Zajvédelem

Soltész Ilona
létrehozva: 2017-01-18 / módosítva: 2017-01-18

Nagyon sok panasz származik lakások esetében a túlzott mértékű zaj miatt, és ez azt mutatja, hogy figyelmen kívül hagyták a zajvédelem alapvető követelményét a tervezéskor vagy a kivitelezéskor. Nemcsak a külső zaj okozhat problémát, hanem az épületben (esetleg a szomszédos épületeken) elhelyezett épületgépészeti berendezések (szellőző vagy felvonó) nem megfelelő elhelyezése, vagy a nem kellő zajszigetelése. A legtöbb panasz azonban a rendeltetési egységeket elválasztó épületszerkezetek hibás kialakítása, elégtelen zajcsökkentése miatt tapasztalható.

A zaj elleni védelem alapvető követelménye azt jelenti, hogy az építményeket úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy az azt használó vagy a közelben tartózkodó személyek által észlelt zajszint ne legyen káros hatással egészségükre, és lehetővé tegye számukra a megfelelő körülmények közötti alvást, pihenést, valamint munkavégzést.

Már az épületek elhelyezésekor a zajos városi környezet figyelembe vétele is különösen fontos. Ahol olyan mértékű a zaj, például vasútvonal, közút közelében, vagy gyártó üzem mellett, ott kevés esély van arra, hogy nyugodt lakhatást biztosítsanak. Ha egy épületben több különböző önálló rendeltetési egység kerül elhelyezésre, lényeges, hogy ne zavarják egymás működését, és ez kiemelten igaz a zajos vagy nagy forgalommal járó tevékenységekre.

Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 55. §-a írja elő az építmények zaj- és rezgések elleni védelmét. Eszerint az építmények részeit és az épületszerkezeteket méretezni kell a jogszabályi előírások és a szabványok szerint, a környezeti zaj valamint az épületgépészeti berendezések zaja ellen. További előírások találhatók az OTÉK IV fejezetében. Légaknába, légudvarba nem szabad zajos épületgépészeti berendezést (például ventilátort, vagy klímaberendezést) létesíteni, mert ez a légaknára szellőző valamennyi helyiséget esetleg túlzottan zajossá teheti. Vízvezetéket nem szabad vezetni önálló rendeltetési egységek közötti elválasztó falban, födémben, ha az huzamos tartózkodás céljára szolgáló helyiséget határol (pl. lakáselválasztó falban, ahol az lakószobával határos). Különösen nem szabad lakószobák falában vezetni a vízvezetéket szigetelés nélkül, továbbá szerelvények elhelyezése is zavaró lehet. Erre a falsík előtti szerelés, vezetékezés lehet megoldás.

Az épületekkel kapcsolatos legfontosabb akusztikai követelmények négy nagy csoportra oszthatók: zaj-, illetve rezgéshatárértékek, valamint épületen belüli, illetve a homlokzatra vonatkozó hangszigetelési követelmények. A követelményeket részben jogszabályok, részben szabványok tartalmazzák.

A 27/2008 (XII. 3.) KvVM-EüM[1] együttes rendelet tartalmazza a zaj- és rezgésterhelési határértékeket. Az épületek hangszigetelési követelményeit szabványok tartalmazzák, az MSZ 15601-1[2] az épületen belüli hangszigetelési követelményeket, az MSZ 15601-2[3] pedig a homlokzatok hangszigetelési követelményeit szabályozza. A jogszabályok szabványhivatkozásai miatt az épületakusztikai szabványokban előírt hangszigetelési követelményértékek gyakorlatilag minimumkövetelményként működnek, azoktól legfeljebb pozitív értelemben lehet eltérni.

A zajhatárértékek zajterhelési (zajimmissziós) értékek. A követelményeket a jogszabály egyszámadatos formában, a megítélési szinttel (LAM, dB) fejezi ki.

