Tanúsítás

Létrehozva: 2015-11-19 / módosítva: 2017-06-07

Az épületek energetikai tanúsításának kötelezettségét a 2002/91/EK irányelv 7. cikkének átültetése nyomán az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról szóló 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet vezette be. A tanúsítvány célja, hogy az épületek használói, tulajdonosai ismerjék épületeik minőségét, legyenek tudatában az energiafogyasztásuk mértékének vagy legalább kísérjék figyelemmel azt. Ebből következően, ha túlzott fogyasztást tapasztalnak, akkor tegyenek lépéseket annak csökkentésére. Vannak olyan országok, ahol az épületek vagy csak bizonyos rendeletetésű épületek (pl. bérházak, lakóházak vagy középületek) tanúsítása rendszeres időközönként kötelező. Ez nemcsak a lakóknak vagy a tulajdonosoknak nyújt információt, hanem segítheti a gyártókat és szolgáltatókat is, valamint a döntéshozókat a leginkább megfelelő energiatakarékossági korszerűsítési programok, támogatások kidolgozásában és az eredmények megítélésében.

Energetikai tanúsítványt kell készíttetni

  • új épület építése esetén, a használatba vételi eljárás megkezdéséig[1];
  • meglévő épület vagy önálló rendeltetési egység ellenérték fejében történő tulajdon-átruházása esetén (kivéve, ha ugyanabban az ingatlanban résztulajdonnal rendelkező tulajdonos szerez ellenérték fejében további tulajdonrészt),
  • meglévő épület bérbeadása esetében (lakásoknál 2015. december 31-ét követően új szerződés megkötésekor);
  • 250 m2, vagy ennél nagyobb hasznos alapterületű hatósági rendeltetésű, állami tulajdonú közhasználatú épületben;

A kivételeket a 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdése, valamint a 3. § (4) bekezdése tartalmazza.

Alapesetként az egész épületre készül energetikai tanúsítvány, mint ahogy egy energetikai felújításnál is a teljes épületet kell kezelni, ha az épületgépészeti rendszerek az egész épületet szolgálják ki. Az irányelv megengedi, hogy önálló rendeltetési egységre[2] is készítsenek tanúsítványt. Ennek elsősorban praktikus okai vannak, ha egy soklakásos épület egyetlen lakását adják el, nyilván nem lehet rákényszeríteni az egyetlen érintettre, hogy az egész épület tanúsítványát megrendelje és kifizesse. Ez azonban problémát is okoz, mivel egy nagy épületben általában vannak szélső és közbenső lakások, földszintiek és közvetlenül a tető alatti, utolsó szinten lévők. Ezeknek a lakásoknak az energetikai besorolása eltérhet a teljes épület energetikai kategóriájától.

A 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet 4. § (4) bekezdése megengedi, hogy egyes esetekben hasonló adottságú épület vagy rendeltetési egység tanúsítványa alapján készüljön az energetikai tanúsítvány. Ez jellemzően olyan sorházakra, láncházakra, vagy típusterv alapján épült családi házas lakóegyüttesekre alkalmazható, amelyek teljesen egyforma kialakításúak.

Vegyes rendeltetésű épületnél az eltérő rendeltetésű épületrészek általában önálló rendeltetési egységként működnek. Amennyiben nem, akkor megoldás lehet a különböző zónánként való tanúsítás. Külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy ha az eltérő használatú területek aránya az összes hasznos alapterülethez viszonyítva nem haladja meg a 10%-ot, és nincs számottevő különbség az előírt légállapot között, csak egy tanúsítvány készül a tejes épületre.

A tanúsítás módszertana megegyezik az energetikai tervezéshez használható módszertannal, amelyet a 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdése szerint az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet alapján kell elkészíteni. Ez alól kivétel a hatósági rendeltetésű, állami tulajdonú közhasználatú épületek kifüggesztés céljára szolgáló tanúsítványa. 2016. január 1-jétől változik az előírás, megengedett lesz bizonyos feltételek esetén a számlák alapján történő tanúsítás.

