Vállalkozó kivitelező

létrehozva: 2015-11-23

Egy másik szócikkben „Az építőipari vállalkozás” témakörét elemeztük; végső soron úgy fogalmaztunk, hogy vállalkozó az a személy (vagy cég), aki erőforrásokat, munkaerőt, anyagokat és egyéb eszközöket egyesít azért, hogy értéküket növelje, és aki változásokat, innovációt és új rendet vezet be, miközben jelentős kockázatot vállal. A terméket, szolgáltatást új értékkel ruházza fel a szükséges tudás és források megszerzése és felhasználása révén. Azt a szervezetet, amelynek keretében a vállalkozási tevékenység végbemegy, vállalatnak (cégnek), vállalkozásnak nevezzük.

Úgy véljük, hogy az előzőekben olvasható praktikus meghatározás alapján beazonosíthatók az építőipari vállalkozás ismérvei – ám hozzá kell kapcsolnunk az építőipari tevékenységből fakadó specifikumokat is. A szakma „alap-jogszabálya”, az épített környezet alakításáról és védelméről 1997. évi LXXVIII. törvény 39. § (1) bekezdése szerint „az építőipari kivitelezési tevékenység az építési beruházás megvalósítása keretében végzett építési tevékenységek összessége.” Emellett a kissé tautologikus megfogalmazás mellett foglaljuk össze az építőipari termelésnek a szakmagyakorlásban elfogadott sajátosságait: 

  • mindig megrendelésre termel, nem raktárra,
  • a megrendelői köre (vevőköre) állandóan változik,
  • a megrendelővel kötött szerződés lényeges eleme a bizalom,
  • az épület, építmény árát előre kell meghatározni és rögzíteni,
  • a terméke egyedi, nagy értékű, hosszú élettartamú,
  • az építési munka igen bonyolult műszaki feladat,
  • a megvalósítás hosszabb időtartamot vesz igénybe,
  • a termelés állandóan változó helyszínen és az időjárási feltételeknek kitett körülmények között folyik,
  • a termeléshez számos szervezet és ezek eszközeinek fokozott helyszíni kooperációja szükséges,
  • a vállalkozónak jelentős összeget előre kell invesztálnia, hiszen a megrendelő utólag fizeti meg a munka ellenértékét.


    Ezek a röviden felsorolt jellemzők különböztetik meg alapvetően az építőipari termelést a gyáripari, klasszikus ipari termeléstől és ezek vonások együtt érvényesek az építőipari termelési folyamatra; esetenként az egyik komponens nagyobb hangsúlyt kap, a másik kevésbé érvényesül – de alapvetően ezek a karakteres jellemzők együttesen határozzák meg az a tevékenységet, amelynek a végeredményeként az épület, építmény létrejön. Fontosnak tartjuk, hogy az építési piac szereplői tudatában legyenek ezen sajátosságoknak, illetve kölcsönhatásaiknak – nyilvánvaló ezeknek a hatása az építőipari vállalkozások működésére, általában a cégek jellemzőire, karakterére.

    Az építőipari vállalkozásnak; mindenek előtt szerepelnie kell az MKIK építőipari vállalkozói névjegyzékében, figyelemmel az épített környezet alakításáról és védelméről 1997. évi LXXVIII. törvény előírásaira:  

    „39. § (3) Aki üzletszerű gazdasági tevékenységként építőipari kivitelezési tevékenységet (a továbbiakban: vállalkozó kivitelezői tevékenység) kíván folytatni, annak rendelkezni kell a kormányrendeletben meghatározott feltételekkel és köteles az erre irányuló szándékát a névjegyzéket vezető szervnek bejelenteni.

    (7) A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezeti a vállalkozó kivitelezői tevékenységre jogosultak névjegyzékét, és a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános feltételeiről szóló törvény szerint ellenőrzi a vállalkozói építőipari tevékenység folytatására való jogosultságot. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara határozata ellen a fellebbezés kizárt.”

