Tervező

létrehozva: 2015-11-23

Ebben a szócikkben – az Építésügyi Tudás Műhely elnevezésből fakadóan – az igen sokféle jelentéssel bíró „tervező” szónak az épületekkel, építményekkel összefüggésben használatos értelmére koncentrálunk – elsősorban az építészmérnökre, építőmérnökre és szakági mérnöktársaikra. Jól tudjuk, hogy az épített környezet alakítása mennyire szerteágazó tevékenység – annak tervezésében sok szakma működik együtt: a tevékenységet általában az építészmérnökök, építőmérnökök irányítják, fogják össze, de egyrészt ezeknek a szakmáknak a specializálódott képviselői (szerkezettervező, statikus, belsőépítész, közlekedésépítő, út- és vasútépítő, környezetmérnök, stb.), másrészt az ide kapcsolódó épületgépész-mérnök, villamosmérnök és a körükből specializálódott mérnökök tervezői tevékenységéről van szó a hétköznapi értelemben.

Ha a tervezés kissé elvontabb megfogalmazását keressük, akkor az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 32.§ (1) bekezdése pontos értelmezését ajánljuk: eszerint építészeti-műszaki tervezési tevékenységnek minősül az építmény, építményrész, építmény-együttes

  • megépítéséhez,
  • bővítéséhez,
  • felújításához,
  • átalakításához,
  • helyreállításához,
  • korszerűsítéséhez,
  • lebontásához,
  • elmozdításához,
  • rendeltetésének megváltoztatásához

szükséges építészeti-műszaki tervdokumentáció elkészítése, továbbá

  • a tervezői művezetési tevékenység.

Maradva az említett törvénynél, idézzük a tervező felelősségéről szóló megfogalmazását:

„33. § (1) A tervező felelős:

a) az általa készített építészeti-műszaki tervek (ideértve a kivitelezési terveket is)

aa) műszaki tartalmának szakszerűségéért,

ab) valós állapotnak megfelelő tartalmáért,

ac) építészeti minőségéért, a tervezéssel érintett védett építészeti és természeti örökség megóvásáért,

c) a tervdokumentáció készítésében (részben vagy folyamatosan) részt vevő, a tervezői feladat szakmai tartalmának megfelelő szakismerettel és jogosultsággal rendelkező szakági tervezők kiválasztásáért,

d) a szakági tervezők közötti egyeztetések koordinálásáért, terveik összehangolásáért.”


„(4) A tervező – ha erre az építtetőtől megbízást kapott – tervezői művezetést végezhet. Ennek keretében közreműködik az építészeti-műszaki terveknek megfelelő maradéktalan megvalósítás érdekében, valamint elősegíti a kivitelezés során a tervekkel kapcsolatban felmerült szakkérdések megoldását.”


A tervezői felelősség kérdésében lényeges kötelezettséget szab meg a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény, amikor a tervezési szerződés címszó alatt a következőket rögzíti:

„6:251. § (2) A tervdokumentációnak műszakilag kivitelezhető, gazdaságos és célszerű megoldásokat kell tartalmaznia, és alkalmasnak kell lennie a megrendelő felismerhető, a felhasználás céljából következő igényeinek kielégítésére.

(3) A terv hibája miatt mindaddig érvényesíthetőek a szerződésszegésből fakadó jogok, amíg a terv alapján kivitelezett szolgáltatás tervhibával összefüggő hibás teljesítése miatt jogok gyakorolhatók.

(4) A tervező jogszavatossággal tartozik azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a terv felhasználását akadályozza vagy korlátozza.”

Úgy véljük, hogy (2) bekezdés szerinti követelmények nagyon fontosak:

  • egyfelől a műszakilag megvalósítható, gazdaságos és célszerű mérnöki megoldások előírása olyan komplexitást feltételez, ami csakis az összes bevont mérnöki szakág jól összehangolt munkájával teremthető meg,
  • másfelől szinte a laikus megrendelő „helyetti” gondosságot is a tervező kötelezettségei körébe vonja – amit helyesnek tartunk, de óriási felelősséget ró a tervezőre azzal, hogy a megrendelő felismerhető (nem deklarált) igényeit is ki kell elégítse a tervei által megvalósított „mű”.

Mindezek a tervezővel szembeni elvárások azt erősítik, hogy a tervezői feladatokat valóban csakis a legjobb, legtapasztaltabb tervező mérnökök lássák el – ezt célozza a tervezők „céhbe tömörülése”, amit az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény így fogalmaz meg:

32.§ (3) … építészeti-műszaki tervezési … tevékenységet az folytathat, aki rendelkezik a névjegyzéket vezető szerv engedélyével (a továbbiakban: tervezői, illetve műszaki szakértői jogosultság). A névjegyzéket vezető szerv az engedély megadásával egyidejűleg névjegyzékbe veszi a jogosultságot szerzett természetes személyt.

