel egyszerre teljesüljön.

A kkv-szektorba tartozó cégeket sokféle gazdálkodási, támogatási, adózási, közbeszerzési „kedvezményben” részesítik a jogszabályok, lásd erről a vonatkozó szócikkeket. A nagyvállalkozások esetében – pedig a nagyvállalatok munkaerő-foglalkoztatási részesedése a fejlett EU-s országokra jellemző aránnyal csaknem azonosan a teljes munkaerő-piacból Magyarországon egyharmad – nincsenek ilyesfajta privilégiumok. Természetesen a különféle pályázati lehetőségek, esetenként támogatások az ő számukra is nyitottak, de „alanyi” jogon összehasonlíthatatlanul pozitívabbak a kis- és középvállalkozások helyzetét javító intézkedések.

Az építőiparban ezeknek a cégeknek a száma igen alacsony; jellemzően

  • fővállalkozóként, generálkivitelezőként vagy
  • meghatározó technológiai berendezésekkel szakkivitelezőként (elsősorban az infrastrukturális építés területén)

tevékenykednek.

Úgy véljük, hogy a hazai építőipari piacon ezeknek a nagyvállalatoknak alapvetően kiegyensúlyozott a kapcsolatuk a kis- és középvállalkozásokkal. Egymást feltételezve és kiegészítve működnek együtt, általában megrendelő és szakkivitelező viszonyban.

scrollUp