Szakhatóság

Magyar Mária
létrehozva: 2017-11-30 / módosítva: 2017-11-30

A jogi szabályozás gyakran él két-, vagy többféle hatósági tevékenység kombinálásával, amikor valamely tevékenység gyakorlását előzetes jogalkalmazói döntéshez, engedélyhez köti, egyúttal a közigazgatási szervek folyamatos ellenőrzése, felügyelete alá is helyezi e tevékenység gyakorlását. Ez az úgynevezett „szakhatósági modell” – mint a több engedélyező hatóság részvételével folyó összevont eljárás keretét - nem újkeletű, mert napjaink új eljárási szabályai az építésügyi igazgatás körében már régebben is jól bevált eljárási jogintézményt emelték az általános érvényű szabályozás szintjére.

 

A városrendezésről és az építésügyről szóló 1937 évi VI. törvénycikk, valamint az életbeléptető és végrehajtó rendeletei (32/1937., 33/1937., és 34/1937. B.M. és 1.000/1937. Ip. M. sz. rendeletek) egyike sem tesz még említést szakhatóságról, viszont előírja szakképzettséggel rendelkező szakemberek részvételét az engedélyezésben. Bevezeti a „hites mérnök”, mint szakértő fogalmát, ha nincs megfelelő szakértelemmel rendelkező ügyintézője a hatóságnak.

 

Az Áe. 1957. és 1966. V. 17-e között hatályos előírásaiban még nem nevesíti a szakhatóságokat. Úgy rendelkezik, hogy ha az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges vagy szakértő meghallgatását jogszabály rendeli, az eljáró államigazgatási szerv szakértelemmel rendelkező dolgozóját kell az eljárásba bevonni. Ha az eljáró államigazgatási szervnek a szakkérdés eldöntéséhez szükséges szakértelemmel rendelkező dolgozója nincs, szakértő kirendelése iránt más állami szervet vagy szakértőtestületet kell megkeresni.

 

Ugyanakkor az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (Ét.) 1965-1968. között - bár még nem nevesíti a szakhatóságot -, már úgy rendelkezett, hogy ha jogszabály az építésügyi hatósági engedély megadásával kapcsolatban valamely állami szerv előzetes meghallgatását vagy hozzájárulását előírja, a határozathozatal előtt gondoskodni kell az érdekelt szerv szakvéleményének beszerzéséről, és annak előírásait az építésügyi hatóság határozatába kell foglalni. Az építésügyi hatóság határozatának a más szerv előírásai ellen irányuló fellebbezés ügyében a felettes építésügyi hatóság - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a szakvéleményt adó szerv felügyeleti szervének állásfoglalása alapján határoz.

 

A fentiek alapján nem véletlen, hogy a hazai jogban az építésügyi szabályozásban jelent meg először a szakhatósági modell. E szabályozás bevezetésének okául szolgált az, hogy általános panaszként merült fel az építkezések hatósági engedélyezési rendszerének bonyolultsága, az, hogy a szükséges engedélyek megszerzése hosszadalmas utánjárást igényel. Olyan esetekben ugyanis, amikor az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban az építésügyi hatóság hatáskörébe nem tartozó (pl. egészségügyi, tűzrendészeti, műemléki, régészeti, természetvédelmi, útügyi, bányahatósági) követelményeket is érvényre kell juttatni, az ehhez szükséges különböző hatósági engedélyeket és hozzájárulásokat az illetékes hatóságoktól az engedélyt kérőnek külön-külön kellett beszereznie. A fennálló helyzeten kívánt gyökeresen változtatni a törvényamikor rögzítette az új eljárási elvet. 

 

A 2005. november 1-én hatályba lépett, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) nem változtatta meg alapjaiban a szakhatósági modellt. Az ügyfél kizárólag a jogszabályban az adott ügyfajta intézésére – a saját hatáskörének gyakorlása mellett koordináló jogkörrel felruházott – hatósággal áll eljárási kapcsolatban, míg a többi közigazgatási szerv szakhatóságként vesz részt az eljárásban, s a koordináló szerv erre irányuló megkeresése alapján jár el. A szakhatósági modell alkalmazására az esetek túlnyomó részében hatósági engedélyezési eljárásban kerül sor, de előfordulhat szakhatósági részvétel hatósági kötelezési eljárásban is.

