Szén-monoxid-ellenőrzés

Dr. Szakács György
létrehozva: 2017-02-20 / módosítva: 2017-02-20

A tüzelőberendezésekben lezajló égéshez folyamatos égésilevegő-utánpótlásra (ezzel jelentős oxigénellátásra) van szükség. A zárt égésterű fűtőberendezéseknél az égésilevegő-ellátás valamilyen módon kialakított külön vezetékkel vagy kettősfalú kéményen belül megoldott. Probléma a nyílt égésterű tüzelőberendezésekkel van, amelyeknek a helyiség légteréből kell kapniuk az égési levegőt. Ezekben az esetekben külön gondoskodni kell arról, hogy a helyiség légterébe folyamatosan friss levegő tudjon beáramlani.

Már szinte közhelyszerű, hogy a régi, rossz állapotú, nem jól záródó ablakok újra cserélése megváltoztatja a légforgalmi viszonyokat – és ha külön légbevezető elemmel nem gondoskodnak az égésilevegő-ellátásról – oxigénhiány alakulhat ki. Ennek következtében az elégtelen égési folyamat során szén-dioxid helyett szén-monoxid keletkezik, amely már kis koncentrációban is veszélyes lehet. A nem megfelelő égésilevegő-ellátás további következménye, hogy nem alakul ki megfelelő kéményhuzat, az égéstermékek – köztük a szén-monoxid – ahelyett, hogy teljes mértékben távoznának a kéményen keresztül, részben szétterjednek a helyiségben.

Másik jellemző veszélyhelyzet, amikor nyílt égésterű fűtőberendezés működésével egyidejűleg elszívás is van (pl. páraelszívó) ez ugyanis a kéményhuzat ellen dolgozik. Ennek következtében nem távoznak megfelelő mértékben az égéstermékek vagy akár égéstermék visszaáramlás is kialakulhat. Ez csökkenti a helyiség levegőjében az oxigén koncentrációját, ennek következtében elégtelen égés és szén-monoxid-képződés jön létre. Nemcsak a tüzelőberendezéssel egy helyiségben lévő, hanem a távoli elszívás is veszélyes, sőt ez utóbbi akár veszélyesebb is lehet. A kéményhuzatra gyakorolt negatív hatás a távoli elszívás esetén is jelentkezik és elősegítheti, hogy a szén-monoxid több helyiségben is szétterjedjen.

A nem megfelelő égésilevegő-ellátás és a nyílt égésterű tüzelőberendezéssel párhuzamosan működtetett elszívás együttesen is lehet kiváltó ok, amely esetben még súlyosabb a helyzet. Ugyanakkor egy elvileg jól működő nyílt égésterű tüzelőberendezés esetén is előfordulhat, hogy extrém, kedvezőtlen időjárási körülmények esetén a kémény huzata nem kielégítő, illetve akár égéstermék visszaáramlás is kialakulhat. Összefoglalóan megállapítható, hogy a szén-monoxid-képződés közvetlen oka mindig oxigénhiányos égés.

A szén-monoxid veszélyessége összefügg azzal, hogy erősen mérgező, ugyanakkor színtelen, szagtalan és íztelen gáz, tehát érzékszervvel nem észlelhető idejében. Azonnali hatásaként fejfájás, szédülés, émelygés, a látás- és hallásképesség csökkenése és – ami különösen veszélyes – az elhatározó képesség hiánya lép fel. Tartós hatásaként csökken a szívizmot ellátó koszorúerek keringése. Szén-monoxid-mérgezés esetén oxigéndús, tiszta szabad levegőn mesterséges lélegeztetést kell alkalmazni.

A szén-monoxid 250-szer jobban kötődik a vér hemoglobinjához, mint az oxigén. A hatása erősen függ a koncentrációtól. Például 200 ppm esetén 2–3 óra után enyhe fejfájás, fáradtság, szédülés, hányinger jelentkezik; 1600 ppm esetén 20 perc után ájulás következik be, 1–2 órán belül pedig beáll a halál; míg 3200 ppm esetén már 5–10 perc után bekövetkezik az ájulás, és 15–20 perc után beáll a halál.

A szén-monoxid-mérgezés elkerülésére a legjobb megoldás – ha lehetséges – a nyílt égésterű tüzelőberendezés zárt égésterűre cserélése. Nyílt égésterű tüzelőberendezés esetén pedig biztosítani kell a megfelelő égésilevegő-ellátást, és rendszeresen ellenőriztetni kell a kéményt, továbbá karban kell tartani a tüzelőberendezést. Mindezek mellett még szükség van a jogszabályi előírásoknak megfelelő szén-monoxid érzékelőre.

A kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény 2. § (4) bekezdés g) pontja szerint a kéményseprő-ipari tevékenység keretében sormunkában el kell végezni „a szén-monoxid érzékelő berendezésre vonatkozó műszaki követelményekről szóló miniszteri rendeletnek megfelelő szén-monoxid érzékelő berendezés felszerelésére és működtetésére vonatkozó kötelezettség teljesítésének, valamint az érzékelő működőképességének ellenőrzését”.

Az ingatlan használója a szén-monoxid érzékelő berendezéssel kapcsolatban köteles:

  • a jogszabályi kötelezés alapján felszerelt szén-monoxid érzékelő berendezés
    • működőképességét biztosítani;
    • tisztítását, karbantartását a gyártó, annak meghatalmazott képviselője, az importőr vagy a forgalmazó által meghatározottak szerint elvégezni;
    • kalibrálását a gyártó, annak meghatalmazott képviselője, az importőr vagy a forgalmazó előírása szerinti gyakorisággal, annak hiányában legalább ötévente elvégeztetni, valamint
    • a gyártó, annak meghatalmazott képviselője, az importőr vagy a forgalmazó által meghatározott műszaki élettartam lejártát követően a szén-monoxid érzékelő berendezést cserélni
  • a jogszabályi kötelezés alapján felszerelt szén-monoxid érzékelő berendezés vonatkozó műszaki követelményeknek való megfelelőségét igazoló dokumentumokat, a szén-monoxid érzékelő berendezés leszereléséig és használaton kívül helyezéséig megőrizni, és a kéményseprő-ipari szerv, a kéményseprő-ipari szolgáltató vagy a tűzvédelmi hatóság ellenőrzése során rendelkezésre bocsátani.

Ha a nyílt égésterű tüzelőberendezés közösségi térben vagy azzal légtér-összeköttetésben lévő helyiségben van elhelyezve és az önálló rendeltetési egység:

  • bölcsődei, óvodai vagy iskolai ellátás nyújtására szolgál;
  • vendégéjszaka eltöltésére használják;
  • személyes gondoskodás keretébe tartozó szakosított ellátást nyújtó bentlakásos intézmény céljára szolgál;
  • fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásra szolgál;
  • zenés, táncos rendezvények működésének biztonságosabbá tételéről szóló kormányrendelet hatálya alá tartozik

jogszabályban meghatározott műszaki követelményeknek megfelelő szén-monoxid érzékelő berendezést kell felszerelni és működtetni.

Új épület, amelyben nyílt égésterű tüzelőberendezést szereltek fel, – és amelynek helyiségei légtér-összeköttetésben vannak a tüzelőberendezés helyiségével – csak úgy vehető használatba, ha a tüzelőberendezés helyiségében – jogszabályban meghatározott műszaki követelményeknek megfelelő – szén-monoxid érzékelő berendezést helyeztek el.

Az előbbi előírások értelmezéséhez hozzá tartozik két fogalom. A nyitott (vagy nyílt) égésterű tüzelőberendezés e törvény értelmezésében olyan tüzelőberendezés, amely az égési levegőt a telepítés helyiségéből nyeri, és az égésterméke az égéstermék-elvezetőn keresztül a szabadba kerül kivezetésre. Tehát például a háztartásokban időszakosan sütésre, főzésre használt konyhai gáztűzhely e jogszabály alkalmazása szempontjából nem tartozik a nyílt égésterű tüzelőberendezések közé, mert nincs szükség égéstermék-elvezetőre. Ebben az esetben tehát a konyhában nem kötelező szén-monoxid érzékelőt elhelyezni. Két vagy több helyiség légterét pedig akkor kell összeköttetésben lévőnek tekinteni, ha közöttük nyílás van és azon nincs fokozott légzárású, automatikusan záródó nyílászáró. Tehát például egy lakásban – amelyben szokványos ajtók vannak – úgy tekinthetjük, hogy a tüzelőberendezést tartalmazó helyiséggel a lakás többi helyisége légtér-összeköttetésben van.

Ha a szén-monoxid érzékelő berendezés felszerelését jogszabály írja elő, a szén-monoxid érzékelő berendezés megfelelőségét igazolni kell a vonatkozó műszaki követelményekről szóló miniszteri rendelet szerint.