    A névjegyzékbe-vétel feltételeiről a http://www.mkik.hu/hu/epitesugyi-regisztracios-iroda honlapon lehet bővebb információkat találni.

    Az MKIK-nyilvántartásba vételének feltétele az is, hogy az adott vállalkozás határozza meg a (fő) tevékenységi területét, a KSH által közreadott TEÁOR (Gazdasági Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere) kódszámaival azonosított módon. Ez nyilvánvalóan az építőipari vállalkozás döntő ismérve: milyen szakterületen tevékenykedik? A választ az eszközállománya, szakemberei, tudása, pénzügyi lehetőségei, kultúrája, hagyományai, lehetséges piaci működési területei, kilátásai, ambíciói mind-mind determinálják – az erről szóló tulajdonosi döntést nyilvánvalóan felelősen hozzák meg.

    Ehhez a döntéshez ismerni kell azt is, hogy milyen idevágó megkötést tesz az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX.15. Kormányrendelet:

    „12. § (1)71 Építőipari kivitelezési tevékenységet – az Építési törvényben foglaltakon túlmenően – a vállalkozó kivitelező akkor vállalhat, ha

    a) a vállalkozó kivitelezői tevékenységre jogosultak névjegyzéke a vállalkozó kivitelezőre vonatkozóan tartalmazza a vállalt tevékenységet, és

    b) a vállalkozó kivitelező a vállalt kivitelezői tevékenység végzésében közvetlenül részt vesz.”

    Tehát a vállalkozó kivitelező TEÁOR-kódszámokkal azonosított tevékenységének egybe kell vágnia azzal, amit konkrétan elvállal, illetve el fog vállalni – és a kivitelezésben közvetlenül részt kell vennie a vállalkozásnak, nem teljesíthető minden feladat alvállalkozókkal, azaz megfelelő kapacitással kell rendelkeznie legalább a feladatok egy részének a kivitelezéséhez.

    Hasonlóan felelős döntést kíván az adott vállalkozás jogi szempontból meghatározott működési formája – erről a már hivatkozott „Az építőipari vállalkozás” című szócikkben több olvasható.

    Az építőipari vállalkozásra a hivatkozott törvény és a hozzá kapcsolt más jogszabályok többféle speciális felelősségi terhet is helyeznek; ezekből kiemeljük a következőket.

    Az épített környezet alakításáról és védelméről 1997. évi LXXVIII. törvény kimondja:

    „40. § (1) A kivitelező felelős:

    a) az építőipari kivitelezési tevékenység jogszerű megkezdéséért és folytatásáért, az építési napló vezetéséért, kivitelezői jogosultságának meglétéért,

    b) az építtető által rendelkezésére bocsátott jogerős és végrehajtható építési engedélyben és a hozzá tartozó jóváhagyott engedélyezési tervekben, az ezek alapján készült kivitelezési tervekben előírtak betartásáért és betartatásáért, valamint

    c) az elvégzett szakmunkák eredményeként létesült szerkezetek, berendezések, építmény, építményrész rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságáért.”

    Továbbá:

    „43. § (2) Az építtető és a kivitelező együttesen felel azért, hogy az építésügyi hatóság által meghatározott időtartamon belül az építmény környezetéből az építőipari kivitelezési tevékenység során keletkezett építési hulladékot – a külön jogszabályban meghatározott módon – elszállíttassa, a környezet és a terep felszínét az eredeti, illetve az engedélyezett állapotában átadja, a környezetben okozott károkat megszüntesse.”

    Tehát a vállalkozó kivitelező (praktikusan elsősorban az, aki az egész épület, építmény meg valósítására vállalkozik, azaz generálkivitelező vagy fővállalkozó – ám a szakkivitelezők is a maguk területén) felel a munkálatok jogszerűségéért, a műszaki terveknek megfelelő kivitelezésért és azért is, hogy az elkészült szerkezetek, berendezések, építmény, építményrész rendeltetésszerűen és biztonságosan használható legyen.

