Területfejlesztés

Magyar Mária
létrehozva: 2015-11-19 / módosítva: 2017-01-06

A területfejlesztés célja, hogy a fenntartható fejlődés biztosítása mellett ideális gazdasági, település- és térszerkezet alakuljon ki. Az embereknek legyen lehetőségük lakóhelyük értékeit megőrizni és újakat teremteni a helyi erőforrások felhasználásával. Álljon rendelkezésükre megfelelő infrastruktúra, gazdasági és életkörülményeik mutassanak folyamatosan emelkedő tendenciát: érezzék jól magukat azon a helyen, ahol élnek és dolgoznak. Az identitástudat megőrzése egy hely és egy közösség tartós fejlődésének egyik kulcsa.

Ennek érdekében fontos, hogy a helyi közösségek bekapcsolódjanak az őket érintő fejlesztési tervek és programok kidolgozásába, a lokális kezdeményezések szerves részét képezzék a regionális és felzárkóztatása, az innováció térbeli elterjesztése és a területi különbségek csökkentése. A kiemelt térségek egyediségük és különlegességük folytán sajátos, jól megalapozott fejlesztést igényelnek.

Fenntartható fejlődés elképzelhetetlen a területfejlesztés szereplőinek együttműködése nélkül.

A területfejlesztési politika feladata a horizontális és vertikális partnerségi kapcsolatok kialakításának elősegítése. Tartós eredmény akkor érhető el, ha a fejlesztés forrásai nem teljes egészükben külső támogatásként érkeznek, hanem a támogatott közösség is részt vállal belőle. A fejlesztés irányát az érintett közösség és terület sajátosságai határozzák meg. Belülről fakadó kezdeményezések képesek arra, hogy hosszú távon életképesek maradjanak, és biztos megélhetést nyújtsanak az embereknek.

A területfejlesztés egy folyamatos tevékenység, és azoknak a hátrányos helyzetű területeknek a támogatása mellett, akik önerőből képtelenek orvosolni problémáikat (szolidaritási, méltányossági kérdéskör), mindenhol segítheti a (területi) fejlődést (versenyképességi, hatékonysági kérdéskör).

Az Európai Unióban felértékelődött a várospolitika jelentősége, a "régiók Európája" helyébe a "régiók és városok Európája" szlogen lépett, melynek hatására megkezdődött a városokkal (pl. pólus program, integrált városfejlesztési stratégia) és a településhálózattal való célirányosabb törődés.

A területfejlesztés és a területrendezés szorosan összetartozó fogalmak. Mindkettő ugyanarra a területpolitikára épül, és mindkettő szorosan kapcsolódik a (fejlesztési és rendezési) tervezéshez.

A területrendezés a település, a régió vagy az ország egész területén a kívánatos területfelhasználás és -használat általános szabályait, valamint a fejlesztési elhatározások térbeli fizikai elrendezését adja meg. A területrendezés előírásai, a rendezési tervek is a fejlesztéseken keresztül valósulnak meg.

Európában az egyes nemzetek gyakorlata eltérő, de jellemzően a várostervezés (Nagy-Britanniában az „urban and county planning”) és a regionális tervezés különül el. Az első tevékenység döntő részben a minél hatékonyabb fizikai környezet kialakítására törekszik, míg a másik középpontjában a gazdasági fejlődés és a természeti valamint a társadalmi környezet közötti egyensúly áll. A magyar gyakorlatban is munkamegosztás alakult ki a műszaki, fizikai tartalmú, a területfelhasználást és jó esetben a területhasználatot szabályozó rendezési és elsősorban társadalmi-gazdasági tartalmú fejlesztési tervezés között. E két tervtípus az egységes területi tervezési rendszeren belül készül.

Területi egységenként a fejlesztési és a rendezési tervezésnek számos közös nevezője van:

  • ugyanaz a fizikai környezet (állapota);
  • ugyanaz a társadalmi-gazdasági miliő;
  • ugyanaz a társadalmi csoport (pl. nemzet, helyi közösség) adja a referenciakeretet: azonosak az értékek, normák és érdekek;
  • azonos a cselekvéshelyzet, konkrét helyen és időben ugyanazokat a célokat kell teljesíteni mindkettőnek.