A 27/2008 (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet a következő szituációkban ad meg zajterhelési határértékeket a zajtól védendő területeken:

  • üzemi és szabadidős létesítményektől származó zaj;
  • építési kivitelezési tevékenységből származó zaj;
  • közlekedéstől származó zaj.

A zajterhelési határértékek mind a területi funkciótól, mind a napszaktól függnek. A jogszabály épületek zajtól védendő helyiségeiben (pl.: lakások lakószobái) is megad zajterhelési határértékeket, továbbá megadja az emberre ható rezgésterhelés határértékeit is épületekben.

A zajtól védendő helyiségekben (pl. lakószobákban) megadott zajterhelési határértékek:

  • az épület rendeltetésszerű használatát biztosító különböző technikai berendezésektől (pl. felvonóktól, kazánoktól, szivattyúktól, szellőző- és klímaberendezésektől, vízellátási, csatornázási, fűtési, világítási berendezésektől), és
  • az épületen belül vagy azzal szomszédos épületben folytatott termelő vagy szolgáltató tevékenységtől, illetve az ehhez alkalmazott géptől, berendezéstől, egyéb zajforrástól

származó zajra vonatkoznak.

Az épületen belüli hangszigetelési követelmények (MSZ 15601-1) azt a célt szolgálják, hogy az idegen rendeltetési egységek (pl. lakások) használatából származó zajt megfelelő mértékűre csökkentsék a zaj ellen védendő helyiségekben. A hangszigetelési követelmények célja tehát végeredményben zajvédelem. Lényeges eleme a szabályozásnak, hogy ezt a zajvédelmet különböző okok miatt nem zajhatárérték, hanem hangszigetelési követelmény – azaz az idegen rendeltetési egységek közötti akusztikai szeparáció – formájában kell biztosítani.

A szabvány a legtöbb épülettípus esetén két – alap és emelt igényszintű – akusztikai komfortfokozathoz tartozó hangszigetelési követelményt különböztet meg a beruházási program függvényében.

Az alapszintű komfortfokozathoz tartoznak a hangszigetelési alapkövetelmények. Az alapszint megnevezés nem valamiféle csökkentett igényszintet takar, ezek a követelményértékek biztosítják a zaj ellen védendő helyiség rendeltetésszerű használatának elvárható feltételeit. Tehát az alapkövetelmény az, amelyet minden esetben teljesíteni kell az idegen rendeltetési egységek között, és amely jogilag is számonkérhető.

Az ún. fokozott követelmény érzékelhetően jobb akusztikai szeparáltságot eredményez, de ez komolyabb szerkezeteket igényel, ami a költségekben egyértelműen jelentkezni fog. Ez a magasabb követelményszint beruházói, építtetői döntés alapján választható, ekkor viszont már számonkérhető. A fokozott követelmény érvényesítését már a tervezési programban célszerű rögzíteni.

A szabvány a lakóépületek mellett további négy nagy épület- ill. helyiségcsoporthoz határozza meg táblázatosan a hangszigetelési követelményeket:

  • lakóépületek;
  • szállásépületek;
  • bölcsődék, óvodák, oktatási intézmények;
  • irodák;
  • egészségügyi létesítmények kezelőhelyiségei.

A követelményeket egymás melletti és egymás feletti helyiségekre is megadják. A lakóépületek körében eltérő követelmények vonatkoznak a többlakásos lakóépületekre, valamint a sorházakra, láncházakra, átriumházakra és ikerházakra. A csoportházak (sorház, láncház, átriumház) és az ikerházak követelményei szigorúbbak, mint a többlakásos lakóépületek követelményei. A többlakásos lakóépületeket az MSZ 15601-1, a csoportházakat és az ikerházakat az OTÉK definiálja.

A hangszigetelési követelmények tényleges értéke a konkrét helyiség- és szerkezetkapcsolat függvényében háromféle lehet:

  • helyiségek közötti helyszíni léghangszigetelési követelmény;
  • egyes szerkezetekre vonatkozó – hangterjedési kerülőutak nélküli – laboratóriumi léghangszigetelési követelmény;
  • helyiségek közötti helyszíni lépéshang-szigetelési követelmény.