Az energetikai tanúsítás gyakorlati alkalmazása során újra és újra előkerült az a kérdés, hogy számítás alapján vagy a mért fogyasztás alapján célszerű-e tanúsítani. Az európai országok túlnyomó többsége számítás alapján határozza meg az ingatlanok energetikai minősítését. Egyedül Svédországban alkalmazzák kizárólagosan a fogyasztás alapján történő tanúsítást. Németországban, Finnországban és Luxemburgban ez egyes épülettípusokra megengedett. Az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv sem fogalmazza meg melyik módszer kívánatos, ugyanakkor a legtöbb előírás a számításon alapuló módszerre utal. A számításon alapuló módszer sokkal inkább az épületre jellemző minősítés, míg a fogyasztási adatok alapján történő tanúsítás kicsit közelebb áll az audithoz azáltal, hogy az épületet használók szokásai is jelentősen befolyásolhatják az eredményeket. Német kutatók összehasonlították 1000 lakóépület mért és számított energiafogyasztási adatait és azt tapasztalták, hogy minél kisebb volt az épület, annál nagyobb eltérések adódtak a használatból eredően. Azaz nagyobb épületeknél jobban kiegyenlítődnek a használók eltérő szokásaiból adódó fogyasztási különbségek. A fogyasztási adatok alapján történő tanúsítás sokkal egyszerűbb, ezért olcsóbb és gyorsabb, ugyanakkor kevesebb információ vonható le az épületre és az épületgépészeti berendezések működésére vonatkozóan. Ezért nagyobb tapasztalatot igényel a lehetséges korszerűsítési ajánlások korrekt meghatározása. A mérés alapján történő tanúsítás elfogadható lehet középületeknél, amelyeknek a hasznos alapterülete a 2000 m2-t meghaladja és a közeljövőben sem felújítását, sem értékesítését nem tervezik. Ezek a tanúsítványok kifejezetten jól használhatóak a nyilvánosság számára történő bemutatáshoz.

A tanúsítvány legfontosabb része az ajánlás, amely az ingatlan energetikai minőségének javításához szükséges beavatkozásokra, felújítási, korszerűsítési lehetőségekre hívja fel a tulajdonos figyelmét. Az ajánlások nem lehetnek általánosak, a konkrét épületre, rendeltetési egységre szabottan kell azokat megállapítani. A javaslatban fel kell tüntetni:

  • a határoló szerkezetek jelentős felújításával vagy az épületgépészeti rendszerek korszerűsítésével járó műszakilag megvalósítható intézkedéseket;
  • a határoló szerkezetek vagy az épületgépészeti rendszerek kisebb felújításával járó műszakilag megvalósítható intézkedéseket,
  • az épület energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelményeket;
  • a tulajdonos kérésére az adott épület gazdasági élettartama alatti költséghatékonysági számítás is készíthető;
  • opcionálisan tájékoztatást lehet adni a megújuló energia felhasználás mennyiségére, az ajánlások megvalósításának lehetséges lépéseire vonatkozóan.

A tanúsítványt a tanúsítónak fel kell töltenie az Országos Építésügyi Nyilvántartásba egy elektronikus program segítségével. A kiinduló adatok és a számszaki előellenőrzést követően a program egyedi tanúsítványazonosító kódot generál. A tanúsító ezzel az azonosító kóddal ellátott tanúsítványt kap, amely a tanúsítvány hivatalos példányának minősül. Ezt az azonosító kódot lehet például egy szerződésben feltűntetni.

Változik az energetikai tanúsítás rendszere 2016-tól.

Az új rendszer új energetikai minőség szerinti besorolásokat (a továbbiakban besorolás vagy energetikai minőségi osztályok) vezet be. Az energetikai minőséget elsősorban a vizsgált épület, illetve önálló rendeltetési egység összesített energetikai mutatójának és a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet új, a közel nulla energiaigényű épületekre előírt összesített energetikai jellemző követelményértékek szerinti, a minimumkövetelményeknek éppen megfelelő, viszonyítási alapként szolgáló épület, illetve önálló rendeltetési egység összesített energetikai mutatójának százalékban kifejezett arányával kell meghatározni.

Ez azt jelenti, hogy 2016. január 1-jétől a tanúsítás alapja a közel nulla energiaigényű épületek követelménye!

A „BB” vagy annál jobb besorolás csak abban az esetben adható az épületre vagy a benne lévő önálló rendeltetési egységre, ha az épület egésze megfelel a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet 6. melléklet II. és IV. részében meghatározott követelményeknek is. Azaz ha teljesíti az épület a közel nulla energiaigényű épületekre előírt fajlagos hőveszteség-tényező követelményét és ezzel egyidejűleg biztosítja az éves energiaigény egynegyedében előírt megújuló energia részarányt is.

„AA” vagy annál jobb besorolás csak a jogszabály szerinti részletes módszerrel vagy dinamikus szimulációval alátámasztott módon adható. A dinamikus szimulációs esetén is a 7/2006. (V. 24.) TNM rendeletben meghatározott méretezési alapadatokkal egyenértékű adatokkal kell végezni a méretezést.

