Vízvédelem

Soltész Ilona
létrehozva: 2017-02-20 / módosítva: 2017-02-20

A víz a környezeti elemek egyike, újratermelődő természeti erőforrás, a hidrológiai ciklus alkotó eleme, eredeti állapotának megtartása, minőségének védelme a környezet védelmének fontos része.

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény általános értelemben fogalmazza meg a vízvédelem hatályát és céljait és teret ad a szakmai részletszabályok megalkotásának.

A víz védelme kiterjed a felszíni és felszín alatti vizekre, azok készleteire, minőségére (beleértve a hőmérsékleti viszonyait is) és mennyiségére, a felszíni vizek medrére és partjára, a víztartó képződményekre és azok fedőrétegeire, valamint a vízzel kapcsolatosan – jogszabályban vagy hatósági határozatban – kijelölt megkülönböztetett védelem alatt álló (védett) területekre. Védett terület az ivóvízellátást biztosító, az ásványvíz- vagy gyógyvízhasznosítás, illetve a természetvédelmi szempontból, ezen belül a jellemző növény- és állatfajok élőhelyeinek megőrzése szempontjából, továbbá az üdülési hasznosítás szempontjából kijelölt védőterületek.

A környezet igénybevételét és használatát úgy kell megszervezni és végezni, hogy a vizek állapotára vonatkozó környezeti célkitűzések teljesüljenek, így különösen:

  • a felszíni és a felszín alatti vizek állapota ne romoljon;
  • környezeti követelmények teljesítése révén létrejöjjön és megmaradjon a felszíni és felszín alatti vizek jó állapota.

A vizek természetes hozamát, lefolyását, áramlási viszonyait, medrét és partját csak a vízparti élővilág megfelelő arányainak megtartásával és működőképességük biztosításával szabad megváltoztatni úgy, hogy az a környezeti célkitűzések teljesítését nem veszélyeztetheti.

Ha a vizek egy elkülönített részére több azonos tárgyú környezeti célkitűzést szolgáló követelmény vonatkozik, akkor a legszigorúbbat kell alkalmazni.

A víz – mint alapvető életfeltétel és korlátozottan előforduló erőforrás – kitermelésének és felhasználásának feltételeit vízkészlettípusonként a területi adottságoknak megfelelően, igénybevételi határérték figyelembevételével kell megállapítani.

A környezet igénybevétele – így különösen a vízviszonyokba történő beavatkozások – esetén gondoskodni kell arról, hogy:

  • a víz, mint tájalkotó tényező fennmaradjon;
  • a vízi és vízközeli, továbbá a felszín alatti víztől közvetlenül függő szárazföldi élőhelyek és élő szervezetek fennmaradásához szükséges feltételek, valamint
  • a vizek hasznosíthatóságát biztosító mennyiségi és minőségi körülmények ne romoljanak.

A vizek igénybevétele, terhelése, a vizekbe használt- és szennyvizek bevezetése – megfelelő kezelést követően – csak olyan módon történhet, amely a természetes folyamatokat és a vizek mennyiségi, minőségi megújulását nem veszélyezteti.

A kitermelt víz felhasználásáról gondoskodni kell. A kitermelést és a használt víznek a természetes vizekbe történő visszavezetését, valamint a vizek átvezetését úgy kell végezni, hogy a vízadó és a -befogadó közeg készleteit, minőségét és élővilágát kedvezőtlenül ne változtassa meg, az öntisztulást ne veszélyeztesse.

A vizek jó állapotának eléréséhez szükséges intézkedéseket – a Kormány nyilvános egyedi határozatával közzétett – vízgyűjtő-gazdálkodási tervben kell meghatározni.

A vizek védelme egyben a vízgazdálkodás egyik fontos feladata is, ezért összhangban a környezet védelméről szóló törvénnyel a vízvédelemre a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény[1] is tartalmaz előírásokat.

A vízvédelem feladatai a következők:

  • vízkészletek védelme;
    • felszíni vizek védelme;
    • felszín alatti vizek védelme;
  • vízminőség védelem;
  • vízbázis védelem;
  • szennyvíz csatornázás;
  • szennyvíztisztítás.

