Utómunkák

létrehozva: 2015-11-23

Ebben a fejezetünkben utómunkáknak nevezzük azokat a tevékenységeket, amelyek a „klasszikus” építési folyamat végén jelentkeznek; ám nem építési munkákat jelent ez a fogalom, hanem azoknak a gazdasági és pénzügyi lezárását. Ez magát az elkészült művet, azaz az épületet, építményt a maga valóságában nem érinti, hiszen az elkészült, áll, használatba vehető állapotban van – ám az azt megrendelő és az azt kivitelező szervezeteket, személyeket annál inkább, hiszen az elvégzett munka ellenértékéről van szó.

Jól tudjuk, hogy az építési termelő tevékenység sokféle sajátossággal rendelkezik:

  • mindig megrendelésre termel,
  • a termékei: az épületek és az építmények mindig egyediek, különösen nagy értékűek, hosszú élettartamúak,
  • az építési munka igen bonyolult műszaki feladat, jelentős technológiai berendezkedést igényel,
  • a megvalósítás hosszú időtartamot vesz igénybe,
  • az a „végső fogyasztás” helyszínén és az időjárásnak kitett körülmények között történik, jelentős kockázatok mellett,
  • ehhez számos szervezet és ezek eszközeinek helyszíni kooperációja szükséges,
  • a vásárlónak és az eladónak előre kell megállapodni a mennyiségben, a minőségben és az árban,
  • részben az előzőek miatt csaknem általánosak a szerződés teljesítése időszakában a műszaki-tartalmi változtatások.


Ezekből a sajátosságokból fakadóan igen gyakori, hogy a kivitelezési szerződésben rögzített (átalány)ár „menet közben” változik – és az erről szóló egyeztetéseknek a végső elszámoláskor le kell záródnia. Legkésőbb ilyenkor, az elszámolás időszakában a feleknek megállapodásra kell jutniuk a teljesítés során felmerült pótmunkák, többletmunkák, elmaradó munkák ellenértékében. Nyilvánvaló, hogy a szerződés teljesítése időszakában, ezen többlet- illetve pótfeladatok felmerülésekor a legjobb megállapodni ezek árában - ám tudjuk, hogy ez ritkán történik meg kellő időben…

scrollUp