Pótmunka

Wéber László
Létrehozva: 2015-11-23 / módosítva: 2017-11-22

A vállalkozási szerződések körében, különösen a kivitelezési szerződések esetében csaknem általános, hogy a felek a szerződés tárgyát műszaki (kiviteli) tervekre és költségvetésre való utalással határozzák meg. A műszaki tervek, a műleírás és a költségvetés együttesen tartalmazzák az elvégzendő szolgáltatás minőségét és mennyiségét, míg maga a beárazott költségvetés (az árajánlat) magában foglalja az elvégzendő munka ellenértékét. Mindezek birtokában egyértelműen megállapítható, hogy a felek megállapodása konkrétan milyen szolgáltatás teljesítésére irányult.

 

A szócikkünk címében szereplő kategória, a pótmunka problémája

  • egyrészt a hibás, ellentmondásos tervekkel,
  • másrészt a tervekben hiányosan szereplő feladatokkal összefüggésben,
  • harmadrészt a megrendelő kivitelezés közbeni változtatási igényei következtében

merülhet fel és nemegyszer összekeveredik a többletmunka fogalmával.

 

A gyakorlatban általánosan felmerülő kérdés: ha hibás (ellentmondásos, nem kellően részletes, hiányos, stb.) volt az a dokumentáció, ami alapján az ajánlatot kérte az ajánlattevőktől az ajánlatkérő, akkor annak a dokumentációnak a hibája, hibái miatt szinte szükségszerűen felmerülő műszaki tartalom-változás ellenértéke megilleti-e a vállalkozót? A szerződés tárgyát meghatározó műszaki terveket, műleírást és költségvetést a szerződés aláírásakor mindkét fél elfogadta, annak alapján határozták meg az ellenérték összegét – de ki fizeti a rossz tervek, költségvetés miatt felmerülő költségeket?

 

Csaknem általános eset, hogy a vállalkozási szerződés alapján megépítendő épület, építmény, vagy építési részfeladat kiviteli terveit a megrendelő szolgáltatja. A kiviteli tervek ebben az esetben a megrendelő utasításának tekintendők; erre is vonatkozik a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény megfogalmazása:

„6:240.§ (2) Ha a megrendelő célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a vállalkozó köteles erre őt figyelmeztetni. Ha a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a vállalkozó a szerződéstől elállhat vagy a feladatot a megrendelő utasításai szerint, a megrendelő kockázatára elláthatja. A vállalkozó köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.”

Az itt megfogalmazott vállalkozói figyelmeztetés időpontjára is ad megkötést a PTK:

„6:252. § [A kivitelezési szerződés]

(3) A kivitelező köteles a megrendelő által átadott tervdokumentációt a szerződés megkötése előtt megvizsgálni és a megrendelőt a terv felismerhető hibáira, hiányosságaira figyelmeztetni. Ha a terv valamely hibája vagy hiányossága a kivitelezés folyamatában válik felismerhetővé, a kivitelező késedelem nélkül köteles erről a megrendelőt tájékoztatni.”

 

A leírtaknak megfelelően a megrendelő által szolgáltatott tervek (kiviteli tervek) hibáira, problémáira, ellentmondásaira a vállalkozó, mint szakvállalat köteles a megrendelőt figyelmeztetni; ha nem teszi, az ebből eredő kárért a vállalkozó a felelős. A gyakorlatban a rendkívül lerövidülő átfutási idő szorításában, a megrendelő által szakaszosan és (szinte a műszaki átadás-átvétel időpontjáig) folyamatosan szolgáltatott kiviteli tervek előzetes észrevételezése, ellentmondásainak teljes körű feltárása szinte lehetetlen feladat – ez a fajta tervellenőrzés sajnos egyre kevésbé (lehet) jellemző a kivitelezési fázisra. Ebből következően a vállalkozó sokszor nem tesz eleget a törvény idézett szakaszában leírt figyelmeztetési kötelezettségének; a szakszerűtlen, célszerűtlen tervben foglalt utasításokat elkezdi végrehajtani, majd egy idő múlva derül fény azok hibás voltára, más tervekkel való egyeztetetlenségeire – ezek pedig előre nem látható új munkák, nemegyszer bontásokkal, újraépítésekkel járó feladatok elvégzéséhez vezet. Kit terhelnek ennek a költségei, ha a felek átalányáras, átalánydíjas elszámolásban állapodtak meg? 