A fejlesztési stratégia és a rendezési terv készítésének egységes (mindkettő szempontjait megalapozó) helyzetfeltáráson (vizsgálaton) és ugyanazon a koncepción kell alapulnia. A különböző programok, projektek, akciók tervezésénél pedig mindkettőt (a fejlesztési stratégiát és a rendezési tervet) is figyelembe kell venni.

A rendezési tervekkel az állampolgárok és gazdasági egységek többsége, mint korlátozó eszközzel találkozik, és sokan e funkcióját tartják a legfontosabbnak. De legalább ilyen fontos feladata a fejlődés korlátainak megszüntetése, a fejlesztések fizikai környezetének biztosítása, a fejlődés irányainak a megszabása.

Tehát a fejlesztési és a rendezési tervezés tartalmában, módszereiben és a megvalósítás eszközeiben eltér, és természetesen külön dokumentumokban jelenhetnek meg, de lényeges a kettő igen szoros iteratív kapcsolata.

 

A területfejlesztés általános jellemzői, működési elvei:

  • elsősorban közfeladat, amely alkalmas a szakpolitikák és konkrét fejlesztések területi harmonizációjára;
  • tudatos hatásgyakorlás a különböző tevékenységek térbeli megoszlására, térbeli változás (térszerkezeti átalakulás) indukálására irányul;
  • a közösség nevében („közérdek”) történő jövőorientált beavatkozás;
  • alkalmas gazdaságpolitikai (hatékonysági, versenyképességi) és társadalompolitikai (méltányossági, szolidaritási, kohéziós) szempontok érvényesítésére;
  • a szubszidiaritás elve alapján többszintű, minden szintnek sajátos, csak rá jellemző funkciói vannak, amelyek közül egy a belső területi egyensúly biztosítása;
  • minden területegységnek „saját politikája” van/lehet, konkrét területekhez kötődő értékérdekeket megjelenítő célok érvényesítésére törekszik;
  • a társadalomtudományokra, elsősorban a területi tudomány(ok)ra épít;
  • alrendszerei
    • területpolitikai (célmeghatározó, döntéshozó);
    • szabályozási, működési (közvetítő, korlátozó);
    • szervezeti, intézményi (végrehajtó, működtető);
    • eszközök;
    • + TERVEZÉS

A területfejlesztésre vonatkozó előírásokat a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény (Tftv.) állapítja meg.

A Tftv. fogalma szerint a területfejlesztés az országra, valamint térségeire kiterjedő

  • társadalmi, gazdasági és környezeti területi folyamatok figyelése, értékelése, a szükséges tervszerű beavatkozási irányok meghatározása,
  • rövid, közép- és hosszú távú átfogó fejlesztési célok, koncepciók és intézkedések meghatározása, összehangolása és megvalósítása a fejlesztési programok keretében, érvényesítése az egyéb ágazati döntésekben.
  • A területfejlesztés általános jellemzői, működési elvei:
  • elsősorban közfeladat, amely alkalmas a szakpolitikák és konkrét fejlesztések területi harmonizációjára;
  • tudatos hatásgyakorlás a különböző tevékenységek térbeli megoszlására, térbeli változás (térszerkezeti átalakulás) indukálására irányul;
  • a közösség nevében („közérdek”) történő jövőorientált beavatkozás;
  • alkalmas gazdaságpolitikai (hatékonysági, versenyképességi) és társadalompolitikai (méltányossági, szolidaritási, kohéziós) szempontok érvényesítésére;
  • a szubszidiaritás elve alapján többszintű, minden szintnek sajátos, csak rá jellemző funkciói vannak, amelyek közül egy a belső területi egyensúly biztosítása;
  • minden területegységnek „saját politikája” van/lehet, konkrét területekhez kötődő értékérdekeket megjelenítő célok érvényesítésére törekszik;
  • a társadalomtudományokra, elsősorban a területi tudomány(ok)ra épít;
  • alrendszerei:

- területpolitikai (célmeghatározó, döntéshozó);

- szabályozási, működési (közvetítő, korlátozó);

- szervezeti, intézményi (végrehajtó, működtető);

- eszközök.

A területi fejlődés az össztársadalmi tevékenység eredményeként megvalósuló folyamat, azaz a térszerkezet alakulása a területiséggel ab ovo számoló és más célokat követő beavatkozások eredőjeként következik be, míg a területfejlesztés elsősorban a kormányzat és az önkormányzatok és egyéb területi szervezetek tértudatos, céltételező (intencionális) beavatkozását jelenti.

A területfejlesztés szintjei:

 

scrollUp