    Ennek a sokirányú felelősségnek az első számú letéteményese a felelős műszaki vezető, akiről az említett törvény ekképpen rendelkezik:

    „39/A. § (1) Az építőipari kivitelezési tevékenység – a (2) bekezdés kivételével – csak olyan felelős műszaki vezető irányításával folytatható, aki a kivitelezési tevékenység szakirányának megfelelő jogosultsággal és egyéb feltételekkel, továbbá az építési tevékenységet végzők vonatkozásában közvetlen utasítási joggal rendelkezik.”

    Az építőipari kivitelezésről szóló, már említett 191/2009. (IX.15.) Kormányrendelet további megkötéseket tesz a vállalkozó kivitelezőre nézve, például

  • legyenek megfelelő szakmunkásai, telephelye,
  • ő felel a munkaterület lőszermentesítéséért, illetve az építés során már meglévő, illetve előkerülő természeti, kulturális örökségi, építészeti értékek megőrzéséért,
  • az alvállalkozók kiválasztása, a munkájukkal kapcsolatos egyeztetések koordinálása, tevékenységük összehangolása,
  • fővállalkozóként, generálkivitelezőként az építési műszaki ellenőr vagy az építtető által kiadott teljesítésigazolásnak és a teljesítésigazolás alapján a szerződés szerinti teljesítésről (részteljesítésről) kiállított számlának az építtető részére történő eljuttatása, stb.

Ez utóbbihoz kapcsolódva visszatérünk az épített környezet alakításáról és védelméről 1997. évi LXXVIII. törvényhez:

„39/A. § (5) Vállalkozó kivitelezői tevékenység keretében a kivitelező az építőipari kivitelezési tevékenységet csak akkor vállalhatja, ha az építési (szerelési) szerződésben vállalt kivitelezési munkák elvégzésének a megrendelt minőségben saját költségén történő teljesítéséhez szükséges fedezettel rendelkezik (beleértve az igénybevett alvállalkozók díjazását is). Ha a szerződésben részteljesítésben állapodtak meg, a kivitelezőnek a szerződés szerinti teljesítési feltételeknek megfelelően, de legalább a megrendelő építtető első teljesítéséig meghatározott munkarészre kell fedezettel rendelkeznie.

(6) Építési tevékenység végzésére az építtető a vállalkozó kivitelezővel (alvállalkozói szerződés esetén a vállalkozó kivitelező az alvállalkozó kivitelezővel) kivitelezési szerződést köt. A kivitelezési szerződés teljesítésében részt vevő alvállalkozó kivitelező kivitelezési szerződésében rögzített fizetési határideje nem haladhatja meg az építtető és a vállalkozó kivitelező által megkötött kivitelezési szerződésben meghatározott fizetési határidejét. Az építtetővel szerződéses viszonyban álló vállalkozó kivitelező a kivitelezési szerződésben foglalt kötelezettsége maradéktalan teljesítéséről benyújtott végszámla teljes körű kiegyenlítésére csak akkor jogosult, ha a kötelezettsége teljesítésében részt vevő alvállalkozó kivitelezők követelésének kiegyenlítését hiánytalanul igazolja, függetlenül azok fizetési határidejétől.”

Ez a két itt olvasható megkötés nagyon jelentős az alvállalkozók fizetési biztonságáért – ugyanakkor igen komoly gazdálkodási, illetve pénzügyi kötelezettséget ró a generálkivitelezőre, fővállalkozóra.

Az előzőekben kivonatosan áttekintettük a vállalkozó kivitelező igen széles körű felelősségét, mindenek előtt a vállalkozás szakmai, gazdasági-pénzügyi, jogi, etikai, piaci szempontú helyes működéséért, működtetéséért. A vállalkozás tulajdonosának ehhez a sokirányú felelősségéhez mindenek előtt a tulajdonáért érzett felelőssége társul – ha valódi, elkötelezett tulajdonosa a cégének. 

scrollUp