 

A szakhatósági modell bevezetésének egyértelműen az ügyfelek eljárási terheinek megkönnyítése és a hatósági eljárások időtartamának radikális rövidítése volt a célja. Ekként ugyanis az ügyfélnek nem kell pl. 6-8 hatóságtól külön-külön – esetenként egymást követő sorrendben – kérni a tevékenységéhez vagy tervezett létesítményéhez szükséges engedélyt, hanem az egy eljárás keretében lebonyolítható, méghozzá akként, hogy a szakhatóságok egyszerre, egymással párhuzamosan – bizonyos eljárási cselekmények tekintetében esetleg egymással összehangoltan – foglalkoznak az üggyel.

A jogalkotó tehát a szakhatósági modellel időt és fáradtságot kívánt megtakarítani az ügyfél számára, akként, hogy az ügyfél eljárási terheinek egy részét a koordináló szerve (a koncentrált ügyben érdemi döntésre feljogosított hatóságra) hárította át.

 

Formálisan ugyan az ügyben csupán egyetlen határozat születik, ám ez – mivel magában foglalja a szakhatóságok állásfoglalását is – valójában annyifajta hatósági engedélynek (kötelezésnek) számít, ahány hatóság az ügy elbírálásában részt vett. Az eljáró hatóság és szakhatóság viszonya a megosztott döntéshozatalban fejezhető ki. Az eljáró hatóság összefogja, szervezi és lebonyolítja az eljárást, dönt a hatáskörébe tartozó kérdésekben, míg a szakhatóság egy-egy többlettudást igénylő részkérdésben alakítja ki a hatóságra kötelező álláspontját.

 

Törvény vagy kormányrendelet

  • az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság számára közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján előírhatja, hogy az ott meghatározott szakkérdésben és határidőben más hatóság (szakhatóság) kötelező állásfoglalását kell beszereznie. A szakhatóság olyan szakkérdésben ad ki állásfoglalást, amelynek megítélése hatósági ügyként a hatáskörébe tartozik, ennek hiányában törvény vagy kormányrendelet annak vizsgálatát szakhatósági ügyként a hatáskörébe utalja.
  • meghatározott ügyekben és szempontok alapján a hatóság mérlegeli a szakhatóság megkeresését és maga dönt a szakkérdésben. A szempontok alapján a hatóság mellőzi a szakhatóság megkeresését. Ha a hatóság maga dönt a szakkérdésben, ehhez szakértőt nem rendelhet ki, és az adott szakkérdésre vonatkozó szakhatósági eljárásért illeték és díj nem kérhető. Ha mérlegelés esetén a hatóság úgy dönt, hogy megkeresi a szakhatóságot, a szakhatóság állásfoglalása kötelező a hatóságra nézve.
  • meghatározott szakkérdésben tudományos vagy szakmai testületet, illetve szakértői szervet jelölhet ki szakhatóságként.

 

Nem kérhető az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás vagy előzetes szakhatósági állásfoglalás csatolása, és az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével olyan adat, amely nyilvános, vagy amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartásnak tartalmaznia kell.

 

Az ügyfélnek az eljárás megindítása előtt benyújtott kérelmére a szakhatóság - a szakhatósági állásfoglalásra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával - előzetes szakhatósági állásfoglalást ad ki. A hatóság a kérelemhez benyújtott egy évnél nem régebbi előzetes szakhatósági hozzájárulást szakhatósági állásfoglalásként használja fel. A szakhatóság előzetes szakhatósági hozzájárulása, állásfoglalása és végzései ellen önálló jogorvoslatnak nincs helye, az a határozat, illetve az eljárást megszüntető végzés elleni jogorvoslat keretében támadható meg.

 

A szakhatóságra a hatóságra, a szakhatóság állásfoglalására a döntésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell. Az ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezéseket csak az előzetes szakhatósági állásfoglalás esetén kell alkalmazni.

A döntés rendelkező része tartalmazza a szakhatóság állásfoglalását.

 

 

scrollUp