Tervezői művezető

létrehozva: 2015-11-23

Ha a tervezés fogalmának relatíve pontos jogi megfogalmazását keressük, akkor az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 32.§ (1) bekezdése pontos értelmezést kínál: eszerint építészeti-műszaki tervezési tevékenységnek minősül az építmény, építményrész, építmény-együttes

  • megépítéséhez,
  • bővítéséhez,
  • felújításához,
  • átalakításához,
  • helyreállításához,
  • korszerűsítéséhez,
  • lebontásához,
  • elmozdításához,
  • rendeltetésének megváltoztatásához

szükséges építészeti-műszaki tervdokumentáció elkészítése, továbbá

  • a tervezői művezetési tevékenység.

Maradva az említett törvénynél, idézzük a tervező felelősségéről szóló megfogalmazását:

„33. § (1) A tervező felelős:

a) az általa készített építészeti-műszaki tervek (ideértve a kivitelezési terveket is)

aa) műszaki tartalmának szakszerűségéért,

ab) valós állapotnak megfelelő tartalmáért,

ac) építészeti minőségéért, a tervezéssel érintett védett építészeti és természeti örökség megóvásáért,

c) a tervdokumentáció készítésében (részben vagy folyamatosan) részt vevő, a tervezői feladat szakmai tartalmának megfelelő szakismerettel és jogosultsággal rendelkező szakági tervezők kiválasztásáért,

d) a szakági tervezők közötti egyeztetések koordinálásáért, terveik összehangolásáért.”


„(4) A tervező – ha erre az építtetőtől megbízást kapott – tervezői művezetést végezhet. Ennek keretében közreműködik az építészeti-műszaki terveknek megfelelő maradéktalan megvalósítás érdekében, valamint elősegíti a kivitelezés során a tervekkel kapcsolatban felmerült szakkérdések megoldását.”

A tervezői felelősség kérdésében lényeges kötelezettséget szab meg a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény, amikor a tervezési szerződés címszó alatt a következőket rögzíti:

„6:251. § (2) A tervdokumentációnak műszakilag kivitelezhető, gazdaságos és célszerű megoldásokat kell tartalmaznia, és alkalmasnak kell lennie a megrendelő felismerhető, a felhasználás céljából következő igényeinek kielégítésére.

(3) A terv hibája miatt mindaddig érvényesíthetőek a szerződésszegésből fakadó jogok, amíg a terv alapján kivitelezett szolgáltatás tervhibával összefüggő hibás teljesítése miatt jogok gyakorolhatók.

(4) A tervező jogszavatossággal tartozik azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a terv felhasználását akadályozza vagy korlátozza.”

A tervezői tevékenységgel és felelősséggel kapcsolatos képet tovább árnyalja és több részlettel gazdagítja az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Kormányrendelet, amikor többek között előírja, hogy a tervezőnek ki kell nyilvánítania azt, hogy

  • az általa tervezett műszaki megoldás megfelel a vonatkozó jogszabályoknak, az azokban meghatározott követelményeknek, az országos településrendezési és építési követelményeknek, valamint az eseti hatósági előírásoknak,
  • a vonatkozó szabványtól eltérő műszaki megoldás alkalmazása esetén a szerkezet, eljárás vagy számítási módszer a szabványossal legalább egyenértékű,
  • az építési engedélyezési terv és a kivitelezési terv összhangban van, illetve eltérés esetén annak ismertetését,
  • műemléki védettség esetén az örökségvédelmi hatósági engedély rendelkezésre áll,
  • a betervezett építési termékek milyen műszaki teljesítménynek feleljenek meg.


Ebből a kormányrendeletből témánkkal összefüggésben még egy, szempontunkból itt és most fontos  momentumra hívjuk fel a figyelmet: a 9.§ (7) bekezdése szerint a tervező felelős az általa készített kivitelezési dokumentáció technológiai megvalósíthatóságáért.


Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a tervezőt az építmények, épületek tervezése során igen nagy felelősség terheli az általa készített tervekért – mint látjuk, az építtető ki nem mondott (csak felismerhető) igényeinek kielégítésétől a kiviteli tervben foglaltak építés- és szereléstechnológiai megvalósíthatóságáig. Ennek az összetett feladatnak ritkán lehet egy komplett kiviteli tervdokumentáció szolgáltatásával eleget tenni – maradhatnak relatíve nyitott műszaki kérdések, csak a kiválasztott kivitelezővel egyeztethető megvalósítási problémák, nem kizártak a konkrét gyártók, szállítók által készített műhelytervek visszahatásai a kiviteli tervekre, stb. Az ilyesfajta „menet közbeni” gondok műszaki tervezési megoldására alakult ki a szakmagyakorlás régi kategóriája, a tervezői művezetés. Megjegyzendő, hogy valamikor a tervező és a kivitelező „egy egység” volt, nem elkülönült érdekek szerint működő két vagy több szervezet – akkoriban még természetesebb volt, hogy a tervező „művezetői” feladatokat is *végezzen. 

