Területrendezési tervezési jogosultság

Magó Erzsébet
létrehozva: 2016-07-14 / módosítva: 2017-06-07

A területrendezési tervezés a településtervezéshez képest viszonylag új szakterület, ezt a tervfajtát a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény (Tftv.) vezette be 1996-ban. Már előtte is készültek regionális tervek, de ezek a tervek, csak határozattal kerültek elfogadásra, így annak tartalma nem volt kötelező az önkormányzatokra nézve. Ez a helyzetet 1996-ban megváltozott, mivel a Tftv. kimondta, hogy a területrendezési terveket jogszabállyal (törvénnyel, önkormányzati rendelettel) kell elfogadtatni. Ettől fogva a területrendezési tervek jóváhagyásra kerülő munkarészeinek (térségi szerkezeti terv, övezeti tervek) összes eleme az önkormányzatokra nézve kötelező. Ezért vált igazán aktuálissá a tervezési jogosultság szabályozásának kérdése, annak érdekében, hogy jó minőségű és színvonalas területrendezési tervek készüljenek.

 

Ez a szabályozás elsősorban a területrendezési terv megbízóinak érdeke (kormány, megyei önkormányzat), hiszen ők adják ki a megbízást a terv készítésére. Az első jogszabály, mely a területrendezési tervezési jogosultságot szabályozta a terület- és településrendezési tervezési jogosultságról szóló 53/2000. (VIII.11.) FVM rendeletet volt. Ez a szabályozás megpróbálta rendezni a területrendezési terv készítését irányító személy és a tervben közreműködő szakági tervezők viszonyát, továbbá megteremtette a tervezési jogosultság ellenőrzésének a rendszerét is. A jogalkotó célja az volt, hogy felkészült tervezők dolgozzanak a piacon, a területrendezési tervezés társadalmi elismertsége növekedjen és ösztönözze a rendezési szakterület önálló szakirányú szakképzettséget adó egyetemi szintű oktatás megvalósítását, illetve megtartását. A területrendezési tervezési jogosultság azt jelenti, hogy a tervező jogosult a tervezés irányítására, mely munka része a szakági tervezők munkájának az összehangolása is. Így az irányító tervező felelőssége a feladatban résztvevő szakági tervezők körének a meghatározása, mivel az elfogadásra kerülő munkarészek a szakági tervek szintézise alapján készülnek. Az FVM rendelet négy feltételt határozott meg a területrendezési jogosultság feltételeként: megfelelő szakképesítés, szakmai gyakorlat, névjegyzékbe való felvétel és kamarai tagság.

 

A tervezési jogosultság ügyében, mint eljáró hatóság, a területileg illetékes építész kamara döntött. A rendelet szerint a kamarai döntésbe szakértőként be kellett vonni a szakmai minősítő bizottságot, a kamara csak akkor adhatta ki a tervezői jogosultságot, ha a s bizottság szakvéleménye támogató volt. A minősítő bizottság feladata az volt, hogy a kérelem alapján megvizsgálja a rendeletben meghatározott feltételek fennállását.

 

A területrendezési tervezési jogosultság szabályozását 2010-ben az európai szabályozáshoz kellett igazítani. Az európai szabályozás szerint a területrendezés "bejelentéshez kötött szolgáltatási tevékenységnek" számít, ennek megfelelően kellett a kormányrendeletet előkészíteni. A területrendezési tervezési jogosultságot jelenleg a Tftv. 25/A. §-a és a területrendezési tervezési jogosultságról és a területrendezési tervezési tevékenység felügyeletét ellátó hatóság kijelöléséről szóló 77/2010. (III. 25.) Korm. rendelet szabályozza. A bejelentési eljárás bevezetésével a szabályozásban a feltételek is egyszerűsödtek. A szabályozásból elhagyására került a minősítő bizottság, így előzetesen senki sem vizsgálja, hogy a területrendezési tervezési tevékenységet bejelentő személy megfelel-e a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek. A kormányrendelet megőrizte a tervezési jogosultság feltételrendszerét (megfelelő szakképesítés, szakmai gyakorlat, névjegyzékbe vétel, kamarai tagság). A rendelet a szakképesítési követelmények meghatározásánál figyelembe vette a felsőoktatási képzés folyamatos változását, ezért a jogszabály olyan általános feltételeket határozott meg, amelyekbe az újonnan beinduló egyetemi szintű képzési formák is beilleszthetők. A rendelet a szakképesítést két kategóriába sorolja, és megkülönbözteti a szakirányú és a részleges szakirányú végzettséget.

 

A szakképesítési szintnek megfelelően eltérő gyakorlati időt ír elő a rendelet 1. § (4) és (5) bekezdése, továbbá a rendelet 1. § (3) bekezdés a-e) pontjai szabályozzák, hogy mely tevékenységek ismerhetők el szakmai gyakorlati időnek. A rendelet 3.§ (1) bekezdése rendelkezi arról, hogy a kamarának benyújtott bejelentési kérelemnek pontosan mit kell tartalmaznia (állampolgárság, lakóhely, elérhetőség, részletes szakmai tevékenységet bemutató önéletrajz, végzettséget tanúsító oklevél hiteles másolata, szakmai gyakorlatot bizonyító igazolás). A rendelet szerint a kamarai nyilvántartásba vétellel egyidejűleg TR minősítésű névjegyzéki besorolással "területrendező tervező" megnevezéssel a kamara nyilvántartási számot ad ki, melyet a tervező köteles feltüntetni a tervezői szerződésen a területrendezési munkarészek és a terv előlapján. A Tftv. 25/A. § (3) bekezdése előírja a kamara számára, hogy közhiteles nyilvántartást kell vezetni a területrendezési tevékenység végzésére jogosult személyekről, továbbá meghatározza a nyilvántartandó adatokat is.

 

scrollUp