Szakmunkásképzés

Létrehozva: 2015-11-21 / módosítva: 2017-11-30

I.

A hazai szakmunkásképzés, mint az építőipari szakmák oktatása (amit az Országos Képzési Jegyzékben „építészet” szakmacsoportnak neveznek), a következőkben röviden összefoglalt rendszerben működik. A leírás a szakmunkásképzésre vonatkozó fontosabb jogszabályok alapján készült, amelyek közül a legfontosabb, a szakképzési törvény a közelmúltban változott.

A legjelentősebb változás, hogy az eddigi egy szakmával szemben két OKJ-s szakma is ingyen kitanulható. A lehetőség életkortól és végzettségtől független, vagyis bármely életkorban és akár felsőfokú végzettséggel is két szakma szerezhető. A tanulható szakmák nagyjából az OKJ-ban szereplő szakmák felét jelentik, azokat, amelyek iskolai rendszerű képzésben szerezhetők. Az iskolai rendszerű képzés nappali rendszerében 25 évre emelkedett az eddigi 21 éves jelentkezési korhatár. Az iskolai rendszerű felnőttoktatásban esti vagy levelező rendszerben pedig nincs korhatár a jelentkezésre. A szakmai végzettség mindkét rendszerben két év alatt szerezhető meg.

 

Az első szakképesítés megszerzése során a nappali képzésben a hiányszakmák választása esetén továbbra is ösztöndíj jár a tanulónak. A hiányszakmák számát 10-ről 12-re emelték (ezeket minden évben szakmai javaslat alapján kormányrendelet határozza meg).

 

2016. évtől szakképzési centrumok működnek, amely alapvetően a Nemzetgazdasági Minisztérium fenntartásába került köznevelési intézmények (szakiskolák, szakközépiskolák) 44 centrumba szervezését jelenti. Budapesten 5, a megyékben 1-3 centrum alakult, amelyek olyan oktatási szolgáltató központok lesznek, ahol a felnőtt oktatás is hangsúlyosabbá válik és a kurzusok, tanfolyamok közt válogathat az élete végéig tanulni vágyó vagy kényszerülő bármely korosztály.

 

A fenti változásokat a „Szakképzés a gazdaság szolgálatában” című koncepcióról szóló 1040/2015. (II. 10.) Korm. határozat alapozta meg. Ennek alapján került sor a szakképzés átalakításának bevezetésére.

A koncepció fő célkitűzései az alábbiak:

  • A gazdasági igények kiszolgálása: a jelenleginél több szakmunkás és technikus képzése
  • A duális képzés erősítése: gyakorlatorientált tudás, lemorzsolódás csökkenés a „munka” által
  • A szakképzés vonzerejének (presztízsének) növelése: a jövőben több tanuló válassza a szakképzést

 

II.

A szakképzés fejlesztésével és a szakemberképzés lehetőségeivel az EU keretében is rendszeresen foglalkoznak. Mivel a szakképzés nem tartozik a közös politikák közé, az egyes országok önállóan alakítják szakképzési rendszerüket, az EU csak ajánlásokat fogalmaz meg részükre.

 

A fontosabb EU-folyamatok, amelyek hatást gyakorolnak a magyar szakképzési politikára:

1. Koppenhágai nyilatkozat:  a szakoktatás és szakképzés területén való fokozott európai együttműködés, amely 2002-ben indult és azt a célt tűzte ki, hogy javítsa az európai szakoktatás és szakképzés teljesítményét, minőségét és vonzerejét. Prioritásokat állapítottak meg (szakoktatásért felelős európai miniszterek és az EU Bizottsága), amelyeket kétévente felülvizsgálnak. A célkitűzések alapján elért eredmények:

  • a szakoktatással és szakképzéssel kapcsolatos tájékoztatási, pályaorientációs és tanácsadási szolgáltatások bővítése, valamint a szakoktatás és szakképzés átláthatóságának növelése;
  • a kompetenciák és képesítések kölcsönös elismerése és érvényesítését szolgáló eszközök kifejlesztése;
  • a minőségbiztosítás fejlesztése a szakoktatás és szakképzés terén;
  • előrelépések történtek a szakoktatás és a szakképzés területén kialakítandó közös európai keretrendszerek és eszközök tekintetében. Ebben az időszakban elfogadták az EUROPASS-t, a képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes keretrendszerét, valamint az európai képesítési keretrendszert, az európai szakképzési kreditrendszert (ECVET), illetve a szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretét.