Tágabb értelemben a vízkárelhárítást (árvíz- és belvízvédelmet is) a vízvédelem feladatai közé sorolják.

A gyakorlatban ez a vízminőség rendszeres vizsgálatát, értékelését és minősítését jelenti, valamint azoknak a műszaki beavatkozásoknak a végrehajtását, amelyeknek segítségével elérhető a megfelelő vízminőség. A vízminőség-védelem sajátos formája a rendkívüli vízszennyezések elleni védekezés vagy vízminőségi kárelhárítás, amit részben a vízminőség-szabályozás területén alkalmazott, részben pedig különleges módszerekkel lehet végrehajtani.

 

A vízvédelem Európai Uniós szabályozása

A vizek védelme és a vele való gazdálkodás túlmutat az országhatárokon. Az Európai Unió vízügyi jogszabályait a víz keretirányelv[2] (WFD) 2000. évi elfogadása alakította át, amely széleskörű és számos szakterületre kiterjedő megközelítést vezetett be a felszíni és felszín alatti víztestekkel való, vízgyűjtőkre alapozott gazdálkodás, és az ilyen víztestek védelme tekintetében. A víz keretirányelv nemzetközi megállapodásokkal, valamint a vízmennyiséghez, vízminőséghez és vízszennyezéshez kapcsolódó jogszabályokkal egészül ki.

A víz keretirányelv megállapítja a szárazföldi felszíni vizek, az átmeneti vizek, a parti tengervizek és a felszín alatti vizek védelmének általános elveit és szabályait, annak érdekében, hogy megakadályozza és csökkentse a szennyezést, elősegítse a fenntartható vízfelhasználást, megóvja a vízi környezetet, javítsa a vízi ökoszisztémák állapotát, valamint mérsékelje az árvizek és aszályok hatásait. A jó környezeti állapotot – az egyedi eltérések kivételével – vízgyűjtő-gazdálkodási tervek megvalósításával kell elérni valamennyi víztest esetében.

A víz keretirányelv hozzájárul a felszín alatti vizeknek a szennyezés valamennyi formájától való védelméhez, és rendelkezik a felszín alatti vizek megfigyelőhálózatainak létrehozásáról. A felszín alatti vizek védelméről szóló 2006/118/EK irányelv[3] egyedi kritériumokat állapít meg a jó kémiai állapot megítélése, a jelentős és tartósan emelkedő tendenciák azonosítása, valamint a tendenciák megfordulási pontjának meghatározása tekintetében.

A 98/83/EK tanácsi irányelv[4] meghatározza az emberi fogyasztásra szánt víz alapvető minőségi előírásait. Az irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy a „mintavételi pontok” módszerének alkalmazásával rendszeresen ellenőrizzék az emberi fogyasztásra szánt víz minőségét. A tagállamok ezt kiegészíthetik a saját területükre vonatkozó egyedi előírásokkal, de csak abban az esetben, ha ez az előírások szigorítását eredményezi. Az irányelv a fogyasztók rendszeres tájékoztatását is előírja. A Bizottság 2015-ben elfogadta az 2015/1787/EU irányelvet[5], amely új uniós szabályokat vezet be az ivóvíz ellenőrzésének javítása céljából. Ez az irányelv lehetővé teszi az uniós országok számára, hogy rugalmasabban kezeljék az ivóvíz kezelésének ellenőrzését.

2006 februárjában a Bizottság elfogadta a fürdővízről szóló 2006/7/EK irányelvet[6], amelynek célja a közegészségügy és a környezetvédelem fokozása a fürdővíz ellenőrzésére és (négy kategóriába való) osztályozására vonatkozó rendelkezések megállapításával, és amelyet a víz keretirányelvbe illesztettek.

Elfogadtak a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvet is, ez a 98/15/EK irányelvvel módosított 91/271/EGK irányelv[7]. Célja, hogy megvédje a környezetet a települési szennyvíz-kibocsátás és az ipari kibocsátások kedvezőtlen hatásaitól. Az irányelv minimumszabályokat és menetrendet állapít meg a települési szennyvíz összegyűjtésére, kezelésére és kibocsátására vonatkozóan, továbbá bevezeti a szennyvíziszap ártalmatlanításának ellenőrzését és előírja a szennyvíziszap tengerbe juttatásának fokozatos megszüntetését.