Ha a szén-monoxid érzékelő berendezés megfelelőségének az előzőek szerinti igazolása nem történik meg, erről a kéményseprő-ipari szerv, a kéményseprő-ipari szolgáltató értesíti az illetékes piacfelügyeleti hatóságot a szén-monoxid érzékelő berendezés típusának, gyártójának, valamint a szén-monoxid érzékelő berendezés forgalmazója adatainak megadásával.

A nyitott égésterű tüzelőberendezés üzemeltetése során keletkező szén-monoxid érzékelésére szolgáló berendezés műszaki előírásoknak való megfelelősége tekintetében a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve piacfelügyeleti hatóságként jár el.

A szén-monoxid érzékelő berendezések piacfelügyeleti eljárásai alapján a piacfelügyeleti hatóság nyilvántartja a szén-monoxid érzékelő berendezés:

  • típusát, azonosító jelölését, kiviteli leírását, képét;
  • gyártójának nevét, címét;
  • a forgalmazójának nevét, címét;
  • vonatkozó műszaki követelményeknek való megfelelőségére vonatkozó információkat.

A piacfelügyeleti hatóság az előzőekben részletezett nyilvántartást honlapján közzéteszi.

A 367/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet[1] szerint a nyitott égésterű tüzelőberendezés üzemeltetése során keletkező szén-monoxid érzékelésére szolgáló berendezéssel kapcsolatos piacfelügyeleti hatósági feladatokra a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot (BM OKF) jelölték ki. A szén-monoxid érzékelőkkel összefüggő piacfelügyeleti hatósági feladatokhoz kapcsolódó helyszíni ellenőrzéseket pedig – a Honvédelmi Minisztérium vagyonkezelésében lévő ingatlanok kivételével – a katasztrófavédelmi kirendeltség végzik.

A szén-monoxid érzékelő berendezésekre vonatkozó műszaki követelményeket a 12/2014. (II. 21.) BM rendelet[2] tartalmazza. A berendezésre vonatkozó alapvető funkcionális követelmények a jogszabály 1. mellékletében találhatók. Azonban ha a berendezés az MSZ EN 50291-1 szabványban[3] foglalt követelményeknek megfelel, akkor úgy kell tekinteni, hogy egyúttal eleget tesz az 1. melléklet szerinti követelményeknek. Az 1. melléklet szerinti követelmények az ezen szabvánnyal egyenértékű más műszaki megoldással is teljesíthetőek.

A szén-monoxid érzékelőknek két fő típusa van az érzékelés módja szerint: elektrokémiai mérőcella és diffúz félvezető mérőcella. Az elektrokémiai elven működő érzékelő elemmel (akkumulátorral) működik, a diffúz pedig villamos hálózatról. Az elektrokémiai nem érzékeny a szén-monoxid mellett más gázokra, illetve vegyi anyagokra, és meleg, száraz környezetben kiszárad az érzékelő. Ne tegyük tehát fűtőtest fölé. A diffúz érzékelők általában érzékenyek alkoholokra, öblítőszerekre és különböző vegyszerekre is, amelyek hatására téves riasztást adnak, élettartamukat pedig a konyhai zsírok, olajgőzök, hajlakkok, dezodorok befolyásolják. Nagyon lényeges, hogy a lejárt élettartamú érzékelőket nem szabad tovább használni, sürgősen újra kell cserélni. A készülékeket legalább 2 évente javasolt ellenőriztetni.

Ha az érzékelő szenzort jelentős túlterhelés éri, – például cigarettafüsttel „ellenőrzik” vagy 1000–3000 ppm terhelés éri – riasztani fog ugyan, de egyúttal tönkre is megy. Hasznos, ha van a készüléken funkció-ellenőrző gomb, amelynek a megnyomása után hang- és fényjelzés tapasztalható. A berendezés bekapcsolt állapotát, esetleges meghibásodását és – amennyiben ilyen funkcióval is ellátták – élettartamának végét egyértelmű, egymástól megkülönböztethető jelzésnek kell mutatnia.

 

 


[1] a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság piacfelügyeleti eljárásának részletes szabályairól szóló 367/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet

[2] a szén-monoxid érzékelő berendezésre vonatkozó műszaki követelményekről szóló 12/2014. (II. 21.) BM rendelet

[3] MSZ EN 50291-1:2014 Villamos készülékek szén-monoxid érzékelésére lakóépületekben. 1. rész: Vizsgálati módszerek és működési követelmények

scrollUp