Történeti törvények bevezető

Dr. Kapuváry Magdolna
létrehozva: 2016-11-10 / módosítva: 2016-11-11

Az Építésügyi Tudás Műhely Jogtára mindig a hatályos joganyagot tartalmazza, olyannyira, hogy megelőző időállapotok sem találhatóak benne. Aki használja az építésügyi jogtárat, az aktuális szabályokat szeretné ismerni, hogy építéssel kapcsolatos munkáját, tevékenységét azoknak megfelelően végezze.

Az építési jog alkalmazója azonban, ha ismerné is az összes jogszabályt, nem biztos, hogy helyesen tudja azokat alkalmazni. Ráadásul a mai, modern jogrendszerben a tételes joganyag átlagosan hét évenként teljesen kicserélődik. Így a megtanult tudás is elvész. Az Építésügyi Tudás Műhely anyagai, cikkei, tanulmányai mind abban támogatják az olvasót, hogy tudása használhatóvá és megalapozottá váljék.

A most létrehozott új Történeti törvények menüponttal is ezt a célt szeretnénk szolgálni. Nemcsak érdekességként mutatjuk be, hanem jogismerettel és egy kis építésügyi jogtörténettel is szeretnénk a felhasználók ismereteit, tudását bővíteni.

Elősegíti ez a válogatás a hatályos építési jog alkalmazását és megértését azzal, hogy végig követhető a jogintézmények keletkezése és fejlődése. Kiolvasható belőlük, hogy milyen szükségletek hozták létre, melyek voltak a hatásai, milyen gazdasági, társadalmi, erkölcsi mozgatórugók, természeti jelenségek, politikai érdekek idézték elő a folyamatos fejlődését.

Az építésügyi jog a közigazgatási jog különös, ágazati joganyagába tartozik. Kialakulása, története a jogszabályok változása alapján végigkövethető a múlt és a régmúlt törvényeiben. Olvasása, tanulmányozása segít megérteni az építésügy jogintézményeit, a szabályváltozások előidézőit és okait és a történelmi környezettel való kapcsolatot.

 

A magyar közigazgatás a dualizmus idején vált szakszerű, jogi formák között mozgó, aktuális szükséglet kielégítő szervezetté. Az ágazati törvények, a külön eljárásokat szabályozó, majd az általános közigazgatási eljárást szabályozó 1901. évi törvények voltak ennek mérföldkövei.

Az 1889. évi XVII. tc. alapján a kereskedelmi minisztérium hatáskörébe kerültek a vasutak, a hajózás, a közutak, a magas építészet, a szabadalom ügyek. A földművelésügyi minisztérium pedig a bányaügyek, a gazdasági szakoktatás, a vízjog és a vízszabályozási ügyekben kapott hatáskört.

Az 1890. évi I. tc. a közutak építésének, kezelésének és fenntartásának feladatát az államépítészeti hivatalokra telepítette, ahol a közúti kerületi felügyelők végezték azt. 

1893-tól a munkavédelemre az iparfelügyelők ügyeltek, melyek szervezetét törvény hozta létre.

1935-ben a további minőségi változást az iparügyi minisztérium szervezése jelentette. A kereskedelmi minisztérium ügykörét kettéosztották ipari, valamint kereskedelmi és közlekedésügyi feladatokra.

Az iparügyi minisztériumhoz tartozó szervek közé tartozott a Lakásépítési Állandó Bizottság, amely létrejöttekor a népjóléti minisztériumhoz tartozott, ennek megszűnése után került át a kereskedelmi minisztériumhoz, majd az iparügyhöz. A családi ház építések előmozdítására alakult, hogy a lakásépítéseket államsegéllyel, építési hitelekkel előmozdítsa és engedélyezze.

A bányahatósági jogkör is az iparügyi minisztériumhoz került. A bányászati közigazgatást I. fokon négy bányakapitányság, II. fokon az iparügyi miniszter látta el. Az iparügyi minisztérium végezte a mérnöki kamara, valamint az ipartestületek felügyeletét is.

A kereskedelemügyi miniszter felügyelete alá kerültek a kereskedelmi és iparkamarák.

Az építésügy további sorsát a következő oldalakon a megfelelő jogszabályra kattintva olvashatják.

(A válogatás a Wolters Kluwer Kiadó Corpus Juris Hungarici adatbázisából készült. További törvények megtekinthetők az 1000 év törvényei honlapon)

 

scrollUp