„AA” vagy annál jobb besorolás csak olyan esetben adható, ahol:

  • a hőtermelő időjárás függő szabályozása,
  • a hűtési és fűtési rendszer helyiségenkénti szabályozhatósága,
  • az önálló tulajdonú vagy külön bérbe adható épületrészek energiafogyasztásának mérése külön, legalább költségosztók felszerelésével vagy egyedi mérőkkel

megoldott.

A vizsgált épület, illetve önálló rendeltetési egység összesített energetikai jellemzője és a viszonyítási alap arányának százalékban kifejezett értéke alapján az épület vagy önálló rendeltetési egység besorolásának betűjele és minőségi osztályának szöveges jellemzése a következő táblázatban látható.

Energetikai minőségi osztályok, jelölésük és elnevezésük

 

A

B

C

1.

Besorolás

1. pont szerinti százalékos viszony

Minőségi osztályának szöveges jellemzése

2.

AA++

< 40

Minimális energiaigényű

3.

AA+

40–60

Kiemelkedően nagy energiahatékonyságú

4.

AA

61–80

Közel nulla energiaigényre vonatkozó követelménynél jobb

5.

BB

81–100

Közel nulla energiaigényre vonatkozó követelményeknek megfelelő

6.

CC

101–130

Korszerű

7.

DD

131–160

Korszerűt megközelítő

8.

EE

161–200

Átlagosnál jobb

9.

FF

201–250

Átlagos

10.

GG

251–310

Átlagost megközelítő

11.

HH

311–400

Gyenge

12.

II

401–500

Rossz

13.

JJ

> 500

Kiemelkedően rossz

 

 

Megváltozik az energetikai minőségtanúsítvány előlapja a 176/2008. (VI. 30.) kormányrendeletet módosító új rendelet[3] 1. melléklete szerint, valamint a számításokat és addicionális információkat tartalmazó, úgynevezett alátámasztó munkarész is a módosító rendelet 2. melléklete szerint.

A 2008-óta és jelenleg is hatályos tanúsítási osztályok és a 2016. január 1-jétől bevezetett új osztályok nem feleltethetők meg egymásnak közvetlenül, az alapadatokkal az energetikai számításokat ismételten el kell végezni. A korábban készült, de még érvényes energetikai tanúsítványok átszámítására a módosító rendelet átmeneti szabályokat állapít meg.

2016. március 1-jéig az Országos Építésügyi Nyilvántartás (OÉNY) üzemeltetője a korábban kiállított tanúsítványokat köteles számítógépes algoritmusok segítségével átszámolni és a 2016. január 1-jén hatályba lépő követelményszintnek megfelelő új energetikai minőség szerinti besorolással ellátni.

A módosított jogszabály feltételeket állapít meg a számlák alapján történő tanúsítások elvégzésének lehetőségére. Ennek megfelelően a tanúsítást a teljes egész épületre, a 2. melléklet 4. pontjában meghatározottak szerint el lehet végezni a tanúsítást megelőző 3 év energiafogyasztás-mérése, számlái alapján a következő feltételek teljesülése mellett:

  • lakóépület esetén, ha legalább 6 lakással rendelkezik az épület, lakóépülettől eltérő rendeltetésű épület esetén, ha legalább 500 m2-es hasznos alapterületű,
  • ha az épület összesített energetikai jellemzője legalább 130 kWh/m2a,
  • ha a tanúsítást megelőző 3 év energiafogyasztásában a legkisebb és a legnagyobb fogyasztású év fogyasztásában 30%-nál nagyobb eltérés nem volt,
  • ha az épületben a belső légállapot szabályozására és a használati meleg víz előállítására csak olyan energiát használtak fel, amit az elmúlt 3 évben hiteles mérőegységgel mértek, és
  • ha a tanúsítást megelőző 3 évben az épületet rendeltetésszerűen használták és rendeltetésváltás nem volt.

Amennyiben nem teljesülnek a feltételek vagy a tanúsító, illetve a megrendelő úgy dönt, a tanúsítás a 7/2006. (V. 24. ) TNM rendelet szerinti számítással elvégezhető. Természetesen továbbra is érvényesek azok a megállapításaink, amelyeket a számlás tanúsítással kapcsolatban az előzőekben tettünk.

 


[1] 2016. január 1-jétől, a jelenlegi eljárás megengedi a tanúsítvány használatba vételt követő 90 napon belül való elkészítését

[2] Meghatározása az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendeletben. Önálló rendeltetési egység: meghatározott rendeltetés céljára önmagában alkalmas helyiség vagy helyiségcsoport, amelynek a szabadból vagy az épületen belül közlekedőből nyíló önálló bejárata van.

[3] Az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról szóló 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet módosításáról szóló 261/2015. (IX. 14.) kormányrendelet

 

scrollUp