A felszíni vizek kémiai szennyezése ellen a környezetminőségi előírásokról szóló 2008/105/EK irányelv[8] a felszíni vizekre vonatkozóan koncentrációs határértékeket írt elő 33 elsőbbségi anyagra és 8 egyéb szennyezőanyagra. A 2013/39/EU módosító irányelv[9] 12 új anyaggal bővítette a jelenlegi listát, valamint a Bizottság számára egy további, anyagokat tartalmazó lista létrehozását is előírta, melyet valamennyi tagállamban nyomon kell követni (figyelőlista) az elsőbbségi anyagok jegyzéke jövőbeli felülvizsgálatainak támogatása érdekében.

A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéstől való védelmével a 91/676/EGK irányelv[10] foglalkozik, amelyek előírják a tagállamok számára, hogy négyévente részletes jelentést nyújtsanak be a Bizottságnak a helyes mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozó szabályokról, a kijelölt nitrátérzékeny területekről (NVZ) és a vízügyi ellenőrzésekről, valamint tartalmazza a cselekvési programok összefoglalását. Mind az irányelv, mind a rendelet célja az ivóvíz megóvása és az eutrofizációból eredő károk megelőzése, amit elősegít a 2004/648/EK rendelet[11] is, amely korlátozza a mosószerekben felhasznált foszfáttartalmat.

A 2007/60/EK irányelv[12] az Unió árvízvédelmi irányelve. Célja az emberi egészséggel, a környezettel, az infrastruktúrával és a vagyonnal kapcsolatos árvízkockázatok csökkentése és kezelése.

 

A vízvédelmet szabályozó fontosabb hazai jogszabályok:

1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról

72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról

220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól

31/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet a felszíni vizek megfigyelésének és állapotértékelésének egyes szabályairól

10/2010. (VIII. 18.) VM rendelet a felszíni víz vízszennyezettségi határértékeiről és azok alkalmazásának szabályairól

219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről

18/2007. (V. 10.) KvVM rendelet a felszín alatti víz és a földtani közeg környezetvédelmi nyilvántartási rendszer (FAVI) adatszolgáltatásáról

240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtőterületük kijelöléséről

123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről

232/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet a vizek kártételei elleni védekezés szabályairól

18/1996. (VI. 13.) KHVM rendelet a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és mellékleteiről

10/1997. (VII. 17.) KHVM rendelet az árvíz- és belvízvédekezésről

43/1999. (XII. 26.) KHVM rendelet a vízkészletjárulék kiszámításáról

47/1999. (XII. 28.) KHVM rendelet az állami tulajdonú közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvízért, illetőleg az állami tulajdonú közüzemi csatornamű használatáért fizetendő díjakról

201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről

6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről

27/2006. (II. 7.) Korm. rendelet a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről

 

 


[1] a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény

[2] Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról

[3] Az Európai Parlament és a Tanács 2006/118/EK irányelve (2006. december 12.) a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről

[4] A tanács 98/83/EK irányelve (1998. november 3.) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről

[5] A Bizottság (EU) 2015/1787 irányelve (2015. október 6.) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK tanácsi irányelv II. és III. mellékletének módosításáról

[6] Az Európai Parlament és a Tanács 2006/7/EK irányelve (2006. február 15.) a fürdővizek minőségéről és a 76/160/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről

[7] A Tanács 91/271/EGK irányelve (1991. május 21.) a települési szennyvíz kezeléséről

[8] Az Európai Parlament és a Tanács 2008/105/EK irányelve (2008. december 16.) a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról

[9] Az Európai Parlament és a Tanács 2013/39/EU irányelve (2013. augusztus 12.) a 2000/60/EK és a 2008/105/EK irányelvnek a vízpolitika terén elsőbbséginek minősülő anyagok tekintetében történő módosításáról

[10] A Tanács 91/676/EGK irányelve (1991. december 12.) a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről

[11] Az Európai Parlament és a Tanács 648/2004/EK rendelete (2004. március 31.) a mosó- és tisztítószerekről

[12] Az Európai Parlament és a Tanács 2007/60/EK irányelve (2007. október 23.) az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről

scrollUp