 

A polgári jog „klasszikus” elkülönítése szerint

  • ha ezek a munkák többletmunkának minősülnek, akkor a vállalkozót, kivitelezőt terhelik az ezekkel kapcsolatos költségek, ám
  • ha pótmunkának minősülnek ezek a feladatok, akkor a vállalkozó, kivitelező jogosan tart igényt ez ellenértékükre.

 

A hatályos PTK mindkét fogalomra ad definíciót:

„6:244. § [Többletmunka. Pótmunka]

(1) A vállalkozó köteles elvégezni a vállalkozási szerződés tartalmát képező, de a vállalkozói díj meghatározásánál figyelembe nem vett munkát és az olyan munkát is, amely nélkül a mű rendeltetésszerű használatra alkalmas megvalósítása nem történhet meg (többletmunka).

(2) A vállalkozó köteles elvégezni az utólag megrendelt, különösen tervmódosítás miatt szükségessé váló munkát is, ha annak elvégzése nem teszi feladatát aránytalanul terhesebbé (pótmunka).

6:245. § [A vállalkozói díj]

(1) Ha a felek átalánydíjban állapodtak meg, a vállalkozó az átalánydíjon felül a pótmunka ellenértékét igényelheti, a többletmunka ellenértékének megtérítésére nem jogosult. A megrendelő köteles azonban megtéríteni a vállalkozónak a többletmunkával kapcsolatban felmerült olyan költségét, amely a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható.”

 

Ennek megfelelően sokszor el lehet különíteni a két kategóriát – a fontos elv, hogy a szerződés megkötésének időpontjában előre láthatóak voltak-e azok a költségek, amelyekről szó van. Ebből a szempontból fontos a tervszolgáltatás időpontja és ütemezése, mikéntje (szakaszos, folyamatos, stb.) – ha a tervezési és a kivitelezési folyamat párhuzamosan, egy időben halad előre, nagy a valószínűsége, hogy a szerződés megkötése után a vállalkozó, kivitelező által kézhez vett tervdokumentáció hibái, hiányosságai nem voltak a szerződés megkötésekor előre láthatók, így azoknak a költségvonzatával sem tudott a vállalkozó, kivitelező számolni, tehát ezek nincsenek benne a szerződéses ellenértékben – még akkor sem, ha ezek a rendeltetésszerű használat eléréshez tartoznak.

Nem nyújt egészen biztos támpontot ebben a kérdésben az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX.15.) Korm. rendelet sem a következő meghatározásokkal:

„2. § E rendelet alkalmazásában

e) többletmunka: a szerződéskötés alapját képező (ajánlatkérési vagy kivitelezési) dokumentációban kimutathatóan meglévő, a kivitelező által készített árazott tételes költségvetésben szereplő tétel, amelynek mennyisége előre nem látható műszaki szükségességből növekszik,

f) pótmunka: a szerződés alapját képező dokumentációban nem szereplő, előre nem látható műszaki szükségességből külön megrendelt tétel.”

 

Ugyanebben a jogszabályban a 3. § még összetettebbé teszi a képet:

„(8) A többletmunka utólag csak akkor számolható el, ha a vállalkozó kivitelező által készített árazott tételes költségvetési kiírásban a tétel szerepelt, de a mennyiség változott..

(9) A kivitelező – az erre vonatkozó külön megállapodásban foglaltak szerint – a műszaki szükségesség, vagy a rendeltetésszerű és biztonságos használat miatt szükséges pótmunkát köteles elvégezni.

(10) A szerződés módosítását megalapozó körülménynek tekintendő különösen, ha a szerződés teljesítése során olyan természeti vagy építészeti érték kerül elő, amelyről a kulturális örökségvédelmi hatóság külön jogszabályban meghatározott intézkedése alapján feltételezhető, hogy kulturális örökségi értéknek minősül és annak megőrzése a vállalkozó kivitelező feladata.”