A léghangszigetelési követelmények esetén a követelményértékekkel megegyező vagy nagyobb teljesítőképességet kell produkálni az épületben. A lépéshang-szigetelési követelmények esetén – az akusztikai jellemzők értelmezéséből adódóan – a követelményértékeknél kisebb vagy legfeljebb azokkal megegyező műszaki paramétereket kell produkálni az épületben.

A szabványban a különböző helyiségcsoportokra megadott követelmények egyfunkciójú épületre érvényesek (pl. csak lakást tartalmazó lakóház funkció). Az ilyen épületek hangszigetelési követelményei a helyiségkapcsolatok függvényében közvetlenül megadhatók.

Többfunkciójú épület esetében az idegen funkció – a zajos helyiség rendeltetésétől függően – általában megnöveli a hangszigetelési követelményeket az egyfunkciós épület követelményeihez képest (pl. lakóházba települt nagyobb forgalmú irodahelyiség). Az ilyen esetekre adja meg a szabvány a léghang-szigetelési követelményt növelő tényezőt (ΔRs, dB) és a lépéshang-szigetelési követelményt növelő tényezőt (ΔLs, dB).

A helyiségek külső zajok elleni védelmét az épület külső határolószerkezeteinek megfelelő kialakításával (hangszigetelő képességével) lehet biztosítani. A homlokzati szerkezetekre vonatkozó, MSZ 15601-2 szerinti léghangszigetelési követelmény nem egy állandó számérték, mert nagysága több paramétertől is függ. Ezért a konkrét épületre vonatkozó követelményt akusztikai számításokkal kell meghatározni, nem lehet olyan módon táblázatos formában megadni, mint az MSZ 15601-1-ben, az épületen belüli hangszigetelési követelmények esetén.

A számításnál figyelembe kell venni a 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet egyes előírásait is. A követelmény a vizsgált helyiség homlokzati szerkezeteinek összességére vonatkozik (falak, nyílászárók, légbevezetők stb.), helyszíni körülmények között, a hangterjedési kerülőutak figyelembevételével.

A követelményt nappalra és éjszakára is ki kell számítani. Gyakori, hogy az éjszakai állapot a mérvadó, mert éjszaka a helyiségben a közlekedési zajból származó megengedett belső zajszint 10 dB-lel kisebb, mint nappal, de a külső közlekedési zaj nem feltétlenül csökken le nappalhoz képest 10 dB-lel éjszakára.

Környezeti zajt előidéző üzemi (termelő, szolgáltató tevékenység, vagy az ilyen tevékenységhez használt telephely, gép, berendezés, járműhasználat, rakodás) vagy szabadidős (kulturális, szórakoztató, vendéglátó vagy sportlétesítmény, előbbi célú tevékenység, előbbi célra használt berendezés, gép) zajforrásra vonatkozóan a tevékenység megkezdése előtt az üzemeltető köteles zajkibocsátási határérték megállapítását kérni a 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet 10. § (1) bekezdése alapján.

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 48. § (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a zajvédelem helyi szabályairól az önkormányzatok jogosultak zajvédelmi helyi rendeletet elfogadni. Ez kiterjedhet a helyi zajvédelmi szabályok megállapítására zajtól védendő területek és csendes övezetek kijelölésére, valamint a közterületen folyó tevékenység szabályozására vonatkozhat.

A téma részletesebb feldolgozása a „Szakmai anyagok” között az Akusztikai követelmények című tartalomban található

 


[1] a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet

[2] MSZ 15601-1:2007 Épületakusztika. 1. rész Épületen belüli hangszigetelési követelmények

[3] MSZ 15601-1:2007 Épületakusztika. 2. rész: Homlokzati szerkezetek hangszigetelési követelményei

scrollUp