 

Az európai képzési rendszereknek:

  • rugalmasnak és magas színvonalúnak kell lenniük;
  • alkalmazkodniuk kell a piaci fejleményekhez és meg kell érteniük az újonnan megjelenő ágazatokat és készségeket;
  • személyre szabott és könnyen hozzáférhető képzést kell biztosítaniuk;
  • közös minőségbiztosítási megközelítés révén biztosítaniuk kell a szakképzés fenntarthatóságát és magas színvonalát;
  • lehetővé kell tenniük az emberek számára, hogy kulcskompetenciák elsajátításával alkalmazkodhassanak a változásokhoz, és irányíthassák azokat;
  • mindenki számára nyitva kell állniuk;
  • elő kell mozdítaniuk és ösztönözniük kell a szakképzésben részt vevő tanulók és oktatók határokon átnyúló mobilitását;
  • fenntartható finanszírozást kell kínálniuk a szakképzés számára, és biztosítaniuk kell a források hatékony és méltányos felhasználását.

 

2. Rigai Szakképzési Nyilatkozat: Magyarország a közelmúltban csatlakozott a nyilatkozat aláíróihoz, amellyel vállalja, hogy a következő területeket kiemelten figyelemmel kíséri:

  • A vállalatoknál történő, munkaalapú gyakorlati képzés elterjesztésének további fejlesztése, támogatása;
  • A felnőttek és tanköteles korú fiatalok szakképzési rendszerének további minőségi fejlesztése;
  • Rugalmasabb rendszerű, könnyebben megkezdhető és folytatható szakképzések kifejlesztése, kiegészítve egy hatékony tanácsadási és az egyéni tudást értékelő szolgáltatási rendszerrel;
  • A napi munkavégzéshez szükséges készségek, kompetenciák fejlesztésének megerősítése a szakképzési kerettantervekben, és az ilyen tanfolyamok kínálatának növelése;
  • A szakmákat oktató tanárok, szakoktatók, a segítő mentorok és gyakorlati szakemberek hatékony fejlesztése és továbbképzése.

A fenti célokat a hazai szak- és felnőttképzési szakpolitika is magáénak vallja, megvalósításuk a következő fejlesztési időszak kiemelt feladata. ((Nemzetgazdasági Minisztérium)

 

III.

Az építőipari szakmunkásképzés jelenlegi (2017. évi) helyzetét szemléltetik a következő adatok (forrásuk: ÉVOSz):

  • összesen 8.371 tanulói szerződést tartanak nyilván;
  • az összes szakmában tanulói létszám: 52.950 fő, tehát a teljes szakmunkástanulói állomány mintegy 16 %-a tanul az építőipari szakmákban.

 

A legkeresettebb építőipari szakmák (amelyekben a legtöbb tanulót oktatják):

  • villanyszerelő                                 1.977 fő,
  • kőműves és hidegburkoló          1.641 fő,
  • asztalos                               1.609 fő,
  • festő-mázoló-tapétázó       884 fő,
  • épület- és szerkezetlakatos           862 fő,
  • központi fűtés- és gázszerelő   722 fő,
  • ács                                            348 fő.

A legkevésbé keresett építőipari szakmák (amelyekben a legkevesebb tanulót oktatják):

  • kőfaragó, műköves                            14 fő
  • bádogos                                   18 fő,       
  • szárazépítő                              33 fő.

 

A hazai építőipar egyik legfontosabb problémája a szakember-utánpótlás elégtelen volta; ennek megoldása egyre sürgetőbb – annál is inkább, mert a szakképzés időigényes folyamat.

scrollUp