 

Meg kell jegyezzük: a fenti jogszabály-idézetek a 2017. január 1-től hatályos szövegek; a korábbi megfogalmazásokhoz képest jelentő változás, hogy mind a többletmunkánál, mind a pótmunkánál belekerült a szövegbe az „előre nem látható műszaki szükségesség” fordulat – azaz  lényegesen szűkebbre vonta a jogalkotó a többletmunkák, pótmunkák körét. Emiatt is úgy véljük, hogy a pótmunka és a többletmunka kérdésének többértelmű megközelítésére alkalmasak a fent idézett jogszabályok abban az esetben, ha a megrendelő, építtető által szolgáltatott tervek hibáival, hiányosságaival, ellentmondásaival kapcsolatban, illetve az ezek miatti (többlet) költségekről alakul ki vita a szerződő felek között. 

 

Mielőtt ennek a kérdéskörnek a kezelésével foglalkoznánk, felhívjuk a figyelmet: a legjobb lenne megelőzni ezt a problémát. Ennek a preventív tevékenységnek az időszaka az ajánlatkészítés fázisa, az elvégzője pedig az ajánlatkészítő lehet. Egyfelől az ajánlatadási dokumentáció feldolgozásának, ellenőrzésének fontosságára hívtuk fel a figyelmet; az ennek kapcsán napvilágra kerülő mennyiségi eltérések, költségvetési tétel-hiányok, egyéb észrevételek megfogalmazásának egzakt eszköze az ajánlatadó által is igényelt kiegészítő költségvetés vagy műszaki észrevételek elkészítése és közlése. Meggyőződésünk, hogy ezzel a munkával a későbbi pótmunkák nem kis része az ajánlat (és így a szerződés) része lenne már a kezdeti időszakban. Kérdés persze, hogy a konkurens ajánlattevők is ugyanígy gondolkodnak-e ebben a kérdésben, ők is közlik-e az általuk idesorolandó differenciákat; ha nem, az ezt cselekvő vállalkozó ajánlatának összege legalább ezeknek a tételeknek az ellenértékével lesz magasabb – lehet, hogy emiatt veszít a versenyben? Mindezen gondolatokkal együtt úgy látjuk, hogy az ajánlatkészítési időszakban végzett alapos előkészítő munka, annak eredményének szerződésbe foglalása után sem lehet kizárni pótmunkák, illetve annak minősíthető munkák felmerülését.

 

Mit tehet a gondos, az érdekeit jól érvényesíteni akaró vállalkozó ebben a problémakörben? A „tudásműhely-jellegből” következően semmiféle jogi tanácsot nem akarunk megfogalmazni ez ügyben. Nem is tehetjük - hivatkozva az építési folyamat és az építmény, épület egyedi voltára: minden építkezés, minden épület más és más, nyilvánvalóan a felmerülő problémák, azok okai, körülményei, következményei is differenciáltak. Ugyanakkor nagyon hangsúlyosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy a pótmunkák, többletmunkák problémájával, a szerződésben ab ovo meghatározott műszaki tartalom változásával kapcsolatos árvitákkal minden vállalkozó minden vállalása során találkozhat – készüljön hát fel erre! Ehhez a felkészüléshez mindenképpen azt ajánljuk, hogy már a vállalkozási szerződésében definiálják a felek a tervváltoztatások esetén követendő eljárást (mikor, hogyan, mi alapján rendeli meg ezeket a munkákat a megrendelő, milyen határidővel ad árajánlat ezekre a vállalkozó, azt hogyan fogadja el a megrendelő, mi a teendő ezek elmulasztása esetén, stb.).  Ahogyan arról már más szócikkben említést tettünk, most is hangsúlyozzuk: a jó szerződésnek – többek között, témánk szempontjából - tartalmaznia kell rendelkezést arra vonatkozóan is, hogy a szerződés teljesítése során bekövetkező műszaki tartalmi változások esetén a felek a változtatással érintett munkák árát milyen módon fogják meghatározni; ennek részeként meg kell állapodniuk például az új árak kalkulációjához szükséges normák kérdésében: milyen normagyűjteményeket tekintenek az árképzés alapjául, hogyan építik be az árba az aktuálisan beszerzett szállítói ajánlatokat, alvállalkozói költségvetéseket, hogyan kezelik ezek árprognosztizációját, stb.