(4) A névjegyzéket vezető szerv annak engedélyezi az építészeti-műszaki tervezési … tevékenység folytatását, aki nem áll az ilyen tevékenységet kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, büntetlen előéletű, továbbá rendelkezik az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott szakirányú felsőfokú végzettséggel és szakmai gyakorlattal, valamint megfelel az abban meghatározott egyéb feltételeknek.

(5) Az építészeti-műszaki tervezési … tevékenységet folytató személy csak olyan szakterületen végezhet tervezési vagy szakértői munkát, amelyhez e törvény szerint megfelelő tervezői vagy szakértői jogosultsággal rendelkezik.”


Ezt a kötelező céhhez-tartozást, azaz kamarai tagságot erősíti ugyanezen törvénynek a 33. § (2) bekezdése, ami szerint aki tervezői jogosultság nélkül végez építési engedélyhez kötött építészeti-műszaki tervezési tevékenységet, azt az építésügyi hatóság bírsággal sújtja.


Az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységről szóló 266/2013. (VII. 11.) Kormányrendelet az említett tervezői (szakmagyakorlási) jogosultság kérdésével foglalkozik; többek között

  • részletesen, összesen 36 egységre bontva taglalja az egyes tervezési szakágakat, szakterületeket, rész-szakterületeket,
  • előírja, hogy a tervezői jogosultságot megállapító és a tervezői névjegyzéket vezető szervek a Magyar Építész Kamara és a Magyar Mérnöki Kamara, illetve azoknak a területi szervezetei,
  • meghatározza a tervezési tevékenység megkezdésének és folytatásának feltételeit,
  • szabályozza a szakmagyakorlási tevékenység engedélyezésének menetét, valamint a szakmai továbbképzési rendszert,
  • rendelkezik a szakmagyakorlás szabályai ellen vétőkkel kapcsolatos eljárásokról, szankciókról.

A jogosultsággal rendelkező és névjegyzékben szereplő tervező a tervezési munkáját szerződés alapján végzi – egészen pontosan fogalmaz ez ügyben az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Kormányrendelet, amikor kimondja:

„9. § (1) Az építtető, illetve erre irányuló megállapodás esetén a fővállalkozó kivitelező a jogosultsággal rendelkező tervezővel a kivitelezési dokumentáció elkészítésére írásbeli tervezési szerződést köt.

(2) A tervezési szerződés tartalmazza

a) a szerződés tárgyában megjelölve a vállalt tervezési tevékenység (szakági tervezési tevékenység) pontos megnevezését, a dokumentációra vonatkozó követelmény (mennyiségi és minőségi mutatók) meghatározásával,

b) a teljesítési határidőket (figyelemmel a szakaszos tervszolgáltatásra is),

c) a vállalkozási díj összege mellett az elszámolás formáját, módját, a fizetés módját és határidejét,

e) a készítendő kivitelezési dokumentáció példányszámát és annak elektronikus formában is történő átadási kötelezettségét.”


Ez a jogszabály tovább részletezi a tervezők feladatait; többek között előírja, hogy a tervezőnek ki kell nyilvánítania azt, hogy

  • az általa tervezett műszaki megoldás megfelel a vonatkozó jogszabályoknak, az azokban meghatározott követelményeknek, az országos településrendezési és építési követelményeknek, valamint az eseti hatósági előírásoknak,
  • a vonatkozó szabványtól eltérő műszaki megoldás alkalmazása esetén a szerkezet, eljárás vagy számítási módszer a szabványossal legalább egyenértékű,
  • az építési engedélyezési terv és a kivitelezési terv összhangban van, illetve eltérés esetén annak ismertetését,
  • műemléki védettség esetén az örökségvédelmi hatósági engedély rendelkezésre áll,
  • a betervezett építési termékek milyen műszaki teljesítménynek feleljenek meg.

 

Ebből a kormányrendeletből témánkkal összefüggésben még két momentumra hívjuk fel a figyelmet:

  • a 9.§ (7) bekezdése szerint a tervező felelős az általa készített kivitelezési dokumentáció technológiai megvalósíthatóságáért, valamint
  • a 9. § (8) bekezdése szerint a kivitelezési dokumentációt a tervező, a vonatkozó szerződésében foglaltak szerint felhasználás céljából a megrendelőjeként szerződő fél birtokába adja.



Az elmúlt esztendőkben némileg módosult az épületek, építmények tervezése során a tervezői szemléletmód a beépítésre kerülő építési termékekkel, szerkezetekkel kapcsolatosan, mivel az Európai Parlament és Tanács 305/2011/EU rendelete, valamint a hozzá kapcsolódó 275/2013. (VII. 16.) Korm. rendelet az építési termék építménybe történő betervezésének és beépítésének, ennek során a teljesítmény igazolásának részletes szabályairól új előírásokat fogalmaztak meg ezen a téren. Az ezeknek megfelelő új tervezői alapállásnak a jegyében az alkalmazandó építési anyagokkal, szerkezetekkel kapcsolatban