Ma erről a tervezői művezetői tevékenységről a jogszabályok is rendelkeznek. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény definiálja ezt a 33. § (4) bekezdésében:

„A tervező – ha erre az építtetőtől megbízást kapott – tervezői művezetést végezhet. Ennek keretében közreműködik az építészeti-műszaki terveknek megfelelő maradéktalan megvalósítás érdekében, valamint elősegíti a kivitelezés során a tervekkel kapcsolatban felmerült szakkérdések megoldását.”

Az efféle művezetésre a kivitelezés időszakában általában heti rendszerességgel, az adott munka bonyolultságától összetettségétől, újszerűségétől függően fél nap – egy nap időtartamban szokott sor kerülni, amikor a kivitelezővel a tervező értelmezi az által megtervezett műszaki megoldásokat, a konkrét gyártók, szállítók, alvállalkozók, a valós térbeli és időbeli organizációs körülmények ismeretében (és gyakran igényei szerint) kivitelezhetőbbé teszi az általa korábban megtervezetteket. Nemegyszer szükséges a valós helyszíni feltételeknek megfelelően aktualizálni egy-egy műszaki részletet, egy (esetleg kényszerű) technológiai sorrend-változtatás miatt módosítani, máskor egy korábban pontatlanul elkészített szerkezet kíván korrekciót a terveken – mind azért, hogy a kivitelezés a megrendelői, építtetői és tervezői elképzelések mind maradéktalanabb megvalósítását tegye lehetővé, minél teljesebben oldják meg a tervekkel kapcsolatban felmerült szakkérdéseket.

Ezen fontos szakmai munka mellett természetesen felmerülnek elvi kérdések is, amelyekre nem a tervezői művezetésnek kell választ adnia – ám a felek gyakran mégis ettől az intézménytől várják a probléma megoldását. Gondoljunk arra, hogy

  • a tervező és szaktervezői a tervezési határidő szorításában nem készültek el teljesen a komplett tervdokumentációval és például bizonyos részlettervek befejezése a kivitelezés megkezdése utáni időszakra marad – gyakran a tervezői művezetés keretében kívánják ezt a pótlást, kiegészítést megoldani;
  • ugyancsak gyakran a tervezői művezetés időszakára „eltolódott” tervezői probléma a szakági tervek egyeztetetlensége, ami a generáltervező munkaszervezési hiányosságaira vezethető vissza: nemegyszer az építésvezetői iroda az állandó színhelye a szaktervezők kooperációjának – és emiatt a terveket permanensen javítani kell;
  • a megrendelő, építtető a kivitelezés időszakában változtatásokat kíván a kiviteli terveken – ezek az új igények gyakran minden szakági tervező közreműködését igénylik, az áttervezések komplex munkával járnak;
  • jellegét tekintve az előző felvetéssel csaknem azonos, amikor az engedélyező és szakhatóságok – például jogszabály-változás miatt – a kiviteli tervek módosítását írják elő az építtető számára, aki kénytelen továbbítani ezt az igényt;
  • nem ritka, hogy az építési vállalkozó, kivitelező kér vagy javasol változtatást a megtervezett műszaki megoldásokhoz képest, mert abból vagy átfutási időt, vagy költséget tud(na) megtakarítani.

Fontosnak tartjuk, hogy a felsorolt és hasonló esetekben a felek el tudják különíteni a feladatokat: mi tartozik a tervezői művezetés körébe, milyen tevékenységet kell új tervezési munkának minősíteni és melyek a hibás tervezési munka kijavításának a következményei? Nyilvánvalóan fontos határt von az a tény, hogy a változtatások a hatályos építési engedély módosításával járnak-e; ha igen, akkor egyértelműbb a helyzet: új tervezési megbízással kell ezeket a módosításokat rendezni. Az elhatárolás és a következmények viselése nem egyszerű a hiányos, hibás tervek és kényszerű módosítások esetében – rossz, ha az ezekről szóló viták veszik el a valós műszaki megoldások elől az időt és energiát …

A tervezői művezetéssel kapcsolatban végezetül két viszonylag új vonásra térünk ki:

  • a közbeszerzési eljárásokban az ajánlatkérői kiegészítő tájékoztatások megadásakor igen sok tervezési ellentmondásra, anomáliára, tervhiányra derül fény és születik megoldás (ennek időigénye miatt nemegyszer a közbeszerzési eljárások ajánlattételi időtartama nyúlik meg irreálisan). Ha ilyenkor valóban érdemi tervezői megoldások születnek a felmerült szakkérdésekre, előnyt jelent a későbbi kivitelezés során – ám ha sok egyeztetni, pótolni és javítani valót fogalmaznak az ajánlattevők a kiegészítő tájékoztatás kérése során, a gyakori rossz, felületes válaszok nem adnak valós választ;
  • az építési termékek építménybe történő betervezésének és beépítésének, ennek során a teljesítmény igazolásának részletes szabályairól szóló 275/2013. (VII. 16.) Kormányrendelet több olyan feladatot ró a tervezőre a teljesítményjellemzőkkel megadott/megtervezett építési anyagok, szerkezetek konkrét termékekkel való megfeleltetési folyamatában, amely feladatok elvégzésének a keretét a tervezői művezetés adja. 
scrollUp