 

Az adott esetben vitatható kategóriába-sorolású (pót- vagy többlet) munkákat illetően azt javasoljuk, hogy a felek mindenekelőtt idézzék fel a PTK más idézett megfogalmazását: a vállalkozó köteles elvégezni azokat a műszakilag szükséges munkákat is, amelyek nélkül a létesítmény rendeltetésszerűen nem használható – a lényeg itt a „rendeltetésszerű használat” kifejezésben van! Műszaki kérdés, hogy mi tartozik ebbe a fogalomkörbe – az ezen túlmenően felmerülő pót- vagy többletmunkák elvégzésére nem köteles a vállalkozó.

 

A szerződéses szabályozáson túlmenően a helyes vállalkozói magatartás az esetleges ez irányú vitára való felkészülésen is alapul. Hangsúlyozzuk, hogy a szerződő felektől együttműködést követel az épület, építmény kivitelezése és a megoldandó problémákhoz való konstruktív hozzáállás mindenképpen ismérve a korrekt vállalkozónak, kivitelezőnek – ugyanakkor természetesen a saját érdekeit is határozottan kell védelmeznie. Éppen ezért az építési napló, hivatalos levelezés, jegyzőkönyvezés minden eszközét meg kell ragadnia, hogy egy ilyesfajta vitában az álláspontját kifejtse. A jogalkalmazói gyakorlat egyértelmű: per esetén figyelembe kell venni a feleknek a szerződéskötést megelőző tárgyalásait, a szerződés megkötéskor vagy utóbb tett nyilatkozatait, ráutaló magatartását, a vállalkozás tárgyát, a mű jellegét és általában az eset összes körülményeit; nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a felek a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményről kötelesek egymást tájékoztatni. Összességében egyértelműen azt tanácsoljuk: a vállalkozó ne rejtse véka alá ezeket a problémáit, korrekten és következetesen rögzítse írásban az álláspontját, minden alkalmat használjon fel az igaza megvitatására – ugyanakkor konstruktívan együtt is kell működnie a megrendelővel a kivitelezésre elvállalt mű létrehozásában; nem vitahatóan ez nemegyszer komoly kompromisszumkészséget kíván mind a két féltől.

 

Egyszerűbbnek tűnik annak az esetnek a kezelése, amikor nem a „helyzet”, hanem egyértelműen a megrendelő dönt bizonyos műszaki tartalmi változtatásokról; ezekről tervet, költségvetést ad és a vállalkozási szerződésben fogalmazottak szerint megrendeli ez ilyen módon meghatározott munkákat. Az építési vállalkozó, mint szakvállalat köteles ellenőrizni az új feladatot: nem változtatja-e meg a jogerős építési engedélyben foglaltakat? Milyen összefüggései vannak a már elkészült, meglévő szerkezetekkel, berendezésekkel? Teljes körű-e ez az új a megrendelés, nem maradt-e ki belőle valami olyan munkarész, amely szükséges lenne a megrendelő módosított céljának eléréséhez? Tisztázandók az építéstechnológiai összefüggések is – segédszerkezetek, emelőgépek, egyéb organizációs szükségletek nem merülnek-e fel a megvalósítás során? Ezeknek az alapvető, sokszor komoly műszaki kérdéseknek a tisztázása után az említetteket nyilvánvalóan figyelembe kell venni a szóban forgó új feladat teljes körűen értelmezett árának kiszámítása során. Ilyenkor az új munka jogcíme, a „pótmunka” várhatóan nem lesz vita tárgya, ám az ellenértékében való megállapodás sokszor hosszú egyeztetéseket igényel. A kivitelei tervekhez tartozó elfogadott és beárazott költségvetésre való támaszkodás jó alap lehet: ha az új munkákkal azonos tételeket teljes körűen nem is találni, hasonló munkák valószínűleg előfordulnak benne – ilyenkor az egységárak arányosításával gyorsan mindkét fél számára megfelelő elszámolási bázis képezhető. A hagyományos módszer természetesen egységárelemzés készítése az új munkatételekre, amelyek részletese egyeztetése – bár időigényesebb - szintén eredményre vezethet. Nem kizárt, hogy valami olyan új egyedi tételt rendel meg az építtető (például belsőépítészeti munkát), amelynek reális árát csak több szakkivitelezői árajánlat bekérése és összehasonlítása alapján, végső soron a legalkalmasabb kiválasztása útján lehet meghatározni.

 

scrollUp