  • a tervezőnek a tervezés első fázisában meg kell állapítania a vonatkozó jogszabályok, funkciók, építtetői elvárások stb. alapján, hogy milyen követelmények vonatkoznak a tervezett épületre (pl. OTSZ, OTÉK, építési törvény stb.),
  • az épületre vonatkozó követelmények meghatározását követően meg kell határozni a szerkezetekre háruló terheket és követelményeket (statikai, akusztikai, hő-, páratechnikai, tűzvédelmi követelmények, pl. tűzvédelmi osztály, tűzállósági teljesítmény jellemző, előírások stb.),
  • ezt követi a szerkezetekbe beépítendő építési termékek tulajdonságaira vonatkozó elvárt műszaki teljesítmények meghatározása (konkrét jellemzők, pl. hőátbocsátási tényező, tűzvédelmi osztály, testsűrűség stb.),
  • majd az elvárt műszaki teljesítményt teljesítő konkrét építési termék megjelölése.
     

Az engedélyezési szakaszban csak azokat az elvárt teljesítményeket kell kötelezően meghatározni, amelyek ellenőrizhetővé teszik a hatóság számára az épület jogszabály által megkövetelt tulajdonságait (pl. az építményekre vonatkozó alapvető követelményekre). A fentiekből következik, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben a termékek pontos meghatározása áttevődhet a kiviteli terv készítésének szakaszába. Természetesen továbbra is fennáll annak a lehetősége, hogy a tervező konkrét építési terméket írjon ki az építési engedélyezési fázisban. Abban az esetben, ha a tervező egy bizonyos, konkrét építési terméket jelöl meg, az elvárt műszaki teljesítmény meghatározását is jelenti - azzal, hogy ilyen esetben a termék műszaki előírásában foglalt összes teljesítménykategória lényegesnek tekintendő és az elvárt


Úgy véljük, hogy az elvárt teljesítményszintek alapján történő anyag- és szerkezettervezés határozottan megnyitja a versenyt az építőanyagok és szerkezetek piacán – ugyan a korábbiaktól (megszokottól) eltérő tervezői attitűdöt kíván, de az eredménye – a verseny révén - a minőséget, az árakat és a használhatósági tulajdonságokat tekintve jelentős lehet.


Végezetül szólnunk a tervezővel, tervezési tevékenységgel kapcsolatban egy, a közbeszerzési eljárásokkal összefüggő kérdéskörről, az összeférhetetlenség problémájáról. A mindenkori magyar közbeszerzési törvények általában azt fogalmazták/fogalmazzák meg, hogy sérti a verseny tisztaságát és az esélyegyenlőség elvét, ha a közbeszerzési eljárásban olyan szakember/szervezet vesz részt ajánlattevőként, aki ugyanabban az eljárásban az ajánlati dokumentáció elkészítésének is részese volt. Ez igen sajátságos helyzetbe hozta a tervezőket, akik a dokumentáció elkészítésében gyakran részt vettek, ám ha a közbeszerzési eljárást az ajánlatkérő kiviteli tervezésre és kivitelezésre együtt írta ki, a továbbtervezésben már összeférhetetlennek tűnt a részvételük. A közbeszerzésekről szóló, jelenleg hatályos 2015. évi CXLIII. törvény 25.§ (3) bekezdése szerint

„összeférhetetlen és nem vehet részt az eljárásban ajánlattevőként, részvételre jelentkezőként, alvállalkozóként vagy az alkalmasság igazolásában részt vevő szervezetként

a) az ajánlatkérő által az eljárással vagy annak előkészítésével kapcsolatos tevékenységbe bevont személy vagy szervezet.”

Részben ennek értelmezése céljából az építési beruházásokat tervezőkre vonatkozóan pontos részletszabályt állapít meg ebben a vonatkozásban az építési beruházások, valamint az építési beruházásokhoz kapcsolódó tervezői és mérnöki szolgáltatások közbeszerzésének részletes szabályairól szóló 322/2015. (X. 30.) Kormányrendelet 18.§-a, amikor egyértelműen így fogalmaz:

„A Kbt. 25. § (3) bekezdése alkalmazásában nem eredményezi a verseny tisztaságának sérelmét és nem összeférhetetlen a kivitelezésre, vagy kivitelezésére és tervezésére együtt, illetve egy (elvi) engedélyezési tervet követően ugyanazon építmény tekintetében további tervek készítésére vonatkozó közbeszerzési eljárásban annak a tervezőnek a részvétele, aki ezen közbeszerzési eljárás … közbeszerzési dokumentumait megalapozó tervet készítette, ha egyéb módon nem vesz részt a közbeszerzési eljárás előkészítésében vagy a kivitelezés folyamatában a 10. § (3) bekezdése alapján.”

Ez utóbbi kitétel arra az esetre vonatkozik, amikor „tervezési szolgáltatás megrendelése esetén – feltéve, hogy az az ajánlatkérővel kötött szerződésben rögzítésre került – a tervező a kivitelezés teljes folyamata alatt rendelkezésre áll és támogatja az ajánlatkérőt”